Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-10-20 / 42. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonas főszerkesztő: D« KŐRÖS ENDRE. Kiadóhiratal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Ko) n Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében Í6. Nemzeti öntudatunk. E háború sok tekintetben próbára tett bennünket. Anyagi és erkölcsi teherbíró képességünknek sohasem kellett anynyira megfeszíteni magát, hogy a véres versenyben megállja a helyét, mint most. A nagy súly alatt már-már recsegnekropognak állami létünk oszlopainak eresztékei, de azért még mindig bírjuk a küzdelmet, verjük az ellenségeket és nem esünk kétségbe a jövő felett. Szívósak vagyur k, akikkel ha egyszer valaki kikezd, nem hamar boldogul, sőt hamarabb kifárad, mint mi. Szép, férfias és boldogabb jövőre hivatott népnek jellemvonása ez. Ezer éves történetünk állít róla ki bizonyítványt, hogy igaz amit irunk. Ennyi agyarkodó kisebb-nagyobb szomszéd között e lelki tulajdonság nélkül már régen se hirünk, se hamvunk nem volna. A mostani borzalmas fergeteg is sok értékünket, vagyonunkat pusztította el, de mindaddig, amig nemzeti szívóssággal tarjuk kezünkben a kardot és álljuk az ellenség bömbölő ágyúinak pokoli tüzét, addig bátranésagy3zelem biztos reményében nézhetünk e harcok záróakkordjai elé. Azonban téved az, aki a nemzeti szívósságot egyedü! abban keresi, hogy van erőnk, hozzá való f zikumunk és energiánk végig folytatni a felvett küzdelmet. Kétségtelenül e képességek is nélkülözhetetlen feltételei egy nép fennmaradásának. Ámde ami e tulajdonságokba a hajtótüzet adja, vezeti, irányítja és állandóan mint a perpetuum mobile, az elveszett hatókat újakkal pótolja, az a nemzeti öntudat eleven ereje. E siralmas napokban az önbizalmuncat felkeltő és ébrentartó mozzanatok közt találtunk és találunk olyan tünetekre is, amelyek aggodalmat keltenek minden jó magyar ember keblében. Nemzeti öntudatunk egyedül vitéz fegyvereink fényeiben tetszeleg magának; egyedül a harci tevékenységek hősi babérjaiban gyönyörködik és egyedül itt keresi és találja fel magát. Szó sincs róla! Büszkék lehetünk oggal az e téreken kivívott sikerekre, sőt sikerek méltán járulnak nemzeti öntudadunk növekedéséhez és nemzeti önérzetünk megerősítéséhez. Csakhogy e háborúnak, is mint a többieknek, előbb-utóbb vége lesz. S aztán csak a hadi dicsőségek emlékezete képezi azt a forrást, amelyből a nemzeti öntudat táplálkozik. Értékes forrás ez is, beismerjük, ámde nem az az éltető erejű, amit a nemzeti nyelv ápolásában és kultiválásában találunk. És ami a mostani háborús idők legelszomorítóbb tünetét képezi, az azon leverő tapasztalat, hogy édes anyanyelvünk saját hazánk határain belül is kezdi elveszíteni érvényesülését. Amint kiteszed a lábad kapudon, már több német szó üti meg a füledet az utcákon, mint magyar. Ha pedig a vonatra ülsz, bármely részén az országnak, egyáltalán nem boldogulsz a magyar beszéddel. Idegen nyelven traccsolnak a fülkéket elfoglaló útitársaid. Ha egy messze külföldről való, az itteni viszonyokkal nem ismerős utas, utazik át a vasúton most országunkon, a hallott társalgás után Ítélve nem is sejti, hogy Árpád birodalmán keresztül visz az uija. Mintha nemzetközi olyan átfutó ország lennénk. Mintha röstelnők saját nyelvünket, oly hatással van ránk e sötét tapasztalat. Hogy úri és nem úri családjaink is e drága napokban, amikor saját fiainkat és leányainkat is alig tudjuk eltartani, idegen donnákkal szaporítják házukat, csak azért, hogy gyermekeik azt a bizonyos idegen nyelvet már kiskorukban sajátítsák el, nem is merem erősebben szóvá tenni, mert még kultura-ellenes támadással vádolnának. Pedig e téren is jó lenne vigyáznunk, nehogy az idegen nyelvek oly mohó és nagy kultuszában elvesszen a mi anyanyelvünknek önmagunk előtt való megbecsülése és az iránta érzett gyönyörködő büszkeségünk. Régi közmondás: Nyelvében él a nemzet. Ha ez igaz — aminthogy sarkalatos igazság is —, akkor a nemzet fiainak legalább hónuk határain belül viszont e nyelvvel kell mindenütt: utazásban, otthoni társalgásban élniök. Ez az eljárás tartja fenn nemzeti öntudatunkat. Gy. KÜRTZ GYULA zongoraraktára < Pápa, Fő-tér. Vállalkozási szellem hiánya Pápán. ív. Akart itt lenni lengyár is, talán nyolc évvel ezelőtt. A szegedi nagy lengyár képviselője Pápán volt és értekezletet hívott össze, melyen előadta a lentermelés és lenipar fontosságát. Elmondotta, ha néhány száz hold terület jön össze, melyen lent termelnek, akkor itt egy nagy lengyárat épít; városunktól semmiféle áldozatot nem követelt. A városi tanács nembánomsága miatt ez nem sikerült. Csak megemlítem, hogy akart idejönni egy nagy vajgyár, egy kalapgyár és egy cipőgyár a városmalomba, de vállalkozóikat nem lehetett komolyan venni. Legkiterjedtebb és legélénkebb üzlete volt városunknak a lisztüzlet. A mult század közepéig nem volt hazánkban más liszt, mint a vízimalmoké. Ezeknek nagy hátránya, hogy télen, ha fagy van, és nyáron, ha nagy a szárazság, nem tudnak őrleni. Pápán a Tapolca pataknak télen úgy, mint nyáron egyforma bőségü vize van; ezért van Pápán 17 malom. Ezek annyi lisztet őröltek, hogy Veszprémmegyének nagy részét, valamint Vas- és Zalamegye egyes vidékeit, csaknem egész Győr- é's Sopronmegyét Pápa látta el liszttel. Ezen felül Bécsbe is nagyon sok lisztet küldöttek. A malomipar nagyon fellendült és folyton javították a malmokat, hogy a produkált liszt minél szebb legyen. Ez volt az oka, hogy a szomszédos megyékben lakó pékek kiflit és zsemlyét csak pápai lisztből készíthettek. Az igen élénk lisztüzletnek az volt a következménye, hogy Pápán több mint 70lisztüzlet volt. De amióta a 80-as években a gőzmalmok mindinkább elterjedtek, kezdett hanyatlani városunk lisztüzlete. A nagy gőzmalmok szerkezete sokkal jobb, mint a kis vízimalmoké, különösen finom lisztjük nagyon felülmúlja a pápai lisztet. Ezért nemcsak a pékek, hanem a nagyközönség is jobban szereti a gőzlisztet, mint a vízimalmok lisztjét. Minél inkább terjedtek a gőzmalmok, annál jobban hanyatlott városunkban a lisztüzlet. így a pápai lisztet csak úgy lehetett eladni, ha legalább 2—3 koronával olcsóbban adták, mint a gőzmalmok. Rohamosan megfogytak a lisztkereskedők és a malomipar pangott, úgy hogy alig akadt bérlője a malmoknak, mint ezt városunk is bőségesen tapasztalta malmával. Annyi új gőzmalom épült, hogy alig volt már egy-két, 3000 lakóval biró kis város, hol gőzmalom ne lenne, tőt a falvakban is sűrűn épültek gőzmalmok. Már 30 év óta roppant sok lisztet hoznak Pápára a különféle gőzmalmokból, sőt Aradról és Nagyszentmiklósról is hoznak ide finom lisztet. Ez csak elég bőséges jele annak, hogy Pápán is elkelne egy gőzmalom, de még eddig senkinek — még egy pénzintézetnek sem — volt bátorsága ilyent alapítani. A tapasztalat azt mutatja, hogyha valamely helységben egy gyár alakul és ennek tulajdonosa meggazdagodik, akkor másnak is megjön a kedve ilynemű gyár alapítására. így tudjuk, hogy Győrött sok cukorkagyár van. A csehországi A koncentrált