Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-03-22 / 12. szám

ez estén is igazolta, hogy talentumos fiatal szinész és még sokra viheti. Kovácsics Margit özv. Domaházyné jóságos karakterét szépen juttatta kifejezésre. Csütörtökön a régi jó idők kedves-emlékű operettjét, a soha el nem hervadó „Nebántsvirág"-ot újították fel. Ez estén már ismét gyönyörködhetett a közönség Kállay Jolán játékában. Denise szerepébe belevitte egyénisége minden báját, kedvességét. Énekszámait ragyogó énekművészettel adta elő. A zajos sikerű estnek méltó részesei voltak még: Antal Lajos, Vajda Lajos, Pesti Kálmán, Kovácsics Margit stb. Pénteken Gábor Andor négy felvonásos ötletes bohózatának, a „Dollárpapának" komikus helyzetein kacagott a közönség. Pesti Kálmán a minden tiltakozása ellenére milliomossá megtett Hoffmann Tamás szerepéből valósággal kabinet alakítást csinált. Diszkrét humora nem tévesztette el a hatását. Nagy sikere volt Érczkövy Lászlónak is, aki az agyafúrt ügyvédbojtárt játszotta a tőle megszokott temperamentummal s hálás szerepének teljes kiaknázásával. Kovácsics Margit, Császár Gyula, Antal Lajos, Máté László, Antal Nusi és Benkö Ilonka egészítették még ki a kitűnő együttest. HETI ÚJDONSÁGOK. — Véres zavargás városunkban. Tragikus kimenetelű véres zavargás folyt le március 15-én városunkban. Előzményeit mult heti számunk Két izgalmas est c. újdonságában megírtuk. Az ott elbeszéltekkel logikai összefüggésben a mult hét elején megtörtént, hogy egy szociáldemokrata munkás ablakait beverték, egy másiknak pedig, eddig be nem bizonyított állítás szerint, az ablakán is belőttek. Ezek, valamint a klerikális sajtóban meg nem szűnő támadásokon felbőszülve, szombaton este felelőtlen elemekből álló katonaruhába öltözött csoport — jórészt valószínűleg leszerelt, köztük azonban állítólag ma is tényleges szolgálatban álló katonák — jött össze a Csáky-utcában levő felsővárosi katholikus olvasó-kör előtt s azt két oldalról körülfogva, egyik verzió szerint az ablakokon át azonnal belövöldöztek a bentülőkre, mások állítása szerint a kör helyiségébe behatoláskor ellenállásra találván, az udvaron s az ablakokon át tüzeltek a fegyvertelenül békésen együtt ülő köri tagokra. A lövöldözésnek súlyos következményei lettek: Turi Ferenc napszámos azonnal meghalt, Mórocz Antal felsővárosi gazda és Stefanics István földmives ifjú pedig másnap, illetve harmadnap sérüléseik következtében kiszenvedtek. Súlyosabban megsebesült még Prém József lakatos-tanonc, könnyebben Halász József cipész-tanonc. A támadók berontottak a kör helyiségébe, de megdöbbenve tettük következ-. ményétől, ott tovább nem garázdálkodtak. Az egész várost fellármázó lövöldözés zajára a tett színhelyén hamarosan megjelentek Váradi alezredes, állomásparancsnok, dr. Tóth rendőrkapitány, Magassy csendőrparancsnok. A felfegyverzett tömeggel szemben kellő karhatalmi erő hijján nem léphettek fel s így csupán arra szorítkozhattak, hogy orvosi segítségről gondoskodjanak s a tényállást felvegyék. A gyilkos merénylet hire az egész városban mély megdöbbenést keltett. Másnap, vasárnap, a kisgazdák és ker. szociálisok küldöttsége kereste fel a polgármestert, szigorú intézkedést, a bűnösök megbüntetését kérve. De felkeresték őt a szociáldemokraták is, hogy a maguk részéről a tett elkövetőit szintén a leghatározottabban elitéljék. A délutánra egybehívott néptanács egyhangúlag a jogrend erélyes helyreállítását követelte. A polgármester a városban saját hatáskörében statáriális jellegű intézkedéseket léptetett életbe, melyeket még délben falragaszokon publikált. Ez intézkedéseket dr. Rainprecht főispánkormánybiztos, ki aznap este ide érkezett, jóváhagyta s maga részéről a hadügyminiszter abbeli távirati rendeletének végrehajtására, hogy a karhatalmi század megbízhatatlan tagjai, valamint az engedély nélkül fegyvert viselők lefegyvereztessenek, nagyobb számú csendőrségi karhatalmi erőt kért. Ez még. máig nem érkezett meg, a vizsgálat azonban, melyet polgári részről a személyesen itt járt dr. Lányi államügyész, katonai részről egy hadbíró-százados indított meg, erélyesen folyik. A budapesti katonatanács két tagja szintén itt járt s a jogrend helyreállítására a katonatanács támogatását igérte. Hétfőn este ez ügy körünkbe hozta Wajdits Béla győri kormánybiztost is, ki a helybeli szociáldemokrata párt vezetőivel tanácskozott. A szenvedélyek e pusztító kirobbanása után azonban semmi ujabb zavargás nem történt. A szerencsétlen áldozatok közül Mórocz Antalt hétfőn délután 4 órakor temették el. Ezrekre menő beláthatlan néptömeg kisérte utolsó útjára, koporsója fölött Serák káplán mélyen megindító imát, dr. Tenzlinger polgármester könnyekbe fúló hangon belsőséges búcsúztatót mondott. Még aznap 5 órakor temették Turi Ferencet, másnap szintén impozáns részvét mellett Stefanics Istvánt. A városházán gyászlobogó lengett értük, eltemettetésük a város költségén történt. Az ínségben maradt Turi Ferenc családjának a Nemzeti Alap azonnal 500 K-t utalt ki, a város az összes boldogtalan hátramaradottak segélyezésére gyűjtést indít. A felzaklatott kedélyek ma, mikor e sorokat irjuk, már némileg elcsitultak, mindenki bizik abban, hogy a most folyamatban levő igazságos és pártatlan vizsgálat s az ezt követő intézkedések meg fogják hiúsítani azt, hogy rakoncátlan indulatok ereje fékevesztetten garázdálkodhassék városunkban. — Böjti pásztorlevél. Rott Nándor veszprémi megyéspüspök híveihez böjti pásztorlevelet intézett, amelyben felvilágosítja őket a dologkerülés átkáról és káráról. — Szomorú népnek lettem főpásztora, — irja a püspök egyebek között, — szomorkodó pásztora a gyászoló nyájnak. Nem az a legnagyobb kár, amit a háború elvitt, hanem amit a béke meg nem hozott, a napjainkban mind szélesebb körben elharapódzó munkátlanság az. Trónok recsegve-ropogva dőlték össze, koronák a porba hullottak, a régi rend megingott, a pénz értéke aláhanyatlott, az árucikkeké ennek megfelelően őrületes iramban emelkedett fölfelé: csak egy dolognak van igazi értéke, s ez a munka. I Kluge Károly TI A vfosszerte őszinte g | tiszteletnek örvendő patrícius Kluge-családot mély gyász érte: Kluge Károly kékfestő gyáros e hó 17-én 65 éves korában elhunyt. A boldogult már régebb idők óta betegeskedett, cukorbetegség őrölte naprólnapra jobban erős szervezetét, messze földön hires gyárának vezetését is átadta már előbb Ferenc fiának, mégis megdöbbenést keltett mindenfelé halálának hire, mert nehéz volt elhinni, hogy a szorgos munkának, fáradtságot nem ismerő tevékenységnek embere itthagyja munkássága szinterét, amikor még — évei számát tekintve — hosszú évekig munkálkodhatott volna. Kluge Károlyt, ha ipari tevékenységét jellemezni akarjuk, az amerikai gyárosokkal hasonlíthatjuk össze, akik, habár vagyoni helyzetük folytán a „dolce far niente", az édes semmittevés karjaiba dőlhetnének, mégis személyesen vesznek részt vállalatuk vezetésében s magukra öltvén a munkás ruhát, ha kell, közvetlenül szolgálnak tanácsokkal, utbigazításokkal munkásaiknak. Kluge Károly is nemcsak főnöke volt gyárának, de első szakértője is, aki a kékfestőiparnak minden csinját-binját, technikájának minden sajátosságát a legalaposabban ismerte, s a tőle kikerült munkásoknak -nem kellett annál jobb ajánló-levél, mintha az ő nevére hivatkoztak. Puritán jellemű, gerinces, derék férfiú volt. Nem kereste a hatalmasok kegyét, a tündöklő társaságokat, csak rajongásig szeretett családja, egyszerű munkásai és iparostársai körében érezte jól magát. Évtizedeken keresztül volt az ipartestület számvizsgáló bizottságának tagja, ugyancsak évtizedeken keresztül viselte a helybeli evang. egyháznak pénztárosi tisztét, s lelkiismeretes sáfárkodásával nagy érdemeket szerzett abban, hogy az egykor nehéz anyagi helyzetben levő egyház biztos financiális viszonyok közé jutott. Városunk benne egyik legérdemesebb polgárát vesztette el, akiknek fajtája törtető, felszínre dolgozó s a becsületességet gyakran szem elő tévesztő korunkban — sajnos — lassanként egészen kivész. A jótékonyság családjában tradíció volt, ebből ő is, ámbár nem kérkedett vele soha, derekasan kivette a maga részét. Erről tanúságot tehetnek többek közt a hadirokkantak, hadiözvegyek, akiknek részére a közelmúltban százon jóval fölüli ingyen-fuvart teljesített fogataival. Temetése csütörtökön délután ment végbe óriási részvét mellett. Ravatalánál Mesterházy László ev. lelkész mondott emelkedett szellemű gyászbeszédet, az ev. énekkar pedig gyászdalokat zengett felette. Hült tetemét régi szép protestáns szokás szerint presbiter-társai vitték ki vállukon az alsóvárosi temetőben levő nyugvó helyére. Halálát hűséges hitvese, szül. Csillag Teréz, fia: Ferenc, leánya: Matild férj. Karcsay Béláné és kiterjedt előkelő rokonság gyászolja. — Áldás emlékére! — Az esti lapok tegnap óta nem jönnek, ami a városban nyugtalanságot keltett. Ennek eloszlatására közöljük, hogy a fővárosi nyomdászok bérsztrájkban vannak, ezért nem kapunk lapokat. Kilátás van hamaros békés megegyezésre. — Március 15. A ref. főiskolai ifjúsági képzötársulat hagyományos szokás szerint ülte meg a 71 év előtti nagy idők emlékét. D. e. 11 órakor a honvédszobor elé vonult az ifjúság s azt megkoszorúzta. Vály Miklós ifj. elnök lendületes beszédet mondott, Galgóczy János és Gáty Miklós lelkesen szavaltak. Innen a Petőfi-emléktáblához vonultak s azt szintén megkoszorúzták. Este a színházban folyt le az ünnepség második része. A főiskolai ének- és zenekar hatásos szerepléséért elsősorban Tóth Lajos ének- és zenetanárt illeti dicséret. Tóth Kálmán mély érzéssel szavalta el saját szerzeményű szép ódáját. Befejezésül Lampérth és Géczy terjengős, hazafias darabja a „Rodostó" került szinre sikerült előadásban. A darab főszerepét Galgóczy János játszotta, mellette kiváltak még sikerült játékukkal Bakos Dezső, Vecsey Viktor, Jílek József és Tóth Kálmán. A női szereplők közül Gárdos Panni ennivalóan kedves Zsuzsika volt. Hozzájárultak a darab sikeréhez Kádár Boriska, Orbán Erzsi és Porkoláb Piroska. A zsúfolt ház közönsége sok tapssal jutalmazta a műkedvelőket. A darab betanításáért és rendezéséért dr. Kapossy Luciánt, az ifjúsági képzőtársulat volt érdemes elnökét illeti meg az elismerés. Külön felemlítést érdemel az a pompás palotás, melyet 10 bájos leány és 10 délceg ifjú a II. felvonásban betétként lejtett el s melyet a felzúgó tapsokra meg is kellett ismételniök. — Kacsa. Mozgalmas időkben kacsák szálldogálnak. Egy jó kövér repült fel a hét elején azon hír alakjában, hogy a szociálisták dr. Tenzlinger József polgármesterünket felszólították volna arra, hogy helyét hagyja el! A hirnek az a csekély alapja van, hogy a szociálista pártvezetőség felvetette az eszmét, hogy a főbb hivatalnokok mellé egy-egy bizalmi férfiát ültessenek be, de már ekkor is törhetlen ragaszkodásáról biztosította a nép érdekeit igazán szivén viselő, páratlan tevékenységű polgármestert. A polgármesterrel folytatott eszmecsere s főkép az épp jelenlevő dr. Rainprecht Antal főispán-kormánybiztos meggyőző fejtegetései alapján azonban a pártvezetőség ettől a tervétől elállt s az összmunkásság ezt helyeslő tudomásul vévén, a polgármester iránt teljes bizalmát fejezte ki. — Eljegyzés. Kerecsényi Fodor Gyula, kereskedő-ifjuságunk ambiciózus fiatal tagja, e hó 12-én Budapesten eljegyezte Becsey Linuskát, Becsey Ferenc polgártársunk leányát. — Szabadságon. Tihanyi Márk bencés tanár, kinek a sajtóbeli munkásságát a munkásság élesen kifogásolta, felsőbbségétől két heti szabadságot kapott és városunkból eltávozott. — Értesülésünk szerint ez időn belül máshová fogják áthelyezni. — Dr. Patek ajánlata. Dr. Patek Béla volt győri színigazgató azzal az ajánlattal fordult a városhoz, hogy a színházat 10 évre évente 9 hónapi használatra bérbe veszi mozgószinház s azonkívül havonta több irodalmi és művészi hangverseny céljaira. Fizet a városnak a szerződés megkötésekor azonnal 100.000 K-t, továbbá évente a bruttó bevétel 5%-át, vagy e helyett évi 30.000 K-t. A szinügyi bizottság tárgyalta ez ajánlatot, de mivel a színház felett — a ref. egyházzal kötött szerződés folytán — 10 évre nem rendelkezhetik, ha csak e szerződés változást nem szenved, mivel továbbá kilátás van rá, hogy a tervbe vett reformok révén a város maga is az eddigit többszörösen felülmúló jövedelemre tehet szert: döntést benne egyelőre nem hozott. Az ajánlat egyébként április 10-ig érvényben marad.