Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-09-07 / 36. szám

bérek emelésére vonatkozólag ugyanis azt az óhajtásomat fejeztem ki, hogy „ne csak az 1000 koronán felüli, de az olcsóbb lakások bére is a lakásbizottság hozzájárulásával (tehát nem a háztulajdonosok önkényéből!) a viszonyoknak megfelelőleg némileg felemelhető legyen". Afféle lakbér-maximálás lebegett e mondat leírásánál szemeim előtt. Ha maximálták a gabona, a hus, a lábbeli, a pótkávé, a kelkáposzta, a gyümölcs stb. árát, miért rte lehetne mindkét félre kötelezőleg megállapítani a lakáshivatalok útján a lakások béreit is ? Mert bármily „bölcsnek" is tartja „n" úr a belügyi kormány lakásrendeletét, szerény véleményem szerint legalább is furcsa, hogy amikor a lakbér-emelést eltiltották, ugyanakkor semmi gátló intézkedést nem tettek az adó, a tüzbiztosítási díjak, a házfenntartási költségek emelkedése ellen. Én legalább nem tudok felőle, hogy egyetlen egy építkezési anyag árát maximálták volna. Próbálja csak meg a háztulajdonos bérlakásán a legcsekélyebbet javíttatni, majd meglátja mibe kerül az s mi marad részére a fizetett lakbérből. Pedig, ugyebár, a" lakó megköveteli s joggal megkövetelheti, hogy a lakása rendben legyen. „Önérdeket" „n" úr jogtalanul emleget velem szemben. Én, mint háztulajdonos, „szalmafödeles palotámmal" — amint „n" úr szegénységem felett gúnyolódva igen szellemesen elnevezte —, egyetlen lakómmal, igazában számításba sem jöhetek, noha jogosan méltatlankodhatnánk, mert az én lakóm történetesen kevesebb bért fizet lakásáért most, mint amenynyit az olcsó békevilágban fizettek mások azért. Egyébként a „szalmafödeles palota" helyett szivesebben laknám én is előkelő komforttal berendezett modern úri lakban, de sokszor nagyobb tisztesség a szalmafödeles, kopott szegénység, mint a tüntető gazdagság, a pompázó jólét, amelyeknek gyakran gyanús illata van. „n" úr boszutól lihegő személyeskedéseivel tovább nem foglalkozom. Én érvekkel, tárgyilagosan szoktam küzdeni. Hogy Írásaim önérdeket, vagy közérdeket szolgálnak-e, annak elbírálására nem tartom magamat illetékesnek. Egyszerűen csak hivatkozom a háború folyamán kifejtett hirlapirói munkásságomra s appellállok az elfogulatlan közönség ítéletére. Több szavam e tárgyban nincs. N. P. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. Németh István püspök, főrend, a hét folyamán városunkban időzött s a lelkészképesítő vizsgálatokon elnökölt. Csütörtökön a ref. főgimnáziumban végezte az iskolamegnyitást, ugyanezt teljesíti holnap a ref. nőnevelő-intézetben s a theol. akadémián. — Dr. Preszly Elemér orsz. képviselő, mint az Országos Hadigondozó Intézet kormánybiztosa, csütörtökön és pénteken városunkban időzött. — Indítvány a honvédelmi miniszter díszpolgárrá választatására. A tanács legutóbbi ülésén Kemény Béla h. rendőrkapitány azt az indítványt terjesztette elő, hogy — tekintettel arra, miszerint városunkat belső kötelékek fűzik a báró Sfcurmay Sándor honvédelmi miniszter nevét viselő nagykanizsai m. kir. 20. honvéd gyalogezredhez — válassza meg Pápa városa báró Szurmay Sándor honvédelmi minisztert díszpolgárává. A tanács az indítványt nagy lelkesedéssel magáévá tette, s a legközelebbi városi közgyűlésnek ajánlani fogja, hogy a Kárpátók hős védőjének, uzsoki báró Szurmay Sándornak glóriás nevét iktassa díszpolgáraink sorába. — Iparkamarai közgyűlés. A győri kereskedelmi és iparkamara f. hó 10-én, kedden, saját székháza dísztermében rendes közgyűlést tart. — Hivatal-átvétel. Bélák Lajos, a pápai járás főszolgabirája, miután négyheti szabadsága lejárt, e hét csütörtökén ismét elfoglalta hivatalát. — Tanárváltozások. Futó Jenő, a kollégiumnak évek során át volt jeles német profeszszora, szülővárosába, Hódmezővásárhelyre meghivatást nyervén, megvált itteni állásától. Távozását úgy tanítványai, kik hozzá szeretettel ragaszkodtak, mint tanártársai és ismerősei, kiknek körében közbecsülésnek örvendett, őszintén sajnálják. Megüresedett helyét a f. hó 22-én tartandó tanári gyűlés fogja betölteni. Ugyanakkor választják meg néhai Borsos István utódát is. Megváltak még az intézettől a jelen tanévvel Kiss István és Neustadter Frigyes helyettes tanárok is, kik,mindketten csak rövid ideig működtek az ősi kollégiumban. — A közélelmezési iroda vezetésének átvétele. Dr. Tenzlinger József polgármester a közélelmezési ügyek vezetését átvette. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi hivatalos helyiség szűknek bizonyul, a mellette levő helyiséget is évi 100 koronáért bérbe vették. Minthogy Csoknyay Károly városi főjegyző a közélelmezési iroda vezetésétől felmentetett, a részére folyósított évi 3600 kor. tiszteletdíjat beszüntették és a polgármester rendelkezésére bocsájtották az esetleg alkalmazandó munkaerők díjazására. — Tűzrendészeti vizsgálat. Blázy Imre vármegyei tüzrendészeti felügyelő mult szerdán Pápára érkezett, s vizsgálatot tartott a tűzoltó őrtanyán. A felügyelő nagy szakértelemmel vizsgálta meg tüzoltó-testületünk ügyvitelét, egész felszerelését, a gépeket, a szerkocsikat, stb. és a tapasztalt rend, pontos ügyvitel és lelkiismeretes kezelés felett a legnagyobb elismerését fejezte ki Viz Ferenc parancsnoknak. T — Hősi halál. Érkeznek a harcterekről a szomorú hirek; egy-egy család siratja vesztett reményét, boldogságát. Ujváry József szapőr tizedes, helybeli derék, intelligens asztalossegéd, aki vitézségéért a harctereken több kitüntetésben részesült, junius hó 16-án a Piaven hídverés alkalmával az ellenség golyózáporában olyan súlyosan megsebesült, hogy másnap reggelre sebeibe belehalt. Századosa a gyászbaborult családdal a hiob hirt közölvén, többek közt ezt irja: „Ujváry József mintaképe volt az igazi jó katonának. Mikor megsebesült, a hídról még saját erejéből vánszorgott a kötözőhelyre, ahol utoljára szorítottam meg a kezét, erősen bizva a viszontlátásban". Sajnos, a százados úr bizalma nem valósult meg, Ujváry József ott alussza valahol örök álmát sok ezer hős magyar társa körében a zajló Piave partján, amelyre örökké gyászos emlékekkel gondol sok magyar szülő, testvér és hitves . . . Balogh Gyula helybeli gőzfürdő tulajdonost, volt derék iparost és családját is hasonló nagy csapás érte. Fia, Miklós, három és fél évi szakadatlan harctéri szolgálat alatt szerzett súlyos betegségében a békésmegyei Újkígyóson hősi halált halt. Mindössze 32 évet élt. Ö lett volna hivatva arra, hogy apjának szobafestő iparát tovább folytassa, s ő — amíg védelmére el nem hivta a szorongatott Haza — nagy ambícióval, szép tehetséggel párosult szorgalommal készült reá, hogy apjának az ipar terén elért érdemeit öregbítse. A végzet másként határozott, fiatal életét neki is áldozatul kellett hoznia a Haza oltárára. Holttestét mély bánatba merült szülei haza szállíttatták, s pénteken délután itt helyezték el nagy részvét mellett örök pihenőre az alsóvárosi temetőben. A hősök emléke legyen áldott! — Gyűjtés a hősök emlékszobrára. A háború első évében nagy lelkesedéssel határozta el a város, hogy az uradalommal karöltve a pápai hősök emlékét szép szoborral örökíti meg azon a helyen, amelyet még gróf Esterházy Pál ajánlott fel s át is adott a városnak. A nemes célra a gyűjtés megindult, a helybeli honvéd huszárezred katona-művészekkel el is készíttette a szobor mintáját már jó régen, az ügy azonban ennél tovább nem ment s a gyűjtés eredménye sem felelt meg a jogos várakozásnak, mert csak 4672 korona és 43 fillér jött össze. A tanács határozatából a polgármester újabb gyűjtésre kéri fel a város lakosságát e célra. — Meghalt egy fiatal leány. Kiss József helybeli városi főkertészt és családját mély gyász érte. Leánya, a szelidlelkü Irma, e hó 5-én élete tavaszán, 22 éves korában elhunyt. Ám meg kellett adóznia a halálért. Több mint egy év óta sorvasztó kór pusztította fiatal szervezetét, s hiába volt a minden áldozatot meghozó gondos szülői ápolás, megmenteni nem lehetett az életnek. Temetése ma szombaton délután 5 órakor lesz a Batthyány-utca 24. számú gyászházból. Az érdemes család mély gyászában őszinte részvéttel osztozik sok-sok ismerőse és igaz tisztelője. — Vármegyénk szolgáltatása. A közélelmezési miniszter hivatalosan tudatta a vármegyével, hogy amennyiben a katonai rekvirálást el akarja kerülni, 4300 waggon búzát és rozsot, továbbá 1270 waggon- árpát szállítson be szeptember végéig a H. T. raktáraiba. — A Magyarországi Munkások Rokkantés Nyugdíjegylete negyedszázados fennállását aug. 18-án az Országos Zeneakadémia hangversenytermében díszközgyűlés keretében ünnepelte meg. A jubiláris közgyűlés impozáns lefolyású volt. Részt vettek azon a kereskedelmi, földmivelési, honvédelmi miniszterek kiküldöttei, képviselve voltak a főváros, az Orsz. Iparegyesület, az Áll. Munkásbiztosítási Hivatal, az Orsz. Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár, továbbá társadalmi intézmények, bankok, több kereskedelmi és iparkamra, iparfelügyelőség, ipartestület és vármegye. Ott voltak még az egylet fiókjainak küldöttei. A megnyitó beszédet pákai Kölber Alajos kocsigyáros, az egylet 25 év óta működő elnöke és tb. elnöke, az ünnepi beszédet pedig Darvas Adolf alapító tag mondotta. Ezek után az üdvözlő beszédek következtek. A jubileum alkalmából a társadalom támogatása is szépen megnyilvánult az egylettel szemben, Weisz Manfréd lőszergyára r. t. 3000 K-val, Thék Endre 1000 K-val, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár 300 K-val az egylet alapító tagjai sorába léptek, számosan pedig kissebb-nagyobb összegeket adományoztak az egylet céljaira. Az egylet 25-ik évi küldöttközgyűlését augusztus I9-én tartotta meg a régi országháza üléstermében. A küldöttgyűlés az évi jelentést tudomásul vette, megejtette a tisztújítást, 1919-től kezdve fölemelte a tagsági díjakat és 1920-tól kezdődőleg pedig a segélyeket, s utasította a központi vezetőséget az alapszabályok szükségszerű módosítására. — Az évi jelentésből közöljük a következő adatodat: az egylet fönnállásának évfordulóján, ez év márc. 4-én 307.547 volt a tagok folyószáma. Ebből levonva a meghaltakat, különféle cimen törölteket és rokkantállományban levőket, a fizető tagok száma a negyedszázad végén 200.179 volt. Az egylet tagjai az ország legkülönbözőbb helyein 551 fiókpénztár, sok száz tagcsoport és befizetőhely kebelében összpontosulnak. 1903 óta, azaz a segélyezés megkezdésétől fogva közel 12 millió koronát fizetett ki az egylet 5932 rokkant, 1776 árva és számos özvegy segélyezésére. Ezidőszerint havonként átlag negyedmillió koronát fizet ki az egylet segélyekre. Az egyesületnek több mint 24 millió korona összvagyona van, melyből 17 millió korona hadikölcsönökben van elhelyezve. CIGARETTAPAPÍR ÉS Hii' FELÜLMÚLHATATLAN mák&ui-.-, V IGYÁZZUNK A VÉDJEGYRE ?