Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-12-21 / 51. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Dr. Rainprecht Antal főispán-kormánybiztosi székfoglalója. Olvasóink okulására és gyönyörűségére egész terjedelmében itt közöljük azt a szónoki remekmüvet, amellyel dr. Rainprech Antal főispán-kormánybiztosunk a vármegyei törvényhatóság decemberi közgyűlésében főispáni székét elfoglalta. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! A temetés napja egybeesik a keresztelő napjával. Előreláthatólag az utolsó rendes törvényhatósági bizottsági ülés a mai, — gyászistentisztelet, — és nekem programmot kellene adni . . . Programmot a múltnak, az emlékezetnek ! Jövőbe beszélni — visszafelé, elmúlt idők dertls borongós, vigalom-fájdalmas emlékek romhalmazának .. . Demokrácia, te — sajnos ily későn, jó anyánk iszonyatos szenvedése, megtépése árán testté vált ige — ezt nekem meg nem engedhetnéd ! . . . Népuralom, türelmetlenül követnél tova és Mózes erejével zúznád szét rajtam a köztársaság tizparancsolatkövét, visszatérni vélvén engem szellemszáguldásunkban az útszélen hagyott aranyborjúhoz! Ne félj eszme, — te kin, átok, vér, verejték, keserű reménység méhében fogant eszme te, ne félts: Tied vagyok és maradok. Tied vagyok még a bün, szenvedély dacára is, amibe téged meg nem értő, mohó vágyak sodorni akarnak. Tied vagyok az igaztalan gáncs dacára is, mellyel téged, az eszmét nem kereső, az elől szemet-szivet görcsösen összeszorító indulat illet gúny- kárörömmel, botorul bírálván ízlésedet, mely — szerinte — kedvenc lakóhelyül az utca sarát választja. Tied vagyok eszme, ha mindjárt hűtlennek nevezel is majd, mert magasabb régiókba nem követhetlek és mert érted is aggódom, hogy, ha szárnyaidat a munka tömör ereje acélozta is össze, vágyaid ki nem ismert magasságában Ikaros viaszszárnyaként olvasztja azt szét az élet őstüze és a tengerfenéken leled majd veszted olykép, hogy még sziget sem, csak néhányunk kesergő emlékezése jelzi majd multadat. Tied vagyok eszme, mert valóságot is adsz nekem „itt a földön is" és nem kényszerítessz arra, hogy gyermeteg vak hittel csodát várjak, hogy bizhassam benned. Tied vagyok eszme, mert az Istent látom benned, ki most fájdalmasan tekintesz le reánk reánk, akik összeroppantott, még megmaradt nyomorúságos kis tanyánk — már nem is hazánk — munkától elhagyott rögét a felekezet, a hitélet jogán akarjuk munkálni, ahelyett, hogy lelkünk rejteket keresne Előled bűnünkért, melyet elkövettünk, amikor cégérül használtuk neved Teremtő — a romboláskor, rohamkürtölés előtt induláskor, hogy átokká sülyeszszünk a vértől mocskos, hörgő állatember bucsugondolatában . . . Oh, csak egy martirt mutassatok néhány nazarénuson kivül nekem, kit szent könyve igéjének betartása miatt ért halálvégzete! Testünk dacosan állt ott künn, miközben a pap — keresztény, zsidó egyaránt, — igékkel vájt friss medret egy-egy újabb vérpataknak, — estünk dacosan, de lelkünk gyáván megjuhászkodva nem adott erőt felkiáltanunk : Isten nevét vérrel ne vegyítsd! Mindenható nagy Isten, ne engedd, hogy most itthon az agyongyötört béke betegágyánál a Te nagy Fogalmad elaprózásával megdöntsék még azt a kis hitet is, melyet a vérgőz birodalmából kimentenünk sikerült. Változtasd kérlek „Teremtésed koronájának" támadó karját végre-valahára már ölelővé, hatalmadnak mielőbb közös igazságként elismert erejével! Tied vagyok tehát eszme, megbízhatsz bennem, ha új történelmünk határkövénél néhány percre megállok és nem is annyira programmot az újnak, mint inkább bucsut mondok a réginek. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! 1917. év szeptemberében, akkor még legtöbbünk Magyarország területi sértetlenségében bizakodóan, bár már akkor is nagyjelentőségű politikai jogokat követelően, esküdtem fel és mutatkoztam be a Törvényhatóságnak. Rövid működésem alatt a törvényhatóság lelkes támogatását és bizalmát élveztem, ami sziklaszilárd bázist adott munkakedvemnek, és teljesítőképességemnek és egyedül bátorított most fel arra, hogy a mai rémségesen nehéz időkben Veszprém megye kormányzását ismét elvállaljam. Mert Tisztelt Bizottság úgy érzem, hogy én ma nem is annyira a kormány, mint inkább Veszprémmegye exponense, bizalmi embere vagyok. E kijelentésemmel nem sérthettem meg azért kormányomat, hisz annak feladata ma minden polgáráé: sokat hányatott, megcsonkított hazánkat mielőbb révbe juttatni. Amig az nem sikerül, a kormánynak ezen felül fekvő programmja komoly megvalósítására sor nem kerülhet. Már pedig tudjuk, hogy kálváriánk megjárásánál még egy oly stáció elé kerülhetünk, melynél, történelmi erényeink és elveink sértetlen fenntartasával ugyan, idegen hatalmat leszünk kénytelenek magunkra zúdulni engedni, semhogy becstelen gyilkosságot kövessünk el a megmaradt szent vagyonon, mely nemcsak a mienk, hanem a múlté és a jövendőé is. A programmadást már maga ezen bekövetkezhető tény is kizárja. Szomorú erkölcsi defenzíva az. melyet folytatnunk kell bomlott kedéllyel, ámennek nyugodt tudással zöld asztalon kitervezett taktikát adni nem lehet. Politikai programmot 1917. évben sem adhattam a Törvényhatóságnak. Az akkori plattformon lévő választójogot a magyar politikánál jóval nagyobb jelentőségűnek, Európa társadalmát rázó követelménynek tekinfrttem. így mondottam akkor: „Társadalmi kérdés, illetve szükséglet ez és így — szerintem — minden politikai pártfelfogáson felül álló. Állandóságot követelő természeténél fogva kerülhetett és maradt is előtérben, szemben a háború előtti párttantételekkel, melyeknek jelentősége nem bizonyos. Mert Pithia tehetségével birjon, aki ma előre tudja, hogy a háború utáni kialakulásban a 48-as, vagy a 67-es alap szolgálja-e hazánk üdvét? Amig pedig csak hitem lehet a jftvő kialakulása tekintetében, mindaddig túlságba esem, ha politikai meggyőződést hangoztatok. A meggyőződés empirikus konklúzió. És itt ma még nem tartunk. Annál kevésbé nyújthatok programmot ma, amikor a szomorú kialakulás ismeretes előttünk és tudnunk kell, hogy nem is „a lét" hanem „a nemlét" kérdése az, „mi fennforog". Nem tudom meddig kötelez feladaton Veszprémvármegye élén, de legyen főispánságon hosszú vagy rövid: trikolóromhoz — az emberszeretet, munka és becsület követelményeihez hü leszek. Sem gáncs, sem lesújtó kritika nem képes elveimtől eltántarítani. A szellemi, erkölcsi és fizikai erők koncentrikus, egymást megértő és megbecsülő harmonikus munkásságában kívánom működésben látni a demokratikus köztársaságot, de semmi esetre sem egyes osztály zsarnoki uralmában. Ha ezen egyensúlyt biztosítani képes nem lennék, vagy annak útját állnám akaratlanul is, távozom és ha kell, kapanyéllel kezemben azon osztály sorsában kivánok osztozkodni, amelynek minden forradalmi fejlődést hirtelen átmenetében jellemző természetszerű rendszertelenség — szolgai szerepet kiván juttatni. Szeretem hazámat, de az emberiségre és így a magyarra is egyedüli megnyugtató berendezkedést a wilsoni programm megvalósulásában remélem és vágyom. Minél inkább törnek a szomszéd nácionálizmul farkasai lecsigázott testünkre, — annál bensőségesebben. A wilsoni programm teljesülése történelmi keserU A M A Nft cigarettapapír es muuinnu felülmúlhatatlan ^ rí iiDCDcrmi ITE —— ^my LIUD3iLLIHLI I E Ágyazzunk A VÉR JEGYRE ? CÍ.^^um,