Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.
1917-02-17 / 7. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre.3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos fő-zerkesztő: KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Yalutánk és a szabadkereskedelem. A háború teremtette rendkívüli helyzetek változást hoztak az egész kereskedelembe. Az államnak óriási szükséglete előteremtéséhez gyakran erélyesebb eszközökhöz kellett folyamodnia, hogy biztosítsa a legfontosabbat, a saját szükségletét. Ezt mindenki helyeselte és elenyésző az a százalék, hol ez a felfogás nem talált megértésre. Ma minden és mindenki legyen az állam szolgálatában, ez mindanynyiunk érdeke. S ez érdeke elsősorban annak, aki a jövőt szebbnek, vagy olyannak akarja látni, mint amilyen volt a mult. Lehetetlen annak az egyénnek nem örömmel hoznia meg a legnagyobb áldozatot is valutánk visszalengéséért, aki vagyonos. Mert mi jobb? Ha 100 koronáért csak 70 korona értéknek megfelelőt kap, vagy rendezett valutáris viszonyok mellett — amely rendezéshez természetes, hogy az állam elcsip abból a 100 koronából, de nem ily nagy százalékot — az értéknek megfelelőt kapja. Az állam érdeke tehát elsősorban, közvetlen a háború után, az lesz, hogy minden rendelkezéiére álló anyagi eszközzel visszaállítsa valutánkat. Csak, ha ezt rendezte, szabad az igen megcsappant készletek pótlásáról gondoskodni. Mert annál a mennyiségnél, melynek beszerzésére feltétlenül szükségünk lesz, egyrészt azért, hogy a háború alatt részben megszűnt cikkeket behozhassuk, másrészt, hogy a megcsappant mennyiségeket növelhessük, hatalmas összeget tesz ki az a különbözet, mely a mai háborús valutánk mellett előállana és aközött, ha valutánkat sikerül rendes nivójára visszaállítani. Az eléggé megromlott valutánk további gyengülését sikerült megakadályoznunk a behozatali tilalmakkal, melyekkel a felesleges, vagy pótolható cikkekért nesn szükséges a külföldre mennünk. A feltétlenül szükséges behozatalt pedig ellensúlyozzuk a cukor, petróleum és egyéb cikkek kivitelével. További rosszabbodása tehát valutánknak a háború folyamán nem fog beállani. Gondoskodni kell azonban az államnak arról, hogy a háború után, amikor, mint említettem, óriási mennyiségű áru behozatalára lesz szükség, ennek beszerzését a legitim kereskedelem kapja. Annak megállapításául, hogy ki tartozik ide, szolgáljon alapul az a liszta, mely megmutatja, kik siettek előmozdítani valutánk kedvezőbbé tételét s kik segítették ezzel elő a behozott ipari cikkek olcsóbbodását. Érdeke ez az államnak is, mert ezált?' oly egyének kezébe juttatja az új árutömeget, kiknek személye elég garancia ahhoz, hogy nagy adóalanyok legyenek s kellő biztosítékot nyújtanak a várható spekuláció megakadályozására. N Helytelen tehát némelyeknek az a felfogása, hogy az állam bizonyos módosításokkal tartsa meg továbbra is a központokat s szolgáljanak ezek az importált nyersanyagok megszerzésére. Nem. Az állam az itt elérhető nyereséget ossza meg az adóalanyok között, kik adóban juttassák el a kormányhoz azt a várható hasznot, amit az állam a központoktól nyereségszedés cimén remél. Mert minden olyan intézkedést, mely békében a szabad kereskedelem megakadályozására irányul, meg kell törni, mert az állam fejlesztését, a forgalomnak emelkedését, az tpari cikkek olcsóbbodását csakis a szabadkereskedelem mozdítha tÍ a e! ő- Kraunz Dóri. A leány egyesület estélyei. — Febiuái 12* Í3. — A leányegyesület estélyei hétfőn és kedden óriási érdeklődés mellett zajlottak le. Megszoktuk már a zsúfolt padsorokat az egyesület előbbi estélyeiről, de új volt most szemünknek a diszes nézőtér, mert ezt a „színházi publikumot" — a mozi teljesen kiszorítván a színészeket a színházból — már rég láttuk együtt. S az egyesület erre a nagy érdeklődésre mindenképen reászolgált. Remekül összeválogatott nivós műsort nyújtott, olyan kiváló előadókkal, akiknek produkcióit — műkedvelőknél alkalmazni szokott (mert hisz a szereplők legnagyobb része műkedvelő volt) jóakaratú nagyítás nélkül — a művészi jelzővel illethetjük. Közönségünk valóban hálás lehet a kulturális munkában nevét már rég megalapozott Leányegyesületnek, amiért ezeket a kedves, minden disszonanciától ment, finom szellemi élvezetet nyújtó előadásokat bemutatta. De elismerésünk babérkoszorúját nyujtjuk oda a közreműködők kitűnő gárdájának is, amiért olyan nemes igyekezettel, tehetségük latbavetésével segítették diadalra az egyesület mindkét estélyét. Sajnos, a háborús viszonyok között lapunk szük tere nem engedi meg, hogy a műsor minden egyes pontjával — amint megérdemelné — részletesebben foglalkozzunk, de krónikás tisztünkhöz hiven elengedhetetlen kötelességünknek tartjuk, hogy röviden az estélyek lefolyásáról beszámoljunk. Az első estét Szép Ernő ügyes prológja vezette be. A megható, kedves témájú költeményt a szerző maga adta elő. A figyelmes közönség zajos tapsokban fejezte ki érette elismerését. — Utánna Percikovic M., a kiváló lengyel művész játszotta zongorán a két legkedveltebb Chopin- és Liszt-darabot, bámulatos technikával. — A következő szám Hajrióczky Margit előadása volt, ki Szávay Gyulának eredetien megirt „Levelét" magyar jelmezben nagy közvetlenséggel adta elő. — E szám után ismert művészi képességeivel Halminé László Ary adta elő a Galíciai álom c. zenés játékot; illő partnere Ambrus Jolán volt, ki igen bájosan táncolt. — Dr. Hoffer Dezső A fogoly hálája és egyéb műdalokat énekelte, tisztán csengő, mély hangján. — Bergmann komikust a főváros színpadáról ismerjük. Szellemes élceivel, pompás komikumával a könnyezésig megkacagtatta a közönséget. — Az első est befejezéséül a Kis kadét cimü egy felvonásos daljátékot adták elő Goldberg Irma, Weisz Francika, Bácsi László és Barbarits Lajos igen sikerülten. A főszerep Goldberg Irma és Weisz Francika kezében volt. Helyi műkedvelőink ezen két kedvelt tagjának együttes szereplése most is cs?.k elismerést hozott számukra. A második estét Wallenstein Elza prelóggal nyitotta meg, mely után A két gránátos cimü dramoiettet adták elő Pethö Sándor, Dukon Béla, Csizmadia Aladár és a főszerepben Wallenstein Elza. A kis darab szereplői egymással vetélkedtek, hogy minél jobbat nyújtsanak, s ez teljes mértékben sikerült is nekik. — A zene kedvelőinek nagy gyönyörűséget szerzett az a duett, melyet Percikovic M. és Weinstock M lengyel művészek adtak elő előbbi zongorán, utóbbi hegedűn. Mascagni és Franz Didla egy szerzeményét játszották nagy virtuozitással, fölényes biztonsággal. — A következő számban Goldberg Irma és Weisz Francika arattak ismét az előző napihoz hasonló sikert a Találkozás a strandon c. énekes jelenet előadásával. Szép táncuk, kellemes énekük is nagy tetszésben részesült. — Nobel Jozefa a Hataron c. drámai jelenetet adta elő művészi felfogásban, megrázó erővel. A szivekbe markoló, hatásos előadáshoz simulékony zongorakiséretet Strausz Rózsika szolgáltatott, a«i különben mindkét estén ellátta a zenekiséretet. — Kimagasló pontja volt az estélyeknek Egyed Zoltán Szerződés cimü jelenete, amelyet Halmi Bódogné, Halász Józsefné és Klein Manci adtak elő. Az a ritka, művészi kvalitás, melylyel Halminé szerepét adta és az az elragadó játék, ahogyan Halászné a színésznőt alakította, fenomenális hatást keltett. Klein Manci sikkes szobaleány volt. — Programmon kivül Bergmann komikus ez estén is kitűnően mulattatta a közönséget. Viharos tapssal fogadták, s viharos tapssal búcsúztak tőle. — Befejezésül az Édes
