Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.
1917-11-24 / 47. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. QlőfiieUti árak: Egész érre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. többi kiadásokhoz képest csekély összeget igényel. Kelt Pápán, 1917. évi november hó 13-án. Kristóffy Gyula Molterer János felügyelő. kir. műszaki tanácsos. * E helyreigazító célzatú válaszhoz a következő megjegyzéseket kell fűznünk. A tetőfelállítás költségeinél kifogásolt véleményünk igazolására elég annyit mondanunk, hogy abból mindenki, aki az ügy iránt érdeklődik és azt ismeri, mást nem olvashat ki, mint amit mi olvastunk ki belőle. Mert e tekintetben nem azért volt a műszaki vizsgálat fölkérve, hogy mutassa ki, vájjon előreláthatólag „a vágóhíd építése alkalmával elmaradt tetőszék akkori és mostani ára között" mi lesz a költségtöbblet, hanem azért, hogy ha tudja, tájékoztassa a várost arról, vájjon mennyibe fog kerülni a vágóhíd reparációja. Erre kíváncsi a közvélemény, erre kíváncsi a városi hatóság is, amely a műszaki vizsgálatot kérte s e szempontból fogtuk fel mi is és fogták fel mások is azt a valóban labirintusos jellegű mondatot. Egyébként köszönjük a helyreigazítás e pontját azért is, mert most már látjuk, hogy a vágóhíd teljes rendbehozásának költségeire vonatkozó álláspontunk igazolva lesz. Sokba, igen sokba fog kerülni. Ami azt illeti, hogy az anyag- és munkaerő hiánya lett volna oka a vágóhid-kijavítási munkák elmaradásának, — ismételjük és fönntartjuk erre vonatkozó múltkori tagadó válaszunkat. Minket ebben a következő hatósági határozat is megerősít. A mult év aug. 26-án kelt 1001/916. sz. tanácsülési határozat szerint, mivel Fa Mihály 5631 K 90 f vállalati összeggel tesz ajánlatot s jóval olcsóbb Czifra József ajánlatánál, a tanács a vágóhíd tetőzetének kijavításával Fa Mihályt bizza meg. És hogy nem a munkaerő, vagy anyag hiánya miatt nem teljesítette a mai napig vállalkozó e munkát, hanem más okért, azt bizonyítják az ugyancsak mult év aug. 29-én kelt 104I/sz. tanácsülési határozat sorai, melyek szószerint így hangzanak: „Fa Mihály ajánlata, illetve javaslata a vágóhíd tetőzetén felrakandó aszfaltlemez széleinek bádoggal leendő burkolására. — Határozat: Mielőtt a tanács ez ügyben érdemlegesen intézkednék, utasítja főmérnököt, hogy a veszprémi kir. államépítészeti hivatal főnökét hívja meg s a helyszínén történt megállapodás után állapítsák meg, váljon a javasolt munkára tényleg szükség van-e?" Ez világos beszéd. Fa Mihály elvállalta a munkákat, anyag- és munkaerő hiányáról tehát szó sincs. És ennélfogva hiába való arra a budapesti vállalkozó cégre is hivatkozni, hisz nem volt szükség rá. E munkák elmaradásának magyarázata szerintünk abban rejlik, hogy Molterer János, veszprémi kir. műszaki tanácsos úr megkapta-e a fenti tanácsülés felkérő határozatát, vagy nem. S ha megkapta, a kérésnek mikor tett eleget. Arra vonatkozólag pedig, hogy a villamos ..... „ , Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. Laptulajdonos főszerkesztő: | 3 t> R KÓRÖS ENDRE I H^ r <^ etés e' c f®l vé t* t n«k a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Ko> n ^ ' Mór fiai, Oigler Béla urak Üzletében is. Részvétet a nyerőknek? Az adósróf kellemetlen találmány, alig van valaki, aki ezt ne érezte volna már fájdalmasan. Az adósróf túlerős csavarása ellen a messze mult homályába vesző, háború előtti időben nem is egyszer szólaltunk fel. e helyen. Az osztrák versennyel küzdő iparos, a tisztességtelen konkurrencia átkát nyögő kereskedő ótalmazóra talált e hasábokon. Nem nézhettük, hogy az adósróf egzisztenciájukban támadja meg őket, kiszorítsa kezükből verejtékes munkájuk gyümölcsét. De azzal az adósróffal, amely most vagy két hete működik városunkban, már egészen máskép vagyunk. Mikor arról van szó, hogy az állam közjövedelmét minél hatalmasabban gazdagítsák azok, kik a háborúban hatalmas vagyonokhoz jutottak, akkor el kell, hogy némuljon a finánc elleni hagyományos ellenszenv s azt kell mondanunk: menjen az igazság a maga útján. Mert mi az igazság ? Az igazság az, ^ogy milliók és milliók vannak e hazában, kiktől a háború csak újabb és újabb áldozatokat kívánt. Akiket nyomorúságba taszított, akiket mindenükből kiforgatott, akiket betegekké, nyomorékokká tett, akiket megfosztott életüktől. És szemben a milliók ezen táborával áll egy másik tábor, azoknak tábora, kiknek a háború kitűnő üzlet volt néha abban az üzletágban, amiből korábban is éltek, máskor azonban oly téren, amelyre csak a háború kedvéért, a kínálkozó százszorta nagyobb vagyonért léptek. Ha most ezekkel szemben az adósróf valamivel tán keményebben működik, mint az nekik tetszésükre van, jogosult-e az óhaj, hogy részvéttel viseltessünk irántuk s a régi hagyományhoz hiven a finánc ellen forduljunk? Részvét a nyerőknek ? Képtelen kívánság akkor, mikor az egyik — bár tán nem is volt oly erős testben — a harctér minden szenvedéseit végigkinlódta, mig a másik, hadseregszállítás címén felmentett lévén, csak kényelmes zsölléjébe dűlve olvasott a háború borzalmairól s amellett nagy vagyonhoz jutott. Távol álljon tőlünk, hogy az ellenkező végletbe tévelyedjünk. Az üzleti kockázatot kétségtelenül méltányolnia kell az állam pénzügyi exponensének, de hogy mi elsősorban az élet kockázatát tartjuk nagyra, azt tőlünk senki rossz néven ne vegye. Részvétet a nyerőknek? Viszás kívánság. Az élet megnyeréséért a legnagyobb adó sem nagy. Martiam. Mégegyszer a közvágóhíd. Vettük a kővetkező közleményt: Hivatalos tisztelettel kérjük a „Pápai Hírlap" folyó hó 3-áról keltezett példányában „Műszaki vélemény a vágóhidról" irt közleménynek következő szíves helyreigazítását. A jegyzőkönyv egyik pontjában a javaslatba hozott tetőfelállítás költségeinél szószerint a következőket közöltük: „E munkák végrehajtásával a városnak kimutatható kára előreláthatólag nem lesz; mert a védő rétegnek alkalmazott aszfalt beszerzési és jelenlegi ára között oly nagy különbség van, hogy az nemcsak az aszfaltburkolat lerakás és felszedés költségeit, hanem a vágóhíd építése alkalmával elmaradt tetőszék akkori és mostani ára kőzött mutatkozó költségtöbbletet is nagyrészt fedezi." Téves volt tehát a jegyzőkönyv e részének olyan értelmezése, és az ahhoz fűzött merész állítása és stb. kitételei a közleménynek, mert a jegyzőkönyvből tényleg nem olvasható az, hogy „a védő rétegnek alkalmazott aszfalt beszerzési és jelenlegi ára között oly nagy különbség van, hogy az úgyszólván csaknem egész nagy javítási kiadást, illetve a javasolt tetőépítés költségeit fedezi". Vagyis szakértők csak az aszfalt-lerakás és felszedés költségeit és az építés alkalmával elmaradt tetőszék akkori és mostani árai között mutatkozó költségtöbbletet és nem az összes javítási kiadást és a tető építési költségeit említették a jegyzőkönyvben. Ha a Szerkesztőség a helyreigazítással kapcsolatosan a lap tisztelt olvasóival a hivatalos eljárásra szánt jegyzőkönyvnek bővebb helyreigazító magyarázatát is óhajtja közölni, e tekintetben a következőkkel szolgálhatunk. Tény, hogy a város által készített aszfalt védő réteget javították és meggyőződtünk arról is, hogy az a hőmérséklet-változás következtében újból megrepedt és meg fog a javítás után is repedni, azért hoztuk javaslatba, hogy azt szedjék föl, és helyette külön tetőt készítsenek. Tehát nem hatósági intézkedések hiánya miatt, hanem a be nem vált aszfaltfedés az oka, hogy a hiányok ma is fennállanak. Hogy anyag-, munkaerő-hiány általában oka az építési munkák szünetelésének, nem kell bővebben indokolnunk a jelen esetben. Még csak azt em'ítjük fel, hogy a javítási munkákhoz megrendelt anyagot ma sem képes a felmutatott levelezés szerint az arra vállalkozó budapesti cég szállítani. Megjegyzem, hogy véleményünket villamos vezeték elpusztulására és a többi kisebb javításokra nem terjesztettük ki azért, mert az a
