Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-03-01 / 9. szám

Színház. Szombaton este az „Aranyember" ment elég gyönge előadásban. Mindenek előtt kénytelenek vagyunk a rendezőség figyelmét a botrányos diszletezésre felhívni. „Senki szigete" inkább volt valami Csendes-tengeri néger sziget, mint az a kis paradicsom, aminek Jókai festi. Nem mondjuk mi, hogy fővárosi színházak berendezését kérjük kölcsön, de amijük van, azt ízléssel és jóakarattal használják fel. És az előadás 1 Tímár szerepében Császár Gyula életnélküli fabáb volt, csak éppen elmondta szerepét, minden mimika nélkül. Vajda túlhangos beszédével, mint máskor is, a karzat tetszésére pályázott. Sarkadi (Trykatisz) mesterkélt haldoklási jelenete inkább nevetséges, mint megható volt. Elsőrangú, karakterisztikus alakítást nyújtott Máté László Krisztány Tódor szerepében. Noémit Antal Nusi, Athaliet pedig Benkö Ilona játszották, mindketten szépen, ambiciózusan. A lényeges részek kihagyása miatt a darab cselekményén homály borongott. Vasárnap este a „Felhő Klári" régi jó népszínmű került színre a maga hamisítatlan falusi levegőjével. Dicséretére legyén mondva színészeinknek, akik majd minden este léha operettekben kénytelenek ugra-bugrálni, hogy jól bele tudták, magukat élni a népszínmű légkörébe. Első sorban az elismerés Kállay Jolánt illeti, aki a szomórú sorsú fiatal asszony (Felhő Klári) szerepét nagy reálizmussal játszotta meg. Császár Gyula (Fátyol Ferkó) játéka mellett szépen előadott magyar nótáival is sikert aratott. Benkö Ilona (Viola Éva) Fátyol Ferkó iránt táplált igaz szerelmét hüségeáfen tolmácsolta míg Máté László a nemeslelkü Aba Andrást tette előttünk igen rokonszenvessé. Kisebb szerepeikben Kovácsics Margit, Érczkövy László és Vajda Lajos járultak hozzá az est sikeréhez. Hétfőn zsúfolt ház gyönyörködött Bisson megrázó drámai fordulatokban gazdag színművében, a „Névtelen asszony"-ban. Bár a társulatnak drámai személyzete alig egy-két tagból áll, és így majdnem ugyanazok kénytelenek a drámai előadásokban a főszerepeket vinni, akik az énekes játékokban, mégis ezúttal egészen elfogadható előadásban volt részünk. Flenirott ügyész szerepét Nagy Jenő játszotta, aki minden egyes fellépésével igazolja, hogy igazán értékes tagja a társulatnak. Fia Raymond Érczkövy László volt, aki ime komoly szerepekben is megállja a helyét. Partnere a bájos Antal Nusi igazán kedves jelenség. A darab komor légkörében szinte felüdítőleg hatott szerelmi jelenetük. Heltai a züllött herceg szerepében szintén jól játszott. Valamennyiöjük felett kimagaslott azonban Benkö Ilona alakítása, aki Jacqueline szerepében tehetsége legjavát ragyogtatta. A rossz útra tért, de azért férjét és fiát szerető anya szenvedését drámai erővel állította elénk. A nagy, törvényszéki jelenetben könnyeket fakasztott játékával a meghatott nézők szeméből. Ez azonban csak a közönség komolyabb részére vonatkozik, a támlásszékek, a páholyok és egyéb „karzati" helyek közönségének egy része a legkomolyabb jeleneteknél is — erősebb kifejezést nem akarunk használni — nevetett. Kedden ismét operett-újdonságot mutattak be. Ezt azonban nem Írhatja a siker számlájára a direkció. A „Hóvirág" meséje vérszegény, vontatott história; egy pár dallamos zene- és énekszám akadt benne, de ez meg nem érvényesülhetett kellőleg a ?enekar és énekesek gyengesége miatt. Ez estén tünt fel különösen, hogy mennyire híjával van a társulat egy jó koloratur-énekesnőnek. Császár Gyula elegánsan játszotta a „szinvak" uralkodó herceget, énekben is elfogadhatót nyújtott. Antal Lajos kellemes tenorján előadott énekéről is jót mondhatunk; ám Dalnoky Tesszának már csak játékát dicsérhetjük. A karról meg jobb nem szólani. A „Hóvirág" nálunk a bemutatóján elhervadt. A Vígszínház reprizével egyidőben szerdán Molnár Ferenc poétikus életképét, a „Liliom"-ot újították fel színészeink teljesen kielégítő előadásban. A címszerepben Császár Gyula nehéz feladatát kitűnően oldotta meg. A liget rettegett Don Juánját, akinek keblében a maga nyersesége, brutálissága mellett is érző szív dobog, aki emberileg fellágyul abban a tudatban, hogy apa lett — igaz mivoltában állította elénk. Szinte rokonszenves csirkefogó volt. A gyen! gélkedő Kállay Jolán helyett Júlia szerepébe Antal Nusi ugrott be. Többet nyújtott, mint vártuk tőle. A tudatlan cselédleányt, aki csak szive sugallatára hallgat, szépen, érzelmesen játszotta meg. Üde fiatalsága is nagy előnyére szolgált. Dalnoky Tessza (Mari), Kovácsics Margit (Muskátné), Vajdáné (a fényképészné) igen jellemző alakítást nyújtottak. Érczkövy (Hugó), Vajda Lajos (Ficsúr) a humort képviselték — derekasan. Pénteken az „Utolsó farsang" bohózaton mulatott a közönség. Az előadás friss, eleven volt. Heltai Hugó diszkrét humorral játszotta Babs kettős szerepét s gyakran váltott ki hangos derültséget a hálás közönségből. Varga Ferenc tisztán csengő, érces baritonján előadott énekbetétével igazolta hangjának jó hirét; ha színjátszó képessége izmosodik, kiváló énekes színész válhátik belőle. A többi szereplők is igyekeztek feledtetni a darab gyarlóságait. H. Zombory Ilonka gyönyörű táncszólóját a közönség zajos tapsaira kénytelen volt megismételni. HETI ÚJDONSÁGOK. T. előfizetőinkhez! A nyomdászok megrövidített munkaideje következtében mostanában gyakrabban előfordul, hogy lapunk megjelenése és kézbesítése késedelmet szenved. Amidőn ezen rajtunk kivül álló okokból származó hibáért t. előfizetőink szives elnézését kérjük, a kézbesítés ellen felmerülő esetleges panaszokat kérjük kiadóhivatalunk vezetőjével minden egyes esetben sürgősen közölni. — A vallásügyi miniszter dr. Rainprecht Antal veszprémi főispán-kormánybiztost a vallás- és tanulmányi-alap felügyelőbizottságának tagjává kinevezte. — A Néptanács hétfőn délután tartotta alakuló ülését a polgármester elnöklete alatt, aki felolvasván a Néptanácsba kinevezettek névsorát, ismertette az 1919: VIII. t.-c. fontosabb szakaszait. A Néptanácsot megalakultnak jelentvén ki, felhívta a Néptanács figyelmét a város nehéz pénzügyi helyzetére, amely a megnövekedett kiadások folytán állott elő. Freund Ferenc főszámvevő számadatokkal is igazolta a szomorú helyzetet, amelybe városunk háztartása jutott. E szerint 1919. évre szükségletül mutatkozik 917.028 K, a várható bevétel 385.819 K, a pótadóval fedezendő hiány tehát 531.209 K, ami 107'3°/

0 pótadó kivetését teszi szükségessé. (1918-ban a szükséglet 595.066 K, a fedezet 274.S19 K, a hiány 320.247, a pótadó 90% volt.) Még kritikusabbá teszi a helyzetet, hogy az 1919. évre előirányzott bevételek között szerepel a háborús jövödelem után kivetett 167.345 K III. o. kereseti adó pótadója is, amely adó csak három évig állván fenn, két év múlva pótadó-jövödelme is megszűnik. Á város 101.000 K háborús kölcsönt vett fel, amelyből katonabeszállásolásra 86.000 K-t, segélyekre 12.000 K-t, kolera elleni védekezésre 3000 K-t fordítottak. — A hadisegély-véleményező bizottság lemondását — munkája megszűnvén — tudomásul vették. A munkanélküliség leküzdése, a lakásiflség megszüntetése céljából az építkezési ügyekre a sürgősséget kimondották, s felkérték a kiküldött bizottságot, hogy e tárgyban a jövő ülésre javaslatot tegyen. Ezután megalakították a "különböző házi- és szakbizottságokat, elnökeikül a következőket választván meg: pénzügyi bizottság Karlovitz Adolf, gazdasági bizottság dr. Horváth József, jogügyi bizottság Sült fózsef, iskolaügyi bizottság Sarudy György, népjóléti bizottság Karlovitz Adolfné, építkezési bizottság Kristóffy Gyula, mezőgazdasági bizottság cs Ferenc, szinügyi bizottság dr. Kőrös Endre, közellátási bizottság Tánczos Antal, közélelmezési bizottság Nánik Pál, munkaügyi bizottság Viczai János, árvizsgáló bizottság dr. Lakos Béla. Vitát mindössze az idézett elő, hogy a bizottságok elnökei tanácskozási joggal tagjai legyenek-e a Néptanácsnak. Dr. Csoknyay János v. főügyész a törvényre hivatkozva oda konkludált, hogy nem lehetnek tagjai, a Néptanács dr. Kőrös Endre javaslatára mégis úgy döntött, hogy a bizottságok álláspontjának képviselhetése és működésük eredményessége érdekében a bizottsági elnökök minden ülésre tanácskozási joggal hivassanak meg. — Végül Muli József az Árok-utcai köztisztaságellenes állapot megszüntetését, ajánlotta a rendőrkapitány figyelmébe, Keresztes Gyula pedig a szövőgyár továbbépítését sürgette s ezzel a Néptanács első ülése véget ért. — A nőnevelő-intézet gyásza. Mélyen érzett, súlyos veszteség érte a helybeli református nőnevelő-intézetet Brankovics Józsefné sz. Gaál Rózának február 28-án 61 éves korában történt szomorú elhunytával. A megboldogult 15 éven át gondozta páratlan hozzáértéssel és kötelességtudással, kristálytiszta hűséggel eme nagy kultúrintézményünk háztartási ügyeit s volt ez idő alatt sokkal több egyszerű házvezetőnőnél : jóságos, ápoló T édes anyja az összes internátusi növendékeknek, gyöngédlelkű, igaz barátnője a bentlakó tanárnőknek. Aki csak egyszer megfordult az intézetben; ismerte, szerette, becsülte ezt a valóban ritka asszonyt. Rend, tisztaság, jólét virult áldott keze nyomán s akikkel mind ezt megteremtette: a háztartás munkás-személyzete szintén odaadóan ragaszkodott az erélyes, de jóságos háziasszonyhoz. Pihenni nem tudó, szünetlen tevékenysége áldozata lett. Már súlyosan meghűlt állapotában még mindig járt-kelt munkája után; tüdőgyulladásba esett, mely a leggondosabb ápolás ellenére kilenc napi szenvedés után kioltotta nemes életét. Az intézet s a testvérkollégium ormán is fekete zászló leng érte, a nőnevelő-intézet gyászjelentésben tudatja halálát, de a szivek gyásza, azoké, kik itt árván maradtak s azoké, kik százan meg százan az intézetből kikerültek, az a legszebb, mert örök emléke a jóságos Róza néninek. Vigasztalhatlanul siratja gyászos elhunytát egyetlen testvére, Gaál Eszter s vele együtt a megboldogultnak édes mostohagyermekei. Temetése ma délután 4 órakor lessz a nőnevelő-intézetből. — Nem szabad katonasapkát viselni. A hadügyminisztérium kiadott rendelete értelmében katonasapkát és katonai rangjelzést viselni tilos mindazoknak, akik nem állanak tényleges katonai szolgálatban. A rendeletet nálunk a héten hajtották végre s az e célból kiküldött karhatalmi század az utcán és nyilvános helyeken sorban felhívta a katonai sapkát és rangjelzést viselőket, hogy ezeket tovább ne viseljék, mert különben megbüntetik őket. — Eljegyzések. Örömmel közöljük a kedves hirt, hogy Weisz Hermán helybeli tekintélyes gabonabizományos leányát, Francikát, eljegyezte Berger Marcel, az Assicurazioni Generáli Biztosító Társaság könyvelője Budapesten. Edelényi Szabó László kocsigyártó, fiatal iparosgenerációnk ambiciózus tagja, eljegyezte Németh Karolin kisasszonyt Pápán. — A kath. kör vasárnap délután tartotta évi rendes közgyűlését Kalmár Károly elnöklete alatt. Elnök üdvözölvén a nagyszámban megjelenteket, a gyűlést a haza sorsa felett aggódó szép beszéddel nyitotta meg. Jegyzőkönyvhitelesítőkül Gárdos Lajos, Illés Lajos és Bornemisza József tagokat kérte fel. Ezekután Szentgyörgyi Sándor karnagy olvasta fel nagygonddal megszerkesztett, a köri élet minden mozzanatára kiterjedő, gyakran kedves humorral fűszerezett jelentését, a többek közt felemlítvén, hogy a tagok száma a mult évben 27-el 371-re szaporodott. A titkárnak kitűnő jelentéséért köszönetet mondottak, s a jelentést egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatni határozták. Arányi József a zárószámadást ismertette. Bevétel 460910 K, kiadás 4592-11 K volt. A felmentvényt a számvevők jelentése alapján egyhangúlag megadták. Tomor Árkád könyvfárosi jelentése után Kobera Károly borpénztáros számolt be a borpénztár állapotáról. Nagyszerű eredményről számolt be, a borpénztár nemcsak hogy könnyen elviselte a reá rótt terheket, de tekintélyes maradvánnyal is dicsekedhetik. Pados Antal, a Pápa 'és Vidéke hetilap kiadóhivatalának vezetője, a lap anyagi ügyeit ismertette. Az 1919. évi költségvetés tárgyalásánál kimondották, hogy a megnövekedett kiadásokra való tekintettel a Kör tagsági díját 8 koronáról 16 koronára emelik fel. — A napirend pontjai ezzel Ietárgyaltatván, elnök a maga és tisztviselőtársai nevében lemondott tisztségeikről, kérvén a választás megejtését. A tisztikarba közfelkiáltással az előbbenieket vá-