Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-12-20 / 50. szám

munkájába csint, izlést és tartósságot belevinni, azt imigy-amúgy összetákolja s megrendelői gyors és jó kielégítésére nem törekszik, — az ipari munkás, ki minél kevesebb munka teljesí­tése mellett minél nagyobb munkabéreket igyekszik csak kizsarolni, — a kereskedő, ki árucikkein uzsoraár mellett igyekszik csak túl­adni, arra azonban, hogy kevés haszonnal vevői kedvét is keresse, ezek igényeit elégítse ki, nem gondol, — a mezőgazda, ki csak régi módon gazdálkodik, a belterjes gazdálkodásra, többtermelésre, a különféle állati s növényi betegségek meggátlására, a növény- és állat­nemesítésre, minden tekintetben okszerű, jöve­delmezőbb gazdálkodásra azonban nem törek­szik és nem szereti eléggé azt a rögöt, mely gondjaira leit bizva, — a cseléd, ki nem hű gazdájához és csak a bérért dolgozik, — a gazda, ki cselédjét csupán szolgának és nem egyúttal családtagnak tekinti, — a pénzintézet, mely közművelődési, szociális és hazafias célokra áldozni nem akar és csupán az a törekvése, hogy részvényesei minél több osztalékot kapja­nak: mind-mind nem teljesítik kötelességüket kellően. Vesztünknek, pusztulásunknak ezen kötelességmulasztás is okozója volt. Ha tehát akarjuk azt, hogy ez a nemzet új életre fel-^ támadjon, erős, nagy és hatalmas legyen, a folytonos politizálás és pártoskodás helyett dolgozni, kötelességünket minden téren jobban teljesíteni kell. A hat oldalra terjedő körlevelet főbiránk a következőkkel fejezi be: „Megértést, össze­tartást, békességet, jobb és szebb jövendőt kivánok elárvult, elhagyott, letiport és meg­gyalázott magyar nemzetünknek." Adja Isten, hogy úgy legyen ! Hollandiai szeretetadomány Pápa város részére. Lapunk egyik előző számában megem­lékeztünk a holland szeretetadománynak Buda­pestre érkezéséről s közöltük a rotterdami veze­tőjének, Suermond Emma kisasszonynak levelét is, annak illusztrálására, hogy a szeretetado­mányok gyűjtése milyen buzgósággal s milyen lelkesültséggel folyt Hollandiában. A levélnek azt a részét, amely Pápa város részére küldött szeretetadományról szólott, szándékosan mellőz­tük, mert nem akartunk erről említést tenni előbb, mig ez a szeretetadomány városunkba meg nem érkezik. Mint alább olvasható, a holland szeretet­adomány, mely egyenesen Pápa város részére volt címezve, megérkezett s a közel napokban kiosztásra kerül. A hollandok óhaja ugyan az volt, hogy egyenesen dr. Antal Géza volt ország­gyűlési képviselő, főiskolánk tanára disponál­jon a szeretetadományok szétosztásáról, de ő célszerűbbnek látta s magunk részéről is csak helyeselhetjük elhatározását, hogy a szétosztást egy bizottság eszközölje, mely mindenesetre jobban tájékozódhatik a rászorultak helyzeté­ről, mint amilyen tájékozódást szerezhetett volna e rövid napok alatt nagy elfoglaltsága mellett Ő maga. Az eset, hogy egy idegen országból nem­csak egy más ország lakosságának általában, de speciálisan egy város lakosságának — ez­úttal e mi városunk lakosságának — küldenek szeretetadományokat, oly páratlan, hogy nem állhatjuk meg, hogy külön is ki ne emeljük ennek rendkivüliségét s külön is ne adózzunk hálá­val és köszönettel a nagylelkű holland ada­kozóknak azért a gondoskodásért, melyben városunk szegényeit részesítették. De őszinte köszönettel és hálával kell adóznunk az iránt a fenkölt lelkű úrinő iránt, aki ha maga köz­vetlenül nem vett is részt az akció megindí­tásában, nevének varázsával lehetővé tette azt, hogy egy idegen ország lakosai ilyen szere­tettel gondoljanak ránk. Dr. Antal Gézáné, az ünnepelt holland irónő, aki a Hollandia és Magyarország közötti szellemi kapcsolat léte­sítéséért annyit s oly eredményesen fáradozott, bizonyára jóleső érzéssel látta Hollandiának ezt a nagylelkű nekibuzdulását, mert ebből saját irodalmi működésének legmagassabb fokú elismertetését érezhette ki. Egy iró, aki oly mélyen él népe szivében, hogy három évtizedi távollét után is ily szeretettel gondolnak nem-, csak reá, de arra a környezetre is, amelyben lakik, elérte azt, ami csak keveseknek adatott, nemzete egészének osztatlan rokonszenvét. És hálával s köszönettel adózunk végül annak, ki ezeknek a szeretetadományoknak a megszerzésénél legközvetlenebbül működött közre, dr. Antal Gézának, ki holland nyelven tartott előadásaival a holland közvéleményt úgy felrázta és meghódította, hogy az ma a leg­őszintébb vonzalommal tekint szegény sors­üldözte hazánk felé s meleg részvétének ily fényes módon ad tettekben kifejezést. Ember­baráti szeretetből vezetet működését városunk mindig meleg hálával fogja emlékében őrizni. * Budapestről mult szombaton érkezett meg a holland szeretetadomány és pedig öt láda, két bála, egy zsák borsó és egy hordó zsír. Az öt láda közül kettőben főkép gyermektáp­szerek, a másik háromban pedig fehérnemüek, leginkább csecsemő- és kisgyermekruhák voltak. Egyik bála kötszereket tartalmazott, a másikban pedig 30 takaró volt becsomagolva. A jótékony­egyesület közös bizottsága hétfőn kezdette meg a városházán a csomagok felbontását s a tárgyak osztályozását, egyúttal kedden és szer­dán tanácskozott a szétosztásról s arra a j megállapodásra jutott, hogy a kötszereket az irgalmasrendi és a városi kórháznak adja át díjtalanul azzal a kikötéssel, hogy orvosi ren­deletre szegény betegek számára kötelesek ingyen kiszolgáltatni a rendelvényben előirt mennyiséget. A zsír kiosztása még a kará­csonyi ünnepek előtt megtörténik, éppen így a fehérnemüek kiosztása is. A gyermektápszere­ket az anya- és csecsemővédő-egyesület veszi gondozásába s onnan nyerik meg a rászorul­tak orvosi rendeletre. A küldött tárgyak értéke, nem is szólva arról, hogy sok cikk ma teljes­séggel beszerezhetetlen, több százezer koronára rug. Megemlítjük még, hogy dr. Antal Gézát Rotterdamból a napokban arról értesítették, hogy címére újabb hat ládát küldöttek, mely előreláthatólag január első napjaibarf érkezik meg városunkba, melyet ismét a most műkö­dött bizottság fog szétosztani, lehető figyelembe­vételével azoknak, akik az szállítmányból nem részesülhettek segélyben. „Alexius." A bencés főgimnázium szinielőadása. — December 13., 14., 15. — Sik Sándornak 5 felvonásos misztériumját (zenéje Szentgyörgyi Sándortól), „Alexius "-t hozta szinre a bencés főgimnázium ifjúsága. A darab tárgya a Peer-, Érdy-, Tihany- és Kazinczy-kódexekben is föltalálható, a régi magyar irodalomban is kedvelt Szent-Elek legendája. Lássuk Alexiust, előkelő konstantinápolyi ifjút, ki előtt születésénél, módjánál, tehetségé­nél, testi és lelki tulajdonainál fogva a világ nyitva áll. A lánglelkü, mély érzésű ifjú azon­ban, bár először telve van magas vágyakkal, a világban nem talál igazi boldogságot, az örök szeretet kezdi foglalkoztatni valóját. A tiszta, ideális szerelem kapcsolja a császár leányához, kivel mennyegzőjét üli, de itt is arra eszmél, hogy az ő lelke a földtől maga­sabb régiókban él, — mennyegzője estélyén elhagyja ifjú hitvesét, s szűzi szerelmét szivébe zárva a messze világba indúl. Mint koldus szegény évekig jár ismeretlenül távol vidékeken, mindenütt a szeretetet hirdetve, a jót gyakorolva, s a nép valósággal csodákat beszél róla, mint szentet emlegeti. Végül vissza fordul a szüíői házhoz, hűséges hitveséhez, de föl akkor sem födi magát, mint koldus kér ott befogadást, hol az apai házban meghal, lelke az óhajtott végtelent eléri. Visszahagyott leveléből tudják meg kilétét hozzátartozói, kik fájdalmukban is boldogok, mert szerettöknek boldogsága az ő boldogságuk. A magas szellemű darabban itt is, ott is szebbnél szebb gondolatok csillannak elő, me­lyek az elmélkedő lelkületet huzamosabban is foglalkoztatni tudják. Maga Alexius szerepe egy óriási és nem könnyű szerep, mely annál na­gyobb érdeme Kohányi Imre VIII. o. tanuló­nak, hogy azt igazán elismerésre méltó képes­séggel és biztossággal oldotta meg. A darab­nak, de kétségtelenül az estnek is ő a főhőse. A darabnak szövevényeiben szereplő Okolicsányi Juliska, Major Irénke, Kohányi Virike, Cser Anikó, Mayer Iduska, Osztermann Stefike, Jankó Micike és Süttő Baba mint a szemet is gyö­nyörködtető szép, kedves jelenségek alakításuk­kal és ügyes játékukkal a legszebb miliőt nyúj­tották. Meg kell még említenünk Schönwiesner Lajos, Polgár Dezs© VII. o. és Csatáry István VIII. o. tanulókat, kik hálásabb szerepüket si­került alakításukkal érvényesítették, de együtte­sen meg kell emlékeznünk valamennyi többi szereplőről is, kik helyöket mindannyian a leg­szebben betöltötték és hozzájárultak mindany­nyian ahhoz, hogy a jelenvolt közönség olyan kedves megemlékezésekkel távozhatott. Valamely darabnak a mai súlyos időkben szinre hozatala fokozottabban nehéz feladat. És igazán gratulálni lehet a főgimnázium azon tanárainak, kik ezt az értékes gondolatokban és sok látványosságban bővelkedő misztériumot kétségtelenül sok fáradsággal, de annál is szebb eredménnyel szinrehozták. ÚJDONSÁGOK. Lapunk t. olvasóinak és munka­társainak boldog és örömteljes karácsonyi ünnepeket kívánunk. — A polgármester igazolása. Csütörtö­kön, folyó hó 18-án dr. Bibó Károly alispán elnöklete alatt az igazoló választmány lefolytatta az igazoló eljárást városunk polgármestere, dr. Tenzlinger József ellen. Az igazolási eljárás az egész napon át tartott, tanuk egész seregét hallgatták ki, kiterjedve a polgármester kom­mün alatti tevékenységének minden részletére. A kihallgatások befejeztével a bizottság dr. Tenzlinger József polgármester magatartását igazoltnak nyilvánította. Ezzel ez a két hónap óta húzódó ügy véglegesen befejezést nyert s az összes fórumokon teljes elégtételt nyert, pol­gármester minden oldalról elismert puritánsá­gával, bebizonyított nagy tetterejével és kiváló hozzáértéssel ismét élére állhat a város köz­igazgatásának. Hivatalát a közeli napokban foglalja el. — Személyi hir. Gáspár Ármin, vár­megyénk tanfelügyelője, a hét elején hivatalos ügyekben városunkban tartózkodott. — A városi iskolaszék e hó 17-én ülést tartott, melyen tudomásul vették, hogy az ipariskolai igazgatói állás új megszervezéséhez a közgyűlés hozzájárult. Sinkó Pál műegyetemi adjunktusnak meghivás utján leendő megválaszt­hatása céljából a tanfelügyelő elnöklésével fog­nak gyűlést tartani. Tudomásul vették, hogy a városi ovoda amiatt, mert a helyiségeket a katonaság lefoglalta, az alsóvárosi ovoda pedig tüzelő hiánya miatt jelenleg szünetel. Arra való tekintettel, hogy a tanulók közül sokan a vallás­órákat elmulasztják, az igazgatót annak a figyel­meztetésnek közlésére hivták fel, hogy az igazo­latlan mulasztások a tanoncidőnek V4—Va évvel leendő meghosszabbítását fogják maguk után vonni. Pelek Mariska óvónő véglegesítését s ezzel kapcsolatban az alsóvárosi ovodána községesltését a közgyűlésnek javaslatba hozták Herz Dávid iparisk. igazgatónak, ki nyugdíja­tatása ellenére négy hónap óta ingyen teljt, szolgálatot, köszönetet mondtak. A mezőgaV dasági kurzusról szóló jelentést helyeslő tudo-' másul vették. (Erről bővebben lapunk más helyén szólunk.) — Közvilágításunk veszélyben. Négy háborús és egy forradalmi esztendőn át szinte példátlanul állott villanytelepünk, mint egyike azon közvilágítási üzemeknek, mely egy percre se mondta fel a szolgálatot. Sajnos, szerdától fogva már csak öt óra után gyulladnak ki a lámpák és amennyiben gyors segítség nem érkezik, karácsony ünnepét sötétben fogjuk meg­ülni. A szénkészlet igen csekély, ami kevés van, az nagyobbrészt megyénkbeli alacsony kalóriáju barna szén. De tán az utolsó percben meg­érkeznek a várva-várt küldemények Körnvéről és Úrkutról. — Törvényhatósági bizottsági tag választás. Az adászteveli és Pápa városi I. választókerületben elhalálozás folytán megürült törvényhatósági bizottsági tag helyekre a válasz­tást folyó hó 27-én tartják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom