Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-05-01 / 18. szám

HÍRLAP MEGJELENIK - MIN DEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12*50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A gálya útja.1920 április 30. Válságok és bizonytalanságok, hányattatások és reménykedések között halad előre a nemzet annyi vihart látott gályája. Iránytűje a nemzeti újjászületés felé mutat, melynek körvonalait mult vasárnap oly mesterien rajzolta meg a Szent István Akadémiában Apponyi Albert gróf. Mindnyájunk lelkéből beszélt, amikor a keresztyén alap legelső követelménye gyanánt az §nzés szellemének leküzdését jelölte meg. Ezt várja mindenkitől, újjászületésünk legelső feltételének tartja az osztáiyönzés kiküszöbölését, a szociális kiegyenlítődési, annak megteremtését, hogy a családfenntartási lehetőségek terén ne legyen különbség osztály és osztály között. Másik hatalmas gondolataként a jogrend teljes biztosítását fejtegette, amit a keresztyén alap érvényesülése és megerősödése feltétlenül magával fog hozni, N mert a keresztyén éra csak így fejtheti ki a benne rejlő igazi nagy erőket és bizonyíthatja rr g a maga alkotó képességét. így aztán nem lesz az ingának jobbra való kilendülése, miut'án előbb túlságosan balra lendült ki, hanem lesz az a megállapodási pont, melyben ez a nemzet megtalálja a megújhodás nagy munkájához szükséges lelki nyugalmat és energiát. Ki kételkednék benne, hogy gályánk annyi balszerencse közt és oly sok viszály után valóban a lélekben örökifjú bölcs aggastyán mutatta irányban halad. Az akadályok, melyekkel útjában találkozik, mesterségesen csináltak s ezért maguktól semmiségbe omlanak. Ilyen jelenség mutatkozik ma is, amikor vörös májusról terjesztenek légből kapott rémhíreket, átlátszó csellel ^izgatni akarva a kedélyeket akkor, amikor köztudomásu, hogy a munkásság nagy tömegei utálattal fordultak el azoktól, akik egyszer kalandor módon lépre vitték s mikor rémuralmukért számot kellett volna adniok, másokkal nem törődve, siettek rablott millióikkal az országból elmenekülni. Hogy nehéz és nagy út van még gályánk előtt, az világos minden jó ma-< gyar eiőtt. De hogy mindfen törekvés „meg van a konszolidáció megteremtésére, hogy a vasutforgalom gyökeres megjavulása, a nemzetgyűlésben előterjesztett törvényjavaslatok minél előbbi életbeléptetése, a gazdasági és pénzügyi, viszonyok fellendítése, annyi ütött vérző és sajgó seb gyógyítása, a teljes béke és rend megteremtése mind készülőben van, azt érzi mindenki s azon munkálnia is kell mindenkinek. Aki ennek ellenkezőjét teszi, az ellensége az ország jobb jövőjének, az ellensége saját hazájának. Hogy pedig ilyenekre le kell sújtani, kell-e azt fejtegetnünk s hogy a kar, mely minden felforgató törekvessel szembe száll, a nemzeti hadsereg karja, erős és biztos kar, szorul-e az bizonyításra? Ámde arra, hogy ez a kar lesújtson, nem lesz szükség. Veszedelmekkel dacolva, szirtekét, zátonyokat kikerülve — bizzunk benne erős hittel — révbe ér végül a nemzet hajója. Városi közgyűlés. —. 1920 április 29. — Városunk képviselőtestülete folyó hó 29-én közgyűlést tartott, melyen összesen mintegy 40-en voltak jelen. A napirend összes pontjait majdnem minden vita nélkül tárgyalták le, az előkészítő bizottságok javaslatait egyhangúlag elfogadták. Részletes tudósításunk itt következik: A gyűlésen dr. Tenzlinger József polgármester elnökölt, aki a jegyzőkönyv után jelentést tett Horthy kormányzó üdvözléséről s az üdvözlő sürgönyre érkezett válaszról, az integritás tárgyában tett felterjesztésről, bemutatta Szűcs Dezső nemzetgyűlési képviselőnek a hozzá intézett üdvözlő sürgönyre küldött válaszát,-tudatta, hogy a helypénzszedési díjtételek s az ingatlan átruházási illetékek felemelése tárgyában hozott határozaíokat a vármegye jóváhagyta, végűi jelentette hogy Wittmann Mihály nagybérlő a legnagyobb nyomor enyhítésére 5000 K-t adott, init 50 K-s gyorssegélyek alakjában osztanak ki. ' . A napirendre áttérve, elsőnek a IV. gyógyszertár ügyét vették elő. A törvényhatósági közgyűlés nem hagyta jóvá a képviselőtestületnek idevágó határozatát, nem engedte meg, hogy a gyógyszertár a Tirol és a Hungária közötti részre helyeztessék át A képviselőtestület azonban a gyógytár mai heiyét nem tartja megfelelőnek s azért a vármegye döntését a belügyminiszterhez megfellebbezte. A gyámtári számadások felülvizsgálása után a város utolsó három évi zárószámadásának, valamint az 1920. évi költségvetésnek beterjesztésére a munkával túlterhelt számvevőségnek haladékot adtak Annyit azonban már most kimondták, hogy a város, kiadásai horribilis emelkedésére való tekintettel, az 1920. évre 250%-os pótadót szedhet. A rendőrlegénységnek lábbeli javítására 10.000 K-t, a Clark-féle deputáció költségeire 1500 K-t egyhangúlag megszavaztak. A felsőhosszu-utcai kocsmát Sós János rokkant katonának évi ) 3.000 K-ért adták bérbe. Hamuth János rendőrkapitány bútorai beszállításához a város fogatait átengedték. A legtöbb állami adót fizetők lisztáját akceptálták. Az augusztus 2-án megsebesült Dekovics József gyógyköltségeire 1260 K-t a város pénztárából kiutaltak, Csoknyay Károly főjegyzőnek felfüggesztése tartama alatt visszatartott fizetését kiutalták. A többi hasonló rangú alkalmazottakkal egyenlően állapították meg a rendőrségtől átvett kézbesítők összes illetményeit. A romén megszállás álhirére kiárusított dohánygyártmányokból a v. pénztárhoz 1 Va n

aP a!at

t befolyt mintegy két millió K összegnél 4800 K elszámolási különbözet mutatkozott, a pénztárnok és ellenőr e kárát kivételesen a város fedezi, eladván 700 drb. ezüst koronáját (sőt, így még meg is marad vagy 10.000 K-ja 1). A gazdaközönségnek folyó hó 25-én hozott abbeli határozatát, hogy a tiszántúliak felsegélyezésére 30 drb. növendékmarhát és 30 drb. sertést a napi árnál kg.-ként 5 K-val olcsóbban átengedi az esetben, ha az igy előálló különbözetet a város a magáéból, pótadóból fedezi, nem fogadták el. A felsővárosi csorda-út mentén új drótkerítés felállítására 8000 K-t megszavaztak. v A napirend letárgyalása után Keresztes Gyula a lakásbizottság működését kritizálta, követelve, hogy ne a földmivesek kislakását, de az 5- 6 szubás lakásokat vegyék igénybe. A polgármester ez ügyben konkrét adatok közlését kérte. Ugyancsak Keresztes rossznak mondta az árvizsgáló bizottság jelenlegi összeállítását, mert benne az érdekelt kereskedők vannak többségben. Tudomásul vette, hogy az összeállítás ideiglenes s a végleges bizottságot a kereskedelemügyi miniszter fogja kinevezni. Giczi Gábor a szőllősgazdák közt kiosztott rézgálic árát, illetve a város költségeinek felszámítását sokallotta. A nyert megnyugtató felvilágosítás után a város fogatainak használatát érintette, mire nézve a polgármester kijelentette, hogy ennek szabatos tisztázását ő maga kivánja s ezért az ügyet legközelebb napirendre tüzi. A közgyűlés 3 órakor vette kezdetét s nagy tárgysora ellenére már 1/

i 6-ra véget ért. A színházi hét. . Népszínmű, vigjáték, dráma: zenekar sajnálatos hiányában az egyéni kvalitásokat követelő darabok dominálják a műsort. Pénteken Sághy Duci gyengélkedése miatt a régi jó Náni került szinre a Farsang tündére helyett. A sváb família Tábori, Békefi és Juhász Margitból állott. Játékukon egyáltalán nem látszott meg, hogy a darabot az utolsó percben rántották elő. Juhász Margit a címszerepben kedves és közvetlen volt. Táborinak Kreutzerje jellegzetes, tiszta megfigyelő képességről tanúskodó, a kedélyesség és humor színeiben csillogó alakítás volt. Békefi néha elfelejti, hogy ő színész (még pedig nem is rossz színész) és nem bohóc. Erckövinek kellemes baritonját ismét élveztük. Szombaton premiér volt: a Farsang tündére. Két szomorú osztrák irta (egyiknek a neve is Oesterreicher), de gyarlón cselekedték meg. A darab meséje cseiekvényszegény, vontatott; a beleerőszakolt, hatásvadászatra szánt trükkök (pj. az „ágyu"-jelenet, a kéményseprőtánc stb.) is inkább csak a karzatot tudták / melegségre hangolni. Zenéje (Kálmán Imre munkája) már sikerültebb; van benne egy-két melódikus, könnyed dal, ami népszerűségre tarthat számot. A címszerepben Juhász Margit szépségével, elegáns kosztümjeivel hódított. Játéka tele volt temperamentummal; hangja is sokat javult. Örvösy festője a tőle megszokott sablonok között mozgott. A betegségéből felépült Sághy Duci minden kedvességét belevitte a kőristanő szerepébe. Hang terén azonban mostohán bántak vele az istenek. Tábori és Békefi bőven merítettek humoruk kiapadhatatlan forrásából, de a premiért azért ők sem tudták igazi sikerre vinni. A régi idők szokásához hiven vasárnap népszínművet adtak: a Piros bugyelláris-\. Színészeink elég jól beletalálták magukat a népszínmű légkörébe. Juhász Margit (Zsófi) kackiás, szemrevaló menyecske volt, nem csoda, ha oly sokan bolondultak utána. Rogoz Imre, ez a pompás orgánurhu, zamatos magyar beszédű, izig-vérig szinész igazi típusát mutatta be a megfontolt, értelmes magyar gazdának. /