Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.
1918-04-06 / 14. szám
Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. A bejelentő hivatal. Már évekkel ezelőtt sürgették a képviselőtestületben is, de meg lapunkban is, hogy a közrend és a közbiztonság okáért is fel kellene állítani a bejelentő hivatalt. Azonban a sok sürgetésre jő Ígéretnél egyéb nem jött válaszul sohasem, még máig sem. Nem akarták illetékes fényezőink ennek a hasznát belátni. Minden kiadást sokaltak rá! Mintha az luxusintézmény lenne. Most azonban a háború ennek a jó szolgálataira is rámutat és szükségszerűségét cáfolhatatlanul nyilvánvalóvá teszi. Hiszen gyakran hallunk a közeli szőlőhegyeken és majorokban betörésekről és lopásokról, amelyeknek legnagyobb részét büntetett előéletű és többnyire idegen illetőségű szökött katonák követik el, no meg néha szökésben levő foglyok, akik majdnem mindannyian valószínűleg valahol helybeli lakosoknál húzzák meg magukat és maradnak több-kevesebb ideig titokban. Ha ienne oejeientŐ hivatalunk és azt — amint feltételezzük — szigorúan vezetnék, ezek a sajnálatos állapotok ha teljesen nem is szűnnének meg, mégis a legminimálisabb mértékig terjedhetnének. Hisz nem egy oldalról hallottuk a panaszt, hogy lakosaink nem tudnak eléggé vigyázni házaikban sem a holmiaiJkra, háziállataikra és r más, könnyen elcipelhető ingóságaikra. És nem másokban keresik a büntettek végrehajtóját, hanem egyedül az ideverődött, idegen illetőségű katonaszökevényekben. Ha meggondoljuk, hogy a jelen mostoha viszonyok miatt rendőrségünk, még "a csendőrség segítségével együtt is, nem képes megfelelni kivánt mértékben feladatának és ha még arra is kiterjed a figyelmünk, hogy az ország fővárosában a teljes szigorúsággal végrehajtott razzia és katonai ellenőrzés folytán az eddig ott bujkáló szökevények majd a vidékre fognak menekülni, akkor ne csudálkozzunk azon, ha a lakosságunkban egyre nő az aggodalom a közbiztonsággal szemben és a várható bajnak elejét kívánja venni hathatós és gyökeres hatósági intézkedéssel. Mi a magunk részéről első és eredményesnek Ígérkező intézménynek tartjuk a bejelentő hivatal felállítását, amely a nálunk több napig tartózkodni akaró idegenek bejelentését kötelezővé teszi. Ily hatósági ellenőrzés mellett nagyon meg fog ritkulni a bujkálók száma s vele együtt a lopások, betörések esetei is a legcsekélyebb mértékre apadnak le. A közbiztonság érdekében ajánljuk e sorokat az illetékes tényezők jóakaratába. Láng Lajos és Pápa. Most, hogy a sir bezárult Láng Lajos felett, aki Pápa városát oly sok országgyűlésen képviselte, szükségét érzem ann?k, hogy leszögezzek olyan ténydolgokat, amelyek emléke elhomályosodott, — vagy úgyis mondhatnók — elhomályosíttatott. Ha körültekintek, azt látom, hogy rajtam kivül nem sokan vannak már, akik Láng Lajosnak e város érdekei körül kifejtett munkásságát, vagy legalább is annak kimagasló, maradandó értékű részét oly közelről látták volna, mint én. Sőt azt is mondhatom, hogy azok egyikének-másikának olyan stádiumokban lettem beavatoti szerény munkása, amikor azok még a megvalósulás nehézségeivel küzdve a legnagyobb diszkréciói igenyeltéit. Annál a megtisztelő barátságnál fogva, amellyel a boldogult államférfiú az én mindenképpen csekély személyem iránt mindig viseltetett, amelyről a sors- és az idők változásai folytán már csak szerettei teljes, derűs kedélyről és csendes humorról tanúskodó levelei tettek nekem oly jóleső bizonyságot, egyenesen kötelességemnek tartom, hogy felújítsak egykor általánosan tudott, utóbb részint elhomályosítani törekedett, részint a hosszú idő lefolyása és a régit felváltó új nemzedéknek a dolgokról való természetszerű ismerethiánya miatt a köztudatból kiveszett történeti tényeket. És engedjék meg nekem polgártársaim, hogy ezt a joggal párosult kötelességet magamnak vindikálom; ám eltekintve attól, hogy — mint említém — némely dolognak szerény mértékben is részese voltam, még azért is megírhatom ezeket, mert politikai tekintetben nézeteink, ismeretségünk egész tartama, több, mint 30 év alatt, mindig ellentétesek voltak, én rá szavazatomat soha nem adtam, s ő eziránt soha, még csak célzást sem tett, s így alig lehetek elfogultsággal vádolható. Mégis meg volt köztünk, bár talán egy ily nagytudásu és fényes karriért elért férfi s egy szürke vidéki „lateiner" közt ilyent állítani sokak előtt hivalkodásnak látszhatik, bizonyos világnézleti harmónia, a kölcsönös türelmesség és megbecsülés, a meggyőződés tisztelete s részemről a benne meglátott igaz emberi érzések megfelelő értékelése. Ez után a hosszura is nyúlt, de a fennforgó helyzetben nézetem szerint megokolt bevezetés után rátérek tulajdonképeni tárgyamra. Három alkotását, illetőleg két, most is meglevő, szemünk előtt izmosodott művét s egy átmeneti jellegű, de anyagilag szintén jelentős cselekményét ismerem én a boldogultnak: a dohánygyár és a földmives-iskola megszerzését s a regálekártalanítási ügyben a városnak jutott nagy anyagi hasznot. Az elsőt illetőleg akkor, amidőn a választóközönség jónak látta, sok évi bizalmát tőle megvonva, mást ültetni be a parlamentbe képviselőjéül, — párhuzamosan az ezt előkészítő akcióval, — célszerűnek látszott belevinni a köztudatba, hogy a dohánygyár nem Láng műve. Hát kérem, erre nézve hitelesen és lelkiismeretesen mondhatom, fájdalom, hogy itt már csak én mondhatom, hogy amikor ez a nagy horderejű vivmány már elhatározott dolog volt, de beszélni róla nem lehetett, (heteken át) azok, akik később e körül 'érdemeket szerzetteknek állították magukat, és azok is, akik ilyen verziókat lanszíroztak, a legtávolabbról sem tudták, hogy van-e és mi van készülőben. Háiom ember iuduít csupán a dologra.': Osváld polgármester, Szvoboda gazdasági tanácsos és e sorok irója. A két első már nem él; nem él már az a három úr sem, akik a most már szintén elhunyt Láng báró hozzánk intézett táviratával avizálva, itt megjelentek, hogy a helyiség és a város hozzájárulása stb. iránt tájékozódjanak. Ezek: Gránzenstein Béla a dohányjövedék főnöke (később államtitkár), Szlavicsek R. és dr. ifj. Jókai Mór osztálytanácsos voltak. Többszörös látogatások, szemlék, írásbeli érintkezések után, amelyek mind Láng, akkori pénzügyi államtitkár irányítása és folytonos érdeklődése közt folytak, kiszemelték az urak a v. ovodát tanműhelyül és az építendő gyár telkéül a vasúti indulóház melletti rét északi részét és kértek ezeket illetőleg a város részéről felajánlást. A város beavatott három tisztviselője kijelentette, hogy ezt érvényesen megtenni nekik módjukban nem áll, de a siker biztos reményében Ígérhetik, hogy a törvényes fórumok a kívánalmaknak eleget fognak tenni, ám ez esetben tovább nem lehet titkolózni. Eddig is nagyon nehéz volt a helyzetük; sok kitérő válasz, némi pia frausok máris nehézzé teszik helyzetüket, kivált a tiszttársakkal szemben; erre azután megjött a beleegyezés, hogy a dolog egyelőre a tanács, majd a képviselőtestület elé kerüljön. Közben a forma kedveért Láng megkereste a vármegye főispánját, hogy a kormánynál kérje a gyárt Pápának, ami meg is történt. Q TERNBERG npe-Yri A/^pnri Tölcséres kitűnő hangú, legBESZELOuEPEI uí abb rendszer ü K 150Ujtalálmányú tölcsérnélküli a • LL t, v „Etofon" beszélőgép bea iegjODDaK ! csukható tetővel a legtökéIctcscbt) 3>00* BUDAPEST, VII., RAKÖCZI-UT 60, sajat palota. Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
