Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-12-24 / 52. szám

XVIII. évfolyamX^Ö^ Y V ^ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Ilőfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 3 korona. Laptulajdonos főszerkesztő : DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedcsében. Sok mód kínálkozik arra, hogy ezt a széttépett, kifosztott országot ne csak talpraáíiítani, de régi nagyságát visszaszerezni is lehessen. A hazához való hűséget, melynek Sopron a közelmúltban oly fényes példáját adta, tartjuk a regeneráció első feltételének. A faji, felekezeti, osztálykülönbségeken felülemelkedő egység egyik leglényegesebb tényező lenne e munkában, ám — sajnos — ez máig csak az ajkakon él. E nekünk megmaradt, dolgos kézen dúsan termő földrész gazdasági fellendítése szintén nem csekély biztosítéka volna az áhított cél elérésének. Tettre, bosszúra kész, testben és lélekben edzett nemzedék nevelése a véres örökségünkül hagyott munka végrehajtásának elengedhetetlen feltétele. Ámde, hogy e nemzedék nemcsak polgári és harci erényeivel biztosíthassa az elmaradhatlan sikert, gondoskodnunk kell róla, hogy számában soha meg ne fogyatkozzék, hogy legyen elegendő gyerjnek — új sarjak az ősi fán, — melyek a leszáradt gallyakat, tízszeres tenyészettel pótolják. Legyen elegendő gyermek?! Hát vájjon nincs-e elég?... Szégyenpírral arcunkon kell bevallanunk, hogy éppen a legutóbbi évtizedekben — nemcsak a háború alatt, jóval korábbi a baj — megfogyatkozott a száma a jövő bimbózó reménységének. Vannak vidékek, hol mesterségesen, bűnös kezekkel gátolják meg a gyermek születését, ismét másutt szülők könnyelműsége, leendő anyák gyámoltalansága, tanács nélkül szükölködése vezet hasonló szomorú eredményre. Végezetül pedig nézzünk végig csak a vidéki lapok anyakönyvi rovatán és megdöbbenéssel látjuk, mennyi ezren és ezren megszületett aprószentek, gyügyögő gyönyörűségek pusztulnak el időnek előtte a mi hibánkból, mert ha a társadalom segítségére ment volna az anyának, csecsemőnek, gyermeknek, akkor ez a bimbóhullás a felére, negyedére csökkenhetett volna. Aiig van magasztosabb, alig van nemzeti szempontból fontosabb jelszó, mint ez: Mentsük meg a gyermeket! Hogy rni ennek az útja és módja, azt mindenki, aki hazája sorsát szivén viseli, megláthatja a kollégiumban karácsony másodnapján megnyiló kiállításból s meghallhatja az ezzel kapcsolatban tartandó előadásokon. Tartsa mindenki hazafias kötelességének ezeken megjelenni! Békesség és jóakarat. Itt a karácsony. Ünnepi harangszó, ünnepies arcok, a templomokban ünnepi prédikációk. Haliik az angyali ige: Békesség és jóakarat. Az emberek hallgatják áhitattal s a békesség beköltözik a szivükbe — egy órára. Mikor kilépnek a templomból, vége a békességnek. Egy-két napig, míg az ünnep tart, fegyverszünet van minden békétlének között. Azután kezdődik minden elölről, mintha semmisem történt volna. Jól van ez így? Nem lehet a békesség igéjét komolyabban venni, mélyebben a szivünkbe vésni? Lehet. De nem akarjuk. Minden szivben ott küzd a rossz s a jó s inkább engedünk a rossznak. Bosszú, megtorlás, visszafizetés, ez a mozgató — némelyek ezt jóvátételnek nevezik. Jóvátétel! Arculütése minden erkölcsi elvnek. Csimborasszója minden képmutatásnak. A jog és igazság szent nevében ítélnek sorvasztó tespedésre népeket, amelyeknek hibája a hazafiasság, a kötelességteljesítés volt. A győző jogán. De győztek-e valóban? Ölükbe hullt a győzelem, anélkül, hogy jobban megérdemelték volna, mint mi. Mert vannak meg nem érdemelt győzelmek s az ántánt győzelme az volt. És ők ezt nem látják. Különben szerényebbek lennének. Nem lenne bátorságuk jogra, igazságra, eszmékre és érdemekre hivatkozni. El vannak telve magukkal. Ők a kultúremberek, a nemesebb faj, az Isten kegyeltjei, mert ölükbe hullt a győzelem! Hálaimákat tartanak, kisajátítják az Istent. Kisajátítják az igazságot, a műveltséget — s nekünk ajándékoznak minden álságot, barbárságot. Köszönjük ezt te igaz, jó, derék Nyugat! Itt a karácsony, „békesség a földön". De milyen béke! Béke, amely majdnem roszszabb a háborúnál. „És az emberekhez jóakarat" — és jóvátétel. Igen, legyen békesség e földön és az emberekhez jóakarat — itt a magyar földön, a testvér magyarok közt. A gyűlölködésből, ellenségeskedésből, megtorlásból nem volt elég: sok v®lt. Igen sok volt. A békességből, az engesztelődésből, a szeretetből nem volt elég: kevés volt, igen kevés volt. Lehet-e amabból kevesebb és emebből több ? Igen! Legalább is az államilag tenyésztett elégedetlenségnek, bosszúkeltésnek kell csökkennie. Ez, ha késett is, egészen nem késett el. Legyen békesség e földön! De csak akkor, ha a másik oldalon is békességre, munkára és nem kommunizmusra készülnek. De úgy van-e? Ki biztosít róla? Fogadkoznak, de ez a fogadkozás őszinte-e? Bár úgy volna! Mert meg kellene találnunk egymást. Szükségünk van egymásra, munkásra, munkaadóra, kereskedőre. Ma még nagy a széthúzás. Érdeket néznek és követnek, magán- és osztályérdeket, pedig mindnyájunk közös érdeke — a közérdek. Az állam érdeke és efölött még: a nemzet érdeke. S a sok érdek- és osztályharc miatt szenvednek az egyének, az osztályok, vonagiik az állam, összetörped a nemzet és koldussá téve, agyoncsonkítva, akit mindenek felett szeretünk, NagyMagyarország. Itt a karácsony. „Békesség a földön és az emberekhez jóakarat I" Mit érne, micsoda kincs lenne, ha itt miköztünk tanyát ütne a békesség és a jóakarat I Pedig csak rajtunk múlik. De — bár a lélek kész, a test erőtelen. Több mint két esztendeje, hogy hozzászoktunk a belső békétlenséghez s nem is érezzük megaláztatásunk, helyzetünk szörnyűségét akkorának, aminő. Munkánk csak toldozás, foldozás — de a fórumon mit sem hallunk gyakrabban emlegetni, mint az „alkotó munká"-t. A gyűlölet örvényei kavarognak és sok, nagyon sok szó esik a szeretetről. Munkát hirdetnek s növekszik a munkanélküliség, letörik a drágaságot s az árak repülnek a szédítő magaslatok felett. Mert nincs békesség és jóakarat. Itt a karácsony. Hozza a békességet és a jóakaratot. Felcsendül a zsoltár, felharsan az angyali szózat, áhítattal haligátja ifjú, öreg. Békesség, jóakarat van két napig, vagy legalább is fegyverszünet. Azután ismét jön a békétlenség és a rosszakarat. így kell ennek lenni? Nefn! Próbáljuk meg tartósabbá tenni ezt a békességet és jóakaratot. De csak itt a mi földünkön, hogy megtaláljuk egymást, a munkát, a nemzeti önérzetünket; az erőnket, a fegyverünket. Mert nekünk békesség és jóakarat csak addig kell, amíg mi is visszafizethetünk és gyakorolhatjuk azt a jóvátételt, amelyet ők velünk gyakorolnak. Aztán, ha jóvátettünk mindent, legyen egyetemes békesség és jóakarat. „Lesz még egyszer ünnep a világon", de ahhoz hosszú, türelmes készület kell komoly munkával. Ehhez a munkához pedig a „békesség és a jóakarat" nem malaszt, hanem létfeltétel. Dr. Trócsányi Dezső. Takarékos háziasszony ruházati cikkeit Holzer szutrénjében szerzi be Budapest, IV., Kossuth Lajos u. 9.. Ruhák divatos fazon, gyapjúszövetből 2500'— Köpeny divatos, téli bélelt .... 3200 — Blúz flanellből 340-— Pongyola finom flanellből .... 700*— isméi mindenüíf! Valódi angol férfi gyapjúszövetekből, francia női kelnie különlegességekből, női és leányka kabát újdonságokból a