Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-09-15 / 37. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. zetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. rr A i » í\ í-3 r-i vt t \ ij> c Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Ko n 1>" • rV O lv < > c? h/ ÍN LJ IvMj. „ . _,, . „ . ... Mór jiai, Grigler Bela urak üzletében is. urn eín< :ep n,4; Nyilatkozóit és válasz. Dr. Antal Géza, városunk illusztris képje, a következő nyilatkozatot küldötte be z nk: Tisztelt Szerkesztő Ur! A Pápai Hirlap legutóbbi számának vezető i megemlékezvén a lisztügyben Nagy Ferenc az Országos Közélelmezési Hivatal alínél, tett közbejárásomról, a következőket „Mi lehetett volna más ez örvendetes besre a polgármester válasza, mint a köszönet -á annak a férfiúnak a számára, aki helyette e el ismét a hozzátartozó városi ügyet". Bármily megtisztelő különben a sajtó else, ezúttal határozottan állást kell foglalz ellen a kijelentés ellen, mintha én a mester vagy a városi tanács helyett lém el a hozzátartozó ügyeket. Mint azt álásomban is jeleztem, ma kötelessége a képviselőtestület minden egyes tagjának, város minden polgárának támogatni a tanácsot s a polgármestert abban a nehéz ban, melyet a világháború a városi lakosítása tekintetében reájuk zúdított. Köteles;z különösen a város képviselőjének s e tekintetben kötelességemet szerény óz képest igyekeztem teljesíteni, sohasem i s ma sem érzem, hogy olyan teendőket ék, melyeket másnak, akár a városi tanács<ár a polgármesternek kellene végeznie s zeretném, ha kiélezett ellentétet szülne a vezetőségének s csekélységemnek műkö' özött az a tény, hogy egy-két dologban gére voltam a városi hatóságnak. Ugy m s úgy tartom most is, hogy mindeníötelessége elvégezni azt, amit elvégezni mivel a város egyetemének hasznára lehet, ápán, 1917 szeptember 14-én. Tisztelettel Dr. Antal Géza orszgy. képviselő. * lély tisztelettel és készséggel adunk helyet kozatnak. Értjük illusztris szerzője nemes íját és teljes egészében aláirjuk annak szavát, amit az alábbi, a nyilatkozathoz negjegyzéstink is igazol, öltétlenül elismerjük, hogy kitűnő orsz. lőnk az említett lisztügyben nem azért az Orsz. Közélelmezési Hivatal alelnökégy a város polgármestere vagy a tanácsa végezze el ezt a dolgot, hanem azért, int nyilatkozatában is mondja: köteles: tartotta, hogy mint városi képviselő és támogassa e nehéz napokban a polgárés városi tanácsot. Drrekt felfogás. Nobilis eljárás, ionban a mi kifogásolt szavaink értelme nem ezt foglalja magában, hanem azt, hogy ha nincs ilyen, a város legfontosabb ügyét e nehéz napokban igazán szivén viselő orsz. képviselőnk, vagy mondjuk: polgárunk, akkor a mi polgármesterünk e kérdésben való ténykedését ismerve, talán soha sem értük volna el e ránk nézve valóságos áldásos eredményt. Mi is egy véleményen vagyunk a nyilatkozat azon részével, hogy „kötelessége a városi képviselőtestület minden egyes tagjának, sőt a város minden polgárának támogatni a városi tanácsot s a polgármestert abban a nehéz munkában, amelyet a világháború a városi lakosság ellátása tekintetében reájuk zúdított". De nem csupán egyetértünk e szavakkal, hanem e nyilatkozat szerzőjének kiváló példájaként e támogatásból mi is és sok más polgár is kivette és ma is kiveszi a maga részét, még pedig ingyen. És ha e kötelességtudó magatartásunk most, a polgármester úr működésével szemben, olybá tűnnék fel, mintha igazi útirányától letérne, az csak látszat. Mert e nehéz napok kötelességérzete parancsolja nekünk azt is, hogy e szomorú időkben oly nagy elhagyatottságunknak okát, amilyenben kevés vár osunk szenved még, a város vezetésében keressük és találjuk meg. Lehetséges-e, illetve megengedhető-e, hogy midőn a város közélelmezési bizottságának egyik tagját inkompatibilisnek tartanak a bizottsági tagságra ős a lisztiroda törz skönyveinek eltüntetésével vádolják nyiltan, — a polgármester úr a bizottság feje és első sorban felelős tagja, hallgasson, a helyett, hogy nyilvános önigazolásra kényszerítené e bizottsági tagot? Vagy: lehető-e az, hogy akadna város országunkban, ahol a közhatósági vágóhídon oly förtelmetes állapotok lennének a hatóság, tehát a polgármester tudtával is, mint nálunk Pápán ? Továbbá: Még ez év elején Horváth Istvánnal szerződést kötöttünk 250 mm. hatósági zsirszállításra. Legkésőbb ez év április 30-ig kellett volna az egész zsirmennyiséget beraktároznia. Ennek fejében a zsir árán kivül a katonai szolgálattól való felmentetését is kértük és megkaptuk a katonai főhatóságtól. De Horváth sem április 30-ig, sőt még máig sem szállította be a 250 mm. zsirt, de azért Horváth felmentését úgy ez év május havában, mint e hónapban újra szorgalmaztatta a polgármester a közélelmezési bizottsággal. A szerződését be nem tartót megtorlás helyett megjutalmazta és ritka példáját engedte érvényesülni a katonai felmentések kijátszhatásának. (Erre az ügyre a maga terjedelmében a jövő számban reátérünk.) Nem hagyható felemlítés nélkül a közgyűlésen az egyik városi főtisztviselőtől a polgármester szemébe mondott az a vád sem, mely szerint azért a szomorú emlékű tüntetésért, jobban szólva: ablakbeverésekért a város polgármestere a felelős, mert idő előtt rendeltette vissza a katonaságot a tüntetőkkel tele utcából. Azonkivül: ha a mostani közélelmezési bizottságnak nincs két jól informált tagja, a jövő ü évi zsir- és sertéshús ellátására vonatkozó szerződéskötésnél a polgármester nem mentett volna meg a városnak 200 ezer koronát. Végül kitérve a nyúltelepre is, méltó az is megemlítésre, hogy a telep első felügyelőjéről hatósági tagok egymás közt azt rebesgették, mintha ő három sertést tartott volna a telepen. A vizsgálat folyamán azután kiderült, hogy volt is ott hosszabb ideig hízóban három sertés, de ezek gazdája a város két fő tisztviselője volt. A polgármester tudja, hogy kiéi voltak. Egyelőre ennyit elégnek tartunk arra, hogy ezek után a nyilatkozat illusztris szerzője is, sok más polgárral együtt, átláthassa, hogy mi annak az oka, amiért mi a város iránti kötelességünknek vélünk eleget tenni, ha oly ügyeket szellőztetünk a nyilvánosság hasábjain, amelyek kivált a város fejének felelőssége körül forognak és pedig igen kellemetlenül forognak. Ellentétet teremteni a város vezetősége és bármely kiváló polgár közt, mint amilyennek mi jeles képviselőnket tartjuk, nem szándékunk és nem is volt'szándékunk soha. Rendet és tisztaságot teremteni a város közigazgatásában és ez alapon nyugalmat a néptudatban — ez a mi egyedüli célunk és hivatásunk most is. Ezt szolgálta múlt cikkünk is.. Szerk. Síró homok. Síró hordok az ón lelkem, ha benne jár az emieked. Mint sír a puszták homokja, ha reája kocsi téved. TJgy sír, zokog. Ki tudja mórt ? Te érted-e — Vagy magamért? Szegény homok, szegény homok, hogy sír, ha a szekér szántja I Szegény lelkem, szegény lelkem, az emieked mért is bántja ? Mórt is nem hagy bókét neki — Vagy sírása öröm neki ? . . . Vértesy ííyula. _ ajánlja kitűnő mz ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, javít és hangol zongorát, pianinót. Pápa, Főtér. wmw