Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-03-23 / 12. szám

olvasható: „Jelzálogkölcsönök", a teher-oldalán : Engedményezett jelzálogkölcsönök, holott egy­szerűen és érthetően úgy lehetne feltüntetni, hogy a mérleg vagyon-oldalán „Jelzálogkölcsö­nök", ebből levonva az „Engedményezett jel­zálogkölcsönöket", marad végeredményben: „Jel­zálogkölcsön álladék". Vannak intézetek, melyek a könyvelés technikáját arra is felhasználják, hogy betétjüket vagy váltótárcájukat a szükséghez képest emel­jék, vagy csökkentsék, mely esetben a betét­számláról a váltószámlára, vagy fordítva tör­ténnék az átkönyvelésök. Midőn 1914-ben a gazdasági viszonyok feszültebbé váltak s mindjobban közeledtünk a háborúhoz, a bizonytalanság hatása alatt jelentkező félelem a gazdasági élet minden terén éreztette hatását. Az emberek észjárása a nagy káoszban arra szorítkozott, hogy minél több készpénzt halmozzanak fel. A kereskedő igye­kezett minél többet leárulni raktárából, a tőkés mobilizálta vagyonát és értékpapírjait, egy ré­szétől szabadulni törekedett. Nagyon emlékeze­tünkben lehet azon körülmény, mit az újságok annak idején szintén közöltek volt, hogy a külföldről és a szomszédos országokból igen sok záloglevél jött vissza, mit a kibocsájtó in­tézetek kénytelenek voltak visszavásárolni, ne­hogy ez által intézetük jó hirneve csorbát szen­vedjen. Ez ugyan természetes folyománya az üzleti életnek, ez ellen nem is lehet senkinek sem szava, ha az a mérlegben rendesen, illetve ol­vashatóan lett volna elkönyvelve, csakhogy legtöbb levélkibocsájtó intézet az ily módon visszavásárolt zálogleveleket nem mutatta ki az év végén, hanem gondolt egy nagyot és ismét a könyvelés technikájához fordult és a helyett, hogy ezeket a zálogleveleket helyesen a zálog­levél készlet számára könyvelte volna el, az az értékpapír készlet számlára könyvelte, miál­tal a részényesek ismét csak félrevezettettek. A háborús viszony szülte azon intézkedést is, hogy Telecsky János volt pénzügyminiszter gon­doskodott arról, hogy a pénzintézetek osztaléka túl nagy ne legyen és .hogy a jutalékok, melyek az osztalékokkal és a nyereségkimutatásokkal összefüggésben állanak, ne lépjék túl a határt, amelyet a háborús viszonyok megengedhetővé és indokolttá tesznek. A pénzügyminiszter ezen atyai gondosko­dásának a legtöbb pénzintézet igyekezett is ér­vényt szerezni és mohón kaptak ezen intézkedés után, csak hogy azután egy kis gondot okozott a pénzintézetek vezetőinek a fenmaradó háborús nyereség elkönyvelése, vagyis, hogy melyik lel­tári tétel legyen az, amelyet úgy lehessen be­állítani a mérlegbe, hogy kellő leírások mellett meglehetősen sok legyen azon összeg, melyet eldugott tartalékká lehessen átalakítani. Végül nagyon sok pénzintézet a könyvelés technikáját arra is alkalmazza, hogy a sok ezerre szaporodó hátralékos kamatokból alig állít be valamit az aktívába és viszont azt előre fel vett kamatokat pedig 3°/ 0-al magasabb kamatláb mellett szá­mítja fel a mérlegben, mint amilyen kamatláb alapján számították az üzletfeleiknek. Ezen köny­velési szisztémákat, illetve tranzakciókat az illető intézetek minden év december 31-én napló­letételek segítségével vezetik keresztül és a kö­vetkező év január 1-én ismét visszakönyvelik ugyancsak a fenti módon, tehát ezen tételek tulajdonképpen csak egy éjjel szerepelnek az illető számlán és az intézet elérte ezáltal a célját. Fent elsorolt és számtalan más hasonló eseteknek csak úgy vehetjük elejét, vagyis csak akkor kaphatunk olvasható mérlegeket, he se­gítségül hívjuk a világháború forgatagának kö­zepette megalakult pénzintézeti központot, mely tulajdonképpen hivatva van az ily könyveléseket megakadályozni; de csak úgy érhetjük el, ha a fenti központ szigorúan elrendelné és kor­mány utján iktatná az általános kötelező re­víziót, ép úgy mint Németországban, mert egyes intézetek megvizsgálása által csak hiába való munkát végezne. Végeredményben is arra kell törekednünk, hogy a pénzintézeti intézmény konszolidáltassék, különösen akkor, amikor érez­zük az idő reánknehezedő súlyát s jól tudjuk, hogy nagy és gyökeres változások küszöbén állunk és óriási nehézségekkel kell megküzdeni a béke helyreállta után, hogy ismét az élet rendes medrébe beilleszkedhessünk. HETI ÚJDONSÁGOK. — Kórházi szemle. Dietricli Károly ve­zérőrnagy, mint a hadügyminisztérium egész­ségügyi osztályának megbízottja, a helybeli tartalékkórházak megvizsgálása céljából tegnap városunkban időzött. — A hadiözvegyek segélyének fel­emelése. Gyurátz Ferenc törvényhatósági bizottsági taggal élén a helybeli hadsegély­véleményező bizottság tagjai indítványt nyúj­tottak be a vármegye törvényhatóságához, hogy az elhalt és eltűnt katonák családtagjai a hadisegélyt nemcsak a halált vagy eltűnést követő hat hónapig kapják, hanem addig kap­ják, mig a katonai nyugdíj és a nevelési járu­lék mérve megfelelően rendezve lesz, de legalább is a háború befejezését követő hat hónapig, a rokkant családfenntartók pedig a rokantügy végleges rendezéséig. Az indítványt a legutóbbi törvényhatósági közgyűlésre dr. Antal Géza, városunk országgyűlési képvise­lője vitte fel vármegyénk főispánjával történt megbeszélés után átadta dr. Bibó Károly alispán­nak, ki azt a közgyűlés tárgysorozatába pót­lólag felvette, úgyhogy az indítvány folyó hó 12-én tárgyalás alá került. Az indítványt a tör­vényhatósági közgyűlés egyhangúlag elfogadta | s elhatározta, hogy egyrészt ez érdemben felir a kormányhoz, másrészt hasonló értelemben való felírás céljából megkeresi a többi tör­vényhatóságokat. Az ügy gyors elintézésé­nek a magunk részéről is nagyon örülünk s s óhajtjuk, hogy az indítvány a kormánynál is megfelelő meghallgatásra találjon. — A tavaszi szini szezon — úgylátszik — idén is elmarad. Elmarad pedig nem jelent­kező színtársulat hiányában, hisz dr. Patek, a győri igazgató a tavaszi és az őszi szini szezont egyaránt vállalta és kérte, hanem egy­szerűen azért, mert a polgármester csupán az őszi szezonra engedte át neki a színházat. Meg­cselekedte pedig ezt a polgármester a szinügyi bizottság megkérdezése nélkül, holott szervezeti szabályzatunk azt éppen ily ügyek intézésével bizta meg. Ugyanezen szervezeti szabályzat sze­rint a szinügyi bizottságnak elnöke ugyan a polgármester, de hogy egyedül egymagában ha­tározhatna a bizottság helyett, az sehol megírva nincs s ha mégis megtörtént, az egyszer.üen önkényeskedés. Városunk kulturális színvonala szempontjából szégyenletesnek tartjuk, hogy akkor, amikor elsőrendű színtársulat működ­hetnék színházunkban, silány mozielőadások rontják ugyanott a közönség Ízlését és sokszor — erkölcsét. — A tanítók háborús segélye. Mint a helybeli m. kir. adóhivataltól értesülünk, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium 17.337/VII. d. 1918. számú utalvány-rendele­tével 1917. évi nov. 1-től a kerületbeli összes hitfelekezeti és községi tanítók háborús segélye fclyósíttatott. — Közgyűlések. A pápai Vöröskereszt­Egylet rendes évi közgyűlését f. évi március hó 24-én d. u. 4 órakor fogja megtartani a városháza nagytermében. A Pápa városi Jótékony Nőegylet 1918. évi április hó 7-én (vasárnap) d. u. 3 órakor a városháza tanácstermében tartja meg rendes évi közgyűlését, amelyre a t. tagokat ez úton is meghívja a választmány. — Terményfelajánlás. Mint tudjuk, a közélelmezési miniszter legutóbb oly nagy­mennyiségű termény beszolgáltatását vetette ki vármegyénkre, hogy annak még egy negyed részét sem tudta a hatóság rekvirálás utján behajtani. Ezért aztán a közélelmezési köz­pont elrendelte az újabb rekvirálást, amelyet egyedtíl a katonaság hajtana majd végre. Ez ügyben a napokban a vármegyén az illetékes szakközegek tanácskoztak, hogy minden sérelem nélkül mikép volna végrehajtható e katonai rekvirálás. Abban állapodtak meg, hogy e rek­virálás elkerülése végett minden járásban fel­hívják a termelőket terményeik bizonyos százalé­kának önkéntes felajánlására. E tárgyban volt a hét csütörtökén látogatott gyűlés a bencés főgimnázium . tornacsarnokában. Bélák Lajos pápai járási főszolgabíró hívta össze oda a járásabeli termelőket. Egybegyűltek vagy ezren. S miután az elnök ismertette az összejövetel célját és az önkéntes felajánlás hazafias értékét, többek hozzászólása után egyhangúlag elhatá­rozták, hogy minden gazda, kivétel nélkül, a már el nem rekvirálható terményének legalább 5%-át ajánlja fel a közélelmezés céljaira. Körül­belül 24 vaggon termény gyűl így egybe a pápai járásból. — Gyászrovat. Részvéttel közöljük a gyászos hirt, hogy Lutor Lujza oki. tanítónő e hó 19-én elhunyt özvegy édes anyjának Zrínyi­utcai lakásán. A boldogult megszerezvén a hely­beli ref. tanítónőképző-intézetben oklevelét, a vasmegyei Senyeházán vállalt tanítónői állást, de alig kezdette meg ott működését ideális hivatásszeretettel, telve ambícióval, — szerve­zetét pusztító kór támadta meg, amely mint a szú, addig őrölte életfáját, mignem porsátora összetört, tiszta lelke égbe szállt. Csütörtökön délután végbement temetésén a gyászoló közön­ség soraiban elkísérték utolsó útjára pályatársai, volt tanárai, akik zokogó édes anyjával és nővérével mindenkor szeretettel gondolnak reá. (A diszes temetést Fóris Sándor „Kegyelet" temetkezési vállalata rendezte.) Csajtay Karolin folyó évi március hó 17-én életének 55-ik évében hosszas szenvedés után elköltözött a minden halandók útján. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése kedden délután volt nagy részvét mellett. Nagy csapás érte özv. Bolla Józsefné alsó­városi lakost kedves leányának: Juliskának 19 , éves korában történt elhunytával. Halála nem jött váratlanul, hónapok óta súlyos betegség gyötörte, korai elmúlása mégis megdöbbentette, mély fájdalommal töltötte el hozzátartozóit, akik mindent elkövettek, hogy megmentsék szép reményekre jogosító életét. Temetése szerdán délután ment végbe óriási részvét mellett. (A diszes temetést Fóris Sándor „Kegyelet" temetkezési vállalata rendezte.) Gráf Ödön helybeli derék polgártársunk családi kertjét is megdézsmálta a kegyetlen halál. ' Hat éves Ödön fiacskáját, szüleinek, testvér­kéinek dédelgetett kedvencét — elragadta a gyermekek réme, a vörheny. Kedden délután volt a temetése. — Dohányosok öröme. A mult héten néhány lap azt irta, hogy a pénzügyminiszter megtiltotta a kistrafikosoknak, hogy állandó vevőiknek dohányárut tegyenek félre. Ez annyit jelentett volna, hogy ezután csak azok kaphat­nak trafikárut, akik beállanak az ácsorgók közé. Ezt a tévedést eloszlatja most a pénzügyminisz­ter rendelete, amely kimondja, hogy a kistrafiko­soknak igenis joguk van rendes vevőik számára kisebb mennyiségű szivart vagy cigarettát félre­tenni. A miniszter tiz darabban szabja meg ezt a félretehető mennyiséget. Eddig is kaptak a trafikok rendes vevői egy kevés dohányárut, de csak dugva, mikor senki látta. Most ez a tit­kolódzás megszűnik és a trafikosok jogosítva vannak gondoskodni rendes vevőközönségük dohányszükségletének a kielégítéséről. A „MODIANO-CLUBSPECIALITÉ" SODORNI VALÓ SZIVARRA PAPÍRNAK ÁRA ma 1 KÖNYVECSKÉBEN 60 LAP VAN. == 30 fillér. Minden könyvecskén rajta van a védjegy és a gyáros aláirása

Next

/
Oldalképek
Tartalom