Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-03-30 / 13. szám

PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Az idei húsvét. Jó korán köszöntött be az idén a feltámadás nagy ünnepe. Sietett, mintha minél előbb felébreszteni akarná bennünk a jogos hitet és bátran bizakodó reményt, hogy ő az utolsó véres húsvét s utánna már a Feltámadás szent emléknapjait nem háborgatja többé a harctéri ágyuk döreje, a hős haldoklók szivettépő segélykiáltása, a megriadt csatamének vad irama és a vértől ázott harcmezők oly sokféle borzaimassága. A béke szelid napsugara süt be a munkában elfáradt családok kedves otthonába és a tavasznak örvendező családtagok hálás imája száll az égnek tiszta érzelmeiknek magasra törő szárnyain. Oly jól esik e hittel köszöntenünk idei husvétunkat. Hisz negyedszer kell már a fájdalomtól leverten és a hadi állapotok miatt a megpróbáltatásoktól elcsigázottan énekelnünk az Alleluját. Negyedszer hull e napon a hősök özvegyeinek és árváinak sovány asztalára a bánat könyje a messze elesett férj, a távoli lövészárokban meghalt apa után. Biztunk, mindig biztunk, hogy ez az utolsó, az utánna jövő már nem lesz ilyen. Akkor már vége lesz a tenger véromlásnak. így vigasztaltuk egymást szilárd bizalommal. De csalódtunk. Mert nem rajtunk állt csupán a kegyetlen világtusa abbanhagyása. A harcot felidéző és a már annyiszor végigvert ellenségnek is volt hozzá szava. Ez pedig jobban gyűlölte győztes ellenfeleit, mint szerette saját hazája békéjét. A kard tehát továbbra is a kezében maradt és tovább is, még ma is felhőszakadás módjára hull az embervér. A teremtés koronája szinte elmerül még most is önönvére hullámsodraiban. De akik kikényszerítették hüvelyéből a mi kardunkat és eléjök nyújtott békejobbunk visszautasításával nem engedték azt még máig sem visszatenni, a végleszámolás óráihoz jutottak el. Amit az emberszeretet meleg parancsa és a józan ész hideg szava nem értetett meg velők, talán most azt beláttatja velők a rettenthetetlenül lesújtó kard. S e kardnak rájoknézve végzetes súlyában mi nem a kihívott emberi boszu véletlen nyers győzedelmét, hanem a részünkön levő és működő örök emberi igazság rég óhajtott diadalát látjuk. Keleten már teljes elvonulásban vannak a felhők. Nyugaton azonban most viharzik a legadázabb mértékben a küzdelem. Lélekzetelfojtva nézi az egész világ a döntő viaskodást, és az egész világ, még ellenségein! szive méiyén is csak ez az egy kívánság lobog: Bárcsak ez volna az utolsó, a záró részlete a szörnyű drámának! Korai tavaszunk kései fagya, mely elhervasztotta most gyümölcstermésünk oly szép reményét, ne legyen rosz ómen nekünk a béke vágyában. A természet utja sokszor titkos, de az igazság mesgyéje egyenes. Keleten, ime már kiderült. Nyugaton sem lehet ezután sokáig elborult az ég. Reméljük és szilárdan bizó áhítattal és éltető hittel énekeljük mostani húsvétunkon a feltámadó béke Allelujáját. Uy. «y. Nyomorúságos lakásviszonyaink, Irta: Dr. Lővy László. I. Mindjobban előtérbe nyomulnak a szociális problémák; ezeknek hivei most már nem kérik, hanem követelik e problémáknak megoldását, helyesebben megvalósítását. Én most e problémák egyik legfontosabbikáról, a szociálisták egyik főköveteléséről, a lakásról akarok szólni. Tételük így hangzik : úgy az állam, mint a községek tartoznak egészséges, jó lakásokat igen mérsékelt áron adni. A követelmény általános emberi szempontból is teljesen helytálló. Az egészséges jó lakás igen jótékonyan hat a családi életre. Akinek jó lakása van, ott a férfi sokkal többet van otthon, ami a családi életet bensőségesebbé teszi. A férj sokkal kevesebbet fog járni a vendéglőbe, a kávéházba és a kaszinóba, miáltal nagy megtakarítást ér el. A nő kevesebbet fog járni a szomszédba és ismerőseihez, rninek folytán több időt fog szentelni családjának és háztartásának. A rossz lakás mindennek ellenkezőjét idézi elő. De én ezúttal csak a pápai lakásviszonyokról akarok szólni. írtam már erről több izben a helyi lapokban, de ismét erről irok; részint azért, mert azóta már több év telt el és így vannak most új olvasók, akik e témáról még nem hallottak; részint azért, mert egész új adatokkal szolgálok, melyekről eddig hallgattam. Kevés város van hazánkban, melyekben a lakások oly nyomorúságosak, mint Pápán; mégpedig városi hatóságunk nemtörődömsége miatt. Őseink követték el a legborzasztóbb hibákat; mert csináltak csaknem csupa szük és kivétel nélkül görbe utcákat. Már ez maga borzasztó közegészségellenes hiba, de csináltak még ennél is sokkal nagyobb hibát, hogy csupa kicsiny házhelyeket szabtak. Ennek az volt a következménye, hogy a kicsiny telek legnagyobb részét beépítették; az udvarok mind igen kicsinyek. Ebben a szük udvarban többnyire rossz állapotban levő árnyékszék és egy még roszszabb állapotban levő pöcegödör van. Könynyen képzelhető, mily rossz levegőt kap a lakás ebből az udvarból; de az utcától sem kap valami jó levegőt, mert ezek tele vannak porral, sárral; valamint rothadásban levő növényi- és állati hulladékokkal. A házak építésénél szintén követtek el őseink öreg hibákat. Az anyag a legsilányabb volt; vályog, vagy cigányrakás; legjobb esetben faragatlan mészkő, mint azt a közeli bányákból hozzák. Számtalan háznak nincs semmi fundamentuma. A szobák mind kicsinyek, az ablakok, különösen a külső utcákban, de igen sok belvárosi házban is igen kicsinyek; ezért a falak a földszinti szobákban mind nedvesek. A menynyezet a házak nagy részében gerendás : a szobák padlózata nagyon sok házban föld és legnagyobb része alacsony. Vannak oly alacsony lakóhelyek — mert a szoba elnevezést nem érdemlik meg —, hogy még egy középtermetű ember sem tud benne fölegyenesedni. Még most is van meglehetős számmal füstös konyha. A tetőzet többnyire szalma és nád, vagy fazsindely, de harminc év óta nem alkalmaznak mást, mini cserépzsindelyt. Földalatti csatornázás nincs. A szobák falai a földszinten mind nedvesek. A nedves falak következtében igen sok betegség származhat; ilyenek az izületi- és izomcsuz, sápkór, vérszegénység, vérbetegség, fej- és idegbajok, de leginkább a tüdővész. Ahol tüdővészes beteg hosszabb ideig lakik ily szobában, ott a faiak, a menyezet, a föld, vagy padló, az ágynemű, a ruházat és bútorzat tele van a tüdővész ragályozó bacillusaival és ezért van oly sok tüdővész Pápán, mert a tüdővész valódi lakásbetegség. Az egészséges lakásnak három főkelléke van: sok friss levegő, világosság és napfény. A fentvázolt lakásviszonyok ezt a három kelléket kizárják és azért Pápán még most is nagy a halálozás: 24%o- Mielőtt vízvezetékünk megépült, a halálozás harmincnyolc volt minden ezer után. Őseink ezen építésmodora megmaradt a mult század első nyolc évtizedeiben. A mult század hatvanas éveiben új városi képviselőválasztás volt. Kivétel nélkül csupa maradi képviselőket választottak. A száznegyvennégy képviselő csaknem kilenctizedrésze iparos volt és ezek választották meg a tanácsot csupa hasonlókép maradi konzervatív elemekből. Az új tanács egyik tagjával kell foglalkoznom, mert ez intézte a házépítési ügyeket feltétlen teljhatalommal. Ez a tanácsos természetesen nem volt szakember, hanem Csehországból bevándorolt ügyes iparos, jó hirnevü péküzlet tulajdonosa. Az új tanács megválasztása alkalmával ő lett a gazdasági tanácsos. Csakhamar túlsúlyra vitte szerepét a tanácsban, úgy hogy mondhatni minden ügyben az ő szava döntő volt. Egyébként tetőtől talpig becsületes ember volt; szorgalmas, takarékos; ahol lehetett, még a krajcárokat is megtakarította az ő módja szerint. De nem engedett belebeszélni a maga hatáskörébe és minden kritikát a legerélyesebben visszautasított, mint olyasvalamit, ami az ő tekintélyét sérti. 1872-ben új városi képviselőválasztások voltak és e sorok iróját is megválasztották vágTERNBERG HARMONIKA hangja nagyszerű! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, sajet palota. Kitűnő hangú, háromváltós acélsarku K 50*— Még finomabb, orgonahangú K 80"2-soros,21 billentyűs,finom K120'— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.