Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-05-22 / 21. szám

izgatják azokat, kik a legszükségesebbeket is nélkülözni kénytelenek. Emberbaráti kötelesség parancsolja a vagyonos osztályoknak, hogy igényeiket az életfenntartáshoz igazán elkerülhetetlenül szükségesekre szállítsák le. Kötelesség ez azért, hogy szegényebb embertársainknak minél hathatósabb segítséget nyújthassunk, de kötelesség azért is, hogy pazarló költekezésekkel nélkülöző embertársainkban a keserűséget, az osztály elleni gyűlöletet fel ne keltsük és ne tápláljuk. Paragrafusok nem irják elő és nem szabályozzák ezt a kötelességet, de előírja és szabályozza azt az igazság és emberbaráti szeretet, mely e tekintetben is kezünkbe adja a helyes zsinórmértéket. Ha fehát a szeretet, az egymáshoz való tartozás tudata és kapcsának erősbítése által eltávolítjuk a fulánkot, mely a társadalmi rétegek közé furakodott, megszüntetjük a gyűlöletet, mely kóranyagokkal telíti meg és súlyossá teszi annak szervezetét, könnyebb lesz az emberiség sorsa s egymás helyes megismerése által helyreállana az egyensúly az emberek várakozása és az élet eredményei között. Akkor aztán béke,' hosszú és zavartalan béke lenne a világon. Adja az Ég, hogy az ehhez vezérlő szeretet és összetartozás mérleg-egyensúlya legyen a pünkösdi Szentlélek kegyelem ajándéka. Pápa, 1920 május 20. i Dr. Uzonyi Kálmán. Dalfinnepen. Zendüljön fel ma lázas ajkatokról A dal varázsos, lángoló szava: Szárnyalva zúgjon fel egész az égig, Dalolja vissza róna s bércfoka. Zúgjon fel benne vad csaták viharja, Harsogja bátran: a magyart ne bántsd: Szóljon szelíden, lágy panaszt sóhajtva, Sirassa fájón eltiport hazánk. Szálljon merészen, büszke biztatással, Hévvel dalolja új remény szavát; Hatoljon be a kunyhók ajtaján is, Keresse fel a nagyok palotáit, Hogy hőn szeressük mindig szép hazánk ! Mi bájos hangú, szép a dal, ha lágyan Hangzik ábrándos, ifjú ajkakon. Mily lángoló hév, biztató reménység Zendül meg egy-egy röpke kis dalon. Megrezdül tőle sziveinknek húrja Midőn hazát siratva gyászra int, Kigyulad máskor két orcánknak pirja, Midőn buzdítón szent csatára hív. Szivünket édes mámorral teliti, Ha szép tavaszról, lányról énekel, — Csak szóljon bátran, érces, szent zúgással Daloljon lágyan, csalogány dalával, Emelje lelkünk fellegekbe fel!... A dalnak jöttünk ünnepet szentelni, Dalban kiöntni szivünk bánatát ; Magyarságunk sok jajszavát kisírni És szenvedések fájó kórusát. A dal szaván repülni fel az égig, Az Úr trónjáig szállni hódolón, Imádni, kérni új remény sugarát, Hogy szüntesse már könnyeinknek árját, .. Hogy küldjön égi sugárt biztatón! Mi is volt nékünk múltban jó barátunk ? Mi öntött két karunkba érc-erőt ? Mi vitt a harcba bátran sikra szállni ? Mi vigasztalta meg a csüggedőt? A dalnak hangja lüktetett az ajkon, Midőn a Honszerző hazát talált, S el is kisért egy ezredéven által Majd fájón sirva, majd szent biztatással, Öröm- s bánatban ez a hív barát! Midőn a hires Bécsnek büszke vára Világverő Mátyás hadát nyögé, S Rákóczinak vitézi győzve jártak Át völgyön-bércen szét, mindenfelé, — Mi lelkesíté harcoló vitézink ? Mi nyujta nékik biztatást, erőt? A dalnak büszke, lelkesítő hangja Velük járt mindenütt a hősi hadba, S dalolva győztek rónán s hegytetőn i S midőn Mohácsnak bús halottas kertjén Ezrével hulltak el legjobbjaink, Arad s Világos gyászos rónaságán Bitón kimúltak legbátrabbjaink, — Miben volt vigasz fájó sebhelyekre ? Mi csendeeíté jajgatók szavát ? A dalba' volt a fő vigasztalásunk, A dalba sírtuk bús panaszkodásunk, Dal szárnyán küldtük égbe hő imánk! Csak zúgjon most is lázas ajkitokról Merészen, lüktetőn a dal szava, Csak verje vissza panaszos sirámtok Az elrabolt Kárpátok bércfoka! Szellő szárnyán repüljön sirva, Magyar bánatnak fájó könnyivei, Vegyüljön össze bérces Erdély táján Hős székely népnek éneklésivel. Repüljön, szálljon sirva, messze délre, Keresse fel ott kékes Adriánk, Hatoljon be a bánáti kunyhóknak Panasszal nyiló kicsiny ajtaján! Érezze meg a büszke bérctető is S a lágyan omló tenger kék vize, Hogy vannak még e bús hazában, kiknek Vággyal sóhajt feléjük éneke! Feléjük küldjük biztató dalunkat, Feléjük küldjük szürke légen át A dalnak bűvös, biztató varázsán Reménységünknek zengő kórusát: Küzdünk, remélünk s dalban összeforrva Magyarnak lenni nem szününk soha! S ha zúg még újra, majd, hogy: azt üzente! Mi meghalljuk azt s dalban összecsengve Nótás ajakkal törtetünk előre Föl bátran Kárpát s erdélyi tetőkre S le a Bánátnak síró rónájára, Magyar tengernek hullámos partjára! S ha majd a honban nem fog már az átok S ha majd a honnak nincs szüksége rátok, Akkor daloljatok majd szent győzelmi dalt: Ne bántsa senki, soha a magyart! Tóth Endre. Hadviseltek szövetsége. A Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége a következő, megértő visszhangra méltó felhívással fordult a falu hadviselt népéhez: Kedves Bajtárs! Mig a becsületes férfiak világbámulta önfeláldozással védték szent hazánkat, addig itthon a hazaárulók szervezett hada, a lógósok alattomos szövetsége romba döntötte ezeréves honunkat. Méltó haraggal tekint a nemzet Budapest felé, itt gyártották a mérget, itt taposták sárba mindenét a magyarnak, ami előtte szent volt. Tudjuk, hogy jogos az, hogy megcsonkított hazánk csak annak teremjen, aki hű volt hozzá. Mégis ennek az ellentéte áll ma itt Budapesten. A haza védelméből magukat minden eszközzel kivont, ellenállásunkat lelketlen kufárkodással gyöngítő, hazánk s alkotmányunk, Istenünk meggyalázói ma is bőségesen élnek, dorbézolnak. A kenyérbódék előtt kopott, sápadt aszszonyok, vérszegény, rongyos gyermekek állanak, fezek a Hadviseltek hozzátartozói. Négy és fél év hadisegély fillérei után, másfél évi rettenetes idő a véggel fenyegeti a polgári munkába visszatérni nem tudó Hadviseltek gyermekeit. Itt nincs segítség, foltozgatás, Ieplezgetés, ettől nem riad meg a nagy Kaszás, mely lesben áll a gyenge testű, vérszegény magyar gyermekek százezreinek háta megett. Szövetségünk egész munkát akar végezni s ez csak úgy lehet, ha az éhező gyermekeket a most következő rettenetes napok elől el tudjuk vinni Budapestről. A szeretetre, a szivre apellálunk, a ti szivetekre, a ti szeretetetekre, akikkel százszor álltunk a halállal szemben azért, hogy megvédjük ezt a hazát, biztosítsuk szeretteink nyugodt otthpnát. önfeláldozásunkért szenvedés, nélkülözés jutott nékünk s szeretteinknek. Hozzátok fordulunk jómódban élő falusi bajtársak, mentsétek meg gyermekeinket. A ti becsületes, jó, magyar szivetek meg fog dobbanni arra a hírre, hogy a magyar gyermekeket éhhalál fenyegeti. Idegen államok ezrével viszik a biztos pusztulás elől a magyar gyermekeket. A nemes magyar sziv ne dobbanna meg e vészkiáltásra, hogy éhen halnak a gyermekek ? Falvakban élő jómódú földmives bajtársaink, hozzátok fordulunk és a ti asszonyaitokhoz, kérve-kérünk vegyetek magatokhoz egy-egy éhező budapesti gyereket, veletek a hazáért együtt szenvedő Hadviseltek gyermekeit. Kiküldött bajtársaink meg fognak látogatni, fogadjátok szeretettel s tegyétek lehetővé, hogy éhező gyermekeink mielőbb útra kelhessenek, szerető családjaitokhoz. Megmentendő gyermekeinket áprilistól augusztus hó végéig óhajtanánk nálatok elhelyezni, addig, mig vendégszerető házatoknál gyerekeink megerősödnek hitben és testben is. Bajtársaink! a ti szivetek nem zárkózhatik el kérésünk elől, ti édes testvéreink vagytok, ezerszer azzá tett a közös szenvedés, a lövészárok emberfeletti megpróbáltatása. Isten áldását kérjük reátok és szeretteitekre. Budapest, 1920 március 31. Bajtársi szeretettel: Elnök helyett: Peterdy László s. k. Báró Tunkl Jenő s. k. másodelnök, ügyv. elnök, ny. pénz. tanácsos ny. honvédezredes. szolg. kfv. huszárkapitány. Papp Jenő s. k. a Gyermekmentő-akció előadója, az Uj Nemzedék belső munkatársa. ÚJDONSÁGOK. — Pünkösdi istenitiszteletek. A róni. kath. 'templomban ünnep első napján a szentmisét és egyházi bestédet Miklós József káplán mondja, másnapján misézni Dragovics István hittanár, prédikálni pedig Vörös József káplán fog. — A ref. templomban mindkét nap délelőttjén Kis József esperes, a délutánokon pedig Darab Lajos legátus végzi az istenitiszteletet. — Az ev. templomban pünkösd napján Kiss Jenő soproni theol. tanár, másnapján Fadgyas Aladár segédlelkész prédikál. — Főapátválasztás Pannonhalmán. A Szent Benedek-rend tagjai f. hó 19-én tartották meg Jándi Bernardin perjel elnöklete alatt a főapátválasztást, mely ezúttal először történt az új kódex alapján. A titkos szavazással végbement szavazás eredményét a rendszabályoknak megfelelően, a kormány hozzájárulásának megtörténte után néhány nap mulva hozzák nyilvánosságra. — Tisza-emlékünnep. A győri református egyház május hó 30-án leplezi le a Kálvinkulturházban Tisza István grófnak, a dunántúli ref. egyházkerület néhai nagynevű főgóndnokának arcképét. Az arcképleleplezési ünnep országos jellet ölt az által, hogy ez alkalommal az emlékbeszédet Szász Károly, az országgyűlés volt elnöke, az egyházkerület világi tanácsbirája mondja s előkelő testületek képviseltetik magukat rajta. Az arcképleleplezési ünnepet a ref. templomban istenitisztelet előzi meg, melyen Czeglédy Sándor pápai theol. akad. tanár, a győriek megválasztott lelkésze fog prédikálni. Ugyaznap délután pedig a kultúrházban kultúrdélutánt rendeznek. — A nagyszabású ünnepet az egyház főgondnoka Rostetter János, hitoktató lelkésze: Tapsonyi Sándor és jegyzője: Csokonai Vitéz Mihály, nagy gonddal készítik elő. Az ünnepélyen a helybeli kerületi tanintézetek is képviseltetik magukat. — Kettős doktorság. Dr. Széky László, jb. jegyzőt, a helybeli kir. járásbiróság ép oly* tehetséges, amily ambiciózus tisztviselőjét, ki az államtudományi doktorátust már régebben megszerezte, a múlt héten a jogtudományok doktorává is fölavatták a debreczeni kir. tudomány-egyetemen,