Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-01-22 / 4. szám

A 4. számú műdalokat Tóth Anna, a szép templomi énekeiért joggal sokszor megdicsért jeles énekesnőnk finoman, közvetlenséggel adta elő, amiért szívesen tapsolta meg Őt a hálás közönség. Deutsch Gyula, a bécsi opera művésze hegedüjátékával nem lepett meg bennünket. Nagyot és szépet vártunk tőle és várakozásunkban nem is csalódtunk. Tökéletes művészettel játszotta el két koncert-darabot s a közönség igaz elragadtatással élvezte pompás játékának minden szépségét, a széles hangot, átérzést, melegséget, helyenként technikájának merész csillogtatását. Kisérője Kis József mint mindig, diskrét alkalmazkodó volt, amiért a siker egy része őt is megilleti. Alszeghy Erzsébet szép szavalatával tette még változatosabbá a bő programmot, Rupprecht Andor csellójátékát már fiatal deákkorában megcsodáltuk. Azóta kiforrott, erőteljesebb lett, színezése kifogástalan, érzése mély és nemes. Konkoly-Thege Gizella és Krausz Adrienne mint kísérők derekasan megfeleltek feladatuknak. Végül az elengedhetetlen műsorváltozás folytán a 9. pontból a második helyre került Gáty Zoltán III. Magyar nyitányáról kell megemlékeznünk, amelyet a szerző maga vezetett. A 12 személyből álló zenekar legnagyobb dicséretére mondjuk, hogy kitűnően juttatták érvényre a szép magyar motívumokkal át-megátszőtt darabot, amelynek végén felzúgó tapsvihar egyaránt megillette a kiváló szerzőt, valamint a közreműködő hölgyeket és urakat. A hangverseny anyagi sikerén felül sok élvezetet nyújtott és sivár zenei életünkbe egy kis jóleső új mozgást, levegőváltozást hozott, amiért a Patronázs-egyesületet a zenekedvelők részéről — ismételten mondjuk — hála és elismerés illeti meg. H, László Áry két költeménye. A Budapesti Hírlap mult vasárnapi számában, a Levelek c. rovatban, a rovat vezetője, Dunántúli, áradozó dicsérettel szól a mi régi, igen kedves ismerősünk, művészi szavalónk H. László Ary két költeményéről. A költeményeket alább mi is közöljük, hadd élvezzék olvasóink annak szépségeit. Ide iktatjuk Dunántúli bírálatát is szórói-szóra az Imádságc. versről: „Hogy H. László Ary valódi név-e, nem tudom, de hogy akit jelent, valódi poéta, azt tudom. Ez a vers oly hatalmas kifejezésekkel, oly megrázó erővel fejezi ki azt a rettenetes igazságot, hogy a most folyó világháború — akármi is másoknak — nekünk, magyaroknak, élet-halál tusa. Az egész vers az utolsó 8 sorig félelmetes rajza annak a sorsnak, amely a magyaré, ha meg nem állja a sarat a megpróbáltatásban, melyre vettetett. Az utolsó nyolc sor a maga imádkozó őszinteségével alkalmas arra, hogy betörje az ég boltozatát és úgy omoljon az istenség trónja elé s elborítsa rimánkodása özönvizével lépeseit." Mi e birálatot kiegészítjük azzal, hogy H. László Aryt és költészetét mi már régen ismerjük s tudjuk róla, hogy Máramarosszigeten a Szilágyi István irodalmi körben 100 K-ás díjat is nyert egyik szép versével. Őt városunkhoz Herz Dávid ipariskolai igazgató révén, akinek menye, közelebbi szálak is fűzik. H. László Ary ugyanis neje Halmi Bódog sárvári járásbirónak, Herz Dávid fiának, akit irodalmi munkásságáról szintén előnyösen ismer lapunk olvasóközönsége. A fentemlített két költemény így hangzik: Tábori posta. Anyuskám édesem! Holnap itt a május, Emlékszik-e tavaly milyen vigan voltunk. Maga zongorázott; mi meg a „gyerekek" Összekapaszkodva dalokat daloltunk. Most a mi mezőnkön vérrózsák fakadnak S piros virágot nyit a tiszta hó ... Anyuskám emlékszik ? Tavaly e hónapban Hagyott itt minket öreg nagyanyó. Anyuskám édesem. Ne féljen, vig vagyok, Tizennyolc évemmel mindent bátran merek. Azt akarom, hogy ha hazamegyek majdan, Ne mondják rám többé Pubika vagy Gyerek. Anyuskám ne sírjon. Én sohasem sirok. Csak először sirtam, mikor embert öltem ... Tizennyolc esztendős tiszta két kezemet Egy ártatlan ember vérébe töröltem. De anyuskám aztán gödröt ástam neki És belefektettem virággal kezembe. Furcsa, ugy-e furcsa ? Hullt a gránáteső És nekem az anyja jutott az eszembe. Istenem ! A május milyen lesz most otthon ? . .. De sokat gondolok Anyuskám magára. Szelid nézésére, két meleg szemére, Simogató, édes, áldott ajakára. .. . Nem irhatok tovább . . . Dörögnek az ágyuk . .. Holnap befejezem Anyuskám ezt a dalt.. . (Idegen írással a vers alá irva): „Kovács László kadet vitézül harcolva, Május hó elsején hősi halált halt." Imádság. Isten bocsáss meg könyörgő szivemnek, A szavam irnás, koldulni akar. Isten vigyázz! Nézd öngyilkos haraggal Hogy szédül most sirjába a magyar. Körötte hitvány röhögő suhancok Lesik a nagy földrengető csudát, S szembe nézik büszkén, feltett kalappal A magyar nap utolsó alkonyát. A magyar nap ! Hajnala világgyujtó, Országperzselő villám utja volt, Halálba hervadt nemzetek virága Ha emelt fejjel szembeszállt s dacolt. A magyar nap ! Szikrázó égi pálya 1 Oh fényözön! Csodálatos delek! Szomorú, szent alkonybasirások ! v De uj idők ! Uj fény. (Jj reggelek. A magyar nap! Sugarakból imádság. Az Isten napja! Szép meleg virág. Oh hányszor borzadt meg uj hajnalára S hányszor temette vigan a világ ! A magyar nap! ... Most uj alkonyra készül, De most jobban sir fel az esti szél. Sűrűbben hull a sötétség az égről És jobban ömlik az alkonyi vér. Ez az alkony szomorúbb, mint a többi, A csendje, szine, vére, tüze más. Ezt az alkonyt már senkise köszönti, Ebből nem lesz többé feltámadás. A magyar nap utolsó útra készül, Körötte vigan röhög fel a nép, A magyar nap most ravatalra szédül, Szomorú, csendes, mély sirjába lép . .. Isten ! Kinek alkony s hajnal virága Egy mosolyodra dús sziromba nyit, Kinek egy rövid halk parancsszavára Emberek ezre érzi kinjait! Isten! Kinek teremtő, szent kezében Lágy pásztorbottá lesz a büszke kard, Isten ! Hatalmas Istenünk az égben, Ne hagyd alkonyba halni a magyart. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Molnár Kálmán lapunk hadbavonult felelős szerkesztője, akit hónapok óta egyik budapesti katonai kórházban ápolnak, családja meglátogatása céljából a hét elején pár napot Pápán töltött. Őszintén kivánjuk, hogy mielőbb nyerje vissza teljesen egészségét. — Állandó választmány. A hétfőre hirdetett városi közgyűlés napirendjével az előkészítő bizottságok : a pénzügyi bizottság és az állandó választmány január 18-án és 19-én foglalkoztak. Az 1914. évi zárószámadásokkal a pénzügyi bizottság már egy héttel korábban végzett s javaslatát lapunkban is közöltük. Az állandó választmányban főleg az utcatisztítás kérdése keltett nagyobb vitát, melynek során Langraf Zsigmond több utcaseprő felfogadását s az aszfaltút tisztántartását sürgette, Révész Arnold pedig azt indítványozta, hogy a mellékutcák lakóinak engedtessék meg, hogy az utcán összegyűlt szemeiet mélyebben fekvő udvaraik feltöltésére házaikba hordathassák. A polgármester ígéretet tett, hogy a legközelebbi költségvetésben már nagyobb összeg megszavazását fogja kérni utcáink tisztántartásának költségeire. A városi tisztviselők, altisztek, díjnokok és szolgáknak 20%-os háborús segélyét megállapították s az e célra szükséges állami hozzájárulás kiutalása végett a kormányhoz felterjesztést intéznek, A segély egész összeg-1 az állam fedezi. Friebert Miksának a Jókai-utca 11. sz. házra vonatkozó bérleti szerződését 6 évre meghosszabbítani, Szenté Gyulának pedig a Koronavendéglőre vonatkozó bérleti szerződését ennek hadbavonulása miatt 1916 május l-re felbontani javasolták. Özv. Bognár Jánosnénak t-egydíj megszavazása iránti kérvényét elutasították. — Montenegro kapitulációja. Hétfőn este óriási szenzációt keltett városunkban az a Pápai Hírlaphoz érkezett hivatalos távirat, amely Montenegro kapitulációját tudatta. A Kis Tivadar könyvkereskedő kirakatában elhelyezett táviratot százak és százak olvasták s a világtörténelmi jelentőségű esemény csakhamar ismertté lett az egész városban, megdobogtatva a sziveket, örömre hangolva az embereket. Zseniális hadvezéreink, hős katonáink iránt, akik dicső hadi tetteikkel „feltétel nélküli" kapitulációra kényszerítették a fekete hegyek országát, csodálattal, mélységes hálával adózott a lelkes közönség, s remény kelt a szivekben, hogy immár 18 hónap óta tartó titáni küzdelmünk lassanként megtermi a gyümölcsét, a világ hőn óhajtott békéjét. — A kapituláció örömére a városházára kitűzték a központi hatalmak és a velük szövetségben álló nemzetek zászlait, amelyek büszkén hirdették, hogy győztünk, s győzni fogunk, mert az igazság Istene velünk van. — Halálozások. Folyó hó 19-én délután helyezték örök nyugalomra a kéttornyulaki családi sírboltban Koller János volt földbirtokost. Az elhunyt évtizedeken keresztül városunk társaséletének egyik ismert tagja, a kaszinónak kedvelt Muki bácsija volt. Csak rövid pár évvel ezelőtt költözött el Pápáról Grácba, hol e hó 17-én meghalt. Halálát leánya Szentmihályi Dezsőné szül. Koller Ilona és fia Koller Kálmán és nagykiterjedésű, előkelő rokonság gyászolja. (A temetési szertartást Fóris Sándor helybeli „Kegyelet" temetkezési vállalata rendezte.) Mély részvéttel vettük a gyászjelentést Horváth Kálmán nyugalmazott kúriai biró nejének, született Plosszer Eleonórának Budapesten január 19-én történt elhunytáról. Az elhunyt úri asszonyt városunkhoz rokoni kötelékek fűzték s temetése is ma délután 3 órakor itt Pápán lesz, hova őt gyászoló családja hazaszállíttatta. Dr. Horváth Lajos vármegyei főjegyző nagynénjét gyászolja az elhunytban. — A Leányegyesület közgyűlése. A pápai Leányegyesület f. hó 9-én tartotta évi rendes közgyűlését nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében. Dr. Fiirst Sándorné elnök magas nivóju megnyitó beszéde után Baldauf Gusztáv titkár gondos körültekintéssel megirt jelentése következett. Részletezte a Leányegylet egész évi működését s kimutatta, hogy az ezelőtt kulturális célokért harcoló Leányegyesület milyen gyorsan beleilleszkedett az új viszonyok közé. A háború kitörése óta a hazafias jótékonyság érdekében küzd és az elsők között van mindig, ahol segíteni lehet. Sági Sománé pénztáros jelentésében hiteles adatokkal igazolta a titkár szavait. Ismertette, hogy az egyesület milyen összegekkel járult az egyes gyűjtésekhez s előadta, hogy ezek végeredményeképen több mint 2000 K-t áldozott a hazafias jótékony célokra. Miután az elnökség és választmány három évre szóló mandátuma ez évben lejárt, dr. Fürst Sándorné elnök maga és az egész tisztikar nevében leköszönt állásáról. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel az elnököt és tisztikart újólag megválasztotta. Baldauf Gusztáv titkár nem fogadta el újra a titkári állást és az egész közgyűlés a legőszintébb sajnálattal vette tudomásul a vezetőségből való távozását. A közgyűlés Halmi Bódognét tiszteletbeli választmányi taggá választotta; választmányi tagok lettek: Blau Henrikné, Hajnóczky Árpádné, Leipnik Árminné, Piatsek Gyuláné, Sági Sándorné, Singer Arturné, ^őhm Mariska, Klein Jolán, Deutsch Szeréna, Schönfeld Piroska, Strausz Rózsi, Weisz Róza, Wallenstein Ilona, Tegyei Tera egyesületi tagok. Dr. Fürst Sándorné elnök a vezetőségés az egész egyesülettől az új esztendőben is az elmúlthoz hasonló ügyszeretetet, lelkesedést kérve a közgyűlést bezárta. — A kenyéradagok felemelése. Lapunk mult számában megírtuk, hogy a városi lisztiroda napi 17 és 28 dekagramm kenyérre szóló kenyérjegyeket adott ki. Ez a mennyiség kevésnek bizonyult, s a napi kenyéradagokat felemelték 24 és 33 dekagrammra. Ez utóbbi mennyiség a nehéz munkát végző munkások részére állapíttatott meg.