Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-08-11 / 32. szám

adások és bevételek egyensúlya tehát nem ingott meg. Azonban a köz- és magántisztviselők és -alkalmazottak és a munkásság és a szegény néposztályok szabad prédájává, lettek a termelők kapzsiságának, a lánckereskedelem szemérmetlen árfelhajtásainak és az ipar terén felburjánzott tűrhetetlen áruuzsorának. A viszszaéléseket ostorozó sajtón kivül alig volt nekik hathatós védelmök sehonnan sem. Exisztenciájukat kétségbeejtő katasztrófa fenyegette. Most, az új közellátási rezsim szebb és biztatóbb jövőt igér nekik és hisszük, hogy nemcsak igér, hanem tesz is érdekökben. Úgyis a tizenkettedik órában érkezik meg a várvavárt segítség. Szintén jóleső érzéssel olvassuk az Orsz. Közélelm. Hivatal új elnökének ama nyilatkozatát, hogy a magas húsárakat indokolatlannak és jogosulatlannak tartja. Fején találta a szeget. Az élelmezésünknek egyik rákfenéje é^pen ez volt. És hiába emeltük fel ellene tiltakozó és támadó szavunkat, mindenütt süket fülekre találtunk. Néhol maga a megyei főhatóság is felült azoknak a hamis érveléseknek, amellyel az érdekelt iparosok előállottak s még akkor is meghagyta a magas maximális árakat, amikor már az élőmarha árak nagyot estek. Hogy csak egy példára utaljunk. Az országban már egy hónapja mindenütt jóval olcsóbban veszik a marhát s a borjut, mint azelőtt. Igen sok helyen ennek megfelelőleg a hatóság közbelépésére a marhahús ára 5—4 kor., a borjúhúsé pedig 4—3 kor. lett. Azonban több városban ennek ellenére 7 kor. maradt a marhahús ára és 7—6 kor. a borjúhúsé. Szabad ilyen aránytalanságnak és egyenlőtlenségnek lennie bárhol is az egyik legfontosabb élelmicikk árai között? Szabad ezt csak rövid ideig is eltűrnie egy város élelmezését szivén viselő hatóságnak ? A városok közélelmezésére adott legfelsőbb Ígéretben bizunk, hogy többé ily anomáliák nem lesznek. Sok egyéb üdvös és gyakorlatilag is hasznos elvet foglal magában az új programm, amelyek végrehajtása közellátásunkban nyugalmat teremteni van hivatva. És e programm magas hirdetője meg lehet győződve, hogy az egész magyar sajtó a legteljesebb enerzsiával támogatja őt beígért törekvéseiben. Gj. Gy. A főiskolai nyomdába egy tanonc • felvétetik. • ajánlja kitűnő ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron köloaönöi, javít és hangol zongorát, pianinót. Pápa, Főtér. Yárosunk hús- és zsir-ellátása, A közélelmezési bizottság a héten két napon át a város közönségét rendkívül érdeklő fontos ügyben tanácskozott, s habár még végleges határozatot nem hozott, a vállalkozók között kifejlődött üdvös verseny folytán rnár is azt mondhatjuk, hogy a város részére sikerült igen jelentékeny anyagi előnyököt biztosítani. Az történt ugyanis, hogy a bizottság f. hó 7-én tartott ülésén kezdte meg tárgyalását a Horváth István és Braun Dezső céggel az 1917—1918. élelmezési esztendőben eszközlendő sertéshús és zsir szállítására. Ezen cég, illetve ezen új cég egyik tagja: Horváth István, előnyösen ismert sertésszállítónk három éven át ellátott bennünket egyideig elég olcsó hússal és zsírral (igaz ugyan, hogy abban az időben még általánosan olcsóbb volt úgy az élő sertés, mint a takarmány, mint ma); a mostani társas cég azonban elfogadhatatlan drága ajánlatot tett, bizva abban, hogy egyedüli ajánlattevő lesz, mert hisz sem az élelmezési bizottság, sem a városi hatóság nem irt ki a szállításra pályázatot — ami helyes is —, de még csak fel sem szólított senki mást arra, hogy tegyen a város ellátására ajánlatot, sőt a házikezelés gondolatával sem foglalkozott. így tehát a fenti társas cég ajánlatán nem is csodálkozunk. De annál inkább csodálkozott a Horváth és Braun cég és az ő ajánlatukat támogató néhány bizottsági tag, amikor az ajánlat felolvasása után Gaál Gyula és Hochschorner Jenő megbízásából Révész főmérnök előterjesztette azt az ajánlatot, hogy minden a városnak átadott hizott (legalább 140 kg.-os) sertés után befizet Gaál Gyula a város pénztárába 50 K-t és minden, leölésre kerülő sertés után Hochschorner Jenő befizet ugyancsak 50 K-t, darabonként tehát 100 K-t, vagyis — 2000 darab lévén a város évi szükséglete — a városnak adott jutalék kerek 200.000 korona! Csak azt kötik ki, amit Horváth István és a Braun cég is kér, hogy 1. a város szerezze meg a hizlalási, helyesebben a takarmány bevásárlási jogot; 2. mentesse fel a katonai szolgálat alól közérdekből Hochschorner Jenő hentest és mészárost (a másik cégnél Horváth István a felmentett), aki azután nemcsak hogy maximális áron adja a zsirt és hust a város öt üzletében saját személyzetével és saját költségén kimérve, hanem — ami igen fontos — virslit, szalámit stb. hentesárút is gyártana, ami tetemesen javítaná a közélelmezést. Ezen ajánlat után Horváth István kijelentette, hogy ő is megadja ugyanezt! A bizottság zavarban volt és mindkét céget újabbi ajánlattételre szólította fel s ezen újabbi ajánlatot folyó hó 8-án tartott ülésén tárgyalta. Ezen újabbi ajánlatokban (a Horváth és Braun-félében) igen előnyös az, hogy — bár mérsékelt mennyiségben — havonként 60 drb. zsirdisznót méretnének ki, de elfogadhatatlanul túlmagas áron, már augusztus 15-től kezdve, mig Gaál Gyula felajánlotta, hogy: 1. vagy végeztesse házilag az egész sertéshizlalást a város (mint Győr, Szombathely, Czegléd, Kecskemét, Temesvár, Szeged, Kiskunfélegyháza stb., amelyeknél az elért eredményeket dr. Lakos ismertette, felemlítvén, hogy most is pár száz darab hizott sertésük van), ez esetben Gaál Gyula vezetné a sertéstelep ügyeit, ami kellő garancia; — 2. vagy pedig vállalja ő (Gaál Gyula) saját veszélyére, s átadja maximális áron a hizott sertéseket és ezenfelül az elérendő haszon 50%-át a városnak. A bizottság ezen ajánlatot tartotta elfogadhatónak, s hogy az átmeneti időre, amig Gaál Gyulának zsirdisznói lesznek, a város el legyen látva zsirral vagy szalonnával, kiküldötte Csoknyay Károly éleim, főnök vezetésével dr. Lakos Béla és Gaál Gyula képviselőket a központokhoz a zsir, illetve takarmány beszerzése végett. Most elválik, hogy ki szállítson, s hogy milyen lesz az új élelmezési évben a hús- és zsir-ellátásunk. A helyes útról letérni nem szabad, s vigyázni fogunk, hogy a közönség, illetőleg a város érdeke csorbát ne szenvedjen. A 19-esek egy hajnali csatája. A zászló meghajlik előtted, Hazánk örömkönyet sir, Büszke homlokod köré Babért övez a hir. * Lángbetükkei írtad neved „ Klió könyvébe hős Tizenegy! 1917 julius 19. Méla csend. Az ég úrnője hinti sugarait a kopár hegyekre s csókja nyomán mesebeli tündérkék hancúrozását hallja a felizgatott képzelet . . . Méla, csendes éjjel! Álmok, rózsás ábrándok takarója. — Ólom szárnyon lassan röppen el az éj. Elmúlt a szellemek kisértő órája s a mutató foszfor lángja „Mementó mori"-ra int. Még egy fél óra ; húsz perc; tiz perc. Egy perc! Vége! Hirtelen, mintha az ég szakadt volna le, vagy a pokol kapuin tódult volna ki a mérhetetlen láng. Hétszáz ágyú bömbölve okádja tüzét az ellenség árkaira. — S az ember, a porszem, a hitvány, tökéletlen alkotás ujjong, örül a vésznek, a pusztulásnak s kacagva nézi az ellenfél küzdelmét. Az éj, az „ábrándok leple", a holdvilágos szerelmes éj foszforlángokra tépve röppen tova. Szinte sir a föld, amint az otromba gránátok s aknák mély sebeket tépnek fel testén. Pusztulás, gyászos enyészet I — 9 óra 50 perc. A bömbölő orkánban — mint a borús fellegek sötét kárpitján keresztül törő napsugár — percnyi szünet áll be. Pillanatra elül a vészmadár, hogy a következő pillanatban újult erővel kapjon szárnyra s a fellegek közt lobogtassa Mars tépett zászlóját. Még néhány röpke perc. Az ágyuk lassanként elhallgatnak, vért szomjúhozva, csatára készen áll s feszülten vár a kisded csapat. A nagy karmester lecsap, a zaj elül, kétszáz halálra kész vitéz búcsúzik az élettől. Bősz csataszó s a kis sereg már hullahegyeken tör elő büszkén s vígan, mintha a gránát lakodalmi nótát zengne. Rajta előre! Rajta magyar! Kaszál a gépfegyver s az őrült zajba belesikolt egy-egy haldokló jajgatása. Hurráh, hurráh! Győztes roham s az ellenség patakzó vérétől pirosan leng a diadalmas lobogó. Győztünk, hurráh, hurráh! A győztes sereg mámorban úszik s testvérek borulnak egymás kebelére boldogan, hisz oly rég nem látták egymást: ezer halál állított köréjük tiltó oszlopot! Vége van az ütközetnek. Az őrült zajt felváltja a csend, s a szeliden mosolygó nap csókjaival füröszti az imént megriasztott szabad természetet. Álom volt ez? Álom, borzalmas álom, a hősök, a szegény elesett hősök örök álma ! ! Vasváry Jenő hadnagy. Szeretetadományokat kér a Hadsegélyező Hivatal átvételi különítménye Budapest, VI., Váczi-utca 38. Évtizedek tapasztalata, hogy testedzésre, bedörzsölésre, a betegségek elhárítására legjobb háziszer a BRÁZAY SÓSBORSZESZ!