Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-02-28 / 9. szám

E s^áim ára 1 korona, 9. szám. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 60 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Városi programm. 1920. február 27. Végignézve annak a képviselőtestületi közgyűlésnek tárgysorán, melynek elintézésére a mai napon fognak összejönni sf képviselőtestületi tagok, igen könnyű megállapítani azt, hogy egy-két elvi jelentőségű ügyön kivül, jóformán egy sincs, amelyben való határozathozatal ne a városi adófizető lakosság újabb megterheltetését vonná maga után. Fizetési pótlékok, családi pótlékok, háborús- és drágasági segélyek, újak, régiek, kisebb és nagyobb kiméretben, mind kiadást és állandóan csak kiadást jelentenek a városra. Hogy ezek a kiadások elkerülhetetlenek, hogy ezek a kiadások még csak megközelítőleg sem fedezik azokat a szükségleteket, amelyek a tisztviselők, rendőrök stb. háztartásában a tébolyító iramban rohanó drágaság folytán felmerülnek, azt mi tudjuk legjobban, mi hangsúlyoztuk leggyakrabban és leghangosabban. Hogy azonban az ezen kiadások következtében előálló terheket nem csupán a pótadó egyszerű emelésével kellene fedezni (ha pótadóemelésről szó van, akkor bizonyos progresszivitás létesítéséről lehetne gondoskodni), hanem gondoskodni kellene új és reális jövödelemi forrásokról, azt szintén mi hangsúlyoztuk soha nem szünetelő állhatatossággal. Városi programmot kell létesíteni. A mai viszonyoknak megfelelő reális és okos programmot. Tudjuk, hogy e program m megvalósítására már nem a mai képviselőtestület lesz hivatva, az kétségtelen. Az új választójog alapján új képviselőtestület fog alakulni. Ennek kell az üdvös — a szegénységet megmentő — reformok terére lépni. De a reformok előkészítése már most aktuális. A városi programm lehetne az a szép örökség, amit a régi képviselőtestület az újnak át adhatna. Keresztény és nemzeti szellemik pénzintézet keres Pápa város és környéke területére keresztény szervezőt, aki társadalmi helyzeténél és egyéni kvalitásainál fogva eredményesen tudná az intézet érdekeit képviselni. Ajánlatok Nemzeti Hitelintézet Rt. alakulóban Budapest, VIII., Üllői út 2. cimre küldendők. P | j bármeIy alakban yásárol platina-szakcég dr. Veit Albert, Budapest VII., Wesselényi-utca 32. Kommunista bfinpörök tárgyalása. 1920 február 20.-23. Február 20. E napon a volt pápai „forradalmi törvényszék" került sorra. A vádlottak padján Nóvák István, a forradalmi törvényszék elnöke, Varga Lajos és Réfi István, a forradalmi törvényszék birái ültek, kiket többrendbeli személyes szabatjság megsértésének vétségével és zsarolás bűntettével vádolt az államügyész. Vádlottként szerepelt még a homokbödögei ügyben már elitélt Ihász István is, ki Tauber Géza tanítót jogtalanul letartóztatta, továbbá Willmarin Jenőné, aki a forradalmi törvényszéknél több dohánygyári munkásnőt feljelentett. Nóvák István ellen az a vád is volt, hogy Mihályházán és Dákán izgató beszédeket mondott. A kihallgatott tanuk, még a forradalmi törvényszék vádlottjai is, oly értelemben tettek vallomást, hogy Nóvák, Réfi és Varga a hátuk mögött ülő terroristák és Gergely politikai megbízott pressziója alatt hoztak Ítéleteket, de igyekeztek azokat lehetőleg mérsékelni. Az Ítéletek jórészét felfüggesztették s azokat nem is hajtották végre. A „törvényszék" szabotált, ha lehetett, így néha 10 napig össze sem jött. Dr. Trompler Ernő államügyész a tanúvallomások hatása alatt vádjai egy részét elejtette. A vádlottakat dr. Kende Ádám védte. Beszéde után az ötös tanács meghozta Ítéletét. Nóvák Istvánt az izgatás vádja alól felmentette, de bűnösnek találta kétrendbeli zsarolás bűntettében és egyrendbeli személyes szabadság megsértésének vétségében és ezért 8 hónapi börtönre Ítélte, amiből 6 hónapot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. Réfi Istvánt csupán egyrendbeli zsarolás bűntettében találta bűnösnek s ezért, továbbá csütörtökön letárgyalt izgatásért összbüntetésül 8 hónapi börtönre ítélte. (Ebből 6 hónapot kitöltött.) Varga Lajost egyrendbeli zsarolásért és kétrendbeli személyes szabadság megsértéséért 6 hónapi börtönre Ítélte a bíróság. Ihász Istvánt 2 hónapi börtönbüntetésben marasztalták el. Willmann Jenőnét az ellene emelt vád alól felmentette. Az ítélet indokolásában kimondotta a bíróság, hogy a pápai forradalmi törvényszék tagjai addig, amig oly cselekmények felett ítélkezett, melyeket a magyar böntetőtörvénykönyv is büntet, nem voltak felelősségrevonhatók, mert habár a „forradalmi törvényszék" törvényellenes intézmény volt, mégis oly testületként szerepelt, mely a közrend föltétlen fenntartása érdekében a közönséges bűncselekmények felett ítélkezett. Mivel azonban ők nemcsak ily cselekményekért, hanem ellenforradalmi nyilatkozatokért és szesztilalom áthágásáért is büntetéseket szabtak ki, ami a büntető törvénykönyvvel ellentétben áll, bűnösöknek kellett őket nyilvánítani. A bíróság azonban figyelembevette, hogy minden Ítéletükben a legteljesebb mérsékletet tanúsították és a lehető legcsekélyebb büntetésben marasztalták el a vádlottakat. Juraszek János elnök végül még kifejezést adott abbeli reményének is, hogy a forradalmi törvényszék volt tagjai büntetésük letöltése után többé nem lesznek politikai kalandorok eszközeivé, hanem a társadalmi rendbe, mint munkás tagok, illeszkednek bele. Február 21.—23. Szombaton kezdette meg az ötös tanács a felsővárosi polgárság elleni lázadás bűncselekményével vádoltak ügyének tárgyalását. Aug. 2-án, mikor Pápára a proletárdiktatúra bukásának hire elérkezett, számos pápai polgár a március 15-iki véres események megismétlődésétől tartott és ez megelőzendő, elhatározták, hogy a város fölötti rendelkezési jogot az erre illetékes régi hatósági személyeknek adják át s hogy minden támadással szemben védve legyenek, magukat a laktanyában felfegyverzik. Este 9 éra tájban pár százan — főkép felsővárosiak — meg is jelentek a laktanyában, hol a tisztán védelmi célt szolgáló fegyverkezés kezdetét vette s legtöbben a megkapott fegyverekkel nyugodtan hazatértek lakásukra. Fülébe jutott azonban a dolog a még szervezetten együtt levő vörösöknek, kik a hatalmat erőszakkal is kezükben akarták megtartani. A kiadott „vészjel"-re igen sokan rohantak a várba s ott felfegyverezték magukat. Több járőr indíttatott útba, ezek egyike a kaszárnya körül még együtt levőket vaklövéssei szétriasztotta s a rend érdekében ott megjelent dr. Tóth István rendőrkapitányt és Komáromi János századost, valamint még több egyént letaitóztatta, másik a Felsővárosban cirkálva a Felsőhosszu-utcán egy békésen beszélgető csoportra előbb egyes lövést, majd sortüzet adott le, melynek következményekép Tóth József és Dekovics István megsebesültek, Tóth József lábsebe később elmérgesedvén, halálát okozta. A letartóztatottak egy része fogva maradt, Tóth rendőrkapitányt bevitték a várba, ott egy Molnár Ferenc nevü vörösör lelétte volna, ha Veigl Manó tiszthelyettes a revolvert ki nem üti a kezéből. Az ügyészség nem kevesebb, mint 30 ember ellen emelt bünrészesség cimén vádat. A 30 vádlottból 2 időközben meghalt, 2 betegsége miatt nem jelent meg, a megmaradó 26 közül 10 ellen az ügyész — mivel bünrészességüket a tárgyalás folyamán nem látta igazoltnak — vádját elejtette. Maradt tehát 16 vádlott, kik közül elsőrendű vádlottként gyilkosságra, illetve később a minősítés megváltoztatásával : lázadásra felbujtás vádjával terhelten dr. Lukács Vilmos ügyvéd, a proletárdiktatúra idején a pápai főszolgabíróság és járásbíróság mellé rendelt megbízott állott a biróság előtt. Ő a vád szerint augusztus 2-án este, mikor a kaszárnyai dolgoknak hire ment, berohant a vár udvarára, ott a „fejét vesztett" Kerekes János vörösőrparancsnoktól átvette a parancsnokságot és ezekkel a szavakkal biztatta a fegyverkező embereket: „Töltsön mindenki, le kell lőni, el kell pusztítani a fehéreket". Gerstl Ernőt azzajp vádolta az ügyész, hogy Tóth Józsefet az ő fegyveréből kilőtt golyó sebezte halálra. A vád azon alapult, hogy másnap maga Gerstl dicsekedett volna el ebbeli hőstettével. A lázadás vezetői gyanánt Veigl Manó tiszthelyettes mint a kaszárnyai, Kerbolt Alajos volt járási politikai megbízott, mint a felsővárosi járőr vezetője, álltak a biróság előtt, a többiek mint a lázadás résztvevői vádoltattak. Szombat délelőttjét a vádirat felolvasása és a vádlottak kihallgatása vette igénybe. A bizonyítási eljárás szombaton délután, vasárnap délelőtt és hétfőn egész délelőttön át tartott. Terhelő és mentő tanuknak egész sora jelent meg a biróság előtt. Dr. Lukácsra nézve beigazolódott, hogy az inkriminált kifejezést használta, az azonban nem, hogy a vörösőrség parancsnokságát átvette volna. A járásbíróság