Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-03-08 / 10. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13, szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. SZEMLE. „Fegyverrel is!" Már-már a csüggedés hatalmasodott el rajtunk, már-már kiveszni készült minden hitünk, közel álltunk már ahhoz, hogy az életre való hivatottságunkban kételkedjünk, midőn megpróbáltatásunk utolsó keserves percében elhangzott a régóta epedett szó: „Fegyverrel is!" Igen: fegyverrel isi Ami a miénk volt egy évezred óta, amit most rablók bitorolnak, azt, ha nem szolgáltatnak nekünk igazságot, ha sehogy máskép nem megy, fegy /errel is visszaszerezzük! Egy utolsó szent harcra felvesszük újra a fegyvert, melyet abban a meggyőződésben vetettünk csupán el magunktól, hogy az igazság fegyver nélkül is erős. Csalódtunk, mint már annyiszor, gonoszok kelepcéjébe jutottunk, mint egyébkor is, de felharsan végre a szatmári szózat s a magyar újra feleszmél, újra rátalál önmagára. Jöjjön, aminek jönnie kell; világ szégyenére elpusztulni még sem fogunk! Nemzetköziség. Minek tagadnók, aminek ellenkezőjét könnyen ránk bizonyíthatnák, a nemzetköziségnek még nem is oly rég (azaz dehogy is nem rég, hisz azóta egy örökkévalóság telt el!) a háború előtt nem volt valami nagy a becsülete. Miért? Bajos volna megmondani. Hiszen tulajdonképen mindaz, amit kultúrának nevezünk: ipar, kereskedelem, művészet, irodalom egyes nemzetek életerejéből táplálkozó nemzetközi közkincs s mégis aki nyíltan merte hirdetni a maga nemzetközi érzését, azt lenézték, annak homlokára a hazafiatlanság bélyegét sütötték. A háború, azaz nem is a háború: a béke, melynek angyal vagy gorgóképe fog deríteni vagy rémíteni bennünket nem sokára, e téren is változást hozott. Nem szégyeljük, de büszkén hirdetjük immár azokat a nemzetközi kapcsolatokat, melyek bennünket a művelt nemzetek közösségéhez fűznek. S hogy méltán cselekszünk így, arra a szociálistáknak feledhetetlen érdemű berni kongreszszusán kivül e héten újabb bizonyság akadt: Lloyd George nem akarja megengedni, hogy a kis népek elhatalmasodjanak olyanok fölött, akiknek fajuk és vallásuk az övékétől különböző. Magyarázat nélkül is mindenki kitalálhatja, hogy az erdélyi magyar protestánsokról van itt szó, kiket a sötét bizánci ortodoxia halálos veszélye fenyeget s abban sem kételkedhetik senki, hogy az angol miniszterelnököt erre az állásfoglalására az a nemzetközi szolidaritás birta rá, amelyet a világ összes protestánsai mindenkor ápoltak és fenntartottak. Tanúság : ami számunkra menthető, azt a minden nemzetközisége ellenére is magyar szociálizmus és a minden magyarsága ellenére is nemzetközi protestántizmus menti meg számunkra. Ami aztán nem lesz ott megmenthető, azt itthon kell visszaszereznünk szociálistáknak, nem szociálistáknak, protestánsoknak, katholikusoknak, édes mindnyájunknak egyesült erővel, ám ha kell: fegyverrel is. Hirdessen a Pápai Hírlapban! Dunántúl Athénje. Tekintélyes szónokok dédelgetett frázisa ez. Ünnepi beszédek nagy slágere, a városról adott információk édes ópiumja, amelynek kábító füstje időtlen idők óta henyél a város szürke kőhalmaza fölött. Nem helyi jelenség ez az önámítás, csak helyi megnyilatkozása az országos nyavalyának. Ép annyira igaz, mint amenynyire a: magyar Kánaán, aminek rovására pedig szintén rengeteg leve folyt el az öreg hegyeknek. Ártatlannak látszó veszedelmes méreg, amely befelé fordítja a szemek sugarát, megtámadja az Ítélőképességet és elsorvasztja az akarat erejét. A patópálok fülének édes muzsikája. Tartalmas, szép kijelentés ez ottan, ahol gyakorlatban is megvalósultak már a nevelés klasszikus lehetőségei, de határozottan ártalmasak ott, ahol csak reménybeliek, mert az elvek és módozatok stagnálására vezetnek. Az athéni nevelés ugyanis a testnek és léleknek harmonikus nevelését tűzte ki célul s ennek megfelelő volt iskoláinak berendezése is. S amikor ennek a józan gondolatnak a szemüvegén át nézzük a helyi viszonyokat, a kiábrándulás szinte mellbetaszítja az embert. Hát hol vannak az árnyas kertek, játszóterek, fürdők, diákotthonok s a harmonikus nevelés többi nélkülözhetetlen kellékei? S ezeknél a kérdéseknél az iskolákat érheti a legkevesebb gáncs. A tudomány tisztes bástyái jogos büszkeséggel tekinthetnek egymás szemébe az apró házak fölött, mert szertáraik és könyvtáraik bővelkednek a tudományos nevelés eszközeiben. Egészségügyi berendezéseiket állandóan a kor színvonalán igyekeztek tartani s hogy nem adhatták meg az ifjúságnak mindazt, amit jónak láttak és szerettek volna, az nem az ő hibájuk, hanem a város hajdani politikájának fanyar gyümölcse. Pápa kimondottan iskolaváros. Iskoláinak padjaiban a kultúra 5000 ifjú proletárja görnyedezik évente. Országos hírnevét is- tisztára ennek köszönheti. S valóban, nem kis dolog is a kultúra nagy bizományosának lenni. De iskoláinak köszönheti anyagi jólétének jelentős részét is, mert a tanulóság révén adófizetője lett a fél Magyarország. S ez a sivár kőhalmaz oly mohó érzéketlenséggel nyelt el mindent: hirt, nevet és pénzt, akár a föld. Még egy kis melegséget is sajnált érte. A várospolitika figyelme mindenre kiterjedt a templomépítéstől a lóvakarék észszerű felhasználásáig, csak éppen arra nem, ami legtermészetesebb lett volna Dunántúl Athénjében, t. i. az ifjúság speciális érdekeinek és jogainak megértő fölkarolására. Az apró halakkal nem igen törődtek a bálnavadászok. Ennek a politikának a gyökere pedig a nyárspolgári köztudatból táplálkozott. Jellemzőül csak egy esetet leszek bátor fölemlíteni, amelynek éppen magam voltam akaratlan tanuja. Egy kisfiú sétált az apjával a jégpálya felé s természetes ösztöneinek kényszere alatt megkörnyékezte az apja áldozatkészségét egy korcsolya erejéig. „Sző sincs róla — korholta az apja — előbb tanulj kenyeret keresni; korcsolyázni 50 éves korodban is ráérsz."' Sokat próbáltam az életben, de ilyen közvetlenül kevés dolog érintett, mint ennek a bajtársnak szótlan fájdalma. S mindezeket betetőzte az uradalom abszolút érzéketlensége. Csak így történhetett meg, hogy ifjuságunk ezer infekciónak és balesetnek volt kitéve a Bakonyér melletti szeméttelepen és szennyes vásártéren, amig kegyes grófjaink paripái Dunántúl legszebb parkjában ficánkoltak. Ez volt a tetemrehívás, amit az ügy érdekében nem kerülhettem el. S ezek után pedig bátor leszek előterjeszteni az ügy érdemleges rendezésére vonatkozó javaslatomat. Az egész lakosság egynegyedének az érdekében emelem fel a szavam, akiknek semmiféle tanácsban nincs képviseletük, sőt sok szülői szívben is hiányosan. Elérkezett az idő arra, hogy tartalmat adjunk az üres kereteknek. A játszótér kérdése úgy morális, mint reális oldalról teljesen megérett a megvalósításra, amelyet megragadni nemcsak iskolapolitikai szempontokból érdeke a városnak, hanem általános egészségügyi jelentőségei miatt is. Üdülő- és szórakozóhelyek tekintetében hihetetlen mostohák a viszonyaink, S az ifjúsági játszótér egy vele kapcsolatos városi sportteleppel van olyan fontos közegészségügyi intézmény, mint teszem azt, a kórház. Erre a célra alkalmas hely pedig egyetlenegy van csupán a város egész STERNBERG hangszergyár Rákóczi-út 60. szám alatti „Zenepalotá"-jának zongora-termeiben világhírű külföldi zongora- és pianino-gyártmányok mérsékelt árakon kaphatók. Szerkezeti jótállás. n. Vidékre pontos szállítás