Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-08-28 / 35. szám

PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Uöfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12-50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal t PetöH-utca 13. «ám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Ttraám könyv- és papirkerukadéaében. A hadiszerencse változó s mig pár hét előtt minden újabb távirat lengyel testvéreink /ereségéről számolt be, nost ők kerekedtek felül s már odáig utottak, hogy a szomszédságukban s az antant kívánságára megkezdett béketárgyalásokat ir valószínűleg abbahagyják. \ nagy harc természetesen azért még iem tekinthető végleg eldöntöttnek, de minél tovább tart, annál kisebb lehet a vörös hadseregnek reménysége s annál fikább bizhatnak újra visszaszerzett országuk megtartásában a lengyelek, EseKik nagyon tanulságos. Tanulságos főkép * mi számunkra. Százados szétdarabolásából új életre kelve a nemzeti érzés ereje ad Lengyelországnak olyan ellenálló erőt, mely méltán bámulatot kelthet. Még az ősi visszavonást, a pártok gyűlölködését is félre tudták tenni a haza megmentése érdekében. így kell, így kel-, lene lenni minálunk is. A mi küzdelmeink még eztán következnek. Ha minienki tudni fogja azt, hogy a haza szeretetében egyesülve a külső ellenséggel szemben egységeseknek kell lenni, akkor mi is bátran szemébe nézhetünk a csak gyávák előtt kétes hadiszerencsének. Felvételi vizsgával fognak idén a középiskola I. osztályos tanulói beiratkozni, de ennek a felvételi vizsgának i!yan enyhén vannak megszabva a felPitelei, hogy ha csak valaki teljesen elhanyagolt elemiből nem került ki, avagy ha csak valaki igazán el nem maradt szellemileg, minden nehézség nélkül játszva bekerülhet a középiskolába. Lényeges csökkenésre tehát alig számíthatni ez intézkedés után sem a középiskolák népessége terén sem. Meg azután ez a rendelkezés csak a most kezdők számát csökkenti, az a rengeteg tömeg, amely már a felsőbb osztályok padlóit tapossa, legfeljebb a negyedik osztály után volna attól az úttól eltéríthető, amelyen haladva azoknak számát fogják gyarapítani, akik — nem tudnak megélni e hazában. Csodálatos, hogy még a mai tapasztalatok, a hivatali, a városi élet ezer nyomorúsága sem tudta az embereket meggyőzni arról, hogy az „úr" ma már nem is „cifra*, de rongyos nyomorúságban tengődik s hogy minden szabad kereső hivatás a megélhetésnek hasonlíthatlan lehetőségét nyújtja, mint a ipia százszorosan túlzsúfolt latéi ner pályák. Ha körülnéz egy kicsit az ember, kopottan, egy krajcár nélkül a zsebükben lát őgyelegni végzett ifjakat, akik nem képesek megtalálni elhelyezkedésüket ebben a végzettekkel agyonzsúfolt szegény Csonka-Magyarországban. De többet mondok, ha ez a szerencsétlenség, mely örökké amúgy sem tarthat, nem is zúdult volna reánk, akkor sem lett volna annyi hely, amennyire a ma már kész vagy félig kész, e mellett harctéren szenvedett és vérzett ifjúságnak magának szüksége volna. Hogy ilyen körülmények között a középiskolákba való tolongás társadalmi szempontból súlyos veszedelmeket rejt magában, azt nem kell bővebben magyarázni. A jószándéku rendelet maga még nem segíthet. A szülők hiúságból és rövidlátásból eredő tévhitének megváltozása lehetne az egyedüli radikális orvosság. • • • — | 'l - ' l-M—l A fa-inHéfg. El kell készülve lennünk rá, hogy a tüzifa-ellátás terén még a tavalyinál is súlyosabb idők következnek reánk. A városnak minden erejét meg kell feszítenie, hogy lakosságát a megfagyástól megóvja s megadja a lehetőségét annak, hogy a takaréktüzhelyekbe annyi fa jusson, amennyi az étel megfőzésére elég. Nem érdemes fejtegetni, mert segíteni ezzel még úgy sem tudnánk, hogy országunk megcsonkításának szomorú tényén kivül mi hozta létre ezt a szinte katasztrofális jelenséget. A kitermelés gyarlósága — a dolgozni nem .akarás átka! — a fuvarozó eszközök hiánya, a vasúti tarifa megdrágulása egyaránt hozzájárultak. Ezeknek orvoslásával gondoljon a kormány. Nekünk arról kell szólanunk, hogy magunkról hogyan kellene gondoskodni. A városnak van a veszprémi faipari társaságnál 200 vaggon lekötött fája. Ezt fogja saját hivatala szétosztani. Ezen kivül még kell szereznie és a szabad kereskedelmet is minden lehető módon elő kell mozdítania. Ma a pápai kereskedők egyre-másra 10—20 vaggonszám közvetítik a tűzifát Tiszántúlra s nincs kizárva, ha résen nem leszünk, hogy mi még itt a Bakony tövében hoppon maradunk. Hogy szénnel pótoljuk a hiányt, arra csak kis mértékben számíthatunk. Legfeljebb a noszlopi szén állhat rendelkezésünkre, ami már tavaly is becses segítségnek mutatkozott. A városnak ebből a lehető legsürgősebben nagyobb menynyiséget kellene lekötnie. Értesítés. Tisztelettel értesítem Pápa város és vidéke fogattartó közönségét, hogy szobafestő-műhelyemet kocsifényező=munkák elvállalásával bővítettem ki. Mindenféle kocsifényező munkát szakszerűen, pontos kivitelben, gyorsan és lehető jutányos áron teljesítek. Dftttler Szilárd szobafestő és kocsiféajező — Pápa, Szácheny»tér 6. sz. Szeptember. — Pápa város történelmi naptára. — 1-én. Városunkba 1849-ben 200 császári katona érkezett és hirül hozták, hogy aug. 13-án hadseregünk Világosnál lerakta a fegyverét. Mi is olyanformán hat ez évforduló emléke szivünkre, mint mikor megborzongat bennünket az első őszi szél. 10-én, 1555-ben éjszakai ostromot intézett c napon Pápa ellen Velkhán bég, a székesfehérvári pasa és pedig oly rémes lármával, hogy a Szent László kaput védő őrségünk onnan elmenekült. Azonban Martonfalvay Imre, a város földesurának derék tisztje, korholja a megfutamodókat és hivja vissza, hogy — mint irja — „tisztségek vezetése alatt mindenki helyt álljon és ez alatt sok likat nyitottak a terekek az palánkon és az lancknetek már nem mertek visszafordulni; de éppen ekkor ért hozzájuk a város földesura is: Enyingi Török Ferenc, tehát visszafordultak és kezdték kopjákkal lehánni a terekeket — irja Martonfalvay — mind az palánkokról, mind az töltésről, kik azután nem merének késni, nagy károkkal, szégyenkezve elpirongának, sok lajtorjákat és holttesteket as város árokjában hagyának." Szegény Öreg Cincaárok, hányszor szidalmazunk téged, pedig valaha, — ime ekkor is — fontos szolgálatot tettél te városunk védelmében. 12-én, 1890-ben tette László József lelkész az első 10.000 frtnyi adományát a ref. nőnevelő-intézet javára és 14-én, 1785-ben a hitbuzgó református Görcsön Kata azzal mutatta ki jóakaratát egyháza iránt, hogy egy vetett ágyat hagyott a kollégiumi professzor számára. Ilyen különböző hagyományokkal nevekedett fel az Ősi pápai kollégium. 18-án, 1848-ban visszajöttek Baranyából pápai nemzetőreink és azután közülük csakhamar itthon hunytak el Süttő Ignác városkapitány, Czink Alajos seborvos, Eőri Szabó Antal szolgabíró, Hoffelder József orvos. Hát a most lezajlott világháború után hány ilyet meghalni haza jött ijfu sírjára hullatja most az akácfa sárguló leveleit. 20-án. Annak az évfordulója e nap, hogy 1839-ben Székesfehérvár is ajánlatot tett a pápai kollégium átvitele érdekében. Négy város jelentkezett ekkor kollégiumunkért, um. Komárom, Székesfehérvár, Győr és Veszprém, de csak hiába volt minden csalogatás, ősi kollégiumunk sok százados fája itt már ágy meggyökeresedett, hogy többé más városba már át nem ültethető. 23<-dn, 1845-ben hírlapokban kellett közzé tenni, hogy a beérkezett szavazatok többsége alapján a kollégium Pápán marad és október elsejére ide jöjjfn fel a diákság, mert akkor még októberrel kezdődött a tanév. 24-én, 1618-ban történt, hogy bedegi báró Nyári Krisztina, a későbbi gróf Esterházy Miklósné jegyet váltott 14 éves korában első férjével gróf Thurzó Imrével, kinek azután korai halála után, 1624-ben Esterházy neje lett, ekkor irja levelében ezeket: „köteleztem magamat az szent házasságra az tekintetes és nagyságos gróf Esterházy Miklós úrnak, mivel szerelmes asszonyom anyámnak és kedves atyámfiainak tetszett az az én szerencsém, kit az én Istenem az én gyámoltalan árva állapotomban mutatott." Gróf Esterházy Miklóst és báró Nyári Krisztinát Pázmány Péter, az esztergomi érsek eskette össze és legkisebb fiuknak Ferencnek ivadékát képezik a pápai gróf Esterházyak. 30-a végül annak az eseménynek az évfordulója, hogy 1536-ban Enyingi Török Bálint,