Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-12-23 / 52. szám

— A tanfelügyelő Pápa tanügyéről. Dr. Vértesy Gyula, Veszprémvármegye kir. tanfelügyelője, a közigazgatási bizottság e havi ülése elé terjesztett jelentésében megemlékezik Pápa város népoktatásügyéről is, melyet — sajnos — nem talál megfelelőnek. Okát ennek az iskolák túlzsúfoltságában s a félnapos tanítási rendszerben találja, mely utóbbi akadály megszüntetése végett — igen helyesen ! — előterjesztést is tett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz. A jelentésből egyébként közöljük a következő részeket: „A mult hó folyamán részt vettem Pápán az áll. tanítóképzőben megtartott javító- és pótképesítővizsgákon. Ugyancsak ez alkalommal megvizsgáltam az Összes pápai elemi iskolákat. S bizony a tanítási eredmény a legtöbb iskolában a kevés számú s munkával túlterhelt tanítók minden igyekezete pacára is szomorú, ami magyarázható és menthető azzal, hogy a tanítói létszám majd mindenhol csonka; a tanulók száma pedig oly nagy, hogy egy-egy osztályban 90—100 gyermek is szorong, félnapos tanítás mellett meg nem felelő helyiségekben, mert az iskolaépületek ott is, valamint Veszprémben, úgyszintén az ovodai helyiségek is, le vannak foglalva katonai célokra." „Különben az ovodáknak és iskolai épületeknek mentesítése iránt előterjesztést tettem a minisztériumhoz, mert ha a katonáknak szükségük van elhelyezési helyekre, hát ne foglalják le erre a célra az ovodákat és iskolákat, hogy nemzeti kulturális életünket évtizedekre megbénítsák, hanem építtessenek részükre szükségbarakkokat." — Két érdekes dallal lép a karácsonyi piacra régi ösmerősünk, a diákkorából nálunk jól ismert zenész: Losonczi Lajos budapesti ref. vallástanár, Losonczi Jenő pápai kollégiumi rajztanár testvére, aki már több dalával eddig is szép sikert aratott. Este van . . . cime most megjelent egyik dalának, melynek borongós szövegéhez, gyönyörű dallamához finoman simul az előkelő és a sablont messze elkerülő érdekes zongorakiséret. A ritmus változtatása is csak emeli a dal szépségét, melyben szöveg és dallam a kísérettel pompásan egybeforr. A Szibériában cimü második dal igazi háborús nóta, fülbemászó, magyaros formája mellett is új nyomon jár, teljesen elüt az elsőtől. Nagy elterjedést kívánunk és jósolunk a két sikerült dalnak, melyek Bárd Ferenc és Testvére ízléses kiadásában jelentek meg Budapesten. — Se cukor, se főzőliszt nincs a karácsonyi ünnepekre. Ez a panasz általában. Ennek oka azonban nem a hatóságunk, sem a lisztiroda, mert ezek mindent megtettek idejében ezen élelmicikkek beszerzésére. Hanem onnan ered a baj, hogy úgy a vasút, mint a gyárak, illetve malmok nem respektálják a hatósági közellátás érdekeit, hanem sokszor, mint most is, elébe helyezik a magán megrendeléseket a hatósági megrendeléseknek, illetve szállításoknak. Kérjük az Országos Közélelmezés vezetőjét, hogy ezekhez a vállalatokhoz intézzen mielőbb szigorú rendeletet, mely szerint első sorban a közhatóságok megrendeléseit bonyolítsák le és csak azután a magánfelekét. Ez a közérdek és a közrend. — Orosz fogságból irt levelek. Két levelet kaptunk, amelyeket a messze Oroszországba hurcolt pápai illetőségű katonák irtak. Az egyiket, amely Kohn Adolf Pápa címre szól, egy csererokkant katona Tranyikosanoskból, a kinai határmenti fogolytáborból hozta, még pedig műlábába rejtve hozta Budapestig, ahonnan aztán továbbították a kedves sorokat rendeltetése helyére. A levél még ez év aug. 9-én kelt és csak most érkezett ide. A másikat, amely nyilt levelező-lap, ismeretlen helyről s dátum nélkül kollégiumunk volt tanulói irták lapunk szerkesztőjének, egykori professzoruknak. Az első levél, amelyből a családi vonatkozásokat kihagytuk, így szól: „E levelet egy invalidus bajtárssal küldöm haza és segítse a jó Isten, hogy szerencsésen hazaérkezzen és hogy e levelet átadhassa. Én, hála a jó Istennek, egészséges vagyok, nincs semmi bajom, nem hiányzik semmim, pénzem van mindig annyi, amenynyire szükségem van. De már itt is volt az ideje, hogy jobb sorsra jussak, mert bizony elfogatásom napjától egész mostanáig nyomorogtam, éheztem, rongyosan jártam, betegeskedtem, de hála a jó Istennek, ez már mind megszűnt, mióta hazulról egy kis pénzt kaptam és hogy a kantinban mint elárusító vagyok alkalmazva. Itt nem kell sokat dolgoznom, csak a detail-vevőket kiszolgálnom és a kasszát kezelnem (felelőség nélkül). Mi itt a kinai határtól két kilométernyire vagyunk egy újonnan épült katonai telepen. Egészséges, száraz lakásunk van, csak az a baj, hogy az udvarból nem lehet kimenni és így bizony nagyon egyhangú és rém unalmas a mi életünk, de ezt türelemmel tűrjük, mert eszünkbe jut, hogy talán egyszer, valamikor eljön az a boldog pillanat, mikor én az én drága szeretteim közé teljesen egészségesen megérkezhetem. Mit gondolnak, vége lesz ennek a háborúnak még ebben az évben ? Van rá kilátás ? Milyen az élet otthon ? Nagy a drágaság ? Mivel fontosabb irni valóm már nincs és helyem még van, leirom, hogy hogyan töltöm el az időt. Reggel 6 órakor megyek az üzletbe (ami a barakunkban van) és ott foglalatoskodok egész 11 óráig, akkor hozzák az extra menázsimat (komiszat nem eszem), ami mindennap váltakozik (bab, borsó, káposztafőzelék vagy pörkölt, hetenként egyszer tészta), két órakor újra megyek a kantinba egész este 6 óráig, azután egy kicsit sétálok az udvaron, este 7-től 9-ig pedig vagy zenét hallgatok (bajtársaim játszanak kézzel csinált hangszereken), vagy elbeszélgetek az ismerőseimmel és ez így megy naprólnapra. Az időjárás itt nagyon szép, ugyanolyan, mint nálunk, csak valamivel melegebb (néha 35-40 fok meleg)". A második levél rövid szövege orosz nyelvű, mely lefordítva így hangzik: Kedves Urunk! Julius 29-én fogságba estünk. Jó egészséget kívánunk. Sárecz hadnagy, 20. hgy. e., Pápa, Lipschitz Benő mediciner, 31. hgy. e., Pápa, Nagy István hadapród, 31. hgy. e, Enying, Nagy Lajos kadett, 20. hgy. e. Pápa, Bolla Sándor kadett, 20. hgy. e, Szerecseny és törölt név alatt Magyarsok helységnév. — Telepengedélyezési tárgyalás beszüntetése. Hoffmann L. Dávid Kossuth Lajos utcai szappanos kérelmet intézett a városi tanácshoz, miszerint a december hó 21 ére a Kossuth Lajos utcai Mathus-féle háznál kitűzött telepengedélyezési tárgyalást szüntesse be, mivel utóbbi időben ott a szappanfőzést ugyanolyan mértékben űzi, mint elődje. — A városi tanács a kérelemnek helyt adott és a telepengedélyezési tárgyalást beszüntette s megbízta a rendőrkapitányt, hogy a szappangyártást ellenőriztesse, s amennyiben kérelmező a szappanfőzés méreteit túllépné és két segédmunkaerőnél többet alkalmazna, erről a városi tanácsnak tegyen jelentést. — A tavaszi vetőmag-szükségletét 1917 január hó 10-ig mindenki a városi élelmezési irodában (Koritschoner-ház) bejelentheti, tehát senki se mulassza el a buza, árpa, zab, zabos bükköny, köles, kukoricaszükségletét bejelenteni, mert későbbi jelentkezéseket figyelembe nem vesznek. — A tél áldozata. Molnár Gábor nagygyimóti lakos a hét elején Somlyóvásárhelyre ment vásárra, ahonnan egy tehénkét hajtott haza felé. Társaitól, mert mint öreg ember igen elfáradt, Adásztevel községben elmaradt. Hazafelé ballagva, az utat eltévesztette, Béb felé bandukolt. A bébi kertek alatt leült, ott örökre el is aludt, megfagyott. Reggel találták meg, amikor már élet nem volt benne. Nem talán a pálinka, hanem a kimerülés volt oka halálának. — Bejelentés elhalasztása. Az Omke központja táviratban értesítette helyi fiókját, hogy a téli áruk és kötött áruk bejelentése elhalasztatott; a január 1-én meglevő készletek január 11-ig jelentendők be. — Az alkohol büne. Devecserből irják: Állandóan perpatvarban élt családjával Borszörcsökön Fodor Bálint kisgazda, aki szeretett inni. A minap a délutáni órákban ismét nagy veszekedés volt Fodoréknál. A férj kést fogott az asszonyra, hogy megöli. A nagy zajra bement a szobába Fodornak 18 éves Gábor fia és 16 éves Vera leánya, akik kimentették anyjukat apjuk kezéből és eközben a fiu bottal ütötte ki apja kezéből a kést. A verekedés ezután apa és gyermekei között tovább folyt, kikerültek az udvarra, ahol a fiu és leány leteperték az apjukat és addig ütötték a fejét, mig Fodor meg nem halt. A gyilkos családot, anyát, fiút és leányt a vizsgálóbíró letartóztatta. — Koronázási emlékjelvények. A magyar nemzet örömnapja, a koronázás alkalmából művészi kivitelű, finom porcellánzománcból készült koronázási jelvényt bocsát ki a Hadsegélyező Hivatal a nagy nap emlékére és egyúttal az elesett hősök özvegyei, és árvái alapjának szolgálatában. A jelvény Őfelsége monogramja mellett a koronázás gondolatait szimbolizálja, egy darab ára 1 korona. Kapható a Hadsegélyező Hivatalnál (Budapest, V, Akadémia-utca 17.) és nagyobb kereskedőcégeknél a vidéken is. — Köszönetnyilvánítások. A Leányegyesület ez úton hálásan köszöni meg a Királygyászünneply t. szereplőinek szives közreműködésüket, a pápai grófi uradalom felügyelőségének, hogy a Griff-termet virággal díszítette, a cs. és kir. katonai kórház Parancsnokságának, hogy a rendezéshez munkaerőt adott és Ötvös Sándor úrnak, hogy a Griff-termet díjtalanul átengedte. A Pápai Izraelita Ápolda elöljárósága nevében ez úton mondok hálás köszönetet intézményeink nemeslelkü pártfogóinak, kiktől legújabban a következő kegyes adományokat kaptuk: Stein Vilmos 500 K, Wallenstein Dánielné 100 K, Billitz Ferenc fiai 50 K, Braun Ármin 50 K, Braun Dezső 50 K, Fischer Salamonné (Pápateszér) 50 K, Guttmann Miksa 50 K, Guttmann Mór (Bpest) 50 K. Steinberger Lipót elnök. Beke Miklós úr 25 K-t, Steiner Árpádné úrnő 10 K-t voltak szívesek a zsidó Nőegyletnek adakozni, melyért hálás köszönetet mond özv. Krausz Vilmosné elnök. A ref. nőegylet részére, szegénysorsu iskolás gyermekek téli ruha és cipővel való segélyezésére adakoztak Baranyay Zsigmondné, Szőllősy Miklósné, özv. Seregély Béláné úrnők 10—10 K-t, dr. Kőrös Endréné úrnő 4 K-t, egy felmentett kishivatalnok 20 K-t, Kis József lelkész 10 K-t, Buti Mihályné 2 koronát. Fogadják a nőegylet nevében hálás köszönetemet. Kis Józsefné elnök. — Adományok az izr. népkonyha javára: Blau Lily (F.-Vány), Braun Ármin 100—100 K, Stein Vilmos, Beck Zsigmond, Braun Dezső 50—50 K; Rechnitz Béláné (Budapest) 25 K; Mayersberg Samu, dr. Fürst Sándorné, Veltner Manó 20—20 K; Eisler Béláné, Guth Jakabné, Deutsch Miksáné (Baden), Braun Ignác, Politzer Gáspár 10-10 K; Fleiner Pálné 8K; Kártyanyereség 6 K ; Kellner Vilmos 5 K ; Goldberger Adolf 4 K; N. N. 3 K; Blau Henrik 2 K; Goldberger N. 1 K. A szives adományokat hálásan köszöni Fischer Gyuláné. — A katonasirok feldiszítési költségeihez szives adományaikkal hozzájárultak a következők: Hajnóczky Béláné 2 K, Thurn Vilmosné 60 f, Kötse István 2 K, Kraft József, Kirchmayer Győző, Nagy Sándor 1 — 1 K, Hrabovszky Miklós 2 K, özv. Staszny M.-né, Nemes János 20—20 f, dr. Antal Géza 20 K, Irgalmas nővérek 4 K, Irgalmas-rend, Puchinger József 10—10 K, Bolla Ferencné, Steiner Ignác, Hercz Dávid, Lóskay Kornélia 1 — 1 K, N. N. 4 K, Szűcs Lajos 1 K, Szép Józsefné, Horváth Józsa, Pfers Pongrác 20—20 f, Koritschoner Vilmos, Hockhold Ferencné, Varga István 1—1 K, özv. Kovács Dávidné, Geőbel Ernőné 2—2 K, Gigler Béláné 1 K, Wohlrab Gyula, Thurn Pál, Rezenka János 2—2 K, Csajtay János, N. N., Koritschoner József 1—1 K, Stein Vilmos 5 K, dr. Teli Anasztáz bencés házfőnök 20 K, Dombrádi Nagy Piroska 10 K, Molnár István 20 f, Göcze József 40 f, Kőszegi József 30 f, Krausz Albert fia 1 K, dr. Raffel Dénes 20 K, Okolicsányi József 2 K, özv. Bécsiné 40 f, Zelinkó Mandi, Kellner Anna 2—2 K, Steiner Manó, Frankéi Bert, N. N. 1 —1 K, Edelényi Szabó Gyula 60 f, N. N. 1 K, N. N. 40 f, N. N. 1 K, Kiss Gyula 20 K, Széky Aladárné, Jílek Ferenc 2—2 K. (Folytatjuk.) Á főiskolai nyomdába egy tanonc • felvétetik. •