Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-01-06 / 1. szám

1915-ben — csak 32-vel. Ha tekintetbe vesszük, hogy a halálozási számot részben növelték a helybeli hadi kórházakban elhalt katonák és a városunkba telepített menekültek, akkor megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy városunk közegészségügye a háború alatt nem tért el a béke éveinek közegészségügyétől, s a halálozás nem haladta felül a normális arányt. Óriási, szinte megdöbbentő azonban, ha a halálozások számát a születésekével hasonlítjuk össze. 1914-ben születtek 508-an, meghaltak 398-an, a szaporodás tehát ebben az évben még 110. Ellenben már 1915-ben születtek 352-en, meghaltak 443-an, a fogyás tehát 91. Még nagyobb az eltérés 1916-ban, amikor a születések száma csak 238, a halálozásoké pedig 430 volt, a fogyás tehát 192; úgy hogy a két év alatt pontosan 283-al több halálozás történt városunkban, mint születés. Kétségbeejtő volna, ha ez tovább is így folytatódnék. A háború elmultával — ami reméljük, nem sokára bekövetkezik — minden tényezőnek oda kell hatni, hogy a születésekkel szemben álló ezt a nagy halálozási aránytalanságot eltüntesse, főként a nép szociális helyzetének, jóllétének emelésével, mert a háboru-okozta nagy emberpusztítást így tudjuk csak ellensúlyozni, s vele a magyar nép szaporodását elősegíteni. A statisztika számai beszélnek, de egyúttal tanítanak is. Vonjuk le belőlük a tanulságot és igyekezzünk azon, hogy hiányait kijavítsuk, s vele szolgálatot tehessünk szeretett városunknak és hazánknak. Nánik Pál. TOLLHEGGYEL. Látogatásom a Kukoricánál. Meglátogattam a Kukoricát. Kíváncsi voltam élményeire, miket a rekvirálás alatt élt át. A Kukorica egy nagy zsákban meghúzódva, a kamarában fogadott. Magas értékének megfelelő tisztelettel közeledtem hozzá. Kalapomat mélyen megemelve üdvözöltem. A Kukorica kegyesen bólintott és én rögtön interjúm tárgyára tértem. — Ha szabad kérdeznem, kedves Kukorica, hogy érezte magát a rekvirálás alatt. — Ne is kérdezze'; viszolog a hátam, ha reá gondolok. Az összes, eddig létező Kukoricák nem mentek annyi viszontagságon keresztül, mint én a rekvirálás alatt. Mondhatom, nem kivánom ezt még az — oláhoknak sem, akik pedig azzal szégyenítettek meg, hogy puliszka név alatt nemzeti eledelüknek tettek meg. Hallja csak a kálváriámat 1 Mikor a rekvirálásnak hire kelt, gazdám suttyomban kocsira helyezett, s házakhoz benyitogatván, nagy titokban megvételre ajánlott. Kilónként csekély 70 fillérért is elkótyavetyélt volna. De amint kimondotta, hogy mit akar, bosszúsan azzal válaszoltak neki: „Kell az ördögnek a kukoricája! Hogy elrekvirálják?" Mivelhogy gazdám is ettől a divatos müvelettől félt, nagy búsan ballagott velem haza. „Nem kellett a kukorica senkinek", mondá kedves élete-párjának sötéten. (Ezt annyival inkább is mondhatta „sötéten", mert az egész eladást a sötétség leple alatt akarta végrehajtani.) „Hát mit csináljunk most ?" — veté fel a nagy kérdést. Hosszú töprengés után fölvittek a padlásra, majd leszállítottak a pincébe, elástak a verembe, beledugtak a kazalba — de mindezek után sem nyugodott meg a gazdám ingatag lelkiismerete. Szállásomat egyik helyen sem érezte biztonságban; attól tartott, hogy a furfangos rekvizitorok itt is, ott is reám találnak. Valami más helyet kellett tehát kieszelni. Egyszer csak — mint akinek jó ötlete támadt — széles mosoly jelent meg gazdám gondterhes arcán. „Tudod mit anyjuk? — beleágyazzuk a kukoricát az ágyba!" S mivel a gondolat az érdemes család tanácskozási joggal biró tagjai körében közhelyesléssel találkozott, kisebb porciókra elosztva csakhamar az „ágyban, párnák közt" találtam magamat. Ez volt aztán a selyem élet! Este összebujtunk a családdal, melengettük egymást, mint a jó testvérek. Vagy három nap múlva emberek lépteinek és beszélgetésének zaját hallottam az udvaron. A rekvizitorok voltak. „No hát nézzünk egy kicsit körül" — mondá egyikök. S ezzel megkezdték a szemlét. Felmentek a padlásra, lementek a pincébe, felásták a vermet, vonyogóval beledöfködtek a kazalba, de gabonanemüt nem találtak sehol, azon a pár kiló árpán kivül, mit fifikus gazdám pro forma kitett szem elé a kamarába. Én csendesen mosolyogtam a dunna alatt, különösen mikor a bizottság elnöke bucsuzásul megdicsérte gazdámat jó hazafihoz illő, egyenes magatartásáért. — És mi történt tovább Önnel, drága Kukorica ? kérdém én — félbeszakítva az elbeszélést. — Mi történt, mi történt? Hát egyszerre megszűnt a becsületem. Visszahelyeztek ebbe a fenenagy zsákba, s kihoztak ide a hideg-rideg, barátságtalan kamarába. Hát eljárás ez, ilyen komédiát csinálni, ilyen bolondját járatni velem ? Távozni készültem, mit Kukorica észrevéve, a következő keserű kifakadást hallatta: — Mondja meg az embereknek, haragszom reájuk, amiért ezt az őrült háborút csinálták. Annak köszönhetem egész meghurcoltatásomat. S bucsut intve Kukoricának, meggyőződéssel visszakiáltottam neki: — Igaza van! Nikpái. HETI ÚJDONSÁGOK. — A XIV. évfolyam küszöbén. A Pápai Hirlap jelen számával XIV. évfolyamába lépett. Amikor a háborús 1916. esztendőtől bucsut veszünk s új évfolyamot kezdünk meg, a jól végzett kötelesség nyugodtságával tekintünk vissza a múltra, mert Pápa város közönségének érdekeit — mint mindig — a mai nehéz időkben is — úgy érezzük — becsületes igyekezettel védelmeztük, s nem egy esetben kezdeményeztünk és megvalósítani segítettünk terveket, meiyek a köz javára szolgáltak. Lapunkat kezdettől fogva a közönségért levőnek tekintettük ; főként azért levőnek tekintjük most, amikor — sajnos — annyi oka van a közönségnek védelemért a nyilvánosság orgánumaihoz fordulni. Nehéz időket élünk, nagy nehézségekkel kell megküzdenie a sajtónak is. Szellemi téren a vélemények szabad megnyilatkozásának útjában állanak a felsőbb érdekek, amelyeknek most hazafias megértéssel alá kell vetni magunkat, — anyagi téren ólomsúlyként nehezedik ránk az újság kiadásánál is nagyon érezhető drágaság. Kétszeres okunk van tehát a közönséghez fordulni, hogy támogasson bennünket, támogassa törekvéseinket. Jelen számmal új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési áraink, a megdrágult nyomdai viszonyok ellenére, a régiek maradnak: egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K,~;i kiadóhivatal — Illusztris látogatók a városházán. E hét szerdáján városunk nemesszivü főura, Esterházy Jenő gróf és a jótékonyságban vele versenyző nővére, Esterházy Mária Antónia grófnő, megnézték a városházán a megszemlélésre kitett emlékmü-modellt. Ez alkalommal megtekintették a városháza egész berendezését és valamennyi hivatalos helyiségét is és minden iránt a legnagyobb érdeklődést tanúsítottak. A kitűnő vendégeket a polgármester kalauzolta ez utjokban és ő is adott felvilágosítást mindenben. — A Leányegyesület Szilveszter estélye. A Pápai Leányegyesület a háború alatt teljes működését a háborús jótékonyság gyakorlására irányította ; irodalmi és zenei előadásait is csak akkor tartotta meg, ha annak minden jövedelmét valamely háborús jótékonycélra kivánta fordítani. Szilveszter estén a Griff nagytermében ismét ilyen célra háziestélyt rendezett, amelynek fényes sikerét már előre biztosította az egyesület agilis rendezősége. Esti 8 órakor a Griff nagytermének széksorai már megteltek városunk műértő közönségével. A műsort Strausz Rózsika és Stern Nellike négykézre előadott zongorajátéka nyitotta meg, akik nagy zenei tehetségükkel, szép összjátékukkal gyönyörködtették a hallgatóságot. Utána Nobel Jozefa a tőle megszokott rutinnal, kellemes hanghordozásával és mély érzéssel szavalt Emőd-verseket. Ezt követte Goldschmid Judith művészi zongorajátéka, aki pompás interpretációval adta elő Chopin Fantasie Impromptu-t. A szűnni nem akaró tapsviharra ráadásul egy Schumanndarabot szintén művészi technikával játszott. Nagy derültséget keltett Goldberg Irma, Thurn Franciska és Barbarits L. által előadott Kofajelenet, melyben Goldberg Irma nagy elevenséggel vitte a címszerepet; Thurn. F. pompás nagysága, Barbarits L. kitűnő rendőr volt. Majd a Szív problémái egyfelvonásos következett, melyet Dienesné Geiger Vala, nagytehetségű földink irt. Lázár Klári, Wolf Elli, Ambrus Vilma, Goldschmid Juci, négy bájos leány kitűnő összjátéka teljes érvényre juttatta a darab szépségeit. Hatalmas sikere volt a Weisz Franciska és Goldberg Irma által előadott Anesi Jancsi cimü énekes táncduettnak. Az előadók rendkívül stílszerűen és diszkréten táncolták és énekelték ezt a kis tréfás jelenetet és hatalmas tapsviharral köszönte azt meg a hálás közönség. A minden tekintetben sikerült háziestély szépen jövedelmezett, amiből a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége által a háború és élet harcaiban megrokkant sajtómunkások részére épülő Sajtószállás céljaira is 50 korona fog jutni. — Kitüntetett orvosok. Ferenc Szalvátor főherceg a királytól átruházott hatáskörébsn a háború alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemeik elismeréseül dr. CsehSzombathy László városi főorvosnak, dr. Grósz Lajos és dr. Kreisler Károly kórház osztályorvosoknak és Zink Jenő honvédszázadosnak, a helybeli tartalékkórház osztályparancsnokának a Vöröskereszt II. osztályú díszjelvényét díjmentesen adományozta. — A Jókai-kör január hó 7-én este fél 6 órakor a ref. nőnevelő-intézet dísztermében közgyűlést s estélyt tart. Az estély műsora a következő: 1. Műdalok, énekli Tóth Annus. 2. Lengyelországi harangok. Irta Endrődi Sándor, szavalja Csizmadia Aladár II. é. pn 3. Haydn-quartett. Largo és Presto. Előadják Gáty Zoltán, Gáty Miklós, Gáty Feri és Rupp recht Andor. Az estély rendezője Sült Józsefné — Katonai kitüntetés. Őfelsége a király az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért Barcza Zoltánt, honvéd huszárezredünk századosát, a katonai érdemkereszt hadiékítményes 3. osztályával tüntette ki. — A Leányegyesület művészestélye. A Leányegyesület ez évi nagy müvészestélyeit február 4-én és 5-én tartja. A közreműködéshez és a kiváló műsor rendezéséhez sikerült az egyesületnek Hilminé László Ari úrnőt megnyerni. — Háborús gazdasági előadások. A Magyar Gazdaszövetség országszerte gazdasági előadásokat tartat a tél folyamán. Ezen fontos akcióját kiterjeszti a Szövetség Veszprémvármegyére is, amennyiben január, február és március hóban Veszprém, Papkeszi, Tótvázsony, Nagyvázsony, Lajoskomárom, Pápa, Siófok, Fokszabadi, Devecser és a bakonybéli gazdakörökben gazdasági előadást tartat a háborús gazdálkodásról és a háborús rendeletek magyarázatáról. Veszprémvármegye területére előadóul Kajdacsy Endre vármegyei gazdasági egyesületi igazgatót kérte fel a Magyar Gazdaszövetség. Az egyesület igazgatója előadásaiban meg fogja jelölni mindazon • gazdatársadalmi feladatokat, amelyeket a többtermelés érdekében a háború után gazdáknak követnie kell. — Kitüntetett fővadász. Hirschler Lajos 11. tábori vadászzászlóaljbeli fővadászt, az ellenség előtt teljesített különös kötelességhű szolgálatai elismeréseül, a koronás érdemkereszttel a vitézségi érem szalagján tüntették ki. — A Ref. Leányegyesület folyó hó I4-én a nőnevelő-intézet dísztermében hangversenyt rendez. A műsorban a főisk. énekkar énekel, Kis József zongoráz, Győry Elemér felolvas, Tóth Anna énekel, Tóth Sándor szaval. Kezdete esti fél 8 órakor. Helyárak: 2, 1 K és 50 f. A tiszta jövedelmet részben a veszprémmegyei hadiárvák, részben pedig az erdélyiek felsegítésére fordítják. Jegyek jaunár 10-tőI előre válthatók Kis Tivadarnál.