Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-09-25 / 39. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12-50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kladéhlvataí: Petőfi-utca 13. szám, féiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivsdar könyv- és papirkereskedésében. Mesterségesen ne akarjuk idegenné tenni azt, aki magát — még ha nyelvében nem is mindig magyar — magyarnak érzi és vallja és anyanyelvének ismerete és gyakorlása mellett nem kiván magának külön nemzetiségi kultúrát. Ezt az elkülönítő rendszert a közutálatban kimúlt radikális párt kezdeményezte és ma is — természetesen nem az ő országbomlasztó célzatukkal, de fel-felüti a fejét. Csak egy két példát. Győrött a képzőben német nyelvű tanfolyam is akart lenni, persze — nern jelentkezett rá senki. Másik: ktíiön nemzetiségi tanfelügyelőket akarnak kiküldeni. Veszprémvármegye legutóbbi közgyűlésén határozottan állást foglalt e terv ellen. Veszprém vármegye jól tudja, hogy az ő svábjai jó magyar svábok, akiket nyelvtik gyakorlásában ugyan nem háborgat senki! Mért kéne ennek ellenőrzésére ktilőn tanfelügyelő? Vagy arra volna hivatva ez a tanfelügyelő, hogy a magyarosítást ellensúlyozza? Ez megint fölösleges. Mert hisz nálunk senki nem magyarosít. A magyarosodás természetes folyománya annak a magyar érzésnek, mely svábjainkat mindig áthatotta. Örülünk, hogy a mi vármegyénk felismeri a veszélyt, ami a nemzetiségi szigetek mesterséges elidegenítésében rejlenék. Ebben a csonka Magyarországban magyarok vagyunk mindnyájan, de tovább megyünk: a ma elszakadt tótság sem fog kívánni semmi egyebet, csakhogy a tanfelügyelője tótul is tudjon. Ennyit pedig joggal megkivánhat. Többre pedig csak azok esengenek, akiknek nincs más jogcímük valamely állás elfoglalására, minthogy véletlenül svábnak, vagy tótnak születtek. De hát állások kreálása kedvéért rontsunk a magunk helyzetén és kilátásain ? Egyházkerületi közgyűlés. — 1920 szept. 22., 23. — A dunántúli református egyházkerület f. szeptember hó 22. és 23. napjain városunkban közgyűlést tartott. Két év tellett el, amióta a kerület alkotó tagjai utoljára jöttek össze. A megszállás szomorú következménye gyanánt — hihetőleg először és utoljára! — most sem volt teljes a számuk. A komáromi és barsi egyházmegyékből csupán 1 — 1 képviselőnek sikerölt a Dunán átjönnie, hogy itt a magyarság örök összetartozandóságáról tegyenek szóló bizonyságot. A közgyűlést megelőző napon Kis József és Konkoly Thege Béla elnöklésével a főisk. igazgató-tanács készítette elő az iskolai ügyeket. Magát a közgyűlést, melyen Németh István püspök s mint főgondnok helyettes a legidősebb egyházmegyei gondnok, Chernel Antal elnökölt, folyó hó 22-én reggel 9 órakor a főiskola dísztermében vette kezdetét a püspök magasan szárnyaló, bensőséges áhítatot keltő, hazafias szellemű imájával. Utána Chernel főgondnok-helyettes igen szép szavakban emlékezett meg arról a veszteségről, mely az egyházkerület utolsó gyülésezése óta vezére, a haza legpuritánabb, legbátrabb, legnagyobb fiának, Tisza István grófnak halálával érte. (Itt említjük meg, hogy a kerület ősi szokás szerint elhunyt főgondnokának gyászünnepét az újnak beiktatásával kapcsolatban, tehát a jövő évi közgyűlésen üli meg.) A megalakulás formaságai után Horthy Miklós kormányzót táviratilag üdvözölték. Bejelentették Demjén Mártonnak veszprémi, Czeglédy Sándornak tatai esperessé történt megválasztatását. Sajnálattal nélkülözte a közgyűlés Beöthy Zsoltnak, a főiskola nagynevű gondnokának jelenlétét, kit (talán visszhangjaként is az őt ért méltatlan támadásnak) meleg szeretettel táviratilag üdvözöltek. A hála és kegyelet jeléül távirati üdvözlést küldtek Tisza István gróf özvegyének is. Bejelentette az elnök, hogy Veszprém vármegye alispánja meghívta a kerületet néhai Tisza István gróf arcképének október hó 31-én leendő leleplezésére. A közgyűlés gondoskodott méltó képviseltetéséről. A napirend során dr. Segesdy Ferenc referálta a püspöki jelentést, mely az elmúlt két év minden mozzanatáról a legnagyobb alapossággal számol be. Ezzel kapcsolatban a közgyűlés méltatta a kerület fejének a legválságosabb időkben tett nagy szolgálatait s érette legteljesebb elismerését és háláját nyilvánította. A megszállott területen levő egyházak sorsáról szóló jelentéssel kapcsolatban felállott Patay Károly barsi esperes s mélységes hatást keltve bizonyságot tett arról a rendületlen hűségről, melyet az elszakított részek református papjai hazájuk iránt tanúsítanak, kik közül mindmáig egyetlen egy sem tett a cseheknek hűségfogadalmét! A közgyűlés minden szikséges intézkedést megtett, hogy a kerületi kapcsolat továbbra is megmaradjon, hogy a megszállott területek papjai nélkülözni ne legyenek kénytelenek, Patay esperest pedig a másnapi gyűlés püspökhelyettesi jogkörrel ruházta fel. A püspöki jelentés után a pénzügyeket referálta Czeglédy Sándor aljegyző. A kerületi intézetek válságos pénzügyi helyzetére való tekintettel az egyházkerületi hozzájárulást 10-szercsére emelték fél, emmelett a tandíjakat úgy a gimnáziumban, miit a nőnevelőben 100 K-val, a beiratási díjat 30 K-val, fűtési pótlék cimén az igazgatókat minden tanulótól 100 K szedésével bizták meg, a nőnevelőben az ellátási díjakat 1000 K-val emelték. Új tanárokul megválasztattak a theológiai akadémiához Kállay Kálmán, a főgimnáziumhoz Horváth Endre, Papp László, Takács Árpád, a nőnevelőhöz Medgyasszay Ilona. Főiskolai igazgatóul három évre Csizmadia Lajost, köztartási felügyelőül Fejes Zsigmondot választották meg. Dr. Lakos Béla tanár ismert ügyében, mivel a kerület az ellene emelt vádakat nem ismeri, az iratok egyidejű bekérése kapcsán fegyelmit rendeltek el. A kultuszminiszternek a tanítóképzők 6 osztályúvá fejlesztése tárgyában kiadott rendelettel kapcsolatban a pápai nőképztt is hasonlóképen átszervezik. A képzőtársulatnak szakosztályokra bontását nem helyeslik, mellőzik. Egyéb elintézett ügyek közül megemlítjük még a kővetkezőket: Református tábori püspöki állás és egyáltalán a tábori lelkészet ügyének szorgalmazása végett felirnak a konventhez. Kérik a theol. tanároknak és városi lelkészeknek a közalkalmazottak közé leendő felvételét. A változott viszonyokhoz képest 10—40 K-ig terjedő összegekben megállapították a szedhető stóladíjakat. Kis József a főisk. gondnoki állásról lemondván, a kerület köszönetét fejezte ki s állására a választást kiírta. Dr. Horváth József iránt a gazdasági tanács elnöki állásáról történt lemondása alkalmával az egyházkerület hálás elismerését nyilvánította, helyébe a közgyűlés egyhangúlag dr. Molnár Imrét választotta meg, alelnökül pedig Kristóffy Gyulát. Jákói Gézának, ki a számvevői tisztről mondott le, szintén köszönetet szavaztak s helyébe Knopp Árpádot választották meg. Azután a népiskolai ügyeket Tóth Kálmán, a közigazgatásiakat Füiöp Jézsef, a többieket Konkoly Thege Béla referádájában intézték el. Mindkét napon délután bírósági ülések voltak, melyeken túlnyomólag a kommunizmussal kapcsolatos fegyelmi ügyekben hoztak legtöbb esetben marasztaló ítéleteket. A tanácskozások csütörtökön a késő délutáni órákban értek véget. Színészet. Pénteken a zene kedvelőinek ismét jó estéjük volt: színtársulatunk felújította a csengébongó melodiáju „Csárdáskirálynő"-t, amelynek szépségével sohasem .tudunk eléggé betelni. A cimszerepben Fenyő Nellitől eddigi szereplései után többet vártunk. Játékából hiányzott a csárdáskirálynő lobogó temperamentuma, inkább szentimentális volt, hangját pedig ez estén kissé fakónak találtuk. Pap Lászlónak (Edvin herceg) kellemes, lágy tenorja bársonyosan simult hozzá a mámorba ringató édes melódiákhoz. Polgár Ferenc Bonifác grófja, Gyárfás Ödön Feri bácsija, id. Szalóky öreg hercege és Tömöry Nusi Stázi komtessze kifogástalan jók voltak. A darab kiállítása meglepően szép volt, az összjáték harmonikus. Szombaton az előbbihez hasonló jó előadásban a „Sasfiók"-ot ismételték meg. Vasárnap Blaha Lujza 70. születésnapja alkalmából ünnepi előadásul a „Betyár kendője" c. népszínművet adták elő. Mintha csak a nagyasszony ott járt volna a szinfalak mögött, buzdítva, bátorítva pályatársait, olyan kitűnően ment az előadás. Vagy tán Blahánénak puszta neve elegendő ahhoz, hogy megihlesse a szinészlelkeket? A szereplők általában igyekeztek tehetségük legjavát nyújtani, de mégis külön fel kell említenünk Gyárfás Ödönt és Vajda Piroskát, akik a főszerepekben mindeneket magával ragadó remek alakítást nyújtottak. A közönség azzal rótta le tiszteletét „a nemzet csalogánya" iránt, aki jubileumi virágai között elmélkedik a mult ragyogó dicsősége felett, hogy zsúfolásig megtöltötte a színházat. Hétfőn Katona József örökbecsű drámája, a Bánk bán került szinre. Az idegen befolyás ellen lázongó magyarok hazafias tirádái utat találtak a közönség szivéhez, amely most még nagyobb keserűséggel van tele az ős magyar hazát szétdarabolni akaró idegenek iránt, mint amely szegény jó Endre király jött-ment környezete ellen lázongásra késztette a XIII. század eleji, hazájuk sorsán aggódó jó magyarokat. Sajnos, az előadás nem felelt meg várakozásunknak. Csupán Gy. Madarassy Berta impozáns Gertrudis királynéja, Budai Sándor tüzesen lázongó Petur bánja és id. Szalóky Dezső részvétre indító öreg parasztja érdemelnek felemlítést. A kosztümök korhűek és szépek voltak. Kedden a rég látott „Évát" láttuk viszont. Nem ártott neki az idő. Meséje most is érdekes, zenéje fiatalosan friss, eleven. Az előadás általában jó volt, noha több helyütt kissé vontatottan ment. A dirigensi pulpituson BethlenBruckner igazgató ült, ami azt jelenti, hogy az énekeseknek ráncba kellett szedni magukat. Csizmazla JJstván féaikspésx C=> ?áf» •