Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-02-01 / 5. szám

Őseinktől örökölt, életünkben igaznak kipróbált kincsünket akarjuk reájuk hagyni egész teljességében. A természetes jog alapján kívánjuk, hogy az ifjúság nevelésénél annak boldogulása, jellemképzése, emberszeretete, ami csak a vallásos érzés ápolásával biztosítható, legyen az irányadó az iskola faladatának megállapításánál. A vallásos nevelés adja meg a biztosítékát az egyén boldog lelki életének, az állam belső biztosságának is csak ez vetheti meg az alapját; nincs társadalmi rend erkölcs nélkül. Nem a nyers hatalom, hanem a lélek nemessége, kifejlett erkölcsi érzülete a polgári erények egyedül biztos talaja. De nincs szilárd erkölcs vallásos hit nélkül. Ingatag minden erkölcsi elv, amely mellől hiányzik a végtelenül bölcs, igaz és hatalmas Isten természet feletti tekintélye. Ezért mondott még eddig csődöt minden úgynevezett „tudományos vagy laikus^ erkölcs, ezért fog tönkre menni minden állam, mely elveti magától minden ország legfőbb támaszát, a valláson felépülő tiszta erkölcsöt. Nem a véletlen, hanem mély bölcsesség dolga volt, hogy őseink oly szívósan ragaszkodtak iskoláikban a vallásos neveléshez. A magyar állam megalapítóinak, annyi szenvedésen át fenntartóinak példája, egész multunk tanulsága áll mellettünk. Magunk tapasztalata, a gyermekeink és hazánk sorsán való aggódás, a jövő rajongó szeretete hajt bennünket kívánságunk kifejezésére. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy meggyőződésünkért, szent ügyünkért minden áldozatra készek vagyunk, az esetleges törvényjavaslat ellen a leghatározottabban tiltakozunk. 1 v A felirat felolvasását több helyen zúgó helyeslés szakította félbe s zajos éljenzés kisérte, melynek lecsillapultával a róm. katholikusok nevében Hajnóczky Béla, az evangélikusok nevében Bélák Lajos, a reformátusok nevében Rácz Kálmán lendületes szavakban juttatták kifejezésre megbízóik csatlakozását. Szalay Lajos, Zsilavy Sándor és Szakács Dániel rövid felszólalásai s az elnök zárószavai után a nagy tömeg áhítatos érzéssel, levett kalappal elénekelte a Hiirnuszt s ezzel a legszebb rendben lefolyt gyűlés véget ért. Színház. Szombaton „Modern estély

u cimmei kabaré volt a színházban. Többször elmondottuk már, hogy nem vagyunk hivei annak, ha a színészek kabaréznak. A színpad nem orfeum és nem bretli; az Ízléstelenséget nem szívesen látjuk rajta. Ezt a nézetünket a „Modern estély" után sincs okunk megváltoztatni. Ez a kabaré ép olyan Ízléstelen volt, mint amilyeneket Pápán eddig láttunk és hallottunk. Az estélyen egyébként szerepelt az egész társulat, kevés kivétellel csupa elcsépelt dolgokat mutatva be. Vasárnap este a rég nem látott „Piros bugyelláris" került szinre, mint mindig, úgy most is telt ház előtt. Török biróné szerepében Kállay Jolán ez este elemében volt. Úgy eleven játékával, mint táncaival kiérdemelte a közönség tapsait. Császár Gyula méltó partnere volt. Heltai ezúttal is sikerült alakítást nyújtott, Vajda és Érczkövy játéka azonban nem volt ment a túlzásoktól. Kisebb szerepeikben a bájos megjelenésű Antal Nusi, Benkő Ilonka és Antal Lajos hozzájárultak a repríz sikeréhez. — A zenekar tűrhető volt, az énekszámok egy részét azonban hallgatással mellőzték. Az értéktelen „Milliomos Katik

u és „Kórista lányok" után végre hétfőn egy minden tekintetben élvezetes operett-előadáshoz jutottunk a „Sybill" reprizén. A tavalyinál sokkal jobb előadásban nagyszerűen érvényesült Jakobi melodikus muzsikája és az operett kedves librettója. Kállay Jolán (Sybill) minden dicséretet megérdemel remek énekéért és játékáért. Antal Lajost máris az operett-előadások egyik főerősségének tekinthetjük. Kellemes tenor hangján igen szépen énekelte Petrov hadnagy szerepét. Császár elegáns nagyhercege, Vajda Lajos pattogós kormányzója, Dalnoky Tessza (Sarah) temperamentumos játéka egészítették ki a kitűnő együttest. Érczkövy László (Poire) jóizü komikumával és hatalmas bakugrásaival aratott nagy tetszést különösen a karzat hálás publikumánál, amelynek elismerésére feltűnően pályázik. Az unalom szürke egyhangúsága terült el kedden este a színházon. Pedig premier volt: Gábor Andor vígjátéka, „A princ

u. Meglepődtünk rajta, hogy Gábor Andornak, a neves irónak és kedvelt humoristának nincs egy ötlete, egy szellemes mondata. Hosszú, unalmas párbeszédeket mondat el, ólomlábon járó cselekvénnyel. Az előadás hasonló volt a darabhoz: döcögős, vontatott. A szalón-vigjátéknak szánt darab levegőjébe még legjobban beleilleszkedtek Benkő Ilonka (a szinésznő) és Máté László (a princ). A többieknek minden igyekezetük dacára sem sikerült hatást elérni. A princ nálunk csúfosan megbukott. Szerdán este ismét Túl a nagy Krivánon fülbemászú zenéje és kedves története szórakoztatta a telt ház publikumát. A rendezés jó volt. Az e heti premiérekkel ugyancsak nem volt a társulatnak — vagy tán helyesebben: a közönségnek! — szerencséje. „A princ" után jött csütörtökön a „Császár és Császár", Stönhis Eisler bohózata. Óh, hogy jönnie kellett! A kevésbbé válogatós közönség ugyan végigkacagta az egész estét, de ennek nem szabad megtévesztenie azt, aki a színdarabokban nívót, irodalmi értéket keres. Ezeket pedig a „Császár és Császáriban hiába keresnénk. Kritizálni való — különösen az egy törvényszéki jelenetből álló harmadik felvonásban, ahol a feszületet is, elég helytelenül, profanizálják — inkább akad benne. Az előadás egyébként jó volt, gördülékenyen, simán ment minden. Vajda és Érczkövy komikusok elemükben voltak, valóságos kacagásviharokat váltottak ki a közönségből. Dalnoky Tessza és Máté László szintén kitűnőt produkáltak. — A darabot pénteken megismételték. HETI ÚJDONSÁGOK. — Ady Endre meghalt. Ha nem is egységes az elismerés, mely költői működését kisérte, a hódolat, mely az igazi nagyságot illeti, egységes akkor, mikor most elbusult magyarok hazáját örökre ide hagyta szokatlan ritmusok zabolátlan dalnoka: Ady Endre. Amit írt, az mind az irodalomé, mely ki fogja rostálni munkáiból mindazt, ami bizarrul torz s megőrzi késő nemzedékek számára, ami valódi érték, hamisítatlan gyöngy. A forradalmat zengte másfél évtizeden át s mikor megjött a forradalom — magyar poéták örök sorsának osztályosaként — időnek előtte elköltözött e földről, elvágtatott tőlünk az „Illés szekerén". — A döbröntei szénbánya. Dr. Rainprecht Antal főispán-kormánybiztos úr a következő sorokkal tisztelt meg bennünket: A Pápai Hirlap tekintetes Szerkesztőségének Pápa. Becses lapjának „Magunk erejéből" cimü, a közérdeknek oly fontos, igazság betűivel megirt, közhasznú vezércikkeért fogadja bensőséges köszönetemet. A döbröntei szénterület feltárásának ügyét a legnagyobb erővel veszem kezembe s a kormánynál ezirányban a legsürgősebben közbenjárok, mert a mai idők két olyan nagy fontosságú kérdését, mint munkaalkalom teremtését és a nyomasztó széninség enyhítését teljes lelkesedéssel és buzgó tetterővel kívánom szolgálni. Veszprém, 1919 január 23. Kiváló tisztelettel Dr. Rainprecht Antal főispán-kormánybiztos. A döbröntei szénbánya ügyében a N. T. intéző-bizottsága a v. hatóságnál a kutatási és feltárási jognak a város részére leendő megszerzését hozta javaslatba. Ez irányú tárgyalások a tulajdonos bencés-renddel már folyamatban vannak. A mindeneknél fontosabb állami támogatás megszerzésében nagy szükségünk lessz kormánybiztosunknak a fenti sorokban kilátásba helyezett szíves közbenjárására. — Kaszinói közgyűlés. A pápai Kaszinó folyó hó 26-án délután 3 órakor tartotta a tagok szép számú érdeklődése mellett, saját helyiségeiben évi rendes közgyűlését. A közgyűlés a Kaszinó tisztviselőit és választmányi tagjait újból egyhangúlag megválasztotta és a tagsági díjat évi 40 K-ra emelte fel. — Németh püspök Pápán. Németh István dunántúli református püspök m. hó 28— 31. napjain városunkban időzött és Kis József főisk. gondnok társaságában iskolalátogatást teljesített a kollégiumban és a nőnevelő intézetben. — E helyen említjük meg, hogy a Komáromot megszálló cseh csapat olasz ezredese eleinte akadályt akart gördíteni az elé, hogy a püspök a Duna innenső oldalán levő egyházmegyéi és kerülete iskolai kormányzását is elláthassa, később azonban engedett álláspontjából s ennek eredménye lett a püspök mostani látogatása is. Hisszük, hogy az egyébként korrektül viselkedő olasz ezredesnek nem lesz sokáig alkalma a magyar egyházak ügyeibe beleszólni. — Kormánybiztost kérnek a zsidó hitközségbe! A helybeli zsidó hitközség felvilágosult, magyar érzésű tagjai hosszabb idő óta hadilábon állanak a hitközség vezetőségével. Hogy eredményt: a hitközség korszerű reformálását, magyar hitszónok beállítását — kétségtelen többségük ellenére, — nem érhettek el, ennek oka az volt, mert a vezetőség a hitközség elavult alapszabályára való hivatkozással csupán az u. n. „bekebelezett" tagoknak adta meg a szavazati jogot. Minthogy ismételt tiltakozásuk s egy pár hét előtt tartott népggyülésük sem érte el a kívánt célt, sérelmeiket memorandumba foglalták s ezt a helybeli N. T. útján a főispán-kormánybiztoshoz s általa a vallásügyi miniszterhez juttatták el. Memorandumukban a hitközség autonómiájának felfüggesztését és az ügyek megnyugtató rendezésére, kormánybiztos kiküldetését kérik. Bíznak benne, hogy a kiküldendő kormánybiztos a demokrácia és a haladás szellemét fogja érvényre juttatni a hitközség életében is. — A tavaszi építkezések előfeltételeinek megteremtésével foglalkozott ismételten a helyi N. T. intéző bizottsága. Tagjai közül többen kint jártak e héten a csóti fogolytáborban, hol sok cement, tégla, fa, üveg és más építkezési anyag van, melyeknek a város részére leendő átengedésének kieszközlésére főispánkormánybiztosunk közbenjárását kérték ki. Az Esterházy uradalomnál sikerült kieszközölni nagyabb mennyiségű mésznek átengedését, ami helyben van elraktározva. A helybeli fakereskedőknél levő faanyagnak a hatóság által történt lefoglalásáról már szólottunk. Ez természetesen csak azt célozza, hogy valahova hetedik határba ne juthasson a Pápán levő áru. A mi vidékünk számára mindenkor kiadható a szükséges mennyiség. Nagy baj lehet a téglával a szénhiány miatt. Ez nehezedik ma ólomsúllyal egész gazdasági életünkre. — A külföldi delegáció sikere. A hollandi protestáns egyházak memorandumára úgy Wilson, mint Lloyd George már megküldték válaszukat. Kilátásba helyezik ebben, hogy a magyar egyházakkal szemben a legnagyobb jóindulatot fogják tanúsítani. Ha ez nem udvarias frázis csupán, akkor remélnünk lehet, hogy az erdélyi magyarság mégsem esik talán végleg a román barbárság áldozatává! — Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Illés Lajos gazdasági szaktanárt a helybeli földmives iskolától az állami tanítóképzőhöz helyezte át s megbízta a mezőgazdaságtannak az állami képzőben, a református tanítónőképzőben és a református theológiai akadémián leendő tanításával. — Feloszlott a nemzetőrség. A kerületi némzetőrparancsnokság a helybeli nemzetőrség létszámának újbóli csökkentését tervezte. Minthogy a tagok ezt testületi szolidaritásból nem szívesen látták, maguk kérték a nemzetőrség feloszlatását, amit az előljáró parancsnokság el is rendelt. Ennek következtében a nemzetőrség a mai nappal feloszlott. A N. T. intéző bizottsága a feloszlott testületnek, valamint parancsnokának, Somogyi főhadnagynak a város körül teljesített szolgálataiért elismerő köszönetét nyilvánította. — Záróra-meghosszabbítás. A helybeli szervezett pincérek és cigányzenészek a N. T. útján azt a kérelmüket juttatták el főispánkormánybiztosunkhoz, hogy a kávéházak záróráját egy órával hosszabbítsa meg. Békés viszonyainkra való tekintettel, ezt a kormánybiztos engedélyezte is, s így a kávéházak most 9 óra helyett 10 órakor zárnak.