Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-12-03 / 49. szám

XVIII. évfolyam 49. szám Pápa, 1921 december 3, Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, föiskoiai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 3 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A történelem kétfélekép csinálódik: igazsággal és gazsággal. Mi az igazság fegyvere? Vélnéd, hogy önmaga? Nem, mert az isteni és emberi jognak is nyomatékot kell adni, ezért hát fegyvere legtöbbször a jóravaló, becsületes kard. A gazságnak, annak van fegyvere ezer is, a cselnek, csalafintaságnak, aljasságnak minden válfaja. Hogy hosszú századokon át melyik nemzet hogyan csinálta történetét, azt élő és holt nemzetekről egyaránt már rég megállapították. Nem újság tehát Ausztria múltja sem senki előtt. A népek e zagyva konglomerátuma igazi öntudatos nemzeti életet ugyan soha nem élt, ezért tehát „ nemzet"-nek is alig volt mondható, de azért történelme volt és van olyannyira, hogy osztrák és némely, „közös" szervünk néha még arra is vetemedni mertek, hogy — tán a szépséghibák némi pótlásául is — a mi magyar történelmünket is szerették volna beleolvasztani. Mivel tehát Ausztria történelemcsináló módszere mindenek előtt oly anynyira ismeretes, az sem lephetett meg senkit, mikor a velencei egyezmény ratifikálása alkalmával Schober kancellár, az államfő a következő históriai adalékkal illusztrálta „nemzet"-ének: az u. n. Nyugatmagyarországra való „történelmi" jogát. Szóla pedig: „A nekünk itélt magyarországi vidékek közt vannak olyanok, amikért évszázadok előtt nagy versengés folyt, mint Borostyánkő, Kismarton, Fraknó, melyeket III. Ferdinánd 1647-ben az alsóausztriai rendek határozott tiltakozása ellenére Magyarországnak adott át". Ez már aztán döfi! Ők, a dicső osztrákok „versengtek" azért, ami akkor már 700 éve magyar volt s bár kapzsi vágyuk nem nyert kielégülést, e „versengésük" megmaradt és a trianoni gazság alakjában újabb 300 év után feléledt jogcímnek. Hiszen „notis est derisui". Aki tudja a történelmet, mosolyog hozzá. De mivel nem mindenki tudja, osztrák egyáltalán nem, magyar közül meg annyi sok tunyán feledésnek hagyja, hát majd mi idézünk különb jogcímet, olyat, amit évtizedes tényleges birtoklás, teljes hódolás pecsételt meg, ime: „Mátyás (a magyar Mátyásról van persze szó s nem ama Il.-ról) uralkodása végén északon és nyugaton hire-nyoma nem volt többé a német és cseh uralomnak. Ausztria, nagyrészt Stíriával és Karinthiával, Morva, Szilézia és Luzsicza a magyar királynak hódolt s Bécs, Boroszló, Brünn, Olmütz, Bautzen a magyar király városai voltak — biztosak, büszkék, boldogok a megértő, bölcs kormányzás alatt". Hát tiszteit Schober uram, ez aztán reális jogcim, nyugodt lehet róla, hogy ha egyszer gazság helyett igazság csinál történelmet, élni is fogunk vele tökéletes bizonyosan! A pénz keringési zavarai. Normális időben a pénz a fogyasztás és az árucsere folyamatát közvetíti akként, hogy a pénzjegyek folyton keringésben vannak. A pénz e gyors keringése tette lehetővé, hogy aránylag kis pénzjegy-mennyiség volt elegendő a békében egy-egy gazdasági terület igen nagy közgazdasági forgalmának lebonyolítására. Az osztrák-magyar monarchia keretén belül a legnagyobb pénzforgalom idején Magyarország legalább 50 milliárdos 'évi gazdasági forgalmát körülbelül 800 millió K-val lehetett finanszírozni, ami annyit jelent, hogy a meglévő pénzjegyek évente Körülbeiül hatvanszor forogtak meg a pénzkeringés gyors és folytonos körforgásában. Mihelyest a keringés gyorsaságában lassúbb tempó állott be: a gazdasági életben pénzszűke jelentkezett és jelentkezett nemcsak a pénzdrágulás, hanem időnként az áruk drágulása is. A modern pénztudomány alapján megállapította, hogy a pénz vásárlóereje egyenes arányban áll a pénzkeringés gyorsaságával. Egészséges gazdasági forgalom csakis a pénzkeringés zavartalansága és gyorsasága mellett lehetséges. A zavartalan pénzforgalom megkímélte az országokat a pénzjegyek felesleges szaporításától és lehetővé tette, hogy kizárólag gazdasági aktusokkal teljesen fedezett, tehát teljesértékü pénz kerüljön forgalomba. A háború után ez a normális állapot tudvalevőleg súlyos megzavarást szenvedett és a pénz gyors körforgását renyheség, majd utóbb teljes fennakadás váltotta fel. Megindult a pénzjegyek tezaurálása, mind nagyobb és nagyobb pénzmennyiség vonatott ki a keringésből és ezzel beállott a folytonos pénzjegyszaporítás kényszerítő szükségessége. Ma a helyzet nálunk Csonka-Magyarországon már odafajult, hogy a papírpénznek egyre nagyobb és nagyobb tömegei rekednek meg éppen a legnagyobb termelőnél: a mezőgazdaságnál és ekként kivonattak a gazdasági organizmus vérkeringéséből. Ez a processzus nálunk egészen természetes. Az élelmicikkek folytonos drágulása következtében a városi , lakosságnak élelmezése mind nagyobb és nagyobb pénzmennyiséget igényel, tehát mind több és több pénz vándorol a gazdákhoz. Minthogy pedig a gazdaközönség fogyasztási igényei nem nagyok és a magyar földmivesnép közismert konzervativizmusával csekély igényeit nem igen fokozza önmagától, természetes az, hogy a nála felgyülemlő pénzmennyiségből csak kevés kerül vissza a gazdasági élet pénzkeringésébe. A városi lakosság, tehát a fogyasztásrahajlandóbb rétegek vásárlóereje egyre csökken, minthogy keresetének mind nagyobb részét emészti fel a legprimitívebb életszükségletnek: az élelmezési igénynek kielégítése. Ez a magyarázata annak a sajnálatos ténynek, hogy a jelenlegi 24 milliárdos államjegyforgalom mellett is a gazdasági életben súlyos pénzhiány jelentkezik. Az inflációs gazdaság minden hátránya jelentkezik, főleg a nagy drágulásban, annak minden előnye nélkül. Minthogy a fokozódó infláció anyagát: a mindig szaporodó pénzjegytömegeket az élelmezési szükséglet mind nagyobb mértékben szívja fel anélkül, hogy az ekként a gazdáknál felgyülemlő pénzmennyiség emezeknek fogyasztása révén visszakerülne a gazdasági élet vérkeringésébe : az iparnak, kereskedelemnek és vállalkozásnak rendelkezésre álló pénzmennyiség egyre csökken és beállott a fojtogató pénzhiány. Ezen a káros állapoton további infláció sem segíthet, mert a pénzmennyiség nagyobbmérvü szaporítása esetén is a pénz vásárló erejének aránylagos csökkenése az élelmiszerek további drágulását vonná maga után, A pénznek beállott e keringési zavarai okozzák a tőzsde stagnálását, a kereskedelem rossz üzletmenetét és azt a mindinkább jelentkező bajt, hogy az ipar nem képes jövőjét megfelelő tőkeszaporítással biztosítani. Ez a káros folyamat igen nagy veszedelmeket rejt, mert annak teszi ki az országot, hogy visszasűlyed a legkezdetlegesebb agrárállapotba. Az ipari termelés, a kereskedelem, a városi lakosság lassú, de biztos, elsorvadása mellett még valamiképen ellensúlyozhatná az országos mérleget a mezőgazdasági töbtermelés erőteljes megindulása. Ez azonban csak lassú és ftoszszadalmas kulturmunkának lehetne az eredménye, amelynek ma csak igen kevés nyomát látjuk. A tőkeképződés megszűnése éppen azokban a gazdasági ágazatokban, amelyek felvirágzásától függne Csonkamagyarország gazdasági talpraállítása, feltétlenül maga után kell hogy vonja a mezőgazdaságon kívül minden egyéb foglalkozási ág elszegényedését és gazdasági csődjét. Nem mond ennek ellene az, hogy egyes egyének spekulatív és konjunkturális nyereségekből nagy vagyonokat tudtak felhalmozni, mert a legszegényebb gazdaságban is vannak szerencsés játékosok, akiknek gazdagodása azonban egyáltalában nem jelenti a nemzetvagyon gyarapodását. Tény ellenben, hogy a nagy átértékelési folyamat, vagyis a gazdasági értékeknek a pénz leromlásához való arányosulása a mezőgazdasági termékek kivételével egyáltalán nem tudott beállani. A városi lakosság anyagi dekadenciája a mezőgazdasági termékekben való fogyasztóképességét is erősen leszállítja, úgy hogy a hazai mezőgazdaság a belföldi fogyasztásban mind kisebb és kisebb vásárlóképességgel fogja magát szembetalálni, a külföldi export pedig a mai viszonynk között nagyon is problematikus kárpótlást nyújthat mezőgazdasági termelésünknek. Úgy, hogy végeredményben a pénzmennyiség folytonos tezaurálása a gazdáknál egy újabb agrárkrízisnek csiráit rejtegeti, mert végül odavezet, hogy a gazda saját zsírjában fog megfulladni. Nem kell nagy pesszimizmus annak megjóslásához, hogy a folytonos pénztezaurálás, a pénznek megrekedése a vidéken, ha tovább is az eddigi tempóban folytatódik, végül hazánk gazdasági Valódi angol férfi gyapjúszövetekből, francia női kelme különlegességekből, női és leányka kabát újdonságokból legnagyobb választék Hü iülll divatáruházában.