Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-03-13 / 11. szám

És biztatást már semmiben se látunk, Hisz elhervadt a sok fehér virág És két kezünkből mind kihullt a fegyver S az ajkunk sem zeng hő melódiát! A büszke sasnak összetört a szárnya, A tölgyet vad vihar ketté töré, És földresujtva, öszetörve-tépve Vergődünk egy nagy sírgödör felé! Szemünk nem lát a vak homályban semmit, Fülünkbe zúg a vész viharja még, Ajkunkon ott a vágyó-kinzó kérdés: Mi lesz velünk még, óh kegyelmes ég? Hisz erdeinkbe'nincs vad! erdőnk sincs már, A róna nem nekünk terem kalászt, És tört szivünknek nincs már új reménye És csak siratjuk árva szép hazánk! . .. Fájó lélekkel gyültünk egybe most is Kiöntni szivünk bús keserveit, Egy szétdúlt ország fel hantolt sírjánál A gyásznak zengni fájó hangjait. Évszázadok bús könnyeit kisírni, Sok szenvedések halk panaszszavát, — Fájó sóhajtást küldni fel Tehozzád isten, ne hagyd el e szegény hazát! Ám századoknak minden szenvedése És századoknak minden jajszava Belésikoltja-zúgja a fülünkbe: Magyar ne csüggedj! véd az Úr maga! És ezredévnek minden jajszavába S ezernyi kinos sóhajtásiba Belévegyül a biztatásnak hangja: Magyar ne csüggedj! nem lész rab soha! Fel hát a fejjel csüggedő barátim! Hisz nyilik nékünk újra még virág! S bár elszakítják durva kézzel tőlünk, Mienk lesz újra Kárpát s Adriánk! S a tiszaparti zúgó füzeseknél A bérenc nem találja nyughelyét, S a négy ezüst folyónak csacska habja Nekünk susog még altató zenét! Ne zúgjon itt még bús halotti ének, Ne készüljünk még sirba szállani, Előttünk még most nyitva áll az élet S dicsőségünknek fényes útjai! Kinek hazája szent becsületénél Saját rongy élte sokkal kedvesebb, Azt sújtsa öklünk vad kemény csapással, Ne gátolhassa az új életet! De mig hazánkat hőn szeretni tudjuk, Amig a munkát birja két kezünk, Rab addig nem lesz Bendegúznak vére, Isten tanunk! mi ö rá esküszünk! Tóth Endre papnövendék. Kommunista Mnpörök tárgyalása. — Március 6. — A veszprémi törvényszék elnökének intézkedése folytán a pápai járásbíróság tagjaiból alakult ötöstanács múlt szombaton több kommunista bünpört letárgyalt. Az ötöstanács elnöke dr. Fürst Sándor járásbiró volt, aki a tárgyalásokat erélyesen és céltudatosan vezette. A tanács tagjai voltak Arz Albert, Füredi Gyula, Keményffy Aladár és dr. Szeleczky Gyula járásbirák, jegyzőként Kapossy Arthur fungált. A vádhatóságot dr. Trompler Ernő államügyész képviselte. A vádlottak padján az adorjánházi munkástanács elnöke: Dezső Zoltán és a munkástanács kilenc tagja ült, kik azzal voltak vádolva, hogy a nemesszalóki csendőrőrsöt az ő feljelentésükre tartóztatta le egy vörös szakasz. A vád csak Dezső Zoltán tanító ellen nyert beigazolást, ki 1919 május hó 12-én megjelent Csöglén, ahol éppen lajstromoztak a tanácsköztársaság hadseregébe s ezen alkalomból vörös katonaság tartózkodott a faluban és feljelentette a szalóki őrs parancsnokát Bálint felügyelőt, mint aki az ellenforradalmi hangulatot szítja s kérte a csendőrőrség leszerelését. Az őrség tagjait részben bilincsekbe verve elszállították s csak másnap engedték végleg szabadon. A biróság dr. Fehér Dezső és dr. Molnár Imre védőbeszéde után Dezső Zoltánt hatóság elleni erőszak vétsége miatt egy évi fogházra és 5 napi fogházra átváltoztatható 100 K pénzbüntetésre itéite; az egész vizsgálati fogságot azonban a büntetés kitöltésénél beszámította. A többi vádlottat a biróság felmentette. A következő vádlott Ott György müasztalos volt, kit az államügyész Gecsén, Vaszaron és Takácsiban elkövetett háromrendbeli izgatás, továbbá a tanácsköztársaság érdekében elkövetett kétrendbeli lopás bűntettével vádolt. A biróság csak a Takácsiban elkövetett izgatást találta beigazoltnak s ezért őt három hónapi fogházra itéite. ÚJDONSÁGOK. — A város üdvözlete. Horthy Miklós kormányzót megválasztása alkalmából a városi tanács nevében dr. Uzonyi h. polgármester a következő távirattal üdvözölte: Pápa város közönsége Fő magasságodat az ország kormányzójává történt megválasztása alkalmából hódolatteljesen köszönti, honmentő munkájára az Isten áldását kéri azon reményben, hogy Főmagasságod kipróbált hazafiúi erényei biztos kézzel vezetik ki országunk hajóját a megpróbáltatások sötét tengeréből. — Személyi hir. Dsida Ottó, győri tankerületi főigazgató a lefolyt héten városunkban időzött és hivatalos látogatást teljesített úgy a róm. kath., mint a ref. főgimnáziumban. — Áthelyezés. Lengyel Zénó bencés főgimnáziumi tanárt, ki több éven át a házgondnoki tisztet is ellátta, a főapát-helyettes perjel Esztergályra helyezte át. Lengyel Zénó távozását őszinte sajnálattal látjuk, tanítványai mint megértő, atyai érzésű tanárt szerették, a társadalomban közbecsülésben állott. — Márciusi ünnepek. Versenyre sietnek Pápa város összes intézetei és egyesületei, hogy az újjáébredt Magyarország első márciusi ünnepét megüljék. Lapunk szűkre szabott tere, sajnálatunkra, nem engedi meg, hogy az öszszes műsorokat részletesen közöljük, az ünnepek helyét és idejét mégis röviden a következükben jelezzük: Március 14-én (vasárnap) ünnepelnek: A felsővárosi rk. olvasókör este 6 órakor saját helyiségében. Szónok: Zsilavy Sándor. A pápai ipartestület este fél 6 órakor a bencés főgimnázium dísztermében. Szónok: Zalán Menyhért. Az ág. hitv. ev. férfi énekkar este 6 órakor az egyház tanácstermében. Szónok: Jankó László. A Polgári Kör este 6 órakor saját helyiségében. Szónok: Sághi Tamás. Március 15-én a következő ünnepek lesznek: A ref. nőnevelő-intézeté délelőtt fél 10 órakor saját dísztermében. A bencés főgimnáziumé délelőtt 10 órakor a főgimn. tornatermében. Szónok: dr. Kocsis Lénárt. A ker. nemzeti egyesülés pártjáé délelőtt fél 11 órakor a honvédszobor előtt. §zónok: Blazovich Jákó. A ref. főiskolai ifjúsági képzőtársulaté d. e. 11 órakor a honvédszobornál. Szónok: Horváth Lajos. Az áll. tanítóképzőé délután 3 órakor saját tornatermében. Szónok: Kardhordó László. A ref. főiskolai ifjúsági képzőtársulat márciusi szinielőadása a színházban este 6 órakor. Szinre kerül Jókai drámája: „Keresd a szived!

u — Nemes adomány. Wittmann Mihály nagybérlő 5000 koronát küldött a város legnagyobb nyomorban sínylődő lakosainak gyors segélyezésének céljaira. — A vértanuk emlékezete. Most 15-én lesz egy éves évfordulója annak a gyászos napnak, midőn elvadult szenvedélyek áldozata lett három becsületes magyar ember. A felsővárosi kath. olvasókör, melynek soraiba tartozott a három vértanú, kegyeletes érzéssel újítja meg Mórocz Antal, Stefanics István és Turi Ferenc emlékezetét, leleplezvén gyászos haláluk évfordulóján az olvasókör helyiségében elhelyezett emléktáblát. Az ünnep műsorát itt közöljük: 1. Sirnak a harangok. Énekli a Kör énekkara. 2. Ábrányi: A vértánukat ne feledjétek. Szavalja Varga Mariska. 3. Ünnepi beszéd. Tartja Zsilavy Sándor. 4. Himnusz. Énekli a Kör énekkara. — Kezdete délután fél 3 órakor. — Tavasz és tél. Ma egy hete még melegen tűzött a nap, az utcán járó-kelőnek szinte a tavaszi felöltő is lekívánkozott a válláról és ma — vastag hóréteg fedi a földet, hideg téli szél süvít az ember arcába, mindenki siet a fűtött szobába, hogy kissé felmelegedjék. A változást, helyesebben: visszafejlődést, vagy még helyesebben, mivel igazi tél, szerencsénkre, idén alig volt; a tél beálltát a hét elején napokon át tartó szeles időjárás előzte meg, amit hideg eső, majd hó követett. A hó közeledtére a már-már repedezni kezdő rügyecskék óvatosan összehúzták takaró burkukat s a még kellő időben beköszöntött télnek fogjuk talán köszönhetni, ha a barackfák — mint annyiszor — nem fognak idén elfagyni. Van hát, lehet hát áldása is ennek a még végszóra betoppant télnek és ha mindenkinek jó talp volna a cipőjén s ha mindenkinek bőven volna fűteni valója, nem is volna különös okunk neheztelni rá. így azonban bizony csak vegyes érzelmeket kelt e tél a tavaszban. — A szini szezón. Megírtuk annak idején, hogy a szinügyi bizottság az idei tavaszi szezónt Bodonyi Gyula soproni színigazgatónak itéite oda, ki társulatával április hó 3-án fogja városunkban előadásait megkezdeni. A szini szezónnal egyidejűleg s azzal kapcsolatban — mint értesülünk — érdekes új vállalat fog megindulni. Mint a legtöbb nagyobb városban, nálunk is „Színházi Újság* fog megjelenni művészi és irodalmi tartalommal. Az új lap szerkesztői dr. Hirsch Jenő és dr. Hermán László lesznek. — Ébredők estélye. Az Ébredő Magyarok Egyesületének eddigi fényes sikerű estélyeihez méltán sorakozott a múlt szombati, amikor lelkes műkedvelők az Egyesület rendezésében előadták Szigligeti Edének „A nőuralom* cimü vígjátékát. A színházat előkelő közönség zsúfolásig megtöltötte, s egész estén át elismerésének tüntető jeleivel halmozta el a szereplőket, akik műkedvelőktől ritkán tapasztalt összevágó, jó előadást produkáltak. A darab főszereplői Krausz Adrienne (Ilon) és Wolmuth Lajos (Szirtfoki) voltak. Nem tudjuk, melyiket helyezzük a másik elé. Mindkettőjük játékán az a könnyedség, imponáló természetesség vonult végig, amely szinte feledtette velünk, hogy a színpadon csak játszanak és valójában nem egy fiatal házaspár kedves küzdelmét látjuk a nő uralmáért, illetőleg a nő uralma ellen, amely végül is az erősebb nem, a férfi győzelmével végződött. Krausz Adrienne játéka csupa ötlet, csupa szellemesség volt, amely hűen tükröztette vissza az uralkodni vágyó asszony minden agyafúrtságát, mig Wolmuth Lajos fölényes nyugalmával hatott, frappánsul megéreztetvén, hogy hiába minden asszonyi furfang, azért mégis csak a férfi marad az úr a háznál. A másik fiatal házaspárnak: Somkuti — Derzsi István, Rózsa — Pfrogner Arturné hasonló jellegű volt a szerepe, mint az előbbieknek, s habár az ő feladatuk inkább csak a főcselekmény színezésére szolgált, rutinos játékukkal azt mégis olyan jelentőssé tudták tenni, hogy állandó nagy érdeklődés kisérte minden jelenetüket. Pfrognerné temperamentumosán, otthonosan mozgott a színpadon, pajzánul, bájosan játszott, — mig Derzsi István a férfias akaraterő ügyes kidomborításával érdemelte ki az elismerést. A vőlegény (Kondori) szerepében a rokonszenves megjelenésű Kis Gábor biztos fellépésével, elegáns társalgási modorával egyik legnagyobb erőssége volt a kitűnő együttesnek, valamint Csizmadia Irén (Rezgeiné) is, akinek stílusos játéka nagy tetszést aratott. Amikor még kiemeljük a két helyes szobaleány: a finomkodó Terka (Rácz Ilona) és a parasztikus Julcsa (Szűcs Ida) zamatos játékát, a fő- és mellékszereplők érdemeinek csokorba kötésével végeztünk, s még csak azt említjük fel, hogy kis szerepeiket Alexay Barnabáj és Rezenka Jenő is kifogástalanul töltötték be. Felvonásközökben a kollégiumi ifjúság zenekara szórakoztatta a közönséget pompás játékával. A közönség egész estén kitűnően mulatott és sokszor adott elismerésének zajos kifejezést a szereplőkkel szemben. — A darabot Sándor Pál főgimn. tanár tanította be és rendezte be azzal a hozzáértéssel, amelyet már többször volt alkalmunk lapunk hasábjain méltatni. — Az előadást másnap, az előző napihoz hasonló sikerrel megismételték.