Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-10-05 / 40. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. A tókertek. Pápa, 1918 okt. 4. Komor, szürke felhő, mely — mintha lelki állapotunkat akarná jelképezni — vigasztalan egyhangúságban borul fölibünk, apró cseppü, sürü esőt szitál alá a tókertekre. Áztatja, kegyetlen állhatatossággal latyakossá változtatja a nedvesség után amúgy sem áhítozó kerti talajt, melynek megmunkálásán tavasz óta egész nyáron át annyi szegény ember szorgos munkával dolgozott, de munkája eredményét alig-alig látta. A junius eleji fagy elhervasztotta a korai palántákat, megöite a kukoricát, tönkretette a babot; amit újraültettek, az részben nem tudott beérni, részben, mint a viztől agyonpacskolt paradicsom most rothad tönkre az esőben. A Tisztviselő-telepre levezető aszfaltút mellett asszonyok állnak a villamososzlop előtt. A kifüggesztett hirdetményt olvassák, melynek szabad kézzel papírra rótt, szépirási mintául szolgáiható betűi nem valami kedves híradást tartalmazhatnak. Sokáig olvassák az irást. Kételkedve a fejüket rázzák, mintha nem akarnának hinni neki. „Hát azért a darab kis földért, ami idén a négy kis családomnak valót is alig hozta meg, ezentúl ötször annyit kell fizetni? Mert csak meg kell fizetni. Ha már nincs hus, meg nincs kenyér, valamivel azért be kell tömni azokat az éhes szájakat ..." „Meghalt a szegény Pali gróf, elment a jó Jenő gróf, azért van ez . . „De ha nekik is többre van szükségük, mért nem a bérlő uraságaiktól szedik be, minek akarnak rajtunk keresni? ..." Ilyes formán a három asszony a maga jámbor tudatlanságában s a maga szelid önmegadásában. Mivelhogy ők persze azt nem tudják, hogy a bérlő uraságoknak máról holnapra nem lehet a bért felemelni, mivel azok tiz évre szóló szerződésekkel vannak körülbástyázva, azt se tudják, vagy nem gondolják át talán, hogy a kertbéremelés talán nem is személyi tény, hanem a drágaság általános irányának egyik természetes jelensége. Ök csak beszélnek, elégedetlenkednek — és ^égül is keserű szívvel — megnyugosznak. De az a két kőmives, aki a közelben egy ház renoválásán dolgozik, már messzebb menő következtetéseket von le a hirdetmény tartalmából. Az ő szavukból már kicseng a vagyonfelosztás igazságtalansága elleni harag és a nagybirtok ellen a munkás sajtóban annyiszor és nem egy esetben jogosan hangoztatott vádakat akarják mind rázudítani a pápai Esterházy-uradalomra. ítélkezésük igazságtalan. Egy esetből nem volna szabad általános következtetést levonni. Igaz, hogy a fa-ár megállapítását, annak 7* résszel történt felemelését, szintén ugyanazon forrásból eredőnek tartja a néha oly nehezen megingatható közhit s így már második olyan esettel álianának szemben, amikor az Esterházy grófi uradalom eltér a múltnak minden tiszteletre érdemes hagyományától. Hogy mi volt ez a hagyomány ? Olyan valami, amivel az országban kevés nagybirtok dicsekedhetik. Áldásos jóindulaton alapuló népszerűség,. amelynek fokozásához különösen a hitbizomány legutóbbi két tulajdonosa szívbeli jóság és nemes áldozatkészség hatékony erejével járult hozzá. Nem hisszük, nem hihetjük, hogy a mai, amúgy is nehéz időben, amikor a megélhetés szinte hihetetlen gondja sújtja a kisembereket, amikor nagy válságok küszöbén állunk, hogy akkor az amúgy is ingerlékeny kedélyeket még inkább felzaklatni célszerű volna, ahelyett, hogy a lelkek háborgásának elsimításán fáradoznánk. Az a béremelés, amely a kisemberek egész tömegének nagy pénz, az Esterházy grófi uradalom arányaihoz képest elenyészően csekély, — egy csöpp a tengerben. Majd ha eljön annak az ideje, ám fizessenek a nagybérlők a földek mai értékének megfelelő bérösszeget, az nem érinti a tömegeket, nem sújtja azokat, akiket a háború nyomorúságai: halál, éhség, ruhátlanság, cipőtlenség, betegség, elhagyatottság amúgy is mindeneknél jobban elcsigáztak, meggyötörtek. Hogy kitől ered a tókerti bérek ily nagyarányú emelésének eszméje, nem tudjuk és nem is kutatjuk. Bajosan képzeljük azonban, hogy a hitbizomány gondnoka, Esterházy Móric gróf, a volt miniszterelnök, aki mindig erős demokrataelveket hirdetett, tudjon róla, avagy ha mégis, hogy tájékozva lenne arról a kínos hatásról, amit ez előidézhet és tényleg elő is idézett. Azért leghelyesebb, ha az érdekeltek a legilletékesebb helyre viszik panaszukat. Ha az uradalom hű kiván maradni önmagához és a dicső hagyományhoz s ha az idők járását is megfontolás tárgyává teszi, akkor azt a szomorú hirdetményt, mint tárgytalant is, hamarosan lemoshatja az eső a villamos oszlop oldaláról. Városi közgyűlés. — 1918 szeptember 28. — A képviselőtestület folytatólagos közgyűlését szombaton délután tartotta, amelyen a napirendre kitűzött ügyeket mind letárgyalták. A gyűlésen dr. Tenzlinger József polgármester elnökölt, ki jegyzőkönyvhitelesítésre Saáry Lajos, Wittmann Ignác, Ács Ferenc, Koréin Ernő és Mesterhtzy László v. képviselőket kérte fei. A tárgysorozat első pontjául Steinberger Lipót Lloyd-elnöknek a csornai vasút menetrendjének megváltoztatására irányuló újabb indítványát vették elő, melyet elfogadtak s a város kérelmének támogatására Tisza István grófot, dr. Antal Gézát és a győri kereskedelmi- és iparkamarát kérték fel. — Ezután a főszámvevő bemutatta az 1916. évi zárószámadásokat. Elfogadták s jóváhagyás végett a törvényhatósághoz terjesztik föl. Csoknyay főjegyző számára 1000 K működési pótlék megszavazására irányuló javaslatot Sarudy György melegen pártolta. Rédei adóhivatali főnök abbeli kérelme mellett, hogy adóügyi tanácsossá minősítsék át, Halász Mihály szólalt fel. A közgyűlés nagy többsége azonban sem a javasolt működési pótlékot, sem a kért címadományozást — előbbit, mert a főjegyzőt már aamúgy is fizetési fokozatban előléptette, utóbbit, mert a kérvényező nem rendelkezik jogi kvalifikációval — nem szavazta meg. Özv. Szente Jánosné nyugdíját évi 457 K-val kegydíjként felemelték. Preiner Pál hősi halált halt rendőr özvegyének a javasolt 700 K helyett Halász Mihály indítványára 1000 K egyszersmindenkori segélyt szavaztak meg. Herz Dávid ipariskolai igazgatónak, mivel mint nem közigazgatási alkalmazott, háborús segélyben nem részesülhetett, évi 400 korona tiszteletdíjat adtak. Dr. Böhm Zoltán árvaszéki tanácsosnak tekintettel arra, hogy ez ügykörbe eső és egyéb rábízott teendőket 172 éve ingyen végez, 375 K havidíjat s a főtisztviselőknek kijáró szénpótlékot egyhangúlag megszavaztak. A városi kocsisoknak ruhasegély címen egyenként 250 K-t szavaztak meg. Sarudy György ezzel kapcsolatos azon indítványát, hogy az alsóvárosi óvónőnek és az ipariskolai szolgának is adjanak hasonló segélyt, a következő közgyűlés napirendjére tűzték ki. Érdeklődést keltett a főszámvevőnek a kövezeti- és vasúti vám díjtételeinek emelése tárgyában előterjesztett javaslata, melynek elfogaGázzal töltve 2000Wattig C

5aK az kezeskedik j^f^noséicrt