Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-02-21 / 8. szám

ság megsértésével vádoltak, mert saját unoka­öccsét, Ihász Lajost elfogatta, az ellene emelt vád alól felmentették. Szabadlábon levő Bolla Sándor pápai lakos Külsővaton és Nemesszalókon mon­dott izgató beszédeket. Védekezésében el­mondta, hogy később elfordult a kommunis­táktól s juniusban a direktórium ellen és az elégedetlen dohánygyáriak mellett foglalt állást. 6 havi börtönbüntetésre Ítélték. E három vád­lottat dr. Böhm Zoltán ügyvéd védte. , Knapp Imre 42 éves ács Nórápon, Nagy­acsádon, Borsosgyőrön tartott izgató beszéde­ket. A vád szerint Nórápon a papok ellen iz­gatott, ami azonban nem nyert beigazolást. 3 hónapi fogházra Ítélték. Védője: dr. Hébelt Gyula eperjesi jogakadémiai tanár, akinek a tanácsköztársaság rendeleteire vonatkozó fejte­getése Juraszek elnököt annak szabatos meg­állapítására késztette, hogy a proletárdiktatúra egész léte büntetendő cselekmény volt, ami semmiféle joggyakorlat alapját nem képezheti. Sztanek Mihály nagydémi cipész, az ottani vólt direktórium tagja három rendbeli lopás büntette, egy rendbeli lopás vétsége és egy rendbeli személyes szabadság megsértése miatt állott az ötös tanács előtt. A bíróság csak az utóbbiban találta bűnösnek s ezért őt 3 hónapi fogházra Ítélte, amelyet azonban kitöltöttnek vett a biróság, de más vád miatt vizsgálati fogságban maradt, ép úgy, mint Hockinger József, ki Pusztagyimóton tartott izgató be­szédet s a reá kimért 6 hónapi börtönbüntetést már kitöltötte. Nagy Pál helybeli illetőségű kőmives Mar­czaltőn elkövetett lopás és hivatalból üldözendő becsületsértés büntette miatt állott a bíróság előtt. Ez utóbbit azáltal követte el, hogy a postássztrájk idején Mayer István helybeli posta­főnököt súlyosan sértő kifejezéssel illette és sapkáját fejéhez vágta. Ezért büntetésül a biró­ság 1 Ví évi börtönre ítélte. Bütetéséből 2 1/ i hó­napot már kitöltött. Gombás Imrét és Ott Györgyöt, mert Takácsiban izgatták a népet, 6—6 hónapi bör­tönben marasztalt el a biróság, amit a vizsgá­lati fogsággal kitöltöttnek vett. Kiss György elleni izgatási vádat az ügyész elejtette s ügyét az ötös tanácstól a rendőr­birósági eljárás elé utalta. Ifj. Varga Gyula vörös katona ellen az volt a vád, hogy április hóban Süsz Ernő ke­reskedőtől 40 méter vörös szalagot kizsarolt. A vád nem nyert beigazolást, csak az, hogy vádlott mint vörös katona írásbeli parancsra nyugta ellenében vitte el a szalagot s így a törvényszék felmentette. Végül Molnár István vörös katonát az el­lene izgatás miatt emelt vád alól felmentették. Február 18. Szerdán az egész napot két ügy tárgyalása foglalta le. Délelőtt a biróság a homokbödögei „ lázadás" ügyét tárgyalta. Homokbödögéről augusztus 3-án Simon József 18 éves suhanc és méltó társa Tóth János azzal a hírrel jöttek be a pápai vörösőrséghez, hogy ott lázadás van a vörös uralom ellen. Az egészből annyi volt csupán igaz, hogy a falubeliek a kocsmá­ban a proletárdiktatúra bukása fölött vigadtak és Szalay vendéglős a kommunisták közt nagy szerepet játszó Simont, aki tartozott is neki, kocsmájából kipofozta. Kis Lajos pápai „had­ügyi politikai megbízott" a „lázadás" leverésére Veigl Manó volt tiszthelyettes vezetésével egy 20 tagu osztagot küldött ki. Mikor ez a tár­saság Homokbödögére ért, egyesek lövöldözni kezdtek, majd a kocsmára is leadtak lövéseket s ezek következtében Csizmadia Sándor meghalt, Barcza Gyula pedig súlyosan megsebesült. Az osztag egy tagja Stefanecz István Pápára vissza­jövet azzal dicsekedett, hogy Csizmadiát az ő golyója ölte meg, ezt azonban a főtárgyaláson visszavonta azzal, hogy ő akkor „csak dicseke­dett". Stefaneczet az ügyész gyilkossággal, a töb­bieket lázadással vádolta, Veiglt még külön sze­mélyes szabadság megsértésével, mert Szalayt letartóztatta s Pápára hozta be. A tárgyalás során nem volt megállapítható, hogy a halál­esetet tényleg Stefanecz golyója okozta-e ? Ste­faneczet dr. Molnár Imre, a többi vádlottat dr. Györké Sándor, Veiglt pedig dr. Kiss Aurél ügyvéd védték. A biróság a következőleg itélt: Simon József és Tóth János mint lázadásra felbujtók 10—10 évi fegyházbüntetésben, Veigl Manó, mint a lázadásban vezető 4 évi fegyház­büntetésben, Oswald István, Friedmann Henrik, Cseh István, Ihász István, Bakos Károly, Pap János, Gruber József 2—2 évi fegyházbünte­tésben, Mayer István a kiskorúak börtönében töltendő 2 évi börtönbüntetésben, Gondi Gyula, mint aki részt vett a dologban, de muníciót nem vitt magával, 1 évi börtönbüntetésben ré­szesülnek. A vörösöknél terhelő körülménynek vette a biróság, hogy a kimenetelre önként vállalkoztak, Veiglnál viszont enyhítő körül­ménynek, hogy a lövöldözés előzetesen kiadott parancsa ellenére történt. A délutánt teljesen Wüest Ferenc volt ura­dalmi felügyelő ügye foglalta le. Az a vád volt ellene, hogy a marczaltői grófi uradalom­tól 2 fogatot használatra jogtalanul elvett, hogy Piroth György és Szabó Sámuel az ő felhatal­mazásával a marczaltői kastélyból két szoba bútort „kölcsönöztek" ki, hogy a termelőszövet- j kezetnél 100.000 K kékpénzt fehérre cserélt ki s hogy Steinberger ügyvédtől írógépét forra­dalmi törvényszékkel való fenyegetéssel elvitette. Egész sereg tanút hallgattak ki, akiknek val- j lomásából kiderült, hogy a két fogat elvitele a marczaltői uradalmi intézőség beleegyezésé­vel történt, a bútorokra nézve nem nyert teljes beigazolást, hogy Wüest azok elvitelére az Írás­beli engedélyt valóban kiadta-e, a kékpénz ki­cserélése pedig vasáru bevásárlása céljából tör­tént. Dr. Balogh N. Imre budapesti ügyvéd Wüest védelmében előadta, hogy a gazdaságok állatállományának jelentékeny részét hamis ki­mutatás elkészíttetésével megmentette és a 2— 300 holdas birtokoknak a kommunizálás alól való feloldását pártolta. A biróság a hároni első vád alól Wüestet felmentette és zsarolás cimen csak az irógép ügyében marasztalta el 6 hónapi fogházra Ítélvén, amit a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. Február 19. Csütörtökön majdnem az egész napot a lovászpatonai gyilkosság ügye foglalta le. Augusztus 3-án Lovászpatonáról bejött Pápára Ujházy Gyula cipész, a patonai munkástanács volt elnöke s az itteni vörösőrségnél jelentette, hogy az ő családját bántalmazni akarták. Kérte karhatalom kiküldését. A mutatkozó „lázadás" leverésére Kiss hadügyi politikai megbízott Strotter György tiszthelyettes vezetésével 20 főből álló karhatalmat küldött ki. Ez a kar­hatalom este megérkezvén Patonára, ott többe­ket elfogott, a nemzeti zászlót a katholikus templom tornyáról lelődözte, lerángatta s a | lakosságot lövésekkel terrorizálta. Egy részük I másnap a reggeli órákban elment Nagy Jenő plébános házához, belövöldözött, erőszakkal behatolt s ott a plébánost, aki revolveréből kifelé két riasztó lövést tett, Mayer Lajos 24 éves asztalos és vöröskatona pár lépésről szol­gálati karabélyával lelőtte. A plébános rövid szenvedés után kilehelte lelkét. A kihallgatás során Mayer tettét a bűnbánat minden jele nélkül beismerte, védekezésül csupán annyit mondott, hogy ő katonai parancsot hajtott végre. Lovászpatonáról egész sereg tanú volt beidézve, kik az ügy minden részletét megvilágították. Nagyon megható volt az ősz Babics István nyug. plébános vallomása, ki a meggyilkolt lelkésztársának a halotti szentséget feladta. A bizonyító eljárás befejezése után Mayer és Ujházy védőjeként dr. Fehér Dezső adta elő mindazt, ami védelmükre egyáltalán felhozható volt. A másik három vádlottat dr. Baranyay Ferenc ügyvéd védte. ítéletét a biróság több mint egy órai tanácskozás után másnap reggel' hirdette ki. Mayer Lajost gyilkosság és lázadás bűntettéért a biróság halálra itéite, Ujházy Gyulát lázadásra való felbujtásért 10 évi fegy­házra, Jámbor József és Éles Tibort 2—2 évi fegyházra, Csízek Vilmost, mint-kiskorút (17 éves), a kiskorúak börtönében eltöltendő l 1/* évi fogházra itéite. A lázadás bűncselekménye azzal állapíttatott meg, hogy a bűntett a tanács­köztársaságnak fegyveres erővel való vissza­állítására irányult. A lázadás vezetője, Strotter György tiszthelyettes felett a katonai biróság ítélkezik. Az ítélet kihirdetése után az elnök meg­kérdezte a halálraítélt Mayert, hogy óhajt-e kegyelmet kérni. Mayer arra való hivatkozás­sal, hogy 18 éves kora óta katona, megszokta azt, hogy a kapott parancsot teljesítenie kell s fegyverét csupán ezért használta, kegyelmet •kért. Kérelme felett a Kúria fog dönteni. E napon még csupán Illés Lajos gazda­sági tanár, a termelő-szövetkezet főmegbizott­helyettesének ügyét tárgyalták. Illést az állam­ügyész Marczaltőn elkövetett izgatással és foga­toknak használatra történt kizsarolásával, vala­mint egy irógép erőszakos elvitele által véghez­vitt zsarolással vádolta. A bizonyító eljárás során az izgatás vádja és az írógépre vonat­kozó vád nem nyert beigazolást. Ellenben az bebizonyítást nyert, hogy Illés részben hivatali, részben magáncélra a bérlők fogatait igénybe vette és ezért a biróság dr. Kiss Aurél védő­beszédének meghallgatása után 1 évi börtönre itéite, melyből 6 hónapot és 14 napot a vizs­gálati fogsággal kitöltöttnek vett. Pénteken a forradalmi törvényszék ügyét tárgyalták. Erről jövő számunkban. Közélelmezésünkről. Közélelmezésünk, annak ellenére, hogy már többféle rendeletet adtak ki, ami a hely­zeten javítani lett volna hivatva, siralmas álla­potban van. Az élelmiszer-üzletek üresek, a nincstelenség végtelen láncolata tűnik szemünkbe mindenütt, amihez újabban hozzájárult még a liszthiány is. Ami kevés élelmiszer még kap­ható, azért oly magas árat kérnek, hogy kisebb jövödeimü embernek megfizetni lehetetlen. Ada­tokkal nem kell a helyzetet illusztrálnunk, hisz mindnyájan tudjuk, mindannyian érezzük nyo­masztó hatását. Ennek oka egyrészt, hogy a termelőknek nem kell a pénz, mig ezelőtt ők takarékoskod­tak az élelmiszerekkel, hogy minél több tej­haszon, baromfi stb. jusson a piacra, hogy érte pénzt kapjanak, addig ma elfogyasztják azt otthon, s még a felesleget sem tartják ér­demesnek behozni, amiből azután pazarlás szár­mazik. Tudunk eseteket, hogy egyesek behoztak élelmiszereket (tejet, tojást, baromfit stb.), hogy elcseréljék egyéb szükségleti cikkekért (cukor, trafik, petróleum stb.), s ha a csere nem sike­rült, holmijukat inkább visszavitték, semhogy pénzért eladták volna. így vagyunk a nagy­termelőkkel is, kiknek pénz szintén nem kell; ha pedig valamit mégis eladnak, azért olv horribilis árat követelnek, hogy az ember szinte beleszédül. Pár választómalac 2—3000 korona, pár ökör 100.000—120.000 korona és így to­vább. Természetes dolog, ezekhez az árakhoz alakul a vágómarha ára is. Ily árak mellett azután rendes húsellátásra még gondolni sem lehet. Az eddig kiadott rendeletek csak valami­vel értek többet a semminél. Rekvirálás, maxi­málás? Ki ad ezekre. Hisz ma már 800—1000 koronát ígérnek egy métermázsa gabonáért, de még ezért sem adja el a termelő, mert szarvas­marhájáért oly horribilis árat kap, hogy még mindig jobban jön ki, ha állatot nevel, vagy hizlal a kenyérmagon. A bajon segíteni ez idényre, az aratás előtt öt hónappal, szinte lehetetlen; de ha a kormány jövőre is az eddigi intézkedésekkel akar a közélelmezésen segíteni, az állagotok nemhogy javulnának, de rosszabbakká lesznek, sőt katasztrofálissá válhatnak. Pedig a dolog orvoslása igen egyszerű volna. A termelőkre ki kellene vetni bizonyos hányadot, mondjuk 2 1/* métermázsa gabonát holdanként, amit aztán minden gazda köteles volna bizonyos megállapított árért a közellátás céljaira beszolgáltatni. Így a közellátás bizto­sítva volna, s nem volna a kiuzsorázott fo­gyasztó kénytelen minden lehetetlen árat be­ígérni, s az árakat az égig verni. A visszama­radt fölösleg felett pedig szabadon rendelkezne a termelő, aminek természetes következménye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom