Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-05-11 / 19. szám

Nyilt levél Pápa város közélelmezési bizottságához. Értesítjük Pápa város közélelmezési bizottságát, hogy a közélelmezési bizottság által megállapított húsárak sem a közelmúltban nem álltak, sem jelenleg nem állanak arányban az élőmarha árával. Teljesen lehetetlen állapotokat szül a bizottság intézkedése akkor, mikor megállapítja a hús legmagasabb árát mindaddig, mig az élőmarha ára maximálva nincsen. Mi a mai húsárak mellett élőállatot beszerezni képtelenek vagyunk, miért is felkérjük a közélelmezési bizottságot, hogy utaljon ki nekünk marhákat. Mi kötelezőleg kijelentjük, hogy ezen állatok húsát minden haszon felszámítása nélkül mérjük ki üzleteinkben a mai árak mellett. Ebben az esetben meggyőződhetik a bizottság, hogy mekkora összegeket kell a mai árak meilett a húsmérésre ráfizetni. Ha pedig erre a bizottság képtelen, úgy felkérjük, hogy a húsáraknak az élőmarha árával leendő összhangzásba hozása iránt sürgősen intézkedni szíveskedjék, mivel különben kénytelenek vagyunk üzleteinket bezárni. Pápa, 1918. éVi május hó 10-én. Tisztelettel: A pápai mészárosmesterek. HETI ÚJDONSÁGOK. — A főispán Pápán. Dr. Rainprecht Antal, vármegyénk lemondott főispánja, f. hó 8-án délután a délutáni vonattal városunkba érkezett. Ez alkalomból ünnepélyes fogadtatásban volt része. A szakadó eső ellenére a város társadalmának minden rétegéből igen sok ember kivonult az állomásra s a vasúti kocsiból kilépő főispánt zúgó éljenzéssel üdvözölte. A főispánt láthatólag meglepte és meghatotta a pápaiak szeretetének ilyen impozáns megnyilatkozása. A megjelent nagy közönség nevében Mészáros Károly mondott lelkes üdvözlő szavakat, melyekre válaszolva a főispán kijelentette, hogy igazán fájdalmas neki, ha a változott politikai viszonyok miatt Pápa városával megszakad az a hivatalos összeköttetése, melynek során a városban csak igazi megértést, csak igaz szeretetet talált. Este a Griffben nagyobb társaság jött össze a főispán tiszteletére, amely meleg baráti érzelemmel ünnepelte őt abban a reményben, hogy ez az összejövetel talán azért mégsem — bucsuünnep. — Gyűjtés a hadiárvák javára. A helybeli jótékony nőegyesületek közös bizottsága a mult vasárnapot egy magasztos cél szolgálatába állította. Utcai gyűjtést rendezett a hadiárvák javára. Már a kora reggeli órákban kedves csapatok, a jótékonyság angyalai, minden szépért és jóért lelkesülő hölgyeink szállották meg a forgalmasabb utcák főbb pontjait, s megkezdődött a jól kiszámított offenzíva a járó-kelők áldozatkészsége ellen. Gyanutlanui, kellő biztonságban érezve magadat, mentél az utcán, egyszer csak, mintha a földből nőtt volna ki, eléd toppant egy mosolygós leányka és perselyt tartott eléd esdeklő szavakkal: „Kérek a hadiárvák részére !" Adtál, mert oly szépen és oly szép célra kértek. Odább mentél, ismétlődött az eset kétszer, háromszor, nagyon sokszor. Már-már fogyni kezdtek obulusaid, miket az árvák javára szántál és ravasz elhatározással eltökélted magadat, hogy kerülni fogod a perselyes hölgyeket. Ám ez ellen is meg volt a minden eshetőségre elkészülő vezérkarnak a maga jól kigondolt terve. Szende virágárusleány állított eléd és szerényen kínálta virágjait szálanként csekély öt fillérért — a hadiárvák javára. Most már aztán áldozatkészséged külső dokumentumaképen virágod, sőt virágjaid is voltak, s gondolád, most már nyugodt lelkiismerettel elrejtőzhetsz a várkert platánjai alá! Tévedtél; a vezérkar esze itt is túljárt rajtad, ide is elküldötte előőrseit, akik a főcsapattal szolidaritásban szintén igen buzgón teljesítették feladataikat. Ilyen lelkes, ilyen ötletes és mozgékony tevékenységnek nem csoda aztán, ha olyan eredménye lett, amilyen még városunkban utcai gyűjtésnek nem volt soha. A gyűjtések összeredménye — az elmaradhatatlan gombok kellő értékesítésével — 3923 korona 69 fillért tett ki, amiből a csekély költség levonása után, 3900 koronát szolgáltattak át a hadigondozó bizottságnak. Dicséret és tisztesség érette a jótékony célok felkarolásában fáradhatatlan hölgyeinknek — élükön Karlovitz Adolfné elnöknővel — és sok oldalról igénybe vett, áldozatkész, derék közönségünknek. — A székeskáptalan gyásza. Súlyos veszteség érte a veszprémi székeskáptalant. Egyik kiváló tagja: Péller Pál pápai prelátus, bélakuti c. apát, veszprémi székesegyházi kanonok, zalai főesperes, a hittudományok borostyánkoszorusa, aranymisés áldozópap, Veszprémmegye és Veszprém r. t. város virilise, folyó hó 7-én este 9 órakor hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után életének 82., áldozópapságának 55., kanonokságának 16. évében elhunyt. Az áldásos életéről ismert főpap hült tetemét folyó hó 9-én a halottas háznál beszentelték és onnan Bakonygyepesre szállították, ahol az általa épített templom sírboltjában 10-én helyezték örök nyugalomra. Az engesztelő szentmise-áldozatot a veszpémi Székesegyházban ugyanaznap d. e. 9 órakor tartották lelki üdvéért. — A hadigondozó nagyválasztmánya folyó hó 4-én Martonfalvay Elek elnöklésével a városházán ülést tartott. Az ülésen az elnök mindenekelőtt a központtól érkezett leiratokról számolt be. Ezután megalakították az előirt bizottságokat és pedig a segélyező bizottságot (30 taggal), a jogvédelmi és az egészségi bizottságot. A bizottságok működésüket rögtön megkezdik, mihelyt a pártfogulandók és segélyezendők lisztáját a várostól megkapják. A segélyezés módjaira nézve a választmányban több figyelemreméltó eszme merült fel. Jelezte végül az elnök, hogy a Népiroda is a napokban megkezdi működését. — Razzia a tóparton. „Hazárdjáték a tóparton" című közleményünk folytán a rendőrség vasárnap dél tájban razziát tartott a tóparton a „pénzező" nemes ifjúság között. A rendőri egyenruha feltűnésére a diszes társaság „illa berek, nádak, erek" — nagysebtében kereket oldott, csak egyet sikerült közülük nyakon - csipni, aki a puszta földön heverő „bankot" nem akarván otthagyni, a pénzdarabok felszedésével egy kissé megkésett. A buzgó „bankost" bekísérték a városházára, ahol kihallgattatván, bemondotta társai neveit is, így módjában lesz a rendőrségnek az egész kompániát méltóképen megfenyíteni. Csak helyeselni tudjuk, hogy a rendőrség végre-valahára erélyesen fellépett a tóparti „pénzezők" ellen. Nem is szabad annak megtörténni, hogy serdületlen inas gyerekek és földmives suhancok a rendőrség nemtörődömségéből a nyilvánosság szeme előtt növekedjenek a játékszenvedély rabjaivá, s zuhanjanak az erkölcsi romlottság fertőjébe. — Elhunyt tanító. A népoktatásügy egyik érdemes bajnoka hunyt el Pápán Mód György nyugalmazott evangélikus tanító személyében, akit munkás életének 63. évében e hó 5-én ragadott el a kegyetlen halál nagyszámú családja köréből. A boldogult a nagyalásonyi gyülekezetnek volt évtizedeken át tanítója, s lelkiismeretes buzgóságáért, gazdag eredményű munkásságáért az egész község osztatlan becsülését és szeretetét birta. Gyengülő egészségi állapotára való tekintettel a háború előtti években nyugalomba vonulván, Pápára költözött, hol a Kishegyben telepedett meg; itt folytatta méhészkedését, melyben szintén elsőrangú szakember volt, s Pataki Béla méhésztanár elhunyta óta a helybeli állami tanítóképezde növendékeit is ő oktatta az okszerű méhészkedésre. Puritán jellemű, talpigderék férfiú volt, s haláláról igaz részvéttel vettek tudpmást mindazok, akik vele valaha érintkeztek. Özvegyet és nyolc gyermeket — öt fiút és három leányt — hagyott hátra. Holttestét 7-én délután beszállították az evangélikus templom udvarára, s innen helyezték örök pihenőre az alsóvárosi temetőben. A gyászszertartást Mesterházy László lelkész és Schlitt Gyula káplán végezték, a kartársak nevében pedig Szutter Dániel igazgatótanító búcsúztatta el a sírnál megható szavakkal. — A Népiroda. A hadigondozóval kapcsolatos népiroda igazgatójául Martonfalvay Elek neveztetett ki, aki hirdetményben közli az érdekeltekkel, hogy az iroda működését e hó 6-án a városházán megkezdette. Délelőtt 9— 12-ig vannak a hivatalos órák, amikor is minden hadigondozásra szoruló bármiféle ügyben ott útbaigazítást nyerhet. — Városi közélelmezés. A közélelmezési bizottság utolsó ülésén a következő fontosabb határozatokat kozta: Az élelmezési iroda személyzetének munkarendjéről készült tervezetet véleményezés céljából a főügyésznek kiadták. — Tudomásul vette a bizottság, hogy a polgármester Halász Mihályt élelmezési ellenőrnek alkalmazta. Fizetését, valamint Nagy Vilmos könyvelő, Szeleczky Ferenc pénztárnok fizetését szűkebb bizottság javaslata alapján ezután fogják megállapítani. — A tisztviselők szövetkezete kérte a népkonyha helyiségének hadikonyha céljaira átengedését. A kérést teljesítették, a berendezést leltár mellett átadják. — Tudomásul vették, hogy az állandósított városi hússzék megnyílt s hogy a Pápai Takarékpénztárnál a közélelmezési üzem részére folyó számla nyittatott. — A színházi hét. A hét egy premiert hozott, mert a szintén premierként hirdetett Iglói diákok már nemcsak premier, de x-számu repriz-elöadást is mégért nálunk. Értékes és főkép hatásos újdonság volt a „Királynőm, meghalok érted!" cimü dráma, melyben a női főszerepet Kiss Mariska elismerésre méltó művészettel kreálta. Mellette Molnár János nyújtott igazán művészit. — A „Vig özvegy" reprizén Kállay Jolán szép hangjában és ismert jeles szubrett készségében gyönyörködtünk. Molnárt becsüljük, de Danilot nem lehet játszani jó énekhang nélkül. —- Az Iglói diákok zsúfolt házat vonzott, a darabot magát már jobb előadásban is láttuk, csak a komikusok állták meg kifogástalanul helyüket. — A csütörtöki Leányvásár-ban a két tavalyi primadonna, Juhász Margit és Kiss Cecil arattak nagy sikert. — A jövő heti műsort itt közöljük: vasárnap: Gyimesi vadvirág (népszínmű); hétfőn: Románc (regényes színjáték, itt először); kedden : Ugyanez ; szerdán: Varázskeringő (operett); csütörtökön : Vengerkák (szinmű); pénteken : Sztambul rózsája (operett, itt először); szombaton: Ugyanez. — A Református Leányegyesület folyó hó 12-én, vasárnap d. u. fél 4 órakor a ref. elemi iskola nagytermében közgyűlést] tart, melyre a tagokat és minden érdeklődőt tisztelettel — ez úton is — meghív az elnökség. — Mesedélután Veszprémben. A veszprémi 31. honvéd gyalogezred saját hadi jótékony-alapja javára e hó 2-án kitűnően sikefíilt mese-délutánt rendezett a színházban. A műsorban közreműködött Kemény Béla h. rendőrkapitányunk is, akinek közvetlen hangon megirt, érdekes meséit nagy tetszéssel fogadta a termet zsúfolásig megtöltő gyermekek és felnőttek serege. — Betöréses lopás. Halász Mihály városi képviselő Batthyány-utcai lakásán pénteken este 10—11 óra között vakmerő betöréses lopás történt. A szinte fél emeletszerü ház nyitva levő ablakai egyikén a szurok-sötétség leple alatt valaki bemászott s a háló szoba fehérnemüs szekrényéből két rekesz fehérneműt, 30 korona készpénzt s egyéb aprólékos dolgokat zsákba szedve ellopott. Érdekes a dologban, hogy a lopás ideje alatt a családhoz tartozó asszonyok a konyhában foglalatoskodtak s egy náluk levő asszonnyal, nyitott ajtó mellett beszélgettek, anélkül, hogy a legkisebb neszt észrevették volna. A szomszéd asszony 10 óra után távozott el tőlük, s mikor belül a kapu alatt búcsúzkodtak, zuhanást hallottak. Ekkor ugrott ki a magas ablakon a tolvaj. Kilépve az utcára, alig 10 lépésnyi távolságból látták a tolvajt menni a batyuval, de nem is sejtették, hogy az tőlük lopott holmit cipel. A tolvaj azután futásnak eredt, s az Anna-tér torkolatánál eltűnt szemeik elől. A vakmerő tolvaj az orosz hadifoglyok ismert ruháját viselte; nincs kizárva azonban az sem, hogy az orosz ruha csak álruha volt, s valójában a betörést valamely, a házban ismerős egyén követte el. A lopást még az nap este 11 óra tájban, amikor a háziasszony a szekrénybe ruhát akart elhelyezni, észrevették, s rögtön megtették a jelentést a rendőrségen, amely azóta szorgalmasan nyomoz. A kár a mai nagy fehérnemű drágaságban 3—4000 K-ra tehető. — Ez az eset is élénken jellemzi közbiztonsági állapotainkat.