Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-08-18 / 33. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D** KŐRÖS EJ NDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Koh Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Háborús emberi veszteségeink és azoknak pótlása. Pontosan sohasem fogjuk megtudni, hány emberünk veszett el a jelenlegi háborúban. Azt sem tudjuk, hány hősünk vérzett el a több ezernyi csatában, mert ezen hősök egy részét ellenségeink temették el. Még ezeknél is rosszabb sora volt azoknak, akik sebesülten kerültek olasz, szerb vagy orosz fogságba; mert a kegyetlen orosz főherceg fővezér embertelen parancsai nem engedték meg sebesült katonáink ápolását, mielőtt minden orosz sebesült katona a kötözőhelyre, vagy kórházba elhelyezve nem lett. Ezért a mi sebesültjeink legnagyobb része kirios halállal mult ki; holott ha kellő ápolásban részesültek volna, igen sok derék katonánkat meg lehetett volna menteni az életnek, családjának és hazájának. Több százezrével kerültek orosz fogságba katonáink; ezeket heteken, sőt hónapokon keresztül szigorúan elzárt marhavagy teherwaggonokban cipelték Oroszország nagy lapájain át Turkesztánba, vagy Szibériába. Valamely szibériai állomáson kiwaggonirozták őket és legnagyobb részüket nagyon hiányos ruházatban gyalogoltatták nagy sáron, homokon, havon és jégen át Szibéria sivatagjain keresztül sokszor napokig minden élelem nélkül, valamely Isten háta mögött levő fogolytáborba. Hány vitéz katonánkat temettek itt el idegen földön a sok nélkülözés és szigorú bánásmód folytán, azt sohasem fogjuk megtudni. Bizonyos az, hogy sok százezer embert vesztettünk el a jelenlegi háborúban; csupa nagyon értékes, munkabíró fiatal embert. Mindenkiben felmerül az a kérdés, hogyan lehet és hogyan kell ezen nagy veszteséget pótolni ? Azon számtalan családnál, kik gyermekeiket, apjukat, férjüket, testvérjüket, vagy más közeli kedves rokonukat vesztették el, pótlásról szó sem lehet; ezeknél a fájdalom örökös. De az állam nem helyezkedhetik erre az álláspontra; mert az államnak élnie kell a jelenben és élnie kell a jövőben. A kormány nagy hatalmánál fogva sokat tehet; látjuk, tapasztaljuk, érezzük ezt a háború egész tartama alatt. Ezen három év alatt a kormány az állami omnipotenciát a legmagasabbra srófolta; belenyúlt minden család beléletébe, de a családok legbenső életében hiába iparkodik parancsolni; még akkor sem fog ez neki sikerülni, ha igen szigorú törvényeket hoz, vagy akármily miniszteri rendeletet bocsát ki, a legszigorúbb büntetési szankcióval. Láttuk ezt Franciaországban, hol ezelőtt körülbelül száz esztendővel a kétgyermek-rendszert hozták be először a legfelsőbb arisztokraták ; ez azután mindig szélesebb körökben talált utánzásra és feltartóztathatatlanul el terjedt az egész lakosság között. Pár évtized múlva a statisztikusok vették észre a születések számának nagy apadását. Ekkor az újságírók és nemzetgazdászok megbeszélték ezen jelenséget úgy az újságokban, mint számos röpiratban; azonban mindennek haszna nem volt. Az 1870—71. évi német-francia háborúban Franciaország teljes leveretését nagyrészt annak tulajdonították, hogy Németországnak sokkal több emberanyaga van, mint Franciaországnak. A statisztikusok kiszámították, hogy Franciaországban a lakosság körülbelül csak 60 év után kétszereződik meg, mig Németországban ugyanennyi év alatt a lakosság több, mint háromszor akkorára növekedik. Felismerték, hogy ez igen nagy veszedelem Franciaországra ; az újságok hivatkoztak a hazafiságra, de mivel ez nem használt, hoztak oly törvényei ket, hogy már három gyermeknél az illető csaiád adóleengedésben részesül és minden további gyermeknél újabb adóleengedést kap. Franciaországból ezen kétgyermek-rendszer elterjedt észak, dél és kelet felé lassan, de biztosan. A születések száma mindenütt — még Németországban is — megapadt. 30 év óta hazánkba is eljutott ezen rendszer és bámulatos rohamosan terjedt el nálunk. Ennek illusztrálására igen jó példa Pápa városa. Még a mult század 60-as és 70-es éveiben, mikor Pápának csak 14 300 lakosa volt, az évi születések száma több volt 600-nál. És most már több év óta leapadt ennek felére; ha most is ugyanaz az arány volna — 42, vagy 43 minden ezer ember után — akkor jelenleg Pápán évenként több, mint ezer gyermeknek kellene születnie. Azonban mióta a születések száma annyira leapadt, azóta a halálozási arány sokkal kedvezőbb lett: mig azelőtt évenként minden ezer ember közül 37, vagy 38 halt meg, addig most 23, vagy 24; különösen jótékonyan hatott a város halálozásának csökkentésére a vízvezeték megnyitása. Feltűnő példa a születések apadására a pápai zsidó elemi iskola. Mig ezelőtt 30—40 esztendővel minden osztályban úgy fiuknál, mint lányoknál a tanulók száma 80 és 90 között volt, ma pedig ennek harmadára sülyedt le. Sőt a most bevégzett negyedik fiúosztályban csak 23 tanuló volt. Jele ez annak, hogy a születések apadása még folyton tart. Ugyanez áll a többi felekezeti iskolák tanulóira nézve: itt is folytonos apadás észlelhető. Nem szólok az utolsó három háborús esztendőről, mikor a születések száma csaknem felényire leapadt az ezelőtti 10 évhez képest. Vannak ezen jelenségnek pszichológiai, fiziológiai, nemzetgazdászati, pénzügyi, társadalmi, kényelmi és talán más okai is. Kétségen kivül egyik főoka az igen fokozódott gyermekszeretet. Az öregek és középkorúak még jól emlékeznek arra, hogy őket teljesen másképp, sokkal kevesebb szeretettel nevelték, mint ők a saját gyermekeiket. Azelőtt nem sokat törődtek a gyermekekkel, mert csak azon gyermeknek volt értéke, ki már keresett és ezen keresetével hozzá járult a család fenntartásához; ma azonban ez egész máskép van. Azt hiszem, hogy a gyermek értékelése még folytonos fejlődésben van és még korántsem érte el tetőpontját. Ez pszichológiailag érthető is, mert mig ezelőtt még 40—50 éwel is minden olyan zsidó családnál, mely már 25 év előtt családot alapított, volt legalább egy tucat gyerek, sőt 15 és 18 sem volt ritkaság, addig most minden családnál csak egy, vagy két gyermeket találunk, a három már nem gyakori és a még több már ritkaság. Ugyanígy van a legtöbb keresztény családnál is. Mig minden oly családnál, hol sok gyermek volt, nem igen törődtek a gyermekek élelmezésével, lakásával, ruházatával és tanításával, addig most a gyermek számára a legjobb, legtáplálóbb, legízletesebb ételek, a legdrágább, legmodernebb és legelegánsabb ruházat, az egészséges lakás, a legjobb tanítás és nevelés épp, hogy még elegendők és méltók a gyermek értékéhez. Ezelőtt 50—60 esztendővel egy tucat gyermek tartása nem került annyiba egy egész év alatt, mint most egy gyermek tartása egy hónap alatt. Ez a fiatalok előtt nagy túlzásnak látszik, de a jelenlegi öregek tudják és saját magukon tapasztalták, hogy ez egyszerű valóság. Én ezért azt hiszem, hogy nincs kilátásunk arra, hogy a születések száma nagyobb lesz, mert egy-két gyermeket lehet ilyen fényesen tartani és gondoskodni azok jólétéről és egész jövőjéről, de több gyermeknél ez lehetetlen. T „ ¥ . .. O

J Dr. Lovy Laszlo. A főiskolai nyomdába egy tanonc • felvétetik. • : ajánlja kitűnő zzzz ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, javít ée hangol zongorát, pianinót. i Pápa, Főtér. OVAS! Rájöttem, hogy az általam gyártott „MÓDI ANO-CLU BSPECI ALITÉ"-szivarkahüvelgnek utánz

atai vannak forgalomban, amelyek ellen egyedül

i S> ol védelem a védjegy és aláirásom pontos megfigyelése. i/yl^y^a*^