Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-10-22 / 43. szám

Szerkesztőség: Liget-uíca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar*^ könyv- és papirkereskedésében. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE Csalódni mindig fáj s kétszeresen fájó, ha a csalódást olyan okozza, akinek részéről az ellenkezőre voltunk elkészülve, akitől azt vártuk, hogy megértőn mellénk fog állni, hatalmával, erejével hónunk alá nyúl, cselekedvén úgy, ahogy azt hagyományai rátestálták, cselekedvén azt, amire nevének nimbusza kötelezi. Amit eddig irtunk, abból is kitalálhatta bárki, hogy arról a csalódásról szólunk, amit az Esterházy grófi uradalom okozott annak a sereg hadviselt vagy, ha erre alkalma nem nyilt, hát a háború által mégis megviselt, tönkretett, kizsarolt tisztviselőnek s a többi, a háború minden iszonyatosságát a harctéren vagy itthon végigszenvedett társuknak, kik méltán várhatták, hogy az uradalmi telkek számukra méltányos, emberi áron engedtessenek át. A csalódás, amin átmentek, nagyon fájó. Gondolva arra, hogy a múltban hogyan viselkedett hasonló esetben az uradalom, erre valóban nem számíthattak. Viszont azonban gon# dolniok lehetett volna arra, hogy aki ma itt uradalmi ügyekben legfelsőbb helyen rendelkezni hivatott, az a tőlünk messze távol élő, városunkkal és lakóival szemben teljesen idegen főúr, az már egyéb„ kor is szolgált hasonló meglepetésekkel. Telik azonban az idcrs hamarjában bekövetkezik az a változás, ami elé a város fejlesztésének egyéb magas szempontjaiból is bizó reménységgel tekintünk. A szegény csalódott tisztviselők azonban addig nem várhatnak, de nem is várnak. Ök a megszabott, lehetetlen, képtelen árral szembeszállnak s erős a hitük, hogy a törvényes fórum a méltányosság és igazság álláspontjára helyezkedik, amiben mi a magunk részéről sem kételkedünk egyetlen percig sem. A gyermekvédelemről. Nincsen a világon semmi annyira a szivünkhöz nőve, mint a gyermek. Sehol sincs annyi öröm, mosolygás, napfény, mint a fehér gyermekszobában — és sehonnán sem sötétlik felénk annyi gyász, bú és fájdalom, mint a fehér virággal borított gyermekravatalról. Azonban nemcsak érzelmi szempontból áll a gyermekvilágunk, érdeklődésünk középpontjában. Mindenkinek ösztönszerű törekvése, hogy generációját az örökkévalóság láncolatába beleilleszthesse s tulajdonképen e törekvés szolgálatába van állítva egy-egy munkás élet minden keserve és szenvedése, — de minden öröme, gyümölcse és boldogsága is. Ezenfelül más objektíve momentumok is növelik a gyermekvédelem kérdésének fontosságát. Egy nemzet jövője mindig legifjabb fiai szemében csillog; boldogulásának, jobb jövő reménységének, nagyságának csirái pedig ott rejtőznek azokban az ártatlan, tiszta gyermeklelkekben, akiknek azután gondozásától, nevelésétől függ, hogy vájjon az a csira életképes marad-e, ébreszthet-e nemes vágyakat, nagy akarásokat, elszántságot az ifjúság lázas életkészüíődésekor s alkothat, teremthet-e nagyokat, újakat, — tökéletesebbet a férfikor munkás nyarában. E felsorolt okoknál fogva érthető, hogy mindenkor nemcsak a család, de a társadalom érdeklődése is különös szeretettel fordult a gyermek felé. S ha valaha ez fontos volt, mennyível fontosabb ma, midőn hazánk szomorúan válságos időket él, amely idők valószínűen több generációt fognak foglalkoztatni. A gyermekvédelmet az állam és társadadalom az utóbbi időkben egyesült erővel igyekezett felkarolni, azokban sajnos a szép tervek sokat ígérő keresztülvitelét a lezajlott zivataros idők megakadályozták s tétlenül néztük jövőnk drága zálogának, a gyermekseregnek szomorú helyzetét, gyászos pusztulását . . . Nem akarok e helyen erre vonatkozólag számadatokat felhozni, — majd erre is nyilik alkalom — itt csak felakarom a nagyközönség figyelmét hivni arra, hogy az amerikai vöröskereszt egylet jóvoltából alkalmunk lesz ezt a munkát ismét felvenni s az állam, társadalom egyesült erejével igazi komolysággal lendületbe hozni. Hála ezért az amerikai vöröskeresztnek s különösen hála Pedlow kapitánynak, kinek nemes szivéből indul ki tulajdonképen ez a munka. De hálátlanság volna tőlünk, hálátlanság lenne az egész magyar társadalomtól, ha ezt; a feléje nyújtott kezet két karral meg nem ragadná. Nem egyesületesdi játékról van itt szó, nem nagyhangú jelszavakkal hajigálódzó propaganda-kifejtés a lényeg, hanem a társadalom minden rétegét, összes jótékony egyesületeket, kultur tényezőket, iskolákat összehozva, egyesült erővel indítjuk meg a hadjáratot minden veszedelem ellen, mely a mi kis apróságainkat még a világrajöttük előtti időtől kezdve az életbe lépésig fenyegeti. S mily sok és nagy ez a veszedelem ! Milyen erős csapatra, mennyi fegyverre van szüksége a hadjárat megindítójának! Ezekkel a veszedelmekkel alaposan meg kell ismerkedni, mert csak úgy tudunk a győzelem reményével harcolni, ha jól ismerjük ellenségeinket. Be kell látnunk, hogy igazán egészséges gyermekek csak egészséges szülőktől származnak. Harcolnunk kell tehát egészséges szülőkért, akik testileg, szellemileg egézséges generációknak lehetnek törzsökéivé. Küzdenünk kell minden baj ellen, mely a szülőkön keresztül gyilkosai lesznek a mi kis védenceinknek. (Főként szifilisz, tuberkulózis, alkoholizmus, különféle idegbajok és ezek okai ellen.) Küzdenünk kell az anyák jogaiért, de dörögnünk kell kötelességeiket is. Munkálnunk kell az anyák képzését, nevelését. Hangoztatnunk kell az anyaságra való készülést s le kell törnünk az ezzel szembehelyezkedő álszemérmet... Az anyaság szent és csudálatos dolog, a nőnek igazi tündöklő glóriája. Kíméletlenül szembe kell Helyezkednünk a kényelmi és eszthetikai szempontból való nem szoptatás ellen, mert az anyatej létkérdés a csecsemő életében. Döntsük meg a csecsemő-gyermek nevelésben divó minden babonát, rossz szokást. Legyünk a kultúra fáklyavivői a gyermeknevelés terén uralkodó tudatlanság sötét barlangjába. És amit vastag betűvel kellene irnom, minden erőnkkel igyekezzünk a nyomorszülte bajok, nehézségek leküzdésével a hideg földről, rongyok közül a kisdedeket bölcsőbe, tiszta vánkosok közé emelni... Nem könnyű ez a munka, de akik nemcsak színből, hanem szivből harcolnak a nemes ügy érdekében, — azok minden nehézséget és fáradságot elfeledve — nem adják fel a harcot. A kitartó munka csalódásokon, bukásokon keresztül is eléri a célt s ha csak kis százalékát is tudjuk megmenteni a veszendőknek, — a munkánk nem veszett kárba. Remélem, hogy Pápa városa is éber és tettrekész őrszeme lesz e nemes hadjáratnak s a harci kürt riadójára teljes készenlétbe állva, várja az indulást s boldogan, vidám lélekkel küzdi végig a harcot. Dr. Merétey Sándor. Színészet. Bodonyi színtársulata immár egy hete játszik Pápán. Az eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a társulat teljesen megfelel a hozzá fűzött várakozásoknak, összevágó, jó előadásokat produkál, az egyes szerepkörök jó kezekbe vannak letéve. A zenekar kitűnő. A közönség pártfogása, színházba járó kedve igén szépen indul. Majd mindennap telt a nézőtér. Első heti referádánk itt következik: Megnyitóelőadásul pénteken Lehár „Évá"-ja került színre Görög Olgával. Hatalmas koloraturája, amilyen még színpadunkon kevés hangzott el, kikívánkozott kicsi színházunk falai közül, énekének szépségével meghódította a közönséget, az andalító Éva-keringőt a zúgó tapsokra meg kellett ismételnie. Völgyi Nusi játéktudásban megizmosodva jött vissza hozzánk. Pipszije ennivalóan kedves alakítás volt. Róna Zoltán Dagobert szerepében megmutatta, hogy diszkrét eszközökkel is lehet hatást elérni. Medgyesi József jó humorú komikusnak mutatkozott be. Pap Laci a gyáros szerepében teljesen kifogástalan volt, Sugárné kecses szólótánca zajos tetszésnyilvánításokra ragadta a publikumot. A tizennégy tagu honvéd zenekar Lillich karmester vezetésével nagyszerűen fungált, ugyanezt mondhatjuk a kórusról is. Szombaton Bús Fekete László új darabja, a „Búzavirág" került színre. A darab hosszú, vontatott dialógusokból áll keservesen kevés cselekvénnyel. Csak a negyedik felvonásban felcsillogó költői hangulat emelt ki némileg bennünket a fásultság közönyéből. Sugár Lajosban nagyintelligenciáju bonvivant ismertünk meg. Orgánuma kellemes, játéka stílusos. Molnár Aranka, a bájos naiva kedvesen csevegte el szerepét, néha sikerült megszólaltatnia a sziv hangjait is. Gáspár Amália eredeti kvártélyos aszonya derültséget keltett. Rogozról most is elmondhatjuk: nálánál szebben, zamatosabban kevesen beszélnek magyarul. Vasárnap este az „Évát", hétfőn a „Búzavirág "-ot ismételték még. Kedden a ma is népszerű „Luxemburg grófját" láttuk viszont, némi zökkenőktől elteFérfi és női kelme női és leányka kabát