Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-07-27 / 30. szám

— Hir a vágóhidról. Új polgármesterünk, mondhatni, teljes szívvel-lélekkel fogott hozzá a munkához, amelyre közénk elhivatott. Mióta elfoglalta hivatalát, minden idejét a város ügyei­nek, vagyonának megismerésére és megvizsgá­lását fordítja. A napokban a vágóhidat nézte meg és meggyőződhetett még most is oly hi­bákról, amelyeket mi annak idején hivatásunkhoz hiven, szellőztettünk. E vizsgálatból kifolyólag a városi tanács javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy a vágóhídi úgynevezett hütőkamarákat fagyasztóvá alakítsák át s erre vonatkozó költ­ségvetés és a tervezet elkészítésére Iglauer István budapesti főmérnököt kérik fel. — Gazdák értekezlete. A marharekvi­rálás ügyében a pápai gazdákat értekezletre hivta össze dr. Tenczlinger József polgármester, f. hó 23-ára, este 8 órára, a városház nagy­tanácstermébe. A meghívottak csaknem teljes számban jelentek meg. Az elnöklő polgármester üdvözölvén a megjelenteket, megnyitotta az érte­kezletet és előadta az összejövetel célját, mely abban állt, hogy a pápai marhatartó gazdákat egységes és békés megállapodásra birja a most elrendelt marharekvirálás dolgában. Meggyőző hangon fejtegette a nagy közös cél, a hadsereg élelmezésének pontosságát, amelyért e borús napokban még sérelmeinket is megadóan kell eltürnünk. Utána dr. Bőhm Zoltán h. árvaszéki tanácsos adta elő az ügyet és iparkodott min­den oldaláról megvilágítani a kérdést. Az ő szavai után megindult hosszas vitában, amely­nél valamennyi felszólaló hibáztatta a marha­rekvirálási árak alacsonyságát a piaci árakkal szemben, ami tagadhatatlanul nagy anyagi vesz­teséget okoz annak, akitől elrekvirálják a jószá­gát, — eleinte az a vélemény hangzott el, hogy az árkülönbözetet térítse meg a város egyeteme. Miután azonban ennek kivihetetlenségét a pol­gármester és még mások is világossá tették, akkor többek felszólalására abban állapodtak meg, hogy megbízzák Marton Kálmán, pápai lakost, hogy a beszolgáltatandó 39 drb. marhát a gazdaközönség részére szerezze be és adja át a katonaságnak és a kg.-ként 9 K egységár alapul vételével Marton Kálmánnak fizetendő összeg és a katonai átvételi ár közti különbö­zetet felosztja az összes állattartók között, állat­létszámuk arányában, s ugyanilyen alapon fel­osztja egyúttal azt a kárt is, amit a korábbi rekvirálások alkalmával egyes állattulajdonosok szenvedtek. Ennélfogva valamennyi érdekelt áliatfenntartót felszólítanak hatóságilag, hogy ha állataikat még eddig nem jelentették be, leg­később f. hó 28-ig, vasárnap d. e. 11-ig a vá­rosi jegyzői irodában okvetlenül utólagosan je­lentsék be. Egyúttal a polgármester részéről Ígéretet nyertek, hogy ez az ügy a városi köz­gyűlés napirendjére is ki lesz tűzve. — A villamos bizottság ülése. E bizott­ság folyó hó 14-én tartott ülésén első sorban is a Tudor akkumulátor-gyár azon kérését tárgyalta, hogy az akkumulátor-telep rendes karbantartása évi díján felül még 7600 kor. pótdíjat fizessen neki a telep, mert különben nem bir megfelelni elvállalt kötelezettségének. A bizottság elvileg hozzájárult a kérés teljesítéséhez, de azzal a kikötéssel, hogy a javítás által kitermelt ólom­anyagot és a jelen évi karbantartási költséget vonja le a javítási költségből. A telep tiszt­viselőinek és alkalmazottainak a városi tiszt­viselőket és alkalmazottakat megillető mérték szerint ruhasegélyt adtak. Az ipari áram díját 12 fillérre, a cséplését 9 fillérre emelték folyó évi jul. 1-től fogva. A magánfogyasztás díja egyelőre • marad 12 fillér. A korhadt villamducok kicseré­lését sürgetik, nehogy ily dúcok kidölése kárt vagy életveszedelmet okozzon. Végül a m. kir. államvasutakat felszólítják, hogy már a mult évi október 1-től legalább 1 K-át fizessenek kilowattóránként, mert az általa fölajánlott 56 fillér még az előállítási költséget sem fedezi, mert ez magában 85 fillért tesz ki. — Az alsóvárosi temető kútja, amelyet többszörös sürgetésünkre tavaly ásattak, nem bizonyult megfelelőnek. Vize a nagy használat következtében minduntalan kifogy. Feltétlenül mélyíteni kell legalább egy méterrel és a mostani primitív kampós pózna helyett gon­doskodni kell olyan szerkezetről, amellyel könnyebben fel lehet húzni a vizet. Ugy tudjuk, már a városi gazda is tett jelentést a tanács­nál a kut meg nem felelő voltáról, reméljük tehát, hogy mielőbb rendbe fogják hozni. — A vízvezetéki főmedencét eddig fél­évenként tisztították ki. Mivel azonban ez alatt az idő alatt igen megszaporodtak benne a kis halacskák, ennek meggátlására ezentúl negyed­évenkint fogja hatóságunk ezt kitisztíttatni. Ez az üdvös intézkedés is új polgármesterünk vizsgá­latával függ össze. Ezután talán nem bocsát vízvezetékünk fürge halacskákat ivópoharunkba. — Egy kiváló pápai pilóta halála. A mátyásföldi megdöbbentő légiposta-katasztrófa — sajnos — közelebbről érinti városunkat. Egyik áldozata, Németh Ferenc pilóta-őrmester, pápai származású, Kulcsitzky János villany­telepi leszerelő sógora volt. Itt szerelő-tanoncos­kodott villanytelepünkön, s felszabadulván, mozi­gépész lett. 1913-ban önként beállott katonának s kiképeztetvén, a repülőkhöz kérte áthelyezését, hol ritka ügyességével csakhamar magára vonta feljebbvalói figyelmét. A 22 éves ifjú a harc­téren egyik legbravurosabb, legvakmerőbb piló­tánknak bizonyult. Csakhamar őrmesterré lép­tették elő s a kitüntetések sokaságát kapta. Röviddel tragikus halála előtt az arany vitéz­ségi éremre terjesztették fel. Rövidebb-hosszabb szabadságon többször itthon járt, pünkösdkor pedig Wienből repülőgépen jött haza. Utóbb Wien és Krakkó között teljesített légiposta­szolgálatot, mikor pedig a rövidéletű, gyászos hirnevü budapest—wieni légipostát szervezték, ide osztották be szolgálatra. Sajnos, itt nem soká szállíthatta a levegőre bízott postát. Vasár­nap délután 4 óra 20 perckor a mátyásföldi kikötő-állomáson Tomaschek Károly figyelő­főhadnagy kíséretében menetrendszerű pontos­sággal felszállott gépére, de alig hagyták el 200 méternyire a földet, egy merész kanyarulat közben lezuhantak. Borzalmas sérüléseikbe mindketten belehaltak. Németh még aznap este, a főhadnagy pedig kedden. Csütörtökön délután temették őket a levegő hőseit megillető gyász­pompával. A kormány pedig a légipostát egye­lőre beszüntette. Ha meg sem indította volna, négy áldozatával kevesebbje volna a mai szörnyű időknek. — Vetőmag-előjegyzés. A városi ható­ság felhívja a termelőket, hogy akiknek meg­felelő jó minőségű vetőmagjuk nincs, azok jogosultak a városi jegyzői irodában vetőmagot iratni augusztus 5-ig. Tartoznak azonban az árát, még pedig búzáért mm.-ként 90 koronát, rozsért, árpáért, zabért, 77 K-át lefizetni a városi pénztárba előlegképen, tekintve, hogy a vetőmag tényleges ára csak később fog ren­deletileg megállapíttatni. — Rendetlenség a moziban ! Azt gon­doltuk, a nyolchetes sziniszezont a mozi arra fogja felhasználni, hogy megjavul. Lett volna rá elég ideje. Csalódtunk! A mozi nem javult meg, hanem inkább rosszabbodott. T. i. ami lelke mindennek: a rendet illetőleg. Csütörtökön este hatan is megjelentek szerkesztőségünkben, előadván, hogy annak ellenére, hogy szabály­szerűen megváltották a jegyeiket, nekik a mozi­ban nem adtak helyet. Helyeiket — állítólag 1 — potyanézők foglalták el, őket p pedig egy­szerűen kituszkolták a színházból. És még hozzá brutálisan, rendőrileg; amiért követelni merték jogaikat. Igaz, hogy a jegyek árát vissza akar­ták nekik szolgáltatni, de ezzel a kérdés meg­oldva, a rendetlenség jóvátéve nincs, mert aki­nek a pénztárnál jegyet adnak, annak a szín­házban helyet is kell adni. Nem tudjuk, szá­mozott jegyeket adnak-e ki a moziban, vagy pedig az a rendszer járja, ami Patekéknél a föld­szinti és karzati állóhelyen, hogy jegyeket kor­látlan számban adnak ki, de annak a rendetlen­ségnek, ami most a moziban uralkodik, meg kell szűnni, mert az ott megjelent közönség nem a botrányokban, hanem a moziban akar gyö­nyörködni. Felhívjuk az ügyre új polgármeste­rünk szives figyelmét és kérjük, hasson oda, hogy végre-valahára rend legyen a moziban. Ha publikum volna reá, állítsanak fel esetleg a város valamely alkalmas helyén egy másik mozit. Akkor a tolongás megszűnik s a város bevételei is szaporodnak. — Felszólalásunkhoz tartozik annak megemlítése is, hogy a panaszt tevő hatak kijelentették szerkesztőségünkben, hogy a visszaszolgáltatni akart belépő-jegyeik árát, 3 K 60 f-t a városi Hadigondozó-bizott­ságnak ajándékozzák. Tessék tehát az összeget, mit a pénztár letétbe helyezett, oda átutalni. — Halálos esés. Nemeth József villamos­telepi napszámos, szerdán délelőtt létráról a gépház ablakait tisztogatta. A 64 éves, hibás lábu öreg munka közben a létráról alig egy méter magasságból leesett, s fejjel oly erősen ütődött a kövezethez, hogy súlyos agyrázkódást szenvedett. Dr. Rechnitz orvos első segély­nyújtása után hordágyon felsőhosszu-utcai la­kására szállították, ahol pár óra múlva kiszen­vedett. Pénteken délután temették. — Elcsípett tolvaj-banda. Csendőrsé­günk alighogy megkezdette működését, máris egész sereg kisebb-nagyobb lopást derített ki. A legnagyobb fogást a hét elején csinálta, amikor egy egész tolvajbandát leplezett le. A bandának három tagja volt, mindhárman 16— 17 éves kereskedő tanoncok. A triumvirátus névszerint a következőkből állott. Fischer Gábor ruhakereskedő tanonc Altmann Bernátnál, Krécs Vilmos bőrkereskedő tanonc a Goldner R. Fia cégnél, Buchinger Jakab vaskereskedő tanonc a Hoffmann L. D. vaskereskedő cégnél. A dicső társaság „összedolgozott". Főnökeiktől loptak minden, a szakmához tartozó dolgot: teljes kész öltönyöket, egyes ruhadarabokat, bőröket, tal­pakat, kocsitengelyeket, vasalásokat stb. Hogy milyen mértékben ? Jellemzésül felemlítjük, hogy Goldneréktől csak talpszeget 50 kg.-ot loptak el. A kár vagy 40.000 korona. A rengeteg pénzből a nagyreményű ifjak kitűnően éltek, költségesen szórakoztak. A jelentést Altmann Bernát tette meg mind gyanúsabbá váló tanonca ellen, aztán a nyomozás során nőtt mind nagyobbá a bün képe. A legszomorúbb a dologban, hogy a tolvaj tanoncoknak, vallomásuk szerint, hely­ben és vidéken orgazdáik voltak, akik a rossz útra tért ifjak által összelopkodott holmikat jutányos áron megvették, s biztatták és báto­rították őket a további lopásra. A tolvaj bandát a bíróságnak adták át. — Köszönetnyilvánítás. A pápai ipar­testület alulírott gondnoknő kérelmére a diszpen­zér gondozásában levő tüdőbetegek részére ! fejenként 8 koronát adómányozot. Nemes tet­téért fogadja hálás köszönetemet. Köttbaum Adél gondnoknő. — A vasúti tolvajlások ügyében még mindig tart a nyomozás és mind nagyobb terü­letre terjed. A gyanúsítottak száma napról-napra nő és már eddig 15-re emelkedett, akik között rendes vasúti alkalmazottak is vannak. Az el­lopott holmik, amelyek különfélék, 100.000 K-nál nagyobb értéket képviselnek, — Kép a jelenből. A mama sétálni ké­szül négy éves fiacskájával. Mig a mama öltö­zik, a kis fiu kezébe veszi ridiküljét, s kiáli vele az utcára. Ezt meglátja a szomszédék nyolc éves kis leánya, oda megy hozzá, felnyitja a ridikült, kicseni belőle a pénzes erszényt, mely­ben egyéb dolgokon kivül 24 korona volt. A kis fiu sírva szalad be mamájához, mondván: „mama, a szomszédék kis lánya kivette a ridikülből erszényedet". A mama átmegy a szomszédba, kéri vissza az erszényt, de ezt a kis lány szülei kereken megtagadták, illetve az erszény elcsenését letagadták. A károsult mama a városi csendőrséghez megy, a kirendeltség­parancsnok csendőrt küld a panaszolt család­hoz, de az erszény visszaadását ennek is meg­tagadták. Csendőr-parancsnok méregbe jön, elő­vezetteti az „érdemes" család fejét, s keményen rászól: „Hallja maga, ha egy órán belül az el­lopott erszény itt nem lesz, az egész családot letartóztatom". És egy negyed óra múlva az erszény a csendőrségen volt, tartalmával hiány­talanul ... Tanulság: Nem jó mostanában kis gyerekeknek ridiküllel a ház elé kiállani; azon­ban az nagyon jó, hogy csendőrség van Pápán. — Csaló ügynök. Egy ügynök egyesek­től azon cimen, hogy Oroszországban hadi­fogságban levő hozzátartozóiktól drótnélküli táviró utján hírt szerez — pánzt csalt ki. Leg­utóbb egy katonatiszttel is elhitette, hogy orosz hadifogoly fiától a pozsonyi drótnélküli táviró utján értesítést fog kapni. Eltekintve attól, hogy a legközelebbi drótnélküli távíróállomás nem Pozsonyban, hanem Deutsch-Altenburgban ál! fenn, ezen ügynöknek, jobban mondva csalónak nem áll módjában ígéretének eleget tenni, tehát egyedüli célja csakis a közönség megkárosítása által csalárd pénzszerzés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom