Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-03-03 / 9. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetéai árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐKöS ENDRE. Kiadóhiratal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Arany János emlékezete. Éppen száz éve annak, hogy a Gondviselés pazar kegyelme Arany Jánossal ajándékozta meg e nemzetet. A nagy átalakulás korának gyermeke ő is, azé a koré, amelynek égboltja tele van tündöklő csillagokkal, ragyogó napokkal s fénylő meteorokkal. Azé a koré, amely nemcsak megértette a nemzet jövő fennmaradásának feltételét, az egységesítő, a valóban nemesítő demokráciát, hanem ennek az összeforrasztó és polgárosító elvnek szentelte minden alkotó erejét. Arany János e nemzetépítő munkában a múzsák lantjával kezében vett részt. S a lant hangjainál majd régi korok hun és magyar bajnokai lépnek elő ó sirhantokból, hogy megelevenedett dicsőségökkel lelkesítsék az utódokat a haza üdvének tovább munkálására, majd komor mesék bús sorsú hősein az erkölcsi rend parancsát látjuk tündökölni; majd vidám beszélyek játszi enyelgése bilincseli te figyelmünket; majd a „legnagyobb magyar" haldián kesergő óda megrázó akkordjaival zokogásra készti lelkünk. Általa édes anyanyelvünkön halljuk szólni a derült egü görög ókor csodált költőjét: Anitofanest és a ködös Albion szellemóriását: Shakespearet. — Hol Hómér mosolygó égboltja árasztja melegét műveiben, hol Ossian borongós szelleme érezteti velünk csodás hatását. S az ének, mi ajkiról fakadt, ajkról-ajkra szállt. Toldi meséjét nincs magyar, aki nem ismerné s csodás szépségeiben nem gyönyörködnék. Mindnyájan értjük költeményeit, kicsiny, nagy egyaránt, pedig Pindaros művészetével kezelte lantja húrjait. A nyelv, a zengő édes magyar nyelv, fönséges egyszerűségében s hódító varázsával nála jelenik meg utolérhetetlen királyi fényben. Költője s tanítója volt a kornak, amelyben élt, költője és tanítója marad a nemzetnek, amig csak egy magyar lesz a földön. Művészete örök büszkeségünk, neve örök dicsőségünk. r. 1. x Felmentési javaslat űrlapok kaphatók Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Arany János születésének 100, évfordulóján — Vozáry Gyulának ajánlva. — „Hullatja levelét az idő vén fája, Terítve hatalmas rétegben alája." Én ez avart járom . .. tűnődve megállok S felragyogó szemmel messze múltba látok . . . Csonkatornyú város . .. bogárhátú háza .. . Megzörrent, tudom, ma az „eperfa" ága. Szabad hajdú fészek, tudom, újra látja, Mint csap fel az égen egy „üstökös" lángja . .. . . . Bús vigasztalója bujdosó kurucnak, Ködbe vészett hangja tárogató szónak ... Tiszta kék egünkön sötét felhő támadt, Szép magyar hazánkra ráborult a bánat.. . Irtó vihar zúdult mesemondó népre, Ős mesefák törzse kitörve, kitépve .. . Hallgatott a nóta ... hallgatott az ének, Sötét árnya ült ránk bús, mogorva télnek . .. Este volt. .. este volt... De fény gyúlt az égen — Egy évszázad telt el már azóta épen — Fején babérággal, kezében a lantja . .. Ihletten pengeti .. . gyönyörű a hangja. Oh, volt pellikánja kietlen mezőnek, Búsongó madára hives, ködös ősznek, De volt kis pacsirta ~ tavasz hirdetője, „Zöngzetes dalával" népe ébresztője. Ha kissé meghalkult, de felcsendült újra, Sirt, zokogott, zengett, nótázott a húrja ... „Szövődött csodamód a szép meseszőnyeg, Akár himes pástja harmatos mezőnek." Bűbájosán mesélt mult dicsőségéről, „Buda haláláról", „Toldi szerelméről", „Daliás időkről" zengve szólt az ének . . . Velszi bárdok kobzán gyásza sirt e népnek. Tiszta volt a szive. Az érzése forró. Mondása lelkéből közvetlenül omló ... Színarany volt nyelve, amint zengett ajka — Oh, aki hallotta, elmélázhat rajta! — Cseng, mint a kis patak tiszta csobogása, Zúg, mint a kürtöknek zengő harsogása, Játszik, szökell, tréfál, ha mulat a kedve, Dallamos zenével, bűvös-bájjal telve ... „. .. Hullatja levelét az idő vén fája, Terítve hatalmas rétegben alája." Én ez avart járom... tűnődve megállok S felragyogó szemmel jövendőbe látok : Míg itt az ajkakon magyar beszéd csendül, Mig itt a lelkekből magyar nóta zendül, Míg itt hű kebellel, magyar szívvel állunk S bűnhődve a multat, jobb jövőre várunk, Amig mi könnyezünk tárogató szónál, Oh, amig hevülünk a szépnél, a jónál, Eszményekért, amig harcra állunk készen : Arany János neve drága kincsünk lészen! Csizmadia Aladár. A Pápai Takarékpénztár közgyűlése. A Pápai Takarékpénztár, városunknak ez a pénzügyi körökben előnyösen ismert, s a közönség részéről a legteljesebb bizalomnak Örvendett pénzintézete szerdán délután tartotta — immár ötvennegyedik — évi rendes közgyűlését saját székházának dísztermében. A közgyűlésnek két fontos eseménye volt. Karlovitz Adolf enök megnyitó beszéde, s az intézet alaptőke-felemelése. Karlovitz Adolf beszéde két részből állott. Az első részben nagy hozzáértéssel, alapos tájékozottsággal általában vázolta a háborús pénzügyi helyzetet, a jövő financiális feladatait, a másik részben pedig az intézet beléletét, a tőke-felemelés szükségességét ismertette. Szinte tanulmányszámba menő megnyitója arról tett tanúságot, hogy az elnök állandóan figyelemmel kiséri nemcsak az ország, de a világ pénzügyi viszonyait s az így leszűrt tanulságokat értékesíti a gondjaira bizott intézet vezetésében. A közgyűlés lefolyásáról különben a következőkben számolunk be : Karlovitz Adolf elnök kevéssel 3 óra után nagy figyelemmel nailgatott, rendkívül eraekes beszéddel vezette be a gyűlést. A pénzintézetek nehéz helyzetének vázolásával kezdette. A pénzkereslet a mult évben még jobban megcsappant, viszont a betétállomány túlon-túl megnövekedett, ami a kamatláb leszállítását vonta maga után. Azután rátért a mindnyájunkat legjobban érdeklő kérdésre, a drágaság kérdésére, melyről a következőket mondotta: „Az évnek és a jelennek legérdekesebb, de egyúttal legfájóbb és legerőszakosabb problémája a drágaság! Minden, ami nem pénz, az módfelett megdrágult. Ez másszóval annyi, hogy a pénz vásárló ereje roppant megcsökkent. Irwing Fischer, a New-Haweni egyetemen a közgazdaságtan professzora, a „Kaufkraft des geldes" cimü kitűnő munkájában felállítja a drágaság problémájának megvilágítására, analízisének megejthetésére a forgalmi egyenletét. Levezeti mathematikai rendszerességgel és frappáns bizonyítékokkal azt, hogy a nagy konjunktúrák a természeti törvények erejével hatnak. Bebizonyítja, hogy ár-nívó, melyhez úgy a drágaság, mint az olcsóság, tehát a pénz vásárló erejének úgy pozitív, mint negatív irányban való kilengése tartozik —, tényezői egyrészt a pénz mennyisége, forgalmának a gyorsasága, másrészt az áruk mennyisége. E forgalmi egyenlet egyensúlyát a háború, mint a nagy konjunktúráknak legnagyobbika, törvényszerűen és világosan észlelhető módon zavarta meg. Látjuk belőle, hogy az ár-nivót növelte, azaz drágaságot okozott a pénz szaporodása, annak forgalmi gyorsulása és az áruknak A koncentrált fény