Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-08-04 / 31. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. 33

R KŐRÖS F N L) K, K Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Köln k y J" Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Az iskolák felszabadítása. Miután nem voltam olyan szerencsés, hogy az e tárgyban a városházán tartott értekezletre meghivattam volna, pedig a lapok szerint azon résztvettek „a helybeli jskolák igazgatói", csak sajátságos módon épen intézetünk nem hivatott meg, holott a tudósítás szerint éppen ránk vonatkozólag hozatott súlyos határozat (vagy talán éppen azért nem hivattunk meg?): csak a lapokból értesültem az ezen ügyben történtekről s magam is csak ez úton tudom elmondani e kérdésben vallott nézeteimet. Mindenekelőtt a hozott határozatot nem tartom a miniszteri rendelet intencióinak mefelelőnek; hiszen felszabadításról, nem kicserélésről van szó. Az egész háború alatt a tanügy nagy kárára volt iskoláknak a saját rendeltetésétől való elvonása, de a körülmények kényszerítő hatása alatt ez másként nem történhetett; ma azonban, mikor hihetőleg a háború végéhez közeledünk, amikor mindenütt al eddig lefoglalt iskoláknak fokozatos felszabadítására törekesznek, újabb iskola lefoglalása még csak elvileg sem volna megengedhető, még azért sem, hogy ezáltal egy másik eddig lefoglalt iskola felszabadíttassék. Még a tehermegosztás elvéből sem lehet kiindulni, mert hiszen a háború elején történt lefoglaláskor az illető iskolák valami módon berendezkedtek, helyiségeket is kaptak, sőt a nehéz állapotokba mintegy beleszoktak, azokat tehát könnyebben viselik; ellenben most lefoglalandó iskola helyiséget is nehezebben kap, a nehézségekbe neki még ezután kellene beleszokni s így nem volna arányban az ő nehézsége a felszabadíandó iskola könnyebbedésével. Amennyioen nem összes iskolák lefoglalásáról /an szó, természetesen bizonyos nehézségi sorrend dönthetett csak a lefoglalás kérdésében; annak az iskolának lefoglalásától kellett eltekinteni, melynél ez a lefoglalás a legnagyobb nehézségeket okozná. E tekintetben pedig, amint azt az ügyeket elfogulatlanul mérlegelő minién szakembernek be kell látni, a tanítóképző-intézetek vezetnek. De nem felel meg ez az elintézés iz ügy pragmatikus fejlődésének sem. Sokak előtt ismeretes kell hogy legyen, íogy annak idejében a hadvezetőség és a kormány a mi intézetünket nagy távolsága és a fenti elvi okok alapján nem vette igénybe, hanem a ref nönevelőintézetet igényelte s áz csak úgy szabadult a lefoglalás alól, hogy a ref. főgimnázium mintegy feláldozta magát érette. Ha tehát most a ref. gimnázium megelégelte a hozott áldozatot (amint hogy tényleg meg is elégelhette!) s felszabadulásra törekszik s ez csak kicseréléssel érhető el, akkor most az ügy történeti fejlődése szerint ismét a nőnevelőintézet lefoglalásának kell előtérbe lépni. Minden melléktekintetektől eltekintve, minden elfogulatlannak be kell látni, hogy éppen ezen intézet lefoglalása (s benne esetleg a tanítás ideiglenes teljes szünetelése is) járna az ország tanügyének legkevesebb kárával. Hogy intézetünk lefoglalása terveztetik, arról — amint azt egy külön miniszteri rendelet kötelességemmé teszi — felettes hatóságomnak jelentést tettem, kifejtettem a lefoglalás által előálló nehézségeket s a lehetőség szerint kértem intézetünk ieíogiaiábának elhárítását. Többet ez ügyben nem tettem, nem is teszek; nincs is hatalmamban az ügy ilyen vagy olyan irányban való eldöntését befolyásolni s ünnepélyesen kijelentem, hogyha intézetünk lefoglalása következik be, abba minden utógondolat s bárkire való neheztelés nélkül belenyugszom; mi is kivesszük akkor a tanításban és nevelésben is a közvetlen háborús nehézségekből kijutó részünket; az intézetünkbe kerülő beteg katonáinkat pedig azzal a szeretettel fogjuk fogadni, ami a mi derék hőseinket méltán megilleti. Senki iránt sem fogunk oly érzelmekkel, oly bizalmatlansággal viseltetni, mint ezt pl. az intézetünket megszemlélő vegyes bizottság velünk szemben tette, amelyre azonban mi már eddig is előzékenységgel feleltünk. Mindezeket a „rólunk-nélkülünk" elv szerint hozott határozattal kapcsolatosan kötelességemnek ismertem elmondani. Igyekeztem elvi állásponton állani és senkinek egyéni felfogását bántani nem akartam. Annak ismétlésével zárom felszólalásomat, hogy ezen ügynek bármilyen irányú elintézését teljes megnyugvással veszem! Kötse István áll. tan. kép. igazgató. Egyet kivéve a cikk minden pontját magunkévá tesszük. Mert iskolákat a hadicélok szolgálata alól felszabadítani oly módon, hogy e terheket egy másik iskolára hárítanók, csakugyan iskolacsere és nem iskola felszabadítás. Valamint azzal az eljárással sem tudunk egyetérteni, hogy éppen a hadicélok szolgálatára kijelölt iskola igazgatóját nem hívták meg arra az értekezletre, holott megállapodás előtt az ő véleményét is meg kellett volna hallgatni. Azonban a cikk egy pontja éppen abba a hibába esik, ami ellen óvást akar emelni. T. i. a közfigyelmet a nőnevelő-intézetre hivja fel, mintha az lenne a legalkalmasabb katonai kórháznak, tehát ö is iskolacserét ajánl. A mi szerény véleményünk e tekintetben az, hogy egy iskolát sem volna szabad hadicélokra lefoglalni tovább. A tanítás legalább is van olyan nagy nemzeti érdek, ha csak nem nagyobb, mint a háború. Akár női, akár férfi tanintézetről legyen is szó, egyaránt követelhető, hogy falaik közül ne űzzék ki a múzsák seregét semmiféle cimen. És, ha más városok már visszanyerték a katonaságtól iskoláikat eredeti rendeltetésüknek, Pápán is megoldható e kérdés, csak határozott jóakarat kell hozzá az illetékes helyeken. Szerk. Az iíj li«zt-elienőr cimü közleményre, amely a Pápai Hírlap utolsó számában megjelent, kérem a következő nyilatkozatnak és észrevételeimnek helyet adni: Tekintetes Hajnóczky Béla úrnak, Pápa. A Pápai Hirlap legutóbbi számában az önt érintő cikkben a lisztirodában előfordult ügyekre, hogy önnek módja legyen magát megvédeni, a következőket van szerencsém közölni: Nevezett cikkben említett önutalványozásra vonatkozva, két esetben történt, mikor távol voltam 2—3 napra, de megérkezésem alkalmával az iroda alkalmazottja ezt nekem jelentette. A köztünk létrejött nézeteltérés pedig onnan eredt, hogy Braun Dezső és Mészáros Elek uraknak utaltam ki lisztet az ön megkérdezése nélkül, amelyet ön kifogásolt; ebből kifolyólag akartam a lisztiroda működésétől megválni. Ezek közlése után vagyok Pápa, 1917 julius 31-én teljes tisztelettel: Langraf Zsiga. Tehát nem „amenyiszer és amennyi jól esett", mert az első esetben négy zsákkal, a második esetben öt zsákkal utaltam ki magamnak, de mindig az ellenőr ellenjegyzésével, és sohasem ellenőrzés nélkül, bár ez nem volt megA „MODIANO-CLUBSPECIALITÉ" SODORNI VALÓ SZIVARKAPAPIRNAK ÁRA 1 KÖNYVECSKÉBEN 60 LAP VAN. ma 20 fillér. Minden könyvecskén rajta van a védjegy és a gyáros aláírása