Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-04-29 / 18. szám

Hadi foglyok sorsa Pápán 316 év előtt. Előkelő képes hetilapunk, az Ország-Világ mult vasárnapi számában Hogy bántak régen a foglyokkal? cim alatt Farkas Ernőd tollából borzalmas dolgokat feltáró, a jelen háborús időkben különösen aktuális cikket közölt, melyet helyi vonatkozásánál fogva lenyomatunk mi is a következőkben: A kultura terjedésével levetették az emberek félvad természetüket is s a borzasztó testi szenvedések, kinzások ideje lejárt, a hadifoglyokat a központi hatalmak fogolytáborokba gyűjtik, ott meglehetős mozgási szabadságot élveznek, gondoskodnak lelki vigasztalásukról, Írhatnak, könyveket olvashatnak, szórakozhatnak és szellemi érintkezésben állhatnak szeretteikkel. Az oroszok bizonyára hálával fognak gondolni a nagylelkű és lovagias magyarokra, mert senki se érezteti velük, hogy legyőzöttek, foglyok s még a szerbek sem panaszkodhatnak, mert nem koplalnak, nem szenvednek köztünk. A régi világban egészen más sorsuk volt a legyőzötteknek, a foglyoknak, akik a győzők kezébe estek. Borzasztóan szenvedtek, tömlöcök fenekére vetették, kenyéren és vizén koplaltatták őket, vagy orr-, fülcsonkításra Ítélték, soknak a jobbkezét csuklóban levágták és úgy bocsátották haza. A törökök azt a szokást honosították meg, hogy tekintélyes foglyaikat csak azért sanyargatták, hogy minél nagyobb váltságdíjat csikarhassanak ki értük hozzátartozóiktól. Ezt aztán eltanulták tőlük őseink is és akármilyen jó dolguk is volt a török raboknak, keservesen panaszkodó leveleket Írattak velük, hogyagyonkinozzák őket, ha a váltságdíjat elő nem teremtik s ki nem váltják a szörnyű rabságból. Becsületszóra szabadon is engedték a rabo kat, hogy a váltságdíjat összekéregethessék az országban. Ha ez sikerült, lefizette a váltságdíjat és visszanyerte szabadságát, ha nem, akkor vissza kellett térnie rabságába. De a hadifoglyokkal az egész középkoron át kegyetlenül bántak, igen gyakran megesett, hogy a győzők száz meg száz foglyot húztak karóba, felnégyelték, olajba főzték őket, vagy legalább is orrát, fülét levágták, hogy ország-világ csúfjai legyenek. Sokszor megtörtént, hogy a foglyokat százával felakasztották s el se temették, hanem hollók, varjak eledeléül ott hagyták. Megtették azt is, hogy elevenen földbe ásták őket, mézzel öntötték le az arcukat, hogy méhek, darazsak, legyek rászánjanak és tantalusi kinokat szenvedjenek. De akkora kegyetlenséget alig Irallott a világ, aminővel a Pápán fellázadt vallon katonákat saját honfitársaik agyonkinozták. A pápai helyőrségnek mintegy ezerötszáz vallon katonája volt. Mivel zsoldot félesztendő óta nem kaptak, fellázadtak s a várat a törökök kezére akarták játszani. A magyar Maroth Mihály várkapitányt tömlöcbe vetették s egy La Motte nevü francia tisztet választottak meg parancsnokul. Maroth ezernyolcszáz arany megtakarított pénzét mind odaadta a lázadóknak, csakhogy elálljanak áruló szándékuktól, de ők tízezer aranyat követeltek. Dervis pasa meg is igérte nekik a tízezer aranyat. Neszét vették ennek a tervnek Bécsben és Schwarzenberg tábornagyot küldték csapatokkal a vár ellen. A kaput zárva találták, a vallonok kitörtek és csapatának nagy részét levágták. Schwarzenberg tábornagy később kilencezer főnyi sereggel jött a vár ellen s Maroth titkos levelezés útján értesítette őt arról, hogy hol támadhatná meg sikerrel a várat. A vallonok egy része hü maradt s ezek Schwarzenberg seregében küzdöttek. 1600 julius 26-án az ostromlók elfoglalták a várhoz tartozó szállásokat, minek folytán éhínség tört ki a körülzárt várban. Julius 29-én véres ütközet volt, egy vallon golyó Schwarzenberg tábornagyot szivén találta és szörnyet halt. Helyette Nádasdy Ferenc lovas generális vette át az ostrom vezetését. A másnap intézett kirohanást véresen visszaverte. Időközben a lázadók minden élelmiszere elfogyott s az éhhaláltól vakmerő szökéssel akartak megmenekülni. Nádasdy huszárai és Thurn gróf német lovassága azonban útjukat állta s rettenetes vérengzés támadt. A vallonok előbb ama száz társukat koncolták föl, ^akiket szökési tervük árulóinak tartottak. Azután minden irányban menekülni próbáltak, de vezérüket, La Mottet is levágták s a huszárok több százat leaprítottak a menekülők közül. Vagy ezer lázadó esett el, pár száz Fehérvárra menekült, vagy négyszázat pedig elfogtak. A győzők bevonultak a várba, kiszabaditották a foglyokat, míg az általuk elfogottakra képzelhetetlenül borzalmas sors várt. A hti vallonok bosszúszomjának szolgáltatták ki őket. Ezek csoportokra osztották foglyaikat, mindegyik más és más kegyetlenséget eszelt ki foglyainak elpusztítására. Az egyik csoport fogolynak a tagjait egyenkint vagdosták le. Előbb ujjaikat, azután kezüket, majd a fülüket, orrukat, végül a lábukat. A másik csoportnál a foglyok tagjait egyenkint izzó parázson megsütötték. A harmadik csoportnál szíjat hasítottak a hátukból s azzal addig korbácsolták a szerencsétleneket, mig csak mozogtak. A negyedik csoport foglyait éleshegyü vaskapcsokba hajigálták vagy kerékbe törték. Az ötödik csoport foglyaira forró szurkot csöpögtettek, az így támadt borzalmas sebekre pedig ecetet öntöttek vagy sót és borsót hintettek és röhögtek kínszenvedésükön. Más csoportok foglyait nyakig földbe ásták, a fejük látszott ki csupán s mintha bábok lettek volna, vasgolyókkal pénzbe kugliztak rájuk. Másokat levágott lovak bőrébe varrtak, csupán a fejük nézett ki hátul, a bőrt aztán a lánghoz tették, amelytől a bőr összehúzódott és jobban csavarta őket, mintha présbe szorították volna. A megkinzottak vonagló arcán és jajgatásán pedig hahotázva kacagtak. Akiket kapcsokra dobtak s ott fügve maradtak, vagy kerékhez kötöttek, azokat napokig éheztették s ekkor megsütött társaik húsát tartották oda, hogy a szerencsétlenek azzal csillapítsák éhségüket. Ha e borzalmakra gondolunk, átláthatjuk, hogy mily rettentő kínzásokra voltak képesek még három évszázaddal ezelőtt is a győzők a legyőzöttekkel szemben. BETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Németh István dunántúli ref. püspök és Szabó György, a dunántúli ref. egyházkerület ügyésze, e héten hivatalos ügyekben városunkban tartózkodtak. — Hadikölcsönjegyzés. A negyedik magyar hadikölcsönre serényen megindultak a jegyzések, s a hatalmas lendületekből már is fényes végeredményre következtethetünk. Vármegyénkben e téren ismét tündöklő példával jár elől a veszprémi püspökség, Hornig Károly báró bíboros püspök 1 milliót és a főkáptalan 17

a millió koronát jegyezvén. — Reich alezredes kitüntetése. Reich Árpád honvéd huszár alezredes, a Hadfelügyeleti Bizottság sajtóalbizottságának érdemes vezetője, a háború első hónapjaiban a pápai honvéd huszárezred kötelékében az orosz harctéren küzdött. A király most az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréseül a hadiékítményes harmadosztályú katonai érdemkereszttel tüntette ki. — Iparkamarai közgyűlés. A győri kereskedelmi és iparkamara május hó 1-én d. u. 3 órakor rendes közgyűlést tart. — A Vöröskereszt-kitüntetések átadása. A Vöröskereszt Egyesület helybeli választmánya kedden délután 5 órakor a városháza tanácstermében ülést tartott, melyen a napirend előtt Mészáros Károly a központ nevében meleg szavakkal üdvözölte a Vöröskereszt kitüntetettjeit s átnyújtotta részükre a kitüntetésről szóló okmányt. (Az egyik előző számunkban felsoroltakon kivül kitüntetést kapott Kőszeghy Kálmán irgalmasrendi alorvos is.) Az üdvözlésre szokott ékesszólásával Gyurátz Ferenc püspök válaszolt. — Áttérvén a napirendre, Gyurátz Ferenc elnök szives szavakkal köszöntötte a választmány új pénztárosát, Hoffmann Biankát, s fájdalommal emlékezett meg Barthalos István választmányi tag elhunytáról. Örömmel vették tudomásul, hogy a központ elismerését nyilvánította a helyi választmány mult évi működése felett. Elhatározták, hogy a központ felhívása értelmében tagok gyűjtése érdekében akciót indítanak. Bélák Lajos főszolgabíró jelentését, hogy Pápakovácsiban megalakult a Vöröskereszt választmánya, helyesléssel fogadták. — Kárpáti ünnepélyek. Az állami tanítóképző intézet és az izr. elemi és polgári iskola május hó 1-én délelőtt 10 órakor a Kárpátok jelentőségének méltatására ünnepélyt rendez. A tanítóképző ünnepélyét az intézet tornatermében tartják, ünnepi beszédet Jankó László tanár mond; az izr. iskolák ünnepélye pedig a Chevra Kadisa nagytermében lesz. Mindkét ünnepélyen gyűjteni fognak az elpusztult kárpáti falvak felsegélésére. — Csecsemő-védelem. A jótékony egyesületek csecsemő-védelmi albizottsága dr. Antal Géza és Galamb Józsefné elnöklete alatt e hó 26-án ülést tartott. Dr. Antal Géza bejelentette, hogy személyes referátuma alapján úgy a belügyminiszter, mint Ruffy Pál min. tanácsos örömmel fogadták azt a mozgalmat, melyet a csecsemő-védelem érdekében jótékony egyesületeink közös bizottsága megindított, s legmeszszebb menő támogatásukat Ígérték meg. Elnök bejelentését a bizottság helyesléssel vette tudomásul. Dr. Fürst Sándorné — utalással a nagy munkaidőre — ajánlja, hogy történjék gondoskodás a két éven felüli gyermekek napközi elhelyezéséről. A bizottság maga is szükségesnek tartván napközi otthonok felállítását, felkérte indítványozót, hogy a jövő ülésre e tárgyban konkrét tervezetet terjesszen elő. (Ajánljuk a bizottság figyelmébe a lapunk mai számában ugyancsak a napközi otthonok felállításával foglalkozó, a kivitel módjaira reámutató érdekes cikket.) Elnök indítványára a bizoottság felkéri dr. Kovácsics Sándor katonai főorvost, hogy a bizottsági tagok részére tartson előadásokat a csecsemők higiénikus gondozásáról, mit aztán nyomtatásban is közrebocsátanának. Végül Karlovitz Adolfné indítványára kimondották, hogy amint a várostól a kért anyagi támogatást megkapják, a bizottság megteszi az intézkedéseket, hogy a szegénysorsu beteg nők és csecsemők kedvezményes áru vagy teljesen ingyenes tejjel láttassanak el. — A Vöröskereszt Pápakovácsin. Hogy a nép körében az emberbaráti célok támogatása érdekében milyen szép eredményeket lehet elérni, beszédesen dokumentálja a pápakovácsi példa, ahol dr. Nagy Imre körorvos buzgólkodása folytán megalakult a Vöröskereszt választmánya gróf Wallis Gyuláné elnöklete mellett. A fióknak eddig körülbelül 90 rendes és több mint 30 alapító tagja van, ami annál kiemelendőbb, mert pl. Pápán megközelítőleg sincs ennyi alapító tag. Egyszerű földmivesek, cselédleányok lettek 40 korona lefizetésével a Vöröskereszt alapító tagjává. Igazán szép példa, követendő példa; büszkék lehetnek rá a pápakovácsiak. — Beteg jegyzők. Homokbödöge és Ugod községek jegyzői súlyosan megbetegedtek; helyettesükül Homokbödögére Kovács Miklós adászteveli k. jegyzőt, Ugodba pedig Figura Kálmán segédjegyzőt rendelte ki a járási főszolgabíró. Ezen helyettesítés ideiglenes csak, mert Ugodba Koztovszky Iván bakonyjákói, Homokbödögére Figura Kálmán segédjegyző lesz kirendelve. — Baleset. Sajnálatos baleset érte br. Perényi Ferenc, helybeli honvéd huszár századost, csütörtök délelőtt, amikor fogatán a kaszárnyába ment. Lovai a grófi kert körül megbokrosodtak s a kocsit tova ragadták. A Török Bálint utca sarkán egy téglarakásban feldőlt a rohanó kocsi s a bent ülő százados oly szerencsétlenül esett ki belőle, hogy súlyosabb zuzódásokat szenvedett. A sérültet lakására szállították és — értesülésünk szerint — a kapott zúzódások miatt több napig orvosi ápolás alatt kell lennie. — Népművészeti kiállítás és háziipari vásár. A Pápa városi Jótékony Nőegyesület 1916 május hó 14-ikétől május 21-ikéig bezárólag, Pápán, a Pápai Takarékpénztár dísztermében saját egyesületi céljaira dr. Antal Géza országos képviselő, Mészáros Károly polgármester és Bélák Lajos főszolgabíró pártfogásával a háziipar népszerűsítése és Pápán meghonosítása céljából népművészeti kiállítást, képtárlatot és háziipari vásárt rendez. A kiállítást dr. Antal Géza országos képviselő május hó 14-ikén d. e. 11 órakor nyitja meg. A kiállítás a megnyitás időpontjától a bezárulásáig naponként d. e. 10—12 és d. u. 3—6 óra közt megtekinthető. Állandó belépő-jegy: 3 K. Látogatójegy: 1 K; május 14-én d. u., 16, 19 és 21-én (kedd, péntek, vasárnap): 50 fillér.