Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-10-26 / 43. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Peíőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. * Az igazi demokrácia. Nemzeti megújhodásunk kezdetén, amikor közeli állami függetlenségünkről s teljesen önálló gazdasági berendezkedésünkről bátran beszélhetünk, a forrongó eszmék és elvek között mintegy sarkpilléreül a várva-várt új viszonyoknak, a hamisítatlan demokráciát is emlegetik és jövendő intézményeink alapfeltételéül követelik. Sokan mosolyognak talán a demokratikus elveknek és eszméknek eme hangoztatásán, mert nem vélnek benne feltalálni oly erőt, ami egy nemzet összetartására és közös munkájára lényeges lenne. E kicsinylő mosolygás nagyon is elhibázott. Mert az igazi demokratikus eszmék és elvek ereje oly átalakító, erjesztő, alkotó tettrevágyásokat ébreszt egy élni akaró nemzetben, mint amilyen a magyar nemzet is, amelyek belsőleg egybeforrasztják a nemzet egyes tagjait s külsőleg imponáló egységben, tekintélyben, anyagi és szellemi versenyképességben mutatják meg az egész népet a külföld előtt.. Az igazi demokrácia, mely első sorban is a társadalmi életben jelentkezik üdvös hatással, nem ismer semmiféle cimet, rangot stb. társadalmi választó falakat. Minden téren az ember értékét nem a születéstől és a rangtól teszi függővé, hanem munkájától és legfeljebb munkája minőségétől. Nálunk ez a nemes és valóban liberális szellem a mult század 40-es éveitől kezdve, körülbelül a 80-as évekig volt uralmon. Kossuth Lajosnak, Deák Ferencnek és gróf Széchenyi Istvánnak, e korában magyar a magyarral bensőleg összetartott, nem kereste vizsga szemmel senkinek a születését, rangját, nem hajhászta a különböző skálájú címzéseket, hanem becsülte honfitársában a tiszta kezű munkát és a nemes irányú gondolkodást, amelyek csak egy célt szolgálhattak: mindenek előtt a hazát! E korszak egyéneinek általános jellemvonása a becsületes önérzet és a szolgalelkü hajlongásoktól és megszólításoktól ment férfias magatartás. A hivatalnokokat hivataluk neve szerint szólítják meg, bármily magas fokuak is. A kegyelmes, méltóságos, nagyságos titulusok legfeljebb zárt ajtók mögötti társalgásban hangzanak el. A hivatalokban, a közigazgatásban, a bíróságnál, az egyetemi és középiskolai tanintézeteknél, országgyűlési képviselők, akadémiai tagoknál stb. egyaránt a tekintetes cimzés volt a legmegtisztelőbb. Ennek a szellemnek, mintha világító oszlopként örök útmutatója akart volna lenni nemzetének, Deák Ferenc haláláig tekintetes úr maradt, más megszólítást el nem fogadott, pedig de elhalmozták volna őt innen is, onnan is szinte a csillagokig érő titulussal. Az igaz, hogy a legnagyobb jellemhez a kitüntetések és ordók sem férkőzhettek hozzá. Többre becsülte nemesen demokratikus lelke fényét minden kitüntetés hiu és legtöbbször lelki vételárat jelentő üres csillogásánál. E nagy szellem és e fenséges jellem sírba költözésénél mintha sírba szállni készült volna társadalmi életünkben is, de államintézményeinkben is, szabadságharcunk egyik eredménye : a demokrácia is. A 80-as évektől kezdve burjánmódra kezdi felütni fejét a rang- és cimkórság és a különféle ordók hajszolása. Naprólnapra nő a kitüntetettek és a kitüntetésekért, címekért, rangokért, nemesítésért, báróságért epedők száma, ha ezeket becsületes munkával nem szerezhetik meg, pénzzel vásárolják meg. Több ilyen botrányt olvastunk. E járvánnyal együtt tertedt a különböző hivatalokban a hivatalos titulusok fokozatainak versenye is. A csak nemrég előkelő tekintetes cim a legalsó fokra gurul, a nagyságos, méltóságos és kegyelmes stb. címzések kerülnek fölébe és ezekért indul meg minden vonalon a tülekedés első, sorban. És a hiúság e vására tart még most is. De, mondhatni, hogy talán sohasem volt annyira szétoszolva társadalmilag a magyar, mint ezekben az utóbbi évtizedekben. Mindenki különb akart és akar lenni még most is a társadalmi helyzetben a másiknál. Ha sem szelleme, sem születése, sem rangja vagy címe nem képesíti rá, akkor a vagyonával iparkodik pöffeszkedni a másik felett. És vigyáznia kell mindenkinek a társaságban, nehogy a nagyságos, méltóságos, kegyelmes stb. megszólítást az illetőknél valamiképpen elhagyja vagy alsóbbal elcserélje. A hivatalokban mindenütt rendszerré vált a lélek nélkül mozgó bürokratizmus és vele az alárendeltségnek szinte a szolgaság érzéséig lealacsonyító érintkezési módja. Bizony-bizony bárhova tekints, mindenütt szervilizmust látsz, és midenünnen megalázkodó megszólításokat hallasz! Ide jutott a Kossuth Lajos, Deák Ferenc, gróf Széchenyi István magyarja és nemesen önérzetes, egymással egybeforrott s egymást megbecsülő, igazán, demokratikus társadalma. Ha a most uíjokra kelő új szelek elsöpörnék társadalmunkból és közéletünkből az idegenből áthozott és rendesen fertőző hatású antidemokratikus felfogásokat és életre hivnák Kossuth, Deák és Széchenyi elveit, a valódi demokratizmus tavasza intene közeledőleg felénk és forrasztana minden szivet egybe a küszöbünkön álló óriási próbaidőkre. tíy. Gy. Dr. HAJDÚ TIBOR A hazai szent Benedek-rendet, az egész magyar katholikus világot s egyben a magyar kultúrát váratlanul érte az a nagy csapás, hogy az ősi tanítórend feje és illusztris főapátja; dr. Hajdú Tibor e hó 23-án elhunyt. Még csak hatvanadik évében járt. Még hosszú idő állt volna előtte a munkára és alkotásra. A sors máskép rendelkezett. Az országban erősen grasszáló spanyol betegség a pannonhalmi főmonostorba is eljutott, sok tanár és nagyszámú növendék fekszik ott betegen. A múlt hét folyamán a főapátot is meglepte a súlyos kór, és komplikáció állván be, elragadta nemes életét. Dr. Hajdú Tibor mindössze 8 éve, 1910 január 30-ika óta állott a bencésrend élén. Fehér Ipoly volt főapát halála után a rend tagjai a szív emberét keresték és ezt találták meg az ő személyében, akit nagy többséggel jelöltek első helyen a főapáti tisztségre. A király szankcionálta a rend többségének akaratát s abban a 8 évben, mely idő alatt rendjét kormányozhatta, ő teljes mértékben igazolta a hozzá fűzött várakozásokat. Valóban a sziv embere volt, igazán megértő, szerető testvére az összes rendtagoknak. Puritán egyszerűségével is mintája volt a valódi szerzetesnek. A rend történetében nevezetessé tette működését a hírneves, ősi főiskola fejlesztésével. Ő létesítette a földrajzi és természettudományi szakok tanszékét és hatalmas építkezésekkel bővítette ki a pannonhalmi főapátságot, főkép azért, hogy a termek a modern higiénia követelményeinek megfeleljenek. Az építkezések lehetővé tették, hogy kétannyi növendék talál az ősi monostorban otthont, mint annak előtte. Érdemeket szerzett azzal is, hogy a rend tulajdonában levő Balatonfüred fürdőt nagy megértéssel vezette az újszerű fejlődés utján. Dr. Hajdú Tibor főapát számos kitüntetésben részesült, így — egyebek között — megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét, de valamint egyházi méltósága, a világi ki'tüngTERNBERG HARMONIKA hangja nagyszerű! BUDAPEST, VII., RAKOCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, háromváltós acélsarku K 50"— Még finomabb^ orgonahangú K 80" — 2-soros,21 billentyűs,finom H120'— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.