Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-10-11 / 36. szám

építésében és majdan a régi Magyarország visszaszerzésében vár reánk, legbiztosabb, mert legérintetlenebb, legedzettebb segítőtársaink lesznek azok, akik most hosszú fogság nyomaival megviselt arcukon, de azért mégis csillogó szemmel, mosolygó arccal köszöntenek be hozzánk, akik — visszatérnek. Á munkásbiztosító pénztárakról, A munkásbiztosító pénztárak mostanában ugyancsak népszerűtlenekké váltak. Nemcsak azért, mert a gyászos-emlékű kommün idején vezető-embereik jórésze túlon-túl exponálta magát, hanem azért is, mert a két bal kézzel dolgozó tanácskormány a maga kapkodó rendszerével bekényszerített a munkásbiztosító pénztárakba olyan foglalkozási ágakat is, amelyek a dolog természeténél fogva nem tartozhattak a munkásbiztosító pénztárak kötelezettsége alá. Biztosítási kényszer alá vonta pl. az egyházi, az iskolai alkalmazottakat, a lelkészeket, a tanárokat, a tanítókat, a közalkalmazottakat, kiknek mindnek meg voltak a maguk intézményeik, amelyek törvényesen gondoskodtak tagjaikról betegségük, rokkantságuk idején. Anélkül, hogy a biztosított tagok aránylag megfelelő rekompenzációt kaptak volna, felemelte a járulékot 3%-ról 6%-ra, úgy hogy egy egszerü cselédleány után magasabb munkásbiztosítási járulékot kellett, illetőleg kell még most is fizetni, mint békeidőben egy jobbfajta szakácsnő egész havi fizetése volt. Az előbbeni kilenc napibérosztályt öt osztályra vonta össze, minek folytán a tagok több mint 50°/<r

a magas napibérosztályba került. Az alkalmazottakra nézve ez nem lett volna éppen baj, de a járulékok emelkedésével — mint előbb is mondánk — nem állott arányban a segélyezés mérvének megállapítása. A kommün bukása után aztán teljessé vált a káosz. A bekényszerített foglalkozási ágakból származó biztosított tagok után a fenntartó testületek sorban megtagadták az illetékek fizetését, azzal érvelvén, hogy megbukott a proletárdiktatúra, megszűnt a biztosítási kényszer, viszont a pénztáraknak meg ki kellett a járulékokat tovább is róniuk, mert a tanácskormány helyébe lépő köztársasági kormány mindeddig nem adott ki rendeletet, amely a további eljárást szabályozta volna, holott ha ezt idejében megteszi, sok felesleges munkától kimélte volna meg az adminisztrációval egyébként is túlterhelt pénztárakat és sok zaklatástól a feleket. A viszás helyzet által előidézett kellemetlenségeket ismerjük, káros következményeit a legjobban mi érezzük, kik a munkásbiztosítás ügyével — hogy úgy mondjuk — hivatásszerűen foglalkozunk és azt szeretnők, ha ez az intézmény úgy a munkaadók, mint a biztosított tagok legszigorúbb kritikáját kiállhatná ; de egyelőre be kell érnünk azzal a reménnyel, hogy feltornyosult országos gondjai mellett most már majd csak sorát ejti a kormány annak, hogy a munkásbiztosító pénztárak ellen felhozott jogos panaszokat orvosolja. E feltevésünket pedig arra alapítjuk, hogy a népegészségügyi minisztérium vezetője, dr. Csilléry András, akinek legfelső fokon hatáskörébe tartozik a munkásbiztosító pénztárak irányítása és azok felett való felügyelet, az „Uj Nemzedék" e hó 4-iki számában a lap munkatársa előtt úgy nyilatkozott, hogy a kormány rövidesen rendeletet ad ki, amelyben gyökeresen orvosolni fogja a pénztárak ellen felhozott panaszokat. Körvonalazta programmját is, amely szerint tervét megvalósítani akarja. Azt hisszük, szolgálatot teszünk vele olvasóinknak, amidőn azt velük mi is megismertetjük. Elsőben is kijelentette a miniszter, hogy a munkásbiztositói tisztviselőket államosítani fogja, mert az államosítás tetemesen olcsóbbá teszi az adminisztrációt és egyszersmindenkorra kiküszöböli azokat a súrlódásokat, amelyek tisztviselőválasztások alkalmával munkaadók és alkalmazottak között oly gyakran felmerültek. (Példa erre a pápai pénztár is, amelynek autonómiáját ugyancsak egy tisztviselőválasztásból kifolyólag kellett felfüggeszteni és öt éven át felfüggesztve tartani.) A tisztviselőket ki fogja válogatni, s a válogatásnál egyedüli döntő szempont az arravalóság lesz. A politizálást nem fogja megtűrni a pénztáraknál, amelyeknek pártatlanul kell betölteni hivatásukat. A háztartási alkalmazottakat — cselédeket — igen helyesen, továbbra is megtartja biztosítási kötelezettségben. Ez eljárásával amig megmenti a szegény háztartási alkalmazottakat a bizonytalanságtól, amely esetleges betegségük idejére őket fenyegette, másrészt megnyugtatja a jóérzésű cselédtartókat, hogy aki őket szolgálta, megbetegedésekor nem lesz a nyomornak kitéve. Azt az erkölcsi felelősséget, amely őket alkalmazottaikkal szemben terheli, zúgolódás nélkül megválthatják azzal a csekély öszszeggel, amibe cselédjüknek biztosítása havonként kerül. „Csekély összeget" mondtunk, mert a miniszter kijelentette, hogy a járulékot az eddigi 6% helyett az alkalmazott napi keresetének 2%-ában állapítja meg. (A miniszter nyilatkozatából nem tűnik ki világosan, hogy csak a háztartási alkalmazottaknái lesz 2°/o a járulék, vagy általában; de feltehető, hogy a járulék megállapításánál nem tesz különbséget alkalmazott és alkalmazott között.) Az áldott állapotba került munkásasszonyt már terhességének utolsó négy hetére is teljes napi keresetével felérő pénztári ellátásban részesíti s emellett meghagyja a segély élvezetében a szülést követő nyolc hétig. Ha a csecsemő megbetegszik és kenyérkereső anyja ápolására szorul, az anyának teljes keresetét biztosítja a csecsemő felgyógyulásáig. A balesetbiztosításban a kártérítési alapoi 2400 koronáról 4800 koronára, a teljes munkaképtelenség esetére szóló maximális kártérítést pedig az átlagos kereset 60%-ára fokozza. A közszolgálati alkalmazottakat új, külön biztosítási csoportba tömöríti, s ingyenes gyógyításhoz juttatja. A mostan még vitás kérdések tehát hamarosan tisztázódni fognak úgy a biztosítási kötelezettséget, mint a fizetendő járulékokat illetőleg. És amint eloszlik a kétely, azt hisszük, ismét bizalommal fordul, s kell is, hogy bizalommal forduljon mindkét érdekeltség: a munkaadók és munkások érdekeltsége a munkásbiztosító pénztárak felé, amelyeknek célja, igazán szép és nemes célja, segítségére lenni a betegséget és balesetet szenvedett munkásnak. N. P. A pápa a hercegprímáshoz. A magyar püspöki kar" megbízásából közvetetlenül a diktatúra bukása után Rómába ment Rott Nándor dr. veszprémi püspök, az új váczi püspöknek Hanauer István dr.-nak kíséretében, hogy a pápának jelentést tegyen a bolsevizmusnak a magyar katolikus egyház intézményeit ért pusztításáról és arról a lehetetlen helyzetről, amelybe a magyar katolikus egyházat a proletárok diktatúrája juttatta. A pápa a két magyar püspökkel levelet küldött Csernöch János dr. biboros hercegprímásnak, amely levelet a Magyar Kurír után egész terjedelmében itt közlünk: Kedves Fiunknak, Csernoch János bíborosnak, esztergomi érseknek, XV. Benedek pápa. Kedvelt Fiunk, üdvöt és apostoli áldást S Mig magyar hazátokat az elmúlt hónapokban a váratlan forradalom erőszaka tépte, az iszonyú szerencsétlenség miatt a legkínzóbb lelkifájdalmat szenvedtük s atyailag aggódtunk érted, Kedvelt Fiunk, és püspöktársaidért az ellenséges hatalom kegyetlenkedése miatt. Minap, mikor tisztelendő testvéreinket, a veszprémi és váczi püspököket fogadtuk, részletesen és alaposan értesültünk a súlyos csapásokról, melyek titeket értek. Annyira kifosztottak az egyház szent örökségéből, hogy a mindennapi kenyér alig maradt meg; megakadályoztak a lelkipásztori hivatás szabad gyakorlatában 5 minden lépésért szörnyű zaklatásokban volt részetek; mindent elviseltetek és megszenvedtetek, amit a fékeveszett és az egyház gyűlöletétől fűtött emberek ártalmatokra csak kigondolhattak. A szomorú tények hosszú sorozata mellett mégis sokat hallottunk, ami igaz örömünkre szolgál. Megtudtuk, hogy méltóságtokon nem esett jolt, sem csorba, sőt hősi bátorsággal viseltétek a megpróbáltatást s a papságnak és a népnek az erények ragyogó példáit nyújtották. Tudjátok meg, hogy gyötrelmeiteket atyai szeretettel értékeljük és állhatatosságtokat különösen dicsérjük. Midőn a papságot és a hiveket említjük, szivünk sugallata indít rá, hogy nyíltan magasztaljuk a papságot, amelynek oroszlánrésze a föpásztorok példáját követve hűnek bizonyult és a magyar katolikusokat, akiknek erős hite és lelki nagysága megmentette a papságot a nagyobb és méltatlanabb szenvedésektől. Tekintve az állam kényurainak azt a vakmerő törekvését, hogy a régi társadalmi renddel együtt az egyház jogait és őseitek hitét is kiirtsák, világosan kitűnt, mily mélyen gyökerezik a népben a katolikus hit, amelyből Szent István dicső népe egykor egész kulturáját merítette s melyben most jövő boldogulásának biztosítékát látja. Azért a papság dolgozzék megfeszített erővel, hogy az ősi hit a népben meg ne fogyatkozzék,' hanem inkább megnövekedjék: amit a papság könnyen elér, ha a néppel szorosan összeforr s annak szeretetét kiérdemli. Ami minket illet, semmit el nem mulasztunk, amivei bármily módon használhatunk a magyar nemzetnek, amelynek az egyház körül kiváló érdemet vannak. Vigasztalásul a mult és jelen szenvedéseiért s atyai jóindulatunk jeléül neked, Kedvelt Fiunk, püspöktársaidnak, a magyar papságnak és a hiveknek szívből küldjük apostoli áldásunkat. Kelt Rómában Szent Péternél, 1919 szeptember 11-én, pápaságunk 6. évében. XV. Benedek pápa s. k. ÚJDONSÁGOK. — Ünnepi körmenet. A városunkban jézustársasági atyák által f. hó 4-től 9-ig tartott, a hívek rengeteg sokaságától látogatott szent miszió alkalmából csütörtökön este fényes egyházi körmenetet tartottak. A kedvező időben a körmeneten úgyszólván teljes számban részt vettek a katholikus hivők. A vége láthatatlan sokaság a plébánia-templomból indult ki, s csendes imába merülve, vagy énekeket zengedezve végighaladt a Fő-utcán, a Deák Ferenc utcán, a Kossuth Lajos utcán, a Fő-téren, s megkerülve a templomot, a templomba tért vissza. — Vajha a körmeneten elmondott imák és elzengett énekek találnának meghallgatásra a Mindenható zsámolyánál s virradnának jobb napok sokat szenvedett szegény hazánkra. — A város hivatalos órái. A vármegye alispánja távirati úton visszaállította a régi hivatalos órákat. Elrendelte azonban, hogy hétköznapokon délután 4-től 6-ig inspekciós szolgálat tartandó. Folyó hó 9-től kezdve tehát a város összes hivatalaiban hétköznapokon reggeí 8-tól délután 2 óráig, vasár- és ünnepnapokon pedig délelőtt 9-től 11-ig hivatalos órák tartatnak. Az eddigi vasárnapi inspekciós szolgálat tehát megszűnik.