Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.
1921-09-24 / 39. szám
MEGJELENIK MINDEN S Z O ÍM B ATON. Szerkesztőség: Liget-uíca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. LaptulajdonoS főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország. 4 1 Arról van szó, hogy azok miatt, amik a nyugati végeken végbementek, bojkott alá kerülnénk megint. Ezt tudvalevőleg egyszer már megkaptuk, a hősködő gyávák ezt olyasféle büntető eszköznek eszelték ki, mint némely tanító az íi. n. „kitérdepeitetést". De valamint a kitérdepeltető tanító a legrosszabb tanító, mert a sarokban térdeplő gyereknek alkalmat nyújt arra, hogy a tanításra ne figyeljen, helyette inkább szamárfület mutogasson társainak s a „jó" tanítóbácsinak> akképen a dicső ántánt sem a legjobban választotta meg a retorzió eszközét. Először is: állítom és fenntartom, hogy Magyarország minden néven nevezendő idegen segítség nélkül is képes megélni. Egyszer már meg is mutatta, nem is olyan régen, hogy sötét és véres évszázadok folyamán hány keserű, dacos alkalma nyilott ennek megmutatására, annak a történet, meg a török, meg a Habsburgok a megmondhatói. Másodszor, nem javít, de ront ez az eszköz, teremt és gazdagít csempészeket, mert bizony mondom, hogy szövetet, rizst és mindent azért bőséges módon hoztak és hoznának be az országba. Annyi finánca nincs az égész ántántnak, amennyi képes lenne úgy elzárni határainkat, hogy azok finom kis lisztért, hófehér szép zsirért bármit — de menynyit! — be ne eresztenének. És végül harmadszor s ez a fő, a döntő: Ha a szigorú kordonon valóban egy tű sem tudna által csúszni, mi még mindig élnénk, megélnénk abból, amink magunknak van s amit tőlünk elvenni nem lehet, az édes, a drága, a hálás jó magyar földből. Félre tehát a kishitüséggel, félre a bűnbánattal! Ami történt, az jól történt s ha még több történik, annál jobb lesz nekünk. Örökké semmi sem tart, a gazság pedig előbb kimúl, semmint azt bárki sejtené. Az a része magyar hazánknak, amit valami buta osztrák Nyugatmagyarországnak nevezett el, (mert hisz ha Nyugatmagyarország, akkor Pápa, meg Székesfehérvár, meg Kanizsa, meg Kaposvár, akkor egész Dunántúl tulajdonképen beletartozik), az a keskeny, emlékezetes földcsík ott a végeken, bátran, erősen, elszántan, kurucul megmondta, hogy magyar akar maradni s történjék bármi: bojkott, erőszak, megszállás, özönvíz, az lesz, az marad világ végeztéig, ami ma: magyar! A bankóprés. Á „Magyar Pénzügy" irja: Hegedűs pénzügyminiszter távozásának bejelentésével egyidejűleg törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé, amely az állami jegyintézetről szóló törvény oly irányú módosítását tartalmazza, hogy a jegyintézet az államkormányzatnak a folyó kiadások fedezése céljából hiteit folyósíthat és evégből áliamjegyeket bocsáthat ki. Az állami jegyintézetről szóló törvényjavaslat eredetileg is tartalmasa azt a rendelktzést, hogy az államkormány egy milliárdnyi kontingens erejéig igénybe veheti az állami jegyintézet hitelét, ezt a rendelkezést azonban a bizottsági tárgyalás során elejtették és az kimaradt a törvényből. Most ,a pénzügyi helyzet olyan, hogy a kormány a folyó kiadások, elsősorban a köztisztviselők felemelt segélyének fedezetéről nem tud egyébként gondoskodni, mint úgy, hogy vagy a vagyonváltság egy részét fordítja a hiány fedezésére, vagy pedig megindítja az államjegyprést. Hegedűs pénzügyi programmjának teljes bukását jelenti mindkél expediens, mert — a távozó pénzügyminiszter koncepciója szerint — a vagyonváltság csakis az államadósságok törlesztésére lett volna fordítható, az államjegyek kibocsátása pedig azzal a határozott szándékkal történt, hogy fedezetlen papírpénz többé nem bocsáttatik 'ki. Már előzőleg kifejtettük, hogy a vagyonváltsághoz folyó kiadások céljára hozzányúlni nem szabad és utaltunk arra, hogy sokkal helyesebb, ha a kormány hozzányúl a bankópréshez. Ez a felfogásunk győzött utolsó percben a lelépő Hegedűsnél is, aki — bizonyára nagy lelki küzdelmek árán — oda áll a nemzetgyűlés elé a saját elvének és programmjának ellentmondó javaslatával. A korona Zürichben egy frank alá esett és ezzel elérte, sőt túl is haladta eddigi mélypontját. Az állam háztartása a folyó bevételekből tovább nem vihető. A földvagyonváltság végrehajtása kétséges és az állam csak úgy tudia tisztviselőit továbbra fizetni, ha szakítva Hegedűs programmjával, újból hozzányúl a bankópréshez. Szomorú perspektíva tárul elénk. De ha választani kell a két rossz között, úgy — őszintén szólva — inkább a bankóprést választjuk, mint a vagyonváltságot; annál is inkább, mert a nagy pénzhiány igen bénítólag hat a gazdasági forgalomra. Midőn e sorokat irjuk, még nem ismerhetjük Hegedűs eme utolsó törvényjavaslatának részleteit és nem tudjuk, hogy van-e megszabott korlátja az államjegyek kibocsátásának az államháztartás céljaira való kibocsátásában és ha igen, hogy mennyi a kontingens. Ez azonban nézetünk szerint nem* is lényeges, mert hiszen a kényszerítő szükség nyomása alatt a kormány mindannyiszor tágítani fogja a kontingenst, valahányszor nem tud magán egyébként segíteni. * Bármennyire is fájlaljuk Hegedűs pénzpolitikája legfőbb elvének bukását, be kell ismernünk, hogy más mód, mint a bankóprés megindítása, nem áll jelenleg a kormány rendelkezésére. Államkölcsönt sem konszolidált, sem függő formában a külföldön jelenlegi viszonyaink közt nem kaphatunk; belső kölcsön már csak a pénz hiánya folytán sem kecsegtet eredménnyel akkor, amikor az államkormány a pénzintézetek esedékes követeléseit sem tudja megfizetni; kényszerkölcsönről pedig az 50%-os bankjegylebélyegzés és a vagyonváltság után szó sem lehet. Nem marad tehát más hátra, mint az államjegyintézet hitelét bankjegykibocsátás utján igénybe venni. Hogy ez az eszköz hova fog vezetni, hol lesz határa a bankjegyszaporításnak, meddig terjed majd az újabb infláció, azt ma a legnagyobb pénzügyi tudós sem tudná megjósolni. De bármily fájdalmas is ez a lépés, meg kellett tenni, .mert az állami gépezet nem állhat- meg és a tisztviselőket fizetni kell. Az infláció sikamlós politikájának ellenszere csakis jó közgazdasági politika lehet, amely a termelést, vállalkozást támogatja és fokozza, az üzleti forgalmat növeli és a gazdasági életet nagyobb erőkifejtésre serkenti. Ha ilyen gazdaságpolitika — amelynek eddig, sajnos, semmi nyomát sem láttuk — nem fogja kisérni az újabban meginduló inflációt, úgy az ország gazdasági jövője felett kétségbe kell esnünk. HordóJiitelesítöt kérünk! A helybeli kádároknak, vendéglősöknek és szesztermelőknek nagy a panaszuk. Nincsen Pápán hordóhitelesítő. A hordóhitelesítésnek elmaradása pedig akadályozza a kádár-ipart munkájában, mert a hordót rendszerint hitelesítve rendelik, — bénítólag hat a kereskedelemre, mert akárhány szőllősgazda csak hitelesített hordóba átfejtve adja el a borát. S hozzá még nemcsak hogy Pápán nincs hordóhitelesítő, hanem messze környékünkön sincs, így hordót hitelesíttetni egyáltalán nem lehet. A pápai állandó hordóhitelesítő hivatalt vagy nyolc éve beszüntették — igazán, nem tudnók megmondani: miért? —, azután bizonyos időközökben Sümegről járt át Pápára hitelesítő, de egy év óta ez az átjárás is megszűnt, s hogy dokumentálják a pápai hordóhitelesítő hivatal jobblétre szenderülését, csatornautcai helyiségét kiadta a város vajgyárnak, amelyből édes-kevés haszna van, de annyi semmi esetre sincs, mintha ott tovább is hordót hitelesítenének. 'Érthetetlen egyébként a város közömbössége ezzel az eléggé fontos kérdéssel szemben. Éppen semmit nem tett és nem tesz a tekintetben, hogy az érdekeltek gyakori sürgetésére a hordóhitelesítő hivatalt életre keltsék. Pedig itt volnánk a Somlóhegy tövében, Győrmegye bortermő részének szomszédságában, úgy hogy a pápai hordóhitelesítő hivatal messze vidéknek központja lehetne, s jelentékeny* jövödelmet hajthatna a városnak közvetlenül a hitelesítési díjakban — amelyet *a drágasággal arányban állóan lehetne megszabni —, közvetve az idegenforgalomban, amely a hordóhitelesítö hivatallal kényszerből is ide terelődne. Szüret előtt állunk. Hála a Gondviselésnek, idén hegyeink bőven fogják ontani az isteni nedűt, hordókra meglehetősen nagy szükség lesz. Most volna hát különösen aktuális, hogy a hordóhitelesítő hivatalt újból felállítsák, s az annak nemlétéből származó, évek óta felhangzó Férfi és női kelme női és leányka kabát különlegességek m u j don slagok m> m
