Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-07-27 / 30. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. * Szociális ügyosztály. Uj polgármesterünk nagy hatást kelteti székfoglaló beszédjében általános tetszés mellett mutatott rá arra, hogy egyik legközelebb megvalósítandó feladatává tűzte ki egy külön városházi szociális ügyosztály létesítését. A kor szellemének megértéséről, vajúdó napjaink legégetőbb problémájának felismeréséről tett e nyilatkozatával tanúságot a polgármester. A helyes szociálpolitika az élet vagy halál kérdésévé vált e több mint négy éve duló háborúban a mi maroknyi, 10 milliós nemzetünkre nézve, amelyet pedig már a háború előtt is a legsúlyosabb betegségek, nyavalyák kínoztak, gyötörtek. Elég ha ezek közül egy-néhányra mutatunk rá: kivándorlás, egyke, nemi bajok, tüdővész, alkoholizmus és ami mindezek alapoka: a nyomor és tudatlanság fokát jelző statisztikai táblázatokban majdnem kivétel nélkül mindenütt közvetlenül az utolsóelőtti helyet foglalta el ez a szegény agyongyötört veimet, utána csupán a dicső orosz birodalom következett. És mindezek a békeidőbeli bajok hova fejlődtek a világháború alatt! Igaz, a kivándorlás más világrészekbe, országokba megszűnt. De hány százezren költöztek át az utolsó négy év alatt, éppen legjobbjaink, a tettrekészek és képesek legjobb százezrei a másvilágra! Az egyke helyét országszerte az egyetlenke foglalta el: a születések számának ijesztő apadása és a gyermekhalandóság nem sejtett mérvű fájdalmas emelkedése igazolja ezt. A tuberkulózis romboló munkája napról-napra dúsabban arat: ezzel szemben egyetlen valamire való közegészségi intézményünk: a dispensaire — anyagiak hiányában — éppen csak, hogy tengeti halódó életét. Az alkohol pusztítása talán nem fokozódott, ám hova jutottunk a nemi bajok terén! A háború alatt úgyszólván egész férfi-lakosságunk inficiálódott. És a szexuális nyavalyák az a bibliai büntetés, amelyek révén az atyák vétkéért az utódok harmad- és negyedíziglen is megbűnhődnek. Államnak és társadalomnak megfeszített munkásságára lesz szükség, ha mindeme bajok terén vissza akarjuk állítani azt a háború előtti status quo antet, amely pedig akkor is az európai népek között a legeslegutolsók dísztelen sorába állított bennünket. Pedig a hosszú háború mennyi rengeteg új bajt, töméntelen új szociális feladatot vetett fel, amelyeket ha nem igyekszünk minden erőnkkel megoldani, orvosolni, saját halálos Ítéletünkre tesszük rá a végzetes pecsétet. Kereső nélkül maradt özvegyekről és agg szülőkről, felnevelésre váró árvák százezreiről való gondoskodás, tehetetlenné vált, megcsonkult, nyomorék és beteg rokkantak óriási seregének valami módon való elhelyezése, a túlfeszített munka, az örökös, kínos izgalom, a kibírhatatlanná fajult közellátási viszonyok következtében itthon, a front mögött összeroncsolt idegzetek meggyógyítása, a számtalan feldúlt és tönkrement exisztencia talpra állítása, vagy legalább is segítése, szóval: a háború elszámolhatatlan csapásainak begyógyítása csakis úgy lesz lehetséges, ka azok, akik erre hivatva vannak és lesznek, úgy az országos, mint a községi politika központjába, tengelyébe a szociális problémákat állítják, ha a törvényhozás és közigazgatás munkájának gerincét ez eddig oly annyira elhanyagolt szociális bajok orvoslása fogja képezni. Hogy szociális viszonyaink a mai siralmas állapottá fajulhattak, annak éppen az a főoka, hogy a múltban a szociális érzék a törvényhozás és közigazgatás munkájából egyaránt hiányzott. A magyar Corpus Juris könyvtárat képező testes kötetei alig tudnak felmutatni egy-két szociális vonatkozású törvénycikket s azok is, amelyek vannak, többnyire vértelen korcstörvények. A magyar törvényhozás szociális szellemét — sajnos — azok a törvények és intézmények jellemzik legpregnánsabban, amelyeket ez az ezeréves törvényhozás mindmáig elmulasztott megalkotni, de amelyek az általános választójog nyugati parlamentjének törvénytárai egyikéből sem hiányzanak. Ugyanez a teljes szociális érzékentlenség, a nép legsúlyosabb bajaival való abszolút nemtörődés jellemzi úgyszólván mindmáig a magyar közigazgatást is. Közigazgatásunknak egyetlen szociális vonatkozású hivatalos intézménye van: az árvaszék és mindennél jellemzőbb, hogy ez a gyakorlatban különben teljesen bürokratikus gépezetté fajult intézmény, amelynek legfőb teendőjét kölcsönügyletek lebonyolítása képezi, úgyszólván kizárólag a vagyonos árvák érdekeivel törődik, mig a vagyontalan, tehát gyámra leginkább rászorult árvák dolgával ugyancsak édes-kevés baja van. „Kórházügy" : ez a szó a mai magyar közigazgatás szótárában nem kórházak felállítását, fejlesztését, a betegápolás intézményeinek kiépítését jelenti, hanem — különösen nálunk — kizárólag a kórházi költségek behajtását, vagy a behajtás forszirozását. „Iskolaügy" titulusa alatt nem intenzív és széleslátókörü kultúrpolitikát folytat közigazgatásunk, amely korszerű népnevelési és közoktatási intézmények létesítését és fejlesztését jelentené, hanem tevékenységet, mely abban merül ki, hogy a hatóság időnként beidézi az órákat mulasztó tankötelesek szülőit és rendbirsággal sújtja őket, mert nem képesek gyermekeiket az iskola látogatáshoz elengedhetetlenül szükséges lábbelivel ellátni. Vagy jellemezzük, mit jelent a mai magyar közigazgatásban ez a legspeciálisabban szociális vonatkozású cim: „Szegényügy" ? Jelent pl. speciel! nálunk, Pápán hetenként és fejenként 1 K 60 f-es és 2 koronás segélyeket, amelyeknek 50%-kal való felemelését csak a világháború negyedik esztendejének második felében tartotta szükségesnek képviselőtestületünk. A mai magyar közigazgatás csak arra jó, csak azt a célt szolgálja, hogy kötelezettségeket rójjon a lakosságra, hogy szolgáltatásokat csikarjon ki tőle: működjék mint adósróf, dolgozzon mint sorozó hatóság, vagy most a háborúban: mint rekviráló közeg. Népjólét, népegészségügy, népkultura: nyomor és tudatlanság elleni küzdelem —- idegen fogalmak a magyar közigazgatásban. Vagy legalább is eddig idegen fogalmak voltak, idegen fogalmak voltak nálunk, Pápán is. Dr. Tenczlinger József székfoglaló beszédje biztató reménységet nyújt a város lakosságának, hogy rövid idő múlva be fog bizonyosodni, hogy tényleg csak voltak. Török Mihály. Ház-eladás. A Somlai út 85.-ik számu ÚJ HÁZ mely áíl két szoba, két konyha, mellékhelyiségekből, nagy kertből, szabad kézből eladd. Bővebb értesítés nyerhető Sefinkó Manónál Pápa, Rákóczi utca 13. szám. yERNBERG HEGEDŰ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RAKOCZI-U T 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30"— Hangversenyrhegedü, mesés jóhangu t K 60"— Vonó K 8"—, K 12--, K 15"— Rendelésnél a pénz előre beküldendő. I