Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-08-11 / 32. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: !)«• KÓRÖ8 K N

t I> RE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Á hadbavonultak hozzátartozóinak segélye. Az ország közvéleménye mind hangosabban követeli a hadisegély megfelelő rendezését. Sokat citált ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha erősítgetnénk, hogy a mai őrületes drágaság közepette egy felnőtt egyénnek 70 fillérből, egy nyolc éven aluli gyermeknek 35 fillérből megélni nem lehet, mert hisz ez a segély csupán kenyérre sem elég. Ezúttal csak arra akarunk reá mutatni, amit egyébként mindenki tud, hogy amikor — 1914-ben! — ezeket a segélyeket megállapították, ötszörösen-tizszeresen olcsóbbak voltak az élelmiszerek és a ruházati cikkek, mint jelenleg, s azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, hogy a drágaság eltorzult kinövései hamarosan vissza fognak fejlődni, viszont eddigi tapasztalatok után Ítélve olyan kemény operatőrre is hiába várnánk, aki merész kézzel megszabadítaná a társadalom testét ezektől a veszélyes tünetektől. A drágaság tehát — ez egész bizonyos! — tovább fog tombolni, s a hadbavonultak hozzátartozói tovább fognak nélkülözni. Ám ha a hadisegély 1914-ben sem volt — aminthogy tényleg nem volt — elégséges, mennyivel kevésbbé megfelelő most, amikor annyira megváltozott viszonyok között élünk. Más téren tekintetbe is vette a kormány a viszonyokat; drágasági pótlékkal, ruhasegéllyel, családi pótlékkal stb. jött alkalmazottai támogatására, példája nyomán a magánalkalmazottak is részesültek mindeme javadalomemelésben, — csak a hadbavonultak hozzátartozóinak kérő szava maradt kiáltó szó a pusztában, amelyre nem reagáltak ott, ahol a segítés módjukban állana. Soká azonban a kérdést halasztani nem lehet. Az államnak eleget kell tennie kötelességének azokkal szemben is, akiknek családfőik, kenyérkeresőik, fenntartó oszlopaik elszakadtak a családi tűzhelytől s évek óta a haza szolgálatában fáradnak, verejtékeznek, áldoznak vért és életet. A mi szavunk gyenge volna ahhoz, hogy az államot nagy tartozásának letörlesztésére buzdítsuk, jelenleg inkább azzal óhajtunk röviden foglalkozni, hogy ennek a törlesztésnek, a hadisegély rendezésének szerény véleményünk szerint mikép kell történnie. A segélyezés mostani módja meglehetősen igazságtalan. Egyáltalán nincs tekintettel a segélyezettek különleges helyzetére. A beteges, minden munkára képtelen, sok gyerekes családanya a maga személyére és gyermekei után ugyanolyan arányú segélyt kap, mint a munkaképes, egészséges, 1—2 gyerekes családanya. S mig ez utóbbi kategóriába tartozók valamely foglalkozásban szerzett keresetükkel pótolhatják a silány hadisegélyt és életüket elviselhetővé, esetleg jól ellátottá tehetik, addig a betegséggel megvert, vagy sok gyerekkel megáldott családanyák, akik semmiféle kereseti foglalkozást nem űzhetnek, ártatlan gyermekeikkel a legnagyobb nélkülözéssel, nyomorral küzködnek, s letörve az örökös küzdelemben, nem egyszer önként mennek a halálba. Nem akarjuk követni azokat, akik a hadisegélyből cifrálkodó, szórakozó asszonyokról beszélnek, mert hisz a hadisegély semmi esetre sem olyan mértékű, hogy abból cifrálkodni, szórakozni lehetne, de hogy a kiáltó ellentéteket a hadbavonultak hozzátartozóinak sorsát illetőleg meg kell szüntetni, az egyenesen hazafias és emberies kötelesség. A hadisegélynek — ismételten hangsúlyozzuk: soká nem késhető — rendezésénél szerintünk az itt elmondottakat okvetlen figyelembe kell venni, s a hadbavonultak hozzátartozóinak segélyezését valamely okos progresszivitás alapjára kell helyezni. A beteges, munkára képtelen, vagy sok gyerekes családanyáknak és gyermekeiknek személyenkénti segélyét helyzetükhöz mérten és a neveletlen gyermekek száma arányában fokozatosan nagyobb összegben kell megállapítani, mint azoknak a családoknak, ahol az anyák egészségi állapotuknál, gyermekeik kis számánál vagy egyéb okoknál fogva olyan foglalkozást űzhetnek, amelyben a nyert kereset a hadisegélyt úgyszólván csak mellékjövödelemmé degradálja. No meg nem tekinthetünk el teljesen a segélyezettek vagyoni viszonyaitól sem; itt is más mértéket kellene alkalmazni a jómódú és a szegény hadisegélyezett között. Igaz, hogy a segélyezésnek ilyen alapokra helyezése, illetőleg ilyen elvek szerint való rendezése tetemesen több munkával járna, mint a jelenlegi, egy kaptafára húzott rendszer; de hogy igazságosabb, megnyugtatóbb s az oly fontos gyermekvédelmet tekintve sokkal előnyösebb volna, az senkitől kétségbe nem vonható. A kérdést ajánljuk városunk tevékeny országgyűlési képviselőjének szives figyelmébe, aki eddig is olyan nagy jóakarattal karolta fel a hadisegélyezettek ügyét, s aki már a képviselőházban is szót emelt a hadisegély felemelése érdekében. A hadisegély kérdését elodázhatatlanul rendezni kell; ez a rendezés történjék oly módon, hogy megnyugvás, bizalom szálljon az elkeseredett szivekbe. N. P. Közélelmezésünk jövő kilátásai. Az a beszéd, amelyet Hadik János gróf, az Orsz. Közélelm. Hivatal új elnöke, a napokban a nála tisztelgő sajtó képviselői előtt elmondott, az ország minden lakosában örömet kelthetett, mert oly perspektíváját nyújtja a jövő közélelmezésünknek, helyesebben közellátásunknak, amire már a háború eleje óta vártunk. A többtermelés biztosítása, kivált azon élelmezési cikkeknél, amelyekben most hiány mutatkozik; továbbá a maximális áraknak az ipari cikkekre is kiterjesztése; nemkülönben a lánckereskedelem és a vele járó árdrágítások korlátozására irányuló rendszabályok megigérése ; a közélelmezési ügyeknek a nagy nyilvánosság ellenőrzése alá helyezése, a burgonya zár alá vétele és az üzletek előtti ácsorgás megszüntetése mind olyan, vagy egészben, vagy részben új intézkedések, amelyeket már régtől fogva kivánt a háborús viszontagságoktól elgyötört, de türelmes lakosságunk. Azonban az imént elősorolt újításoknál mi a magunk részéről sokkal nagyobb reménynyel üdvözöljük a magas szárnyalású programmbeszédnek azt a pontját, amely a készletek igazságos elosztásáról biztosít s amely a közés magántisztviselők és -alkalmazottak és a szegény néposztályok jobb ellátását jelenti be. Mert senki sem tagadhatja, hogy e vérzivataros években a közellátás tekintetében éppen ezek a társadalmi osztályok voltak leginkább sújtva, mert az ő ügyüket hanyagolta el leginkább az illetékes főhatóság. A termelőnek bőven jutott és olcsón. Az iparosok és a kereskedők legnagyobb része vagy cserekereskedés révén jutott elég és olcsó élelmiszerhez, sőt ruházati cikkekhez is, vagy e cikkek magas árát bevette a náluk dolgoztatókon, illetve vásárlókon. A háztartási kiA világ legdrágább

, de egyszersmind i e g j O b b szivarkahüvelye: "MODIANO-CLUBSPECIALITÉ" Vigyázat: Utánzatok vannak forgalomban! "ap Sodorni való papir ára SO fillér.