Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-09-17 / 38. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON /? ki* Szerkesztőség: Liget-uíca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskofai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen". Mióta a világ áll, panama mindig volt. Ez azonban korántsem vigasztalás­ként van mondva. Sőt mentségül sem, csupán egyszerű ténymegállapításként. Panama mindig volt, mert panamára kapható emberek mindig akadtak, igaz­ságtalanok lennénk önmagunkkal szem­ben, ha magunkra vennők, hogy e téren mi magyarok vezetünk. Ahonnan a hi­vatali visszaélések internacionális neve származik, a Panama-csatornát se mi építettük. Nem mi vagyunk az az ország sem, ahol például egy postautalvány sorsában sem lehet megbízni. A jó oláhok­nál például ilyen világ van. De ha a Balkán vezet is e téren, a nyugati álla­mok körében is ki-kipattan a megbotrán­kozás szinterére egy-egy nagyobbszabású visszaélés. A kiviteli szállítások körül űzött visszaélés, amennyire eddig meg­állapítható, mindenesetre a nagyobbak közül való. Méreteit, bűnöseit majd meg­állapítja az igazságszolgáltatás, mely minden bizonnyal — mint mindig — politikai vonatkozásaitól függetlenül fog eljárni. Pártpolitikával az ilyesmit össze­köttetésbe hozni soha nem volt helyén­való, legkevésbbé az ma, mikor egy ezer baj között vonagló nemzet ártó fe­kélyeinek kiirtása a legfőbb „salus rei publicae", az egyedül boldogító államüdv lehetne. Várjuk tehát a fejleményeket. S ma csupán egy mozzanatára hadd mu­tassunk rákennek a kínosan csúnya ügy­nek: Egé§z sereg tisztviselő is kompro­mittálva van, egész sereg tisztviselő meg­tévedt, pénzért végzett meg nem engedett munkát. Bűnösek, lakolni fognak. De ha a meglakolásról szó , lesz, akkor velük együtt kellene lakoltatni azokat is, akik nem gondoskodván a tisztviselő meg­élhetésének létminimumáról, sokszor bele­kergetik a tisztviselőt a bűnnek fertőjébe. Ha az emberileg képzelhető legnagyobb biztossággal megakadályozni akarjuk a tisztviselők megtévelyedését, akkor meg kell szüntetni azt a képtelen állapotot, hogy a miniszteri osztálytanácsosnak feleannyi fizetése van, mint mondjuk pld. egy szorgalmas — szabósegédnek! „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." Kommentár a névjegyzékhez. A viriliseknek lapunk két hét előtti szá­mában közölt s osztatlan ellenszenvvel fogadott névsorához lapunk egy jogász-barátjától figye­lemre méltó kommentárt kaptunk. Azt magya­rázza meg benne barátunk : mi hozta létre azt a viszásságot, hogy emberek, akik pi. kupec­kedéssel egy-egy jó üzletet csináltak, akikre mint komoly adózókra nem lehet sem az állam, sem a város pénzügyeit bazírozni, feltűnő nagy számban lettek virilisták, mig a régi, komoly elem onnan teljesen kiszorult. Ennek oka az, hogy a legtöbb állami adófizetők névjegyzékének összeállítása annak a miniszteri rendeletnek figyelembe vételével történt, amely megállapította, hogy 1919. évi III. oszt. kereseíadó az 1920. évre is külön kivetés nélkül ötszörösen számítandó. Aki tehát jó üzleteket csinált 1919-ben, az fizetvén a nagy adót 20. és 2l-re. is, ha később rosszabb hely­zetbe is került, feltétlenül bele került a virilis­ták közé. Ezzel szemben pl. a ségi (egyéb jö­vedelemmel is biró) háztulajdonosok, mivel adójuk csak egyszeresen számít, kiestek a virilisek s így a v. képviseiők közül. Részéről ezt helytelennek tartja s óhajtaná, hogy a jog­ügyi bizottság egy idevágó javaslata alapján, a régi — egyszeres adófizetés alapján — állít­tatnék egy teljesen új lista össze. Biztosra veszi, hogy egyetlen ötszörös adófizető ez ellen nem fellebbezne s a képviselőtestület megőrizhetné így régi ábrázatát. Az egyébként velünk egyező intenció­sugalta kommentárra megjegyzésünk ennyi : Részünkről nem vesszük olyan biztosra, hogy minden újdonsült virilis oly könnyen engedné magát kipöndöríteni a nagy uraságból. Vannak közöttük biztosan, akiknek szörnyen tetszik, hogy várósatyává előléptek. S mihelyt egy a hozandó határozatot megfellebbezné, az egész jogi kártyavár egyszerre összeomlanék. Mivel­hogy az érvényes rendeletek szerint jogukban ők vannak, a nagy adófizetőjövevények, ehhez kétség nem férhet. Más itt a megoldási mód. Az, aminek jönni kell, de mint minden okosra, jóra. soká kell várakozni rá. Az egész rendszer megrefor­málandó. Virilisek is essenek választás aíá. A választói jog azonban természetesen a régi, szükkörü, megdöntésével ugyan, de azért az állami és városi rezónt is számbavevő józan konzervativizmussal állíttassék össze. Jó válasz­tójog alapján történő választás virilisek kbzül is bizonyára a iegméltóbbakat fogja delegálni vezetői tisztre. FERBER KÁLMÁN KÁRPITOS Pápa, Szentlászló-utca 37. szám. Elvállal minden e szakmába vágó = új munkát és javításokat = a legocsóbb árban. Kívánatra, vidékre is kimegyek. Agyagipar-gyár Felsőtündéren. Sohasem volt nagyobb szükség arra, mint ma, hogy szegény, letiport Csonka-Magyar­prszágunkban minden alkalmat megragadjunk arra, hogy tönkretett országunkat minden jó magyar hazafi igyekezzék tőle telhetőleg ismét a régi nagyságába és lényébe visszaállítani. Csakis a közügynek tesz szolgálatot az, aki ennek a hazafias kötelességének eleget tesz. A múltban egyik nagy hibánk volt, hogy nem voltunk oly mértékben ipari állam, mint amilyen mértékben lehettünk volna, nem hasz­náltuk ki a magyar földben levő nagy kincse­ket úgy, hogy az ipari cikkek nagy részéért a külföldre voltunk s vagyunk utalva. így a mos­tan uralkodó — jóformán- már tűrhetetlen — drágaságnak legfőbb okát is abban látom, hogy az ipari cikkek ára túlon-túl magas, ami termé­szetesen magával hozza a többi, főleg az élelmi­cikkek megdrágulását is. Ha a jövőben élni akarunk és pedig akarunk, — úgy a mezőgazdaság mellett az eddiginél nagyobb mértékben kell iparunkat is fejleszteni, hogy a drága külföldi behozatalt, amennyire csak lehet, csökkentsük. A napokban a Bakonyban járván, magyar szivem s magyar lelkem örült, amikor a magyar ipar fejlődésének egy nagy lépését láttam és abban igazán gyönyörködtem. Nevezetesen alkalmam nyílott Felsőtün­déren, Zirczhez gyalog 10 percnyire, Walla Géza nagybirtokos agyagipar-gyárát megtekin­tenem. Minthogy úgy látom, hogy Pápa vidé­kén is e gyárat kevésbbé ismerik, csakis a közönségnek vélek szolgálatot tenni, ha e gyárat röviden ismertetem s a vidék figyelmét arra felhívom. A gyár Walla Géza kies és gyönyörű fekvésű felsőtündéri gazdasagában van elhe­lyezve és már egy év óta működik. A gyár­táshoz szükséges anyagot a gazdaság szolgál­tatja, melyet több hires vegyészmérnök meg­vizsgált s azt minden tekintetben kifogástalan s edények gyártására kitűnőnek találta. Ebben a tekintetben a gyár előre nem látott, igen hosszú időkig biztosítva van. A gyárban 86-féie különböző, kívül-belül mázos, barna, fehér, zöld, sárga stb. szinü tűzálló főzőedényeket, lábasokat, amelyek jósá­guknál fogva kiállják a versenyt az eddig be­hozott drága angol edényekkel, az áruk pedig igazán nagyon olcsó; tejesköcsögöket, vizes kancsókat, feketekávés készleteket, tányérokat, dísztárgyakat, cserépkályhákat, fedőcserepeket stb. gyártanak. A gyár a legmodernebb gépekkel van fel­szerelve, három nagy égetőkemencével van el­látva. Állandóan 40—45 szakképzett munkás dolgozik Ullrich Károly, szakkörökben már régebben jó hírnévvel biró üzemi igazgató vezetése mellett s naponta már most is 2000— 2500 darab edényt állítanak elő. Dacára annak, hogy a gyár még csak egy éve áll fenn s természetes, hogy a mostani nehéz viszonyok között a kezdet nehézségeivel fokozottabb mértékben kellett megküzdenie, ennek dacára a vidéken az edények jóságáért és használhatóságáért igen jó hírnévnek örvend, I és női kelme különlegességek női és leányka kabát újdonságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom