Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-01-01 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 60, félévre 30, negyedévre 15 K. Egyes szám ára 1*50 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiczek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." A családi derű fénye szokta besugározni az ó-év utoisó esíélyét. Ennek a derűnek fényét elhalványította immár teljes hat esztendő óta az a sötétség, ami a világháború szörnyűségeivel szakadt reánk. Most ismét előttünk áll az év forduló estélye. Tudunk-e vájjon idén úgy szivből örülni, ahogy valaha tudtunk? Tudjuk-e feledni azt, ami bánt a múltból, ami aggaszt a jövőben? Tudjuk-e pillanatnyi egyéni jólétünk érzetében kivetni szivünkből azt, ami sajgó bánat érzetét kell hogy keltse bennünk a közért, az egyetemes jóért, hazánk s az emberiség sorsáért? Aligha tudjuk, de kivánatos is, hogy ne legyünk képesek reá. Ha pillantásunk végigszáll boldog családi körön, ha jól esik lelkünknek aranyos, boldog ifjúság, mosolygó gyermekarcok látása, ne feledjük soha, hogy a jövő acélos komolyságot vár tőlünk, hogy a haza „szentelt fájdalma" marad minden időkre a mi legfőbb kincsünk. Ezért a szentelt fájdalomért kell élnünk, ezért kell — ha üt az óra — meghalnunk is! A város új-éve. Eltagadhatatlan tény, hogy a város közügyei iránt az arra illetékes tényezők részéről hosszabb idő óta nem mutatkozik az az érdeklődés, ami a múltban tapasztalható volt s ami mindig a város haladása fokmérőjéül volt tekinthető. Azt hiszem, nem csalódom, ha az érdeklődés csőkkenését, sokaknál teljes megszűntét azzal hozom összefüggésbe, hogy a város régi képviselőtestülete mintegy halálraítéltnek érzi magát, mert az annyi idő óta emlegetett községi és törvényhatósági választói jog reformja következtében a régi képviselőtestület előreláthatólag újjal fog kicserélődni. Hogy ez a kicserélődés olyan teljesen alapos lesz-e, mint némelyek hiszik, avagy a virilizmusnak valami formában fenntartása révén csak részleges marad, azt ma, mikor az idevonatkozó törvényjavaslatot visszavonták, az újat pedig még nem terjesztették be, azt ma még senki sem tudná megmondani. Ám ha a választójogi reform még olyan radikális is lenne, akkor is helyesnek, a város érdekében valónak tartanók, ha azokat, akik a régi képviselőtestületben valódi értékek voltak, akik önzetlenül mindig a város egyetemének és csak ennek érdekét nézték, az új képviselőtestületbe is visszahoznák. De amint fentebb is irtam, ez az újjáalakulás máról-holnapra még nem fog megtörténhetni. Jó 3—4 hónap, ha több nem, beletelik, amig új képviselőtestület lesz hivatva dönteni a város közügyeiben. Ezt az időt tétlenül elsiklani hagyni, bűn volna a város polgárságának egyetemes érdekei ellen. Ha tehát annyira érezné is valaki, hogy jövőben nem fog közvetlenül — mert hisz közvetve ma és mindenkor mindenkinek beleszólása van — befolyni a város közügyeire, addig, mig annak ideje el nem érkezik, kötelességét feltétlenül teljesítenie kell. A programm nyújtása nem a mi feladatunk. Mi csak általánosságban mondunk enniyt. A városnak minden igyekezetét arra kell fordítania, hogy munkát adjon a munkátlanoknak, kenyeret a kenyér nélkül valóknak. A városnak teljes erejével neki kell feküdnie annak, hogy a vállalkozás becsületes szellemétől áthatva az egyén által el érhető haszonnak egy részét legalább a köz javára megszerezze. A városnak munkanyujtása és munkavégzése által kell magát regenerálni. Január. — Pápa város történelmi naptára. — 1-én, 1919-ben. Jegyezzük fel emlékezet okáért, hogy igen szomorúan köszöntöttük az új évet, niszenjegyre szükült körülöttünk hazánk meg nem szállott területének határa. 5-én, 1658-ban Hencz Imre szolgabíró előtt cserélték el Agha András és Biczó János a házaikat. A két utóbbi polgártársunknak él-e leszármazottja közöttünk, nem tudjuk, de a Hencz család ma is ismeretes városunkban és e szerint egyike a város legrégebbi családjainak, csaknem egykorú a gróf Esterházy családdal, de mind a kettőnél régibb városunkban a Martonfalvay család, mivel az már egy századdal előbb itt lakott. Szintén régi, mert már a XVII. században háztulajdonosok voltak városunkban, a Botka család is. 6-án, 1834-ben alakult meg városunk legrégebbi, ma is virágzó társasköre, a Pápai Kaszinó. Legelső otthona a Griff-szállodában volt és három szobából állott, mint ahogyan magának a Kaszinónak is hármas célja van, u. m. olvasgatás, társadalmi ügyek megbeszélése és társasjátékok: 7-én, 1850-ben azt kivánta a Bach kormány Bocsor István, kollégiumi igazgatótól, hogy szolgáltassa be azon tanulók névsorát, akik honvédek voltak. Mivel pedig ebbői semmi jó se volt várható, tehát azt válaszolta gyűléséből a tanári kar, hogy azt kinyomozni teljes lehetetlenség. 10-én, 1849-ben a marczaltői császári csapatnak a pápai póstára bejáró két katonáját foglyul ejtette városunkban a bakonyi szabad csapat. Hatóságunk kötelességszerűen jelentést küldött erről Marczaltőre a katonasághoz. 13-án, 1849-ben Marczaltőről a császári csapat Pápán keresztül ment ki Bakonybélbe, és ott Szalay Gábor, győri hajóst és Rédl Antal, tamási ácslegényt, a szabadcsapat tagjait, elfogta és Pápára kisérte. 15-én, 1849-ben déli 12 óra után e két fogoly honfitársunkat az alsóvárosi két temető közt vivő úton a császári katonák fejbelőtték és ott a temetőben eltemették. De még városunk se menekedett meg a büntetéstől, mert a császáriak a városból az összes fegyvernemüeket összeszedték, még a nagytemplom tornyára is feketesárga zászlót tűzettek ki és állandó I tartózkodásra itt berendezkedtek. Idő multával azután a katonaság és polgárság egymással megismerkedett, így történt, hogy midőn egyszer a horvátok jól becsíptek, teli torokkal kiabálták a főtéren, hogy éljen Kossuth Lajos! 18-án, 1794-ben Reguli János városi tanácsost a városi hatóság Győrbe küldte, hogy a pálosok üresen álló gimnáziumának kijavításához szükséges épületfákat beszerezze, mert az iskola épülete az 1788 "május 25-én történt leégése óta még mindig építtetlenül állott, t. i. teteje nem volt és így idők folytán falai is igen megrongálódtak. A gimnázium régi gazdája, a Pálos-rend el volt törülve, azért maradt ennyire árván az épület. 19-én, 1618-ban alakult meg a ref. egyház első presbitériuma és pedig első volt nemcsak Pápán, hanem egész hazánkban, úgy hogy szervezetét mintául vették. Csak 12-en voltak, 6-an a vitézi, 6-an a polgári rendből. Amazok voltak: Agha Mátyás, Nagy Márton vajda, Győri Mihály vajda, Gáspár deák, Baranyai Gergely és Petri János; polgári rendűek voltak: Csór Gergely, Demeter deák, Felső Balázs, Gyöke Pál, Biczó János és Varga Mihály. Deák cimmel akkor a világi tanult embereket tisztelték meg, így volt a mí városunkban jó! ismert tanult úri ember a XVI. században Imre deák, azaz Martonfalvay Imre, Enyingi Török Ferenc uradalmi tisztje, 20-án, 1801-ben a buzgó pálosok azt határozzák, hogy gimnáziumi tanulóikat naponkint fél 8-tól 8-ig vallástannal foglalkoztatják, de a világi főigazgató nem engedi, mert iskolai törvény, hogy 8-kor kezdődik az oktatás. 24-én, 1747-ben rettenetes tűzvész dúlt városunkban. Kezdődött a Sz. László utcában és a mindvégig zsuppos és nádas házak között, úgy látszik déli széltől hajtva, átcsapott a szomszédos Korvin-, Kurucz-, Szent Ilonay- és Bástya-utcákra, míg csak el nem jutott a Kistéren a borsosgyőri kapuig. Ez a kapuja a Belvárosnak ott állott, ahol a Csatorna-utca a Kistérrel találkozik. Ami városrész még itt a Cincán kivül feküdt, azt már Felsővárosi majoroknak nevezték; ezzel átellenben a város déli oldalát, amely városrész a Halászkaputól, illetőleg a Cincától délre esett, Alsóvárosi majoroknak nevezték. A halászkapu ott állott, ahol ma egy kőkereszt áll a Halpiaccal szemben. Elhamvadt összesen 127 ház e napon. 24-én, 1837-ben a főiskolai könyvnyomda felállításának engedélyét megadta a Helytartótanács, amelyért a dunántúli ref. egyházkerület 1836-ban adta be kérvényét. A nyomda felett való felügyeletet Petykó Jenőre, a bencésgimnázium igazgatójára bizta a Helytartótanács. Jól esik feljegyeznünk, hogy a kinevezett cenzor és a reformátusok egymással a legnagyobb egyetértésben maradtak. 25-én, 1782-ben hirdették ki a veszprémi megyegyűlésen II. József türelmi rendeletét. Örültek ennek a pápai reformátusok, mert már épen 30 éve, mióta templomba Tevelre jártak, megépítették tehát az engedélyezett módon mai templomukat. 27-én, 1803-ban a pápai kovács-céh bíráskodott a saját kebelében. Elveszett a céh hivatalos ezüstpohara és kitudódott, hogy a céhmester és két társa bűnös a dologban, ezért a céhtanács így határozott: „Minthogy kivilágosodék a céh mester és még 2 mesterek ellen, hogy ők hármok egyetértésével lett a kérdésbeli boros ezüstpohár eladása, a céhmester letétetvén, soha többé ne is candidáltassék arra a hivatalra és társaival együtt 48 óráig tartandó áristomban irtásra Ítéltetnek". A céhek áltatában mindig sokat tartottak a becsületre. Az ezüstpohár, mint a korsó is, az 1657-ik évből