Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-02-24 / 8. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: !>«• KŐRÖS ENDRE. fiiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Társadalmi eltolódások a háború után. A most folyó világháború nem csu­pán az országok mai térképét fogja alaposan megváltoztatni és nemcsak az emberi kulturával összefüggésben levő alkotások, intézmények, ipar, kereskede­lem és mezőgazdaság terén okoz még most kiszámíthatatlan elváltozásokat, ha­nem transzformáló hatását éreztetni fogja a társadalmi téren is és pedig min­den államban, de kiváltképpen nálunk, Magyarországon. Mindazokban az országokban, ahol az ipar és a kereskedelem felvirágzása folytán az anyagi jólét nagy és vagyonos társadalmi középosztályt teremtett, ott az embereket munkájok után értékelik és a nemesen felfogott igaz demokratikus közgondolkozás, amely nemcsak elvben, de tényleg is lerombolta már régen a társadalmi választó falakat, a szellemi munkát mindenkor magasabbra értékeli miiiocn más munkánál éb amiak munká­sait úgy fizetés, mint társadalmi elhelye­zés tekintetében is nagyobbra becsüli. Ezekben az államokban a háború után feltűnőbb társadalmi eltolódások nem állhatnak elő, mert már a köz­gondolkodás miatt azelőtt úgy elhelyez­kedtek a társadalmi rétegek, hogy nincs erő, mely jelentősebb változást tudna előidézni. Sokan meggazdagodnak ott is, talán még többen szegényebbek lesznek, mint azelőtt voltak, a nagy állami terhek felnövekedett súlyát jobban fogják érezni a mult terheinél, ez mind megtörtén­hetik, ámde az nem eshetik meg, hogy egész új osztályok keletkezzenek mintegy a semmiből előállva és elébe tolakod­janak pusztán új szerzésű vagyonuk révén a régebbieknek. Ez a társadalmi egyensúly azonban oly országokban, ahol a vagyon és a születés a tengelye az egész társadalmi életnek, ahol minden, tehát a szellemi \ munka is kénytelen e két pogány kor­béli potentátnak rabszolgálatot teljesíteni és éppen ezért megbecsültetése is e két zsarnok és pöffeszkedő tényező szeszé­lyes jóindulatától függ, ott ez az üdvös egyensúly a háború után valósággal fel­borul. Ismeretlen alakok és rétegek tör­tetnek előre és a régiek — közöttük első sorban a csupán fizetéséből élő intelligens középosztály — mind hátrább húzódnak. E sajnálatos társadalmi eltolódáson, félő, hogy leginkább mi megyünk át. Nálunk a nemesen felfogott, de hatá­rozott demokratikus közgondolkodás még nem nyert egyenjogúsítást az elmékben és a közintézkedésekben. Nálunk még mindig a vagyon, a nyers, durva vagyon az úr, s mint mondani szokták, akinek vagyona van, annak mindene van: van becsülete, előkelő szerepe a társas élet­ben, van esze és képessége a leg­kiválóbb állásokra és rangokra is, sőt még tudománya is van. Hát még akire a vagyonon kivül szerencsés születési körülmények is mosolyognak! Micsoda Caesar lehet az minden téren! Ily viszonyok között a háború alatt meggazdagodott elemek és megvagyono­sodott osztályok a béke idején vagyoni fajsúlyuknál fogva mind előbbre és előbbre íüiuck a iáiöduaími e*neiyezkedésDen és amiről a háború előtt még senki sem mert volna álmodni — még ők maguk sem —, a régi intelligens középosztály, a nagy tiszteletre és elismerésre méltó lateiner hivatalnok osztály elébe tolódnak. Midőn a tisztviselőink a megélhetés gondjai miatt anyagi helyzetök javításáért fáradoznak a kormánynál, ez a fáradozá­suk tulajdonképpen nemcsak a megél­hetés, hanem régi és jogosan megérdemelt társadalmi helyzetük szempontjából is el­bírálandó. Ennek, a nemzeti életben elsőrangú tevékenységet kifejtő, mondhatni nemzeti géniuszként működő és szinte a nem­zetet fenntartó legműveltebb osztálynak, nem szabad a háború után a társadalmi közfelfogásban és új elhelyezkedésben mai helyét feladnia és hátrább szorulnia, mert ez nemcsak hálátlanság volna en­nek az osztálynak elévülhetetlen állam­fenntartó és a nemzeti becsületet védő érdemeivel szemben, hanem azonfölül meggyöngítése lenne azoknak az oszlo­poknak, amelyeken egy ország jövendő­jének biztonsága és boldogsága nyugszik. Valahányszor rágondolok arra, hogy e háborús időkben kik ? és hányan ? és hogyan ? gazdagodnak meg és olva­som a lapokban a tisztviselőknek a mai megélhetési viszonyokkal való küzdelmeit és kérelmeiket fizetésük javításáért, min­dig ezek és ezekhez hasonló gondolatok jutnak eszembe. Igen ! Az egész nemzet érdeke, hogy a háború után a tisztviselői osztályt legalább oly anyagi helyzetbe hozza, amely számára biztosítja régi pozícióját a társadalmi elhelyeződésben. r >, A Korein-ügy. E hét keddjén hozta meg rendőrkapitány­ságunk Ítéletét a Koréin Vilmos cég petróleum árának drágítása ügyében, amely ügy lapunk olvasói előtt bizonyára ismeretes. Az Ítélet marasztaló, mert vádlottat 300 K fő- és 200 K mellékbüntetéssel sajtja. Mi egye­lőre csak ennyit közlünk az Ítéletről, mert még nem jogerős, azonban azt már most is meg­jegyezzük hozzá, hogy a rendőrkapitány elég­nek találta 8 vádló tanú eskü alatti vallomását, holott 37-en voltak beidézve és így 29-nek a kihallgatását mellőzte. Egyébként ez az ítélet csak egyik részét képezi az általunk szellőztetett ügynek. Hátra van még a vizsgálat befejezése és az ítélet­hozatal a másik, szerintünk sokkal fontosabb dologban, abban t. i., vájjon a cég a vármegye és a város részére kiutalt petróleumból nem adott-e el más megyékbe is; továbbá világos­ság derítendő arra is, hogy mig az a harmadfél vaggon petróleum mult év december 13. és 14-én már megérkezett a Koréin-céghez, a róla való hatósági első értesítés f. évi január 5-én jutott a polgármester kezébe, amikorra már ez a kőolaj eladódott. Ugyancsak ott fent a Vacuum-nál szigorú vizsgálatot kérünk arra nézve: miképpen tör­ténhetett az, hogy mig a Vacuum a kérdéses 81 mm. petróleum elküldéséről, mint hatósági kontingensről nem mulasztotta el értesíteni a megye alispánját, ugyanakkor a Korein-céget, amelynek a cimére feladta, értesíteni elmulasz­totta. Lehet oly nagy cégnél, ahol mindennek, az üzletkötésnek, a feladásnak és kiutalásnak, egyszóval: az egész üzletvezetésnek a leg­precízebbül kell lefolynia, ilyen különös hibát elkövetnie. De különben is miképpen egyeztet­hető össze a Vacuumnak ez a kimagyarázása azzal, a lapunkban is szószerint közölt nyilat­kozatával, amely szerint a szóban forgó 81 mm. petróleumot azért adták fel a Koréin-cég nevére,

Next

/
Oldalképek
Tartalom