Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-10-06 / 40. szám

F PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Elöfizetéai árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdon >s föszer*«sztö: I>KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petöfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Eo n Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Vállalkozási szellem hiánya Pápán. ii. Mult számunk eme cikkébe tévedés folytán egy hamis mondat csúszott be, mely így hangzik: „Győrött van egy nagy cukorgyár, ehhez nem kell sem nagy tőke, sem valami ügyesség, sem különös tudomány" — holott a kéziratban úgy volt, hogy Győrött van négy cukorkagyár, ehhez nem kell sem nagy tőke, sem valami ügyesség, sem különös tudomány. De folytassuk tovább mult héten félbeszakított elmélkedésünket. Nem így volt ez régente Pápán. A mult század közepéig hires iparváros volt városunk. Az én tudomásom szerint volt itt már a XVIII. század elejétől fogva egy uradalmi szesz- és pálinkaégető a Hosszu-utca és Kisfaludy-utca sarkán, a jelenlegi vágóhid keleti frontjával szemközt, a tó partján. Ezelőtt harminc évvel ugyanitt volt egy teljesen szabad ég alatt lévő nyitott vágóhid. Ezen szesz- és pálinkaégető csak a XIX. század elején szűnt meg. Volt egy másik szesz- és pálinkaégető a Salétrom-utca északi során, a Korona-utca sarkán. Ennek tulajdonosa Schlesinger Áron meghalt a mult század 50-es éveiben s vele együtt a gyára. Ezen házat még husz évvel ezelőtt is ..pálinkaház" néven ismerték. Volt Pápán 10, vagy 12 posztócsináló, kik az egész vidéket ellátták a szükséges posztóval. Ez az ipar teljesen megszűnt; az utolsó posztócsináló Wiesinger úr volt, ki ezelőtt 6 évvel, száz éves korában halt meg. Két évvel halála előtt megmutatta nekem fekete kabátját, melynek posztóját maga szőtte 78 évvel ezelőtt és még bámulatos jókarban volt. Pápán annyi csapó volt, hogy három küllőmalomra volt szükségük, mert számuk 120 körül volt; ezen ipar teljesen megszűnt. Volt itt 1850-ig 80 egynéhány irhás mester, a Bástya körül levő utcák tele voltak irhásokkal. Ezek hazánk csaknem egész fehérbőr bélés szükségletét fedezték, mert állandóan körülbelül 400 segédet tartottak. Ezen iparág is teljesen megszűnt. Volt Pápán hét, vagy nyolc timármester, ezek Pápa környékének csaknem egész bőrszükségletét fedezték ; az idősebb emberek még emlékezni fognak Helfer, Kelcz, Brader és Seebauer nevüekre, kik mindannyian nagyban űzték a timárságot. Mindezen iparágak teljesen megszűntek, mikor Magyarországon eltörölték a külön vámterületet; a sokkal fejlettebb osztrák gyáripar teljesen elnyomta a fejletlen magyar ipart. Volt Pápán csizmadia, varga és cipész összesen valami 300. Ezek a várost és messze környékét ellátták a szükséges lábbelivel. Igaz, hogy ezen cikkekből akkor nem kellett sok, mert a cselédek, napszámosok, favágók, gazdák és ezek családjai kora tavasztól a tél beálltáig mezitláb jártak; akkor még egy faluban sem volt cipész, vagy csizmadia. Ez idő óta a \ ilág nagyot fordult, most nyáron is ritkán látni mezitlábos gyermekeket. Most legalább százannyi cipő kell, mint 50 évvel ezelőtt. A helybeli csizmadiák, cipészek még a városi közönségnek csekély részét sem tudják cipővel ellátni, ezért mindig nagymennyiségű cipőt hoznak úgy a hazai, mint a külföldi nagy cipőgyárakból Pápára, úgy hogy majd minden boltban árulnak cipőt is. Ennek szükséges következménye volt, hogy a csizmadia mesterek és a cipészek száma nagyon megfogyott, mert ezek nem képesek a gyárakkal versenyezni; a a varga mesterség pedig már régen megszűnt. Igen jelentékeny volt a szücsipar is, mely némileg összefüggésben volt az irhás mesterséggel. Roppant nagy mennyiségű báránybőr sapkát küldtek el Pápáról, mely jóformán az erdélyi megyék egész szükségletét fedezte. A kereskedelem terén csak kevés dicsérni való volt városunkban. Itt volt rőfös áruban a legnagyobb kereskedelem Dtnántúl. Két nagy kereskedő volt: Herzfeld és Hirschler, az elsőnek állandóan 24, a másiknak 10 segédje volt. Mivel a mult század első felében vajmi fáradtságos volt a Bécsbe utazás, csak igén kevesen mentek ide rőfös áru bevásárlása végett. Ezért ezen két kereskedő ellátta majdnem az egész Dunántúl szükségletét. Csak az egyetlen fehérvári vásárt tartották meg, oda több terhesen megrakott négylovas kocsival utaztak; itt sereglettek össze Tolna- és Somogymegye rőföskereskedői és látták el magukat a szükséges árukkal. Mióta a közlekedés a sok új vasút által megkönnyebbült, ezen nagy kereskedelem is megszűnt Pápán. Igen nagy forgalom volt még gyapjúban, mert a mult század 70-es éveiig több nagy gyapjukereskedő lakott Pápán, kik a legmesszebb vidéken is összevásárolták a gyapjút és Ausztriába küldték. Egyéb jelentékeny kereskedelem nem volt nálunk. De voltak itt gyárak is. Volt egy porcellánj gyár, a Mayer-család birtokában, a Czelli-ut vége felé egy nagy kiterjedésű házban, melyet most is porcellángyárnak neveznek. Az ezen i gyárból kikerült edényeket most drága pénzen vásárolják meg, mint ritka régiségeket, pedig csupa kőedény. Ez is megszűnt. Volt itt egy papirgyár, a most is úgynevezett papirosmalomban, Leitner úr birtokában; ez a mult század 50-es éveiben Budaftestre költözött, a papirgyár megszűnt. Volt egy sör- és élesztőgyár, melynek magas kéményét csak néhány hónappal ezelőtt bontották le. A pápai sör nagy kelendőségnek örvendett, de bérlője az 50-es években szintén Budapestre ment lakni, ezzel megszűnt a Sörgyár. Dr. Löry László. A . ajánlja kitűnő » z ZONGORÁIT. Kivánatra jutányos áron kölosöuöz, javít és hangol zongorát, pianinót. Pápa, Főtér. Színházi hét. A héten is kevés dolgot adott a szinház a kritikusnak. Mindössze három darab az, amiről be kell számolnunk. A többi esték ismétlésekből állottak. A színházi hét négy napját — szombatot, vasárnapot, hétfőt és csütörtököt — a Csárdáskirályné töltötte ki, eddig ritkán tapasztalt zajos sikert aratva. Mindegyik napon valósággal megostromolták a pénztárt jegyekért, s szerencsésnek tartotta magát, aki ütött-kopott színházunk ajtain belül juthatott. S ha felvetnők a kérdést, hogy az óriási érdeklődéssel arányban áll-e a darab minősége, őszintén csak a „nem" szócskával felelhetnénk. Lármás muzsikájában van ugyan egy pár szép dal, de általánosságban sem a zenéje, sem a szövege nem képesíti arra, hogy a hosszabb-életü operettek közé sorozzuk. Az effajta operettek csak a mának készülnek, s csakhamar eltűnnek, mint a tiszavirág. A címszerepet Kiss Cecil játszotta. Igazi csárdáskirálynő volt: szilaj, temperamentumos, de a szív húrjait is meg tudta rezegtetni, amikor igaz szerelmét juttatta kifejezésre. Énekével, táncával is hatást ért el. Mellette kitűnt Kállay Bóni grófja, szeretetreméltó bohémségével, Molnár pedig valósággal kabinet alakítást csinált az orfeumok világában megöregedett „Feri bácsi"ból. Ürvössy (Edvin) színtelenül játszott. Endrődy a podagrás Weilersheim grófot találóan alakította. Szigethy Annus ez estéken is sok tapsot kapott helyes Stázi grófnőjéért. Az előadás gördülékenyen ment, elismerés illeti érte a rendezőt, Patek direktort. A közönség sokat és lelkesen tapsolta a szereplőket, akik egymással vetélkedtek szórakoztatásában. Kedden és szerdán a Meyrink világhírű regénye után készült Gólem operett vonzott telt házakat. A regényt színdarabbá szerencsés kézzel Kövessy Albert dolgozta át, aki már több, zsidótárgyu színdarabot irt. A Gólem színdarabnak hasonlóan érdekes, mint regénynek, vagy mozi-filmnek. A prágai tudós rabbi belekontár-' kodik a Teremtő munkájába, agyagból embert alkot, aki jár, tesz-vesz, aki megismeri az emberek életét, fájdalmát, szeret és csalódik. Aztán letörik, illetőleg összetörik s lesz belőle ismét élettelen, érzéketlen — agyag. Az agyag-embert, a Gólemet Molnár János, ez a nagyrahivatott fiatal színész játszotta meglepő hűséggel. Gépies járása, esetlen mozdulatai, sajátságos beszéde, mely mintha a föld mélyéből jött volna, szinte feledtették velünk, hogy húsból és vérből álló ember van a színpadon. Felébredt szerelmét pedig valósággal meghatóan tolmácsolta. Őszinte szép sikere volt ez estéken Lantos Lolának is (Mirjám) — énekben. Finomul iskolázott, kellemes, szép hangja elbűvölően csengett a legfelsőbb regiszterekben is. Ha játéka énektudásához fejlődik, nagy feladatok megoldására képes lesz. Szigethy Annus (Eszter), mint mindig, kedves és bájos volt. Kecses táncaiért is sok tapsot kapott. Uugváry Miklós, Pogány Béla, Dezső Vilmos, Endrődy Miklós és Telekán A koncentrált fén