Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-09-11 / 37. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12-50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, féiskolai nyomda. Hirdeiések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Vannak emberek, akik lemondanak, vannak, akik ezt nem teszik, de türelmetlenkednek. A lewondók bánatos rezignációval nyugosznak bele abba, hogy most már minden így marad, ahogy van, hogy „nem tehetvén ellene semmit", maradjunk nyugodtan ezen a nyomorait kis darab földön, ebben a zug-hazában, amit szánalomból nekünk meghagytak. Minek nekünk ez a parádés nagy hadsereg — nyöszörgik ezek —, úgy se használhatjuk fel, úgy se megyünk vele semmire. És jönnek másfelől a ttirelmetlenkedők. Jönnek, akik egyszerre Hübele Balázs módjára mennének fejjel a falnak, akik nem tudják megvárni, amig megérik a gyümölcs. Ezek is más tenorbél, de ugyanazt a nótát fájják: minek a hadsereg, ha nem rántja ki fegyverét. Kishitűség egyrészt, heveskedés másrészt, s ez mindkettő, egyébként jószándéku hazafiaknál, egyaránt árt annak a mindenekfelett álló nagy célnak, amelyet ma mindnyájunknak a legszentebbnek kell tartanunk, hogy hadseregünk, mint reménységünk egyetlen horgonya, zavartalanul, szilárdan állhasson, mint egyedüli biztonságunk és erős várunk. És jönnek végül a gonoszok, a rémhírterjesztők, az egységbontók, jönnek a vörös uralmat visszasóhajtók és aknamunkákkal törnek a hadsereg ellen, aláásni akarván annak fundamentumát: a fegyelmet. Hogy mire vezetett a fegyelem megbontása, azt megtapasztaltuk már egyszer olyan keserves módon, hogy rá még unokáink unokái is emlékezni fognak. Még egyszer nem lehet, de nem is lesz úrrá rajtunk a remboló szellem. A király személyének emlegetése, pártok alakítása, lángok szítása szintén csak az egység megbontására vezethetne. A külföld szempontjából sem volna ajánlatos ma ezt a kérdést előtérbe tolni. De saját belső helyzetünk mindeneknél inkább és erősebben szabja meg teendőink irányát. Egység, rend és fegyelem a hadseregben és akkor erősek leszünk, aminthogy ma is erősebbek vagyunk már a körülöttünk levő kis államoknál, kiknek fegyelmezetlen hordái csak addig katonák, amig szemtől-szemben nem látnak — igazi katonát! Nincs könnyebb, mint kritizálni, nincs nehezebb, mint cselekedni okosan és jól. Ami a legtöbb embert érinti, azt a legtöbben kritizálják s teszik ezt gyakran a viszonyok helyes ismerete nélkül, kizárólag a saját egyéni szempontjuk szerint nézve és ítélve meg a dolgokat. Nem akarnánk a mindent kritizálok hibájába esni, amikor az élelmezés, illetve a lisztellátás kérdésének egy pontjához hozzászólunk, de a napilapokban megjelent egy hir, önkéntelenül azt a gondolatot kelti fel bennünk, mintha a lisztellátás ügye mégis csak egy kis revízióra szorulna. Az említett hir szerint megengedik a közönségnek, hogy a legfinomabb (0-ás) lisztet, melynek 40 K-án felül van az ára, négy hónapra is beszerezhesse s biztatják a gazdagokat, hogy vegyek meg mind, amit kaphatnak, mert ez által teszik lehetővé, hogy a szegényebbek olcsóbban — 2 K árban — kaphassák a kenyérliszíet. Ez a biztatás, ez a rábeszélés azt sejteti velünk, hogy a 40 K-ás lisztért nem nagyon akarnak tolongani az emberek, viszont egész természetesnek találjuk, hogy ha a legfinomabb lisztet csak 40 K-ért lehet megkapni, akkor 2 K-ért kizárólag olyan lisztet lehet adni, mint aminő a mostani, feketére kiőrlöttet, különböző gabonanemből kevertet. Vájjon nem lehetett volna ezt a soha nem volt szokatlan árdifferenciát máskép kiegyenlíteni ? Vájjon termelők és áliam nem találhatnák meg jobban a maguk számítását, ha a legolcsóbb lisztet nem 2 K~érí, de valamivel drágábban adnák s lenne ennek fejében a liszt fehérebb, élvezhetőbb. Nincs fogyasztó, aki szivesebben ne ennék kg.-ként 3 K-ért jő kenyeret, semmint 2 K-ért rosszat. Ez a differencia aztán még annak a lehetőségét is megadná, hogy a 0-ás liszt árát is vagy 33%-al leszállíthatnák, amikör esetleg nemcsak a leggazdagabbnak, de legalább sátoros ünnepkor a szerényebb viszonyok közt levőnek is megadatnék a lehetiség, hogy a háború előtti jó idő képét fehér kalács alakjában néka-néha rövid pár percre visszavarázsolja. Hiszek Magyarország feltámadásában A Yédőligik Szövetségének pályadíjnyertes imája. A Védőligák Szövetsége néhány héttel ezelőtt pályázatot hirdetett egy " rövid nemzeti imára, amely legfeljebb 15—20 szóban kifejezze azt a gondolatot, hogy minden törekvésünk országunk elrabolt részeinek visszaszerzésére irányul, hogy addig nem tudunk megpihenni, mig hazánk nem lesz újból egységes. Ugyanekkor pályázatot hirdetett a szövetség egy jelmondatra is, amely egyetlen rövid, frappáns mondatban fejezze ki ugyanezt a gondolatot. A pályázatra összesen 125 ima és ugyanannyi jelmondat érkezett be az ország minden részéből. A biráló-bizottság, amelynek tagjai Rákosi Jenő mint elnök, Kozma And»r és dr. Szennei József főispán voltak, már el is készült a beérkezett művek felülbírálásával. Az imapályázat nyertese Paff-Váry Elemérné Sziklay Szeréna, akit két nem régen megjelent verseskötetéből mint tehetséges és melegszívű költőnőt ismer az ország közönsége. Az inia így hangzik: i Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. — Ez a magyarnak ma krédója — mondja Rákosi az imáról bírálati jelentésében —, bizonyos vallásos kenetet, szinte ihletet nyer a Hiszekegyünk reminiszcenciája által; nagy pátosz van ismétléseiben és amire hitvallást tesz, a<í valóban a lényege annak, amire a magyarnak szüksége van. A jelmondat-pályázat győztese B. Szabó Mihály nyugalmazott főispán leit a következő jelmondattal: Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. A két rövid sor oly meglepő erővel és tömörséggel mondja el mindazt, amit ki kell fejeznie, és amit a többi pályázó is mind gondolt, érzett, hogy Rákosi bírálata valamennyi tibbi pályamű fölé helyezi. Mint gondolat, mint eszme talán mélyebb, szebb is egyik-másik pályamű — mondja Rákosi —, agitatív erőre, hatásának erejére nézve azonban egyik sem mérkézhetik vele. Az imát és jelmondatot a Védőligák Szövetsége minden agitációs iratban, plakáton terjeszteni fogja, hogy azok mintegy nemzeti imává válva, egységes kifejezésre juttassák a nemzet érzéseit, vágyait. Színészet. Bethlen-Bruckner László színigazgató igyekezik kiérdemelni a_ szép pártfogást, melyben a közönség részesíti. A mutatkozó hiányokat pótolja, az előadásoknál felmerült hibákat sorjában kiküszöböli. A héten új énekes bonvivánt és egy drámai hősnét szerződtetett, mi által a társulat kerek egésszé válóit. Vajúdik a zenekar kérdése is, s valószínűleg a győri katonai zenekar szerződtetésével hamarosan megfelelő megoldást nyer. Akkor aztán teljesen élvezetes előadásokra lehetnek kilátásaink. E heti referádánk az előadásokról a következő : Pénteken a „Pillangó főhadnagy", ez a kedves muzsikáju operett került szinre. Szokatlanul kevés közönség nézte végig az előadást, ami nem is csoda, hisz nálunk a „Pillangó főhadnagyot"-ot már unásig agyonjátszottál A címszerepben Budai sokkal jobban énekelt, mint előzőleg hallottuk, de játéka még sok kívánni valót hagy hátra. Idővel, bizonyára ez is javulni fog. Fenyő Nelly ez estén is igazolta róla való jó véleményünket. Ő a társulat egyik főerőssége. Tömöry Nusi egyéniségének nem felelt meg az ezredesné szerepe. El is ejtette. Polgár mulatságos figuiát csinált Csollán Móni hálás szerepéből. Trombitás Györgyi és id. Szalóky szereztek még érdemeket a felemlítésre. Szombaton „Lotti ezredesei" került szinre általános fegyelmetlenség közepette, amit egyesek megtetéztek még szerepnemtudással is. A szerepnemtudás egyébként majd minden, este kisért; ha így haladunk, a sugó — megfeszített munkájára való tekintettel — gázsiemelésért mozgalmat fog indítani, amit mi minden esetre támogatnánk. Ám azért Tömöry Nusit, Polgár Ferencet, id Szalókyt és Zsolnai Mancit meg kell dicsérnünk készültségükért és jó játékukért. Vasárnap az előadást megismételték. Gsizmazia 3stván jj fényképész «=• Jápa o