Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-06-09 / 23. szám

Porzó régi íráson A Petőfi-Társaság Vigyázó-díjával jutalmazott költemény. — Régi levelek közt lapozgatok. Kezembe kerül egy sárga levél. Az, aki írta, régesrég nem él. A levél alatt az apám neve. Erősek, durvák a vonások. És sűrűn porzó hintve rájok. Aki írta: hatalmas volt, erős. Parancsolni tudó, büszke, kemény, uralkodásra termett, hős legény. Emlékemben alakja felmerül. Látom széles vállát, okos szemét, s ökölbe szorított, kemény kézét. Hallom a hangját. Mintha zúgna még. Ma: kürt se szól úgy, ahogy ő beszélt. És mindég csak parancsolt, sose kért. A vén levelet míg visszateszem, porzószemek szaladnak rajta át; gúnyolva az elmúlást, a halált. A porzó, mit keze hintett ide: im él, még most is itt futkos, szalad ! S aki hintette: por a föld alatt Aki hintette: rég halott, hamu. Isten képéből vonás sem maradt. Szétfoszlott minden egypár nap alatt. Agy, szív, karok, bátorság, büszkeség. Mi embert emberré tett, mind oda! A sirnak nincs egyebe, csak pora. Ami nem élt, az él most is tovább. Gurúl, szalad a fakó levelen s azután végigfut a kezemen. Most még meleg a kéz, melyen szalad. De holnapra hideg lehet talán ? s jó falat lesz a férgek asztalán. Kihűlnek az egykor meleg kezek. Az életért mindenki megfizet. Ingyen nem adnak agyat, se szivet. Csak ami nem élt: az élhet tovább. Élnek a semmik, a porzószemek. És semmivé lesznek az emberek .. . Vértesy Gyula. Vértesy Gyula tanfelügyelőnknek ez a verse most jelent meg az Uj Időkben; ez az a műve, amelyet annyi száz között a Petőfi-Társaság a Vigyázó-féle jutalommal tüntetett ki, pedig épen nem érzik rajta a modernizmus szele, hanem valódi poézis szól belőle. Vértesy képzeletvilágát bizonyos fájó borongás teszi, mintha fájna neki az élet, s ennek jelenségei képzeletvilágát nem az égbe ragadják, hanem elviszik a csendes kertek bólyintgató akácaira s meg-megdöbbenő aggodalommal érzi az elmúlás mindent egyenlővé, semmivé tevő rideg kezét. Porzó régi iráson a Petőfi-Társaságnál jutalmat nyert müve egyjészt fényes bizonyítéka az ő finom, érzékeny — impresszionista — természetű művészi tehetségének, amelyet az is meghat, ami másra semmi hatást sem gyakorol: egy kis semmiség (egy szem porzó), kis érzéki benyomás (a porzó végig fut kezén), egy mosoly, egy sziv, egy tekintet vagy ezek elmaradása, nála természeti szuggeszciót ad s dal csendül föl kobzán. Igazán rá illik, amit Reviczky Propria laus-ában oly szépen ir: Örömre, búra, oly fogékony Szivem, hogy megrezdíti minden, S mint érzékeny, művészi mérleg A porszemtől is félre billen. Ilyen porszem indította meg Vértesy képzetvilágát is. Atyja elsárgult levele került kezébe, amelyen még ott vannak, futnak, szaladnak a porzó szemek, ezek benyomása alatt föléled lelkében atyjának fiúi tisztelettel s szeretettel bevont alakja s az elmúlás hangulatának fájó hatása alatt érezteti, hogy por, hamu, semmi vagyunk, hisz atyja, aki maga volt az erő, bátorság, büszkeség, semm ivé lett, mig a porzó, amelyet soraira hintett, im él, még most is futkos, szalad, s aki hintette, por a föld alatt. Kiszárad az agy, kihűl a sziv, ami embert emberré tesz, csak annak van élete, ami nem élt, hisz gurul, szalad. S ezek az emlékek visszavezetik önmagához, a kezén végig guruló porszem az elmúlás, a megsemmisülés fájó hangulatával vonja be a befejező szakokat, nem fölemelnek való tartalmukkal, hanem lehangolnak, hisz az emberi lélek úgy szereti hinni a fennmaradás vigasztaló gondolatát, pedig az élet eléggé igazolni látszik Arany J. gondolatát, hogy az emberek csak fuit-okká lesznek. Vértesy e szavakban csak megerősíti költő társának gondolatait: Él az ember küzdve, bizva, Vágya hajtja: tudni, tenni, Aztán meghal s azontúl — Nincs rá nézve semmi, semmi! Mindennek csak egy a célja, Itt a földön az enyészet. S ime Vértesy e művével — talán szándékán kívül — hisz csak fájó hangulatának akart megfelelő, szép hangokat adni, örök emléket emelt, mert az enyészet csak az anyagra vonatkozik, az agy kiszárad, a sziv kihűl, de termékeik: a 'gondolatok s az érzelmek élni fognak; igaza van Vértesynek, hogy az életért mindenki megfizet s pedig a legértékesebb kincsével: ez élettel s oda adja a halálnak; ingyen nem adnak se agyat, se szivet, de az igazi agy, igazi sziv élni fog s tisztelet s hála között fogják emlegetni. Vértesy e műve is élni fog, olvasása közben sokban fájni fog az élet, az elmúlás gondolata, de vigasztaló is lesz, hogy bár elenyészünk, mint Vértesy verse igazolja — élni fogunk; hisz mint Petőfi egykor szüleinek, anyjának (Anyám tyúkja) verseiben örök emléket emelt: úgy állított V. atyjának e versében örök, múlhatatlan emléket, bár itt-ott erős realisztikus nem költői vonásokkal rajzolja az elmúlást (s jó falat lesz a férgek asztalán) mint Endrődi meghalt fiáról szóló verseiben ; de ő is müvei alapján élni fog minden az ő hangulatát, gondolatát megértő, vele együtt érző sziv" szeretetében. Dr. K. L. HETI ÚJDONSÁGOK, — Űrnapja. A r. kath. egyház poétikusan szép ünnepét, Űrnapját, lélekemelő módon ünnepelték meg városunkban a hivők ezrei. Az egyes helyeken felállított oltároknál Kriszt Jenő esperesplebános mondott misét, a körmenetben résztvevő rengeteg közönség mély áhítattal zengte a szent zsolozsmákat s imádkozott a termékenyítő esőért, az áldott békéért, melyekre a hosszú megpróbáltatások után olyan nagy szükségünk van. Az ünnepély fényének emelésére kivonult honvéd huszár diszszázadot, amely jól sikerült disztüzeket adott, Kovácsics János főhadnagy vezényelte. — Az Operaház új rendezője. Ferenczi Frigyest, a szegedi szinház főrendezőjét, özv. Nobel Árminné helybeli papírkereskedő fiát, az a nagy megtiszteltetés érte, hogy a m. kir. Op eraház rendezőjévé nevezték ki. Ez a kinevezés a legilletékesebb helyről jött méltánylása Ferenczi rendezői talentumának, mit állami ösztöndíjjal külföldön folytatott tanulmányozásával is fejlesztett. Az Operaház az ország első színháza kétségtelenül jeles műszaki erőt nyert Ferencziben, aki nemcsak elismert rendező, de kitűnő színész is. E két kiváló tulajdonság párosulva pedig csak hasznára válhat az Operaház előadásai qualitásának. — A villamvilágítási bizottság e hó 5-én tartott gyűlésén foglalkozott villanytelepünk 1916. évi zárószámadásával, amelyet mai vezetőcikkünk elég részletességgel ismertet. A számadást a bizottság elfogadta. Ezután a bizottság elnök jelentése alapján elhatározta, hogy a cséplésre való tekintettel az Orsz. Szénbizottságtól még idejében 50 waggon szén mielébbi megküldését kéri. A szénhiány miatt kimondotta, hogy mig e tekintetben a helyzetben kedvező fordulat nem áll be, az esti világítást 9 órától éjjeli 12 óráig korlátozza. Böhm Samu bizottsági tag indítványára határozattá lett, hogy a nyári időre való tekintettel a jéggyár minden második nap működik és a termelt jeget csak is a helybeli fogyasztóknak adhatja el. — Árammegtakarítás céljából a villamtelep felszólítja a magánfogyasztókat, hogy még meglevő szénszálas villamkörtéiket fémszálasokkal cseréljék ki. — Mivel félni lehet attól, hogy a szénhiány miatt a villamvilágítás megakad, a hatóság kötelességének ismerje legalább két vaggon gyertya beszerzését lakosságunk részére. A már elkészült vasrostély 21 ezer koronára menő költségét kifizetik s e célból a telep számlájára a helybeli három fő pénzintézettől i/

r, 2/rj és 4/7 arányában 5%-os folyószámla kölcsönt vesznek fel. Felszólítják továbbá' a telepet, hogy a közvilágítás hálózatának vonalain a korhadt faducokat vagy cseréltesse ki mielébb ujakkal, vagy, ahol lehet, javíttassa ki. A telep személyzetének a drágasági pótlék felemelésére vonatkozó kérelmét a többi városi tisztviselők ebbeli ügyével kapcsolatban intézik el. Végül szűkebb körű bizottságot küldenek ki arra, hogy az 1100 K jutalékot a telep személyzete között arányosan ossza fel. — Kitüntetett közjegyző. A király Kenessey Móric veszprémi kir. közjegyzőnek a közélet és a közjegyzői pályán szerzett érdemei elismeréséül az udvari tanácsosi cimet adományozta. — Tanulmányi kirándulás. A helybeli női keresk. szaktanfolyam hallgatói — 36-an — dr. Kapossy Lucián, a tanfolyam igazgatójának vezetése alatt e hó 3-án hajnali 3 órakor Ajkára mentek az üveggyár megtekintésére. Ajkán várta a tanfolyamot dr. Löbl Gyula, a gyár orvosa, aki megtisztelő szívességgel szerezte meg a gyár megtekintésére az engedélyt; a gyárban maga az igazgató kiváló előzékenységgel vezette a tanfolyamot s szolgált értékes magyarázattal. A hallgatók odaadó figyelemmel szemlélték az üveggyártás részleteit; készítettek pedig befőttesüvegeket, ivópoharakat, söröskancsókaí, sósborszeszes-üvegeket, lámpaüvegeket, kis füles korsókat, nagy üvegkancsókat. Különösen érdekes s bár huzamosabb ideig tartott, a figyelmet teljesen lekötő volt a szines üvegekkel ellátott levélnyomó készítése, amelyet az igazgató megtisztelő figyelemből külön csak a tamfolyam kedvéért mutatott be. Majd megnézték az igazgató vezetésével az anyagraktárt, a csiszolóműhelyt, a csomagolóhelyiséget s e nagyon is tanulságos körút befejezésével az igazgató minden egyes hallgatót utónevének kezdőbetűjével ellátott ivópohárral tisztelt meg. Tapasztalatokban gazdagodva tért vissza a tanfolyam a délutáni vonattal Pápára. E helyütt közöljük a tanfolyam igazgatóságának következő köszönetnyilvánítását: E nagyon is eredményes tanulmány után igaz köszönetünket fejezzük ki a helybeli állomásfőnöknek a külön waggonért, dr. Löbl Gyula úrnak az engedély kieszközléseért s ezért a megtisztelő szives figyelméért, hogy mindvégig velünk volt; a gyár i. t. igazgatójának a megadott engedélyért s azért a megtisztelő, fáradságot nem sajnáló szívességért, amelynél fogva magyarázataival feledhetetlenné s értékessé tette e tanulmányi utat. Az igazgatóság. — A keresztény munkásegyesület folyó hó 7-én, csütörtökön este fényesen sikerült előadást rendezett. A Griff-szálló nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség hangos tetszésnyilvánítással jutalmazta a műsor minden egyes számát. Gáty Zoltán és Gáty Miklós gyönyörű hegedü-duettje után Tóth Annus ragyogtatta ismert énekművészetét Szentgyörgyi Sándor preciz zongorakisérete mellett. Széptóth Mariska kiváló tudásra valló zongoraszáma után a „Huszártörténet" cimü három részből álló szinmű előadása következett, amelyet „Akik itthon maradtak" cimü jelenet követett. Mindkét darabban a ker. munkásegylet tagjai jeleskedtek buzgalmuknak megfelelő sikerrel. Dr. Giesswein Sándor prelátus, orsz. képv. előadása a megjelentek igaz sajnálatára elmaradt. Az estély, melynek egyetlen, de elejétől végig kitartó kellemetlen száma a rettentő hőség volt, szép összeget eredményezett az anya- és csecsemővédelem nemes céljára. Felesleges a pipereszappan, mig „ZOLIN" szappanpótló mosdótabletfa van a háznál! ================== Vetekedik a legjobb pipereszappanokkal! Mindenütt kapható! ~ Készí ti: BRÁZ AY KÁLMÁN szappan^yára, BUDAFOK.