Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-10-02 / 40. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utc» 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 35, negyedévre 12*50 K. Egyes szám ára 1 koroaa. Laptulajdoaos főaierktsztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadéhivatal s Petőfi-utca 13. szám, féiskolai nyomda. Hirdetések felvétetlek a kiadóhivatalban és Kis Tivtáar kénjrv- is papirkereskedésében. ,Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen/

4 Üdvözlet. A pápai evangélikus egyház, ez a hítbuzgóságával és áldozatkészségével mindig előljáró s ezért minden tiszteletre érdemes nemes gyülekezet, ünnepet ül a mai napon. Püspöke, a dunántúli evangélikusok nyájának nagytevékenységü főpásztora tiszteli meg látogatásával, hogy személyesen győződvén meg a gyülekezet állapotáról, velük lelkiekben és anyagiakban tanácskozzék. Az ünnep, melyre a gyülekezet apraja-nagyja lelkes örörnmei készül, kikívánkozik a gyülekezet szűkebb kereteiből és ünnepe az evangélikus testvérekkel együtt egész Pápa városának is. Ha magában véve az a tény, hogy Kapi Béla püspök e minőségében ezúttal először érkezik városunk falai közé, megtisztelő és felemelő érzést kelt, súlyban és jelentőségben emelkedik ez a látogatás az által, hogy annak a sötét korszaknak letűnte után, melynek kimondott célja volt mindazt rombadönteni, amit a hívő lélek szentnek és kegyeletesnek tartott s ekképen a hitetlenség uralmát megalapozni — a krisztusi megújhodás idejében — minden egyházi aktus, amely a hitélet erősítésére szolgál, örömünnepe minden vallásos embernek felekezeti különbség nélkül. Igazi szívbéli örömmel köszönti ezért városunk egész közönsége a dunántúli evangélikusok körünk beérkező főpásztorát, Kapi Bélát. Köszönti benne nagynevű elődök, a Kits Jánosok és Gyurátz Ferencek méltó utódját, köszönti azt a férfiút, kit még a múltból, mikor több éven át, mint püspöki titkár városunk lakója volt, szorosabb és bizalmasabb kapcsolat fűz városunkhoz, kinek fényes tehetsége itt bontakozott ki s első irodalmi művét is, mely nevét országosan ismertté tette, itt irta meg, — őszinte bizalommal, megértő szeretettel köszöntjük őt apostolkodásának e nem jelentéktelen állomásán. Köszöntjük benne az idők lelkétől ihletett egyháznagyot, ki a Krisztus igaz igéjének hirdetésével hivatva van acélossá edzeni a szíveket minden még eljöhető kísértéssel és küzdelemmel szemben. Lelkünk mélyéből fakad az üdvözlő szózat: „Áldott, aki jött az Úrnak nevében!" KÜRTZ GYULA zongoraraktára UK Pápa, Fő-tér. UK Október. — Pápa város történelmi naptára. — 3-án, 1577-ben ktlt Rudolf királyunk azon oklevele, mely szerint: Pápai polgárok és lakosok minden rendes és rendkívüli királyi adóktól, segedelmezéftk fizetésétől mig az ország, következőleg Pápa mezőváros is, régi állapotát visszanyerendi, s nyugodtabb idők bekövetkeztek, felmentetteknek elismertetnek. 4-én, 1848-ban a harmadik nemzetőrcsapat vonult ki Pápáról. Plosszer Ferenc r. kath. káplán tartott ünnepi beszédet és mint tábori lelkész ő is velük ment. 5-én, 1592-ben Pápa város Pathay Istvánt hivta meg ref. lelkészül, mert ekkor talán az egész város református volt, ágy hogy mellé CSJ második ref. papot is kellett meghívni s ez volt Miskolczi Pál. Azonban a következő században, gr. Csáky László idejében már minden megváltozott. 7-én, 1401-ben Pápa város földesurát, Garait ültették a nádori izékbe. Hogy ő előtte melyik főúri családunk birtokát képezte városunk, nem tudjuk kimatatni, de nem lehetetlen, hogy a szomszédos Bajorországban még élő Popo grófi család birtoka volt, mivelhogy németül régebben a krónikákban mindig Popo néven van említve városunk. 10-én, 1839-ben kelt Pápának V. Ferdinándtól nyert legutolsó kiváltságlevele és kerek 400 évvel ezelőtt 1439-ben kelt Erzsébet királynétól kapott legelső kiváltságlevelünk. Még utolsó kiváltságlevelünk szerint is Pápa város polgárai „az ő árucikkelyeiktől és javaiktól veendé minden királyi vagy királynői harmincadok fizetésétől az országban mindenütt és örök időkre felmentettek. Továbbá Pápa város polgárai és jobbágyai kihágásaik vagy adósságaik miatt és aiás ügyeikben, mások által, mint uraiktól, el nem Ítélhetők, hanem mint pápai polgárok a Mezzővárosi Tanáts birésága alatt álljanak és végül testi fenyítésnek mindazonáltal, u. m. páleza s egyéb eféle eszközök ütésének, vagy más ilynemű testi büntetéseknek, mig a polgárok lajstromában feljegyezve maradnak, alá ne vettessenek. Ezen kiváltság azonban a csak tiszteletből felveendő, más hatóság alá tartozó polgárokra ki nem terjesztetvén". 15-én, 1804-ben a dunántúli reformátusok egyházkerületi közgyűlése Komárommal szemben kimondja, hogy a kollégium Pápán marad, mégis kerek 40 —40 év multával ez a kérdés másodszor, sőt harmadszor is előkerült. 18-án már visszaérkezett 1848-ban az a hó 4-én utrakelt 3-ik nemzetőrcsapatunk, ezek ugyanis 5-én Győrbe értek, onnan Jellasich ellen indultak Magyaróvárra, aki tovább ment előlük, így 12-én Parndorfba érkeztek, ekkor Theodorics horvátjait vették üldözőbe Sopron felé, de mivel az is elhagyta hazánkat, hazabocsátották őket és nagy dalolással, zeneszóval érkeztek ekkor vissza városunkba. 24-én. 1918. A lapokban olvasható háborús hirek és országgyűlési beszédek hatása mély bánatba borítja lelkünket, amely alól még ma, 2 év multával sincs szabadulás. 26-án, 1863-ban a ref. kollégiumban íevŐ gazdag éremgyüjteményt 3000 darabbal gazdagította Sárközy József kömlődi nagybirtokos, ki a falujával szomszédos Ószőnyön évek óta gyűjtögette nagy áldozatkészséggel a rómaiak ktlönféle pénzeit. Ugyancsak az ő adománya a kollégiumi könyvtár légrégebbi könyve az 1482-ik évből, amely viszont értékes könyvadományai közt került a könyvtár birtokába. 27-én, 1401-ben kelt Pápán Zsigmond királyunk azon oklevele, mely szerint az őt fogságba vető magyar főuraknak, köztük Garai Miklós nádornak, Pápa földesurának bünbocsánatot ad. Különben Siklós is, ahol Zsigmondot fogságban tartották, Garai birtoka volt. 31-én, 1604-ben született bedegi br. Nyári Krisztina, gróf Esterházy Miklés nádor második neje. Ö maga irja: „Én bedegi Krisztina lőttem a világra az 1604. esztendőben, 31. octobris. Kis Várda várában, az Igaz Római Hitben meghmaradván holtigh. Az én szerelmes uram vött el engömet 20 esztendés koromban, az tekintetes, nagyságos gróf Esterházy Miklós Uram. Az ü kegyelme ideje 40 esztendőben volt. Az lakodalom volt az 1624. esztendőben 21. napján juliusnak Szucsányban." (Turócz in.) Pápa város Krisztina bárónő kezével jutott az Esterházyak birtokába. Atyjára is neje kezével jutott Pápa, mert ő meg Enyingi Török István leányát, Zsuzsannát birta nőül. Tehát még 4 év hiányzik a 300 évből, mióta egyéb nagy uradalmain kivül, a pápai uradalomnak és várkastélynak is birtokosa a gróf Esterházy család. Kis Ernő. Magyar fogoly sorsa Szibériában. Kádi Gábor pápai származású önkéntestizedes, aki négy év előtt esett orosz fogságba, irta szüleinek az itt következő levelet, mely érdekes képet nyújt arról, mi mindenen megy keresztül egy szegény magyar hadifogoly Szibériában : Nikelszk-Uszuriszk, 1920 julius 19. Kedves Szüleim I Előbbi levelemet úgy gondolom megkapták már, melyben rólam két évi szünet után ismét értesítést kaptak. Múltkori szűkszavú levelemet kipótlólag irom jelen levelemet, melyben röviden elmondom, hol és merre jártam, s mivel töltöttem azt az időt, mely idő alatt tőlem értesítést nem kaptak. Bőven nem irhatok, mert ahhoz nagyon sok papir kellene, az pedig csak kis mennyiségben áll jelenleg rendelkezésemre. Tehát csak röviden irok. — Ha jól emlékszem, utolsó lapomat a csitai „Viktória* kórházból irtam, ahol szolgai minőségben szerepeltem. Kosztról nem beszélek, mert az itt Szibériában majdnem mindenütt egyforma. Tea, káposztaleves és kása. Ez a mindennapos étlap. Itt nem sokáig voltam; a kórház feloszlott és elmentem egy másik kórházba hasonló alkalmazásra. Az ellátás ugyanaz volt. Itt kihúztam négy hónapot, s miután meguntam ezt a szolgálatot, más helyet kerestem. Kocsis lettem. Fuvaroztam ötven fokos hidegben Csita város környékén. Azonban a nagy hideggel nem tudtam megbarátkozni. Rövidesen ott hagytam ezt is. Gondoltam, télen jobb bent, mint az utcán. Különösen Szibériában. Fűti lett belőlem, ami elég izzasztó foglalkozás. No de akármennyire izzadtam is, kitartottam, mig csak lehetett. — Nemsokára jött a vörös világ. A mi embereink, akik a gárdába beálltak, minden munkás hadifoglyot felszólítottak, hogy szervezkedjen. Mivel én nem akartam semmi áron sem közéjük állni, ezért beküldtek a lágerba, napi negyven deka kenyérre és meleg vizre. így idültem meleg vizén és zabkenyéren a pescsankai táborban. 1918 junius havában meggondolták magukat a vörös urak, elvittek minket világot látni. Néhány százunkat a Bajkál tó mellé szállítottak, ahol fedezékásásra kényszerítettek bennünket. Innen azonban két hét múlva visszatértünk és éltünk tovább a táborban. Mikor azután a vörös uralmat felváltották Szemjanovék, minket kisebb csoportokban ki-