Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-04-15 / 16. szám

Végül Török Mihály indítványára elhatározták, miszerint megkeresik a városi tanácsot, hogy a városi mozi előadásainál — mint ahogy az a rendes szini előadásoknál is történik — szedjen pótdíjat a jótékony egyesületek közös bizottságának segély-alapja javára, és pedig az 1 koronán aluli jegyeknél 4 fillért, azon túl koronánként 10 fillért. * A szegények ellenőrzését — utcákra beosztva — a következő hölgyek teljesítik: Baráth Mária, Barcsi Józsefné, Baldauf Gusztávné, Blau Henrikné, Botka Emma, özv. Dvorzák Lászlóné, dr. Fürst Sándorné, Galamb Ilona, dr. Hoffner Sándorné, Juhász Imréné, Kis Józsefné, Markhót Angéla, Mayer Istvánná, Szeglethy Józsefné, Széky Aladárné, Tar Gyuláné, özv. Seregély Dezsőné, Weisz Sámuelné, dr. Weltner Sándorné, özv. Zsilinszky Lajosné, lic. Rácz Kálmánná. Az első ötvenezer. Egy szerény, de a legnemesebb és a legideálisabb célú adományból indult ki az egész. Egyik derék polgártársunk, akinek a fia a most duló háború első szakaszában ifjúi életét vesztette el hazájáért, elhatározta és határozatát a város hatóságával is tudatta, hogy feledhetetlen fia örök emlékére egy menedékházat óhajt építtetni, ahol több pápai hadi rokkant is találna egész életére elhelyezést. Ez volt a mag, az újabb gyönyörű tervnek a mustármagja Az adományban rejlő eszme nagyszerűségét hatóságunk- vezetője rögtön meglátta és a megvalósítás végett rögtön megragadta. Szerencséjére segítőtársul nyert egy oly férfiút, aki, habár jó sorsunk csak nemrég hozta őt falaink közé, teljes odaadással és törhetetlen energiával fogott hozzá, hogy a valóban hazafias ige testté váljon: hogy Pápán egy hatalmas, minden helybéli hadi rokkantat és hadi árvát gyámolító és ellátó menedékház legyen. Mint minden, még a legmagasztosabb terv kivitelénél is, úgy itt is első leküzdendő akadályként az anyagi kérdés állott elő. Nem volt más megoldás, csak polgártársaink tapasztalt hazafias áldozatkészségéhez fordulni. S hogy a vezetőket e tekintetben csalódás nem érte, mutatja a rövid idő alatt elért szép eredmény. A telken kivül, amelyet a minden szépért és jóért lelkesedő grófunk ingyen ajánlott fel, már eddig több mint ötvenezer korona gyűlt egybe helybeli adományok utján. Tehát az első ötvenezer már meg van. Még messze mögötte marad ugyan a szükséges egész összegnek, azonban nagyon is elég arra, hogy most már biztosítva lássuk a nagy intézmény jövőjét s valamennyien, akik lelkesülünk e célért, együttmunkáló társként csatlakozzunk azokhoz, akik fáradtak eddig a szép siker kivívásában s akikről most már biztosan tudjuk is, hogy az anyagi eszközöket is megszerzik a mi leendő legszebb s legáldásosabb új intézményünknek. * Ez alkalommal újból lenyomatjuk az első ötvenezer koronát összeadottak névsorát a következőkben: Böhm Ignác és neje 5000 K, Pápa és vidéki takarékpénztár 2000 K, M. k. Dohánygyár hivatalnokai, altisztjei és munkásai 1500 K, Wittmann Ignác volt nagybérlő 1200 K Hungária r. t. központi igazgatósága 1000 K, és évente 200 K, Perutz Testvérek 1000 K és évente 100 K, Klein József nagybérlő, Gaál Gyula, bold. Koréin Jenő testvérei, Horváth István, Deutsch Ignác Győr. Piatsek Gyula, dr. Kende Ádám és neje, dr. Antal Géza, Wittmann Mihály, Közgazdasági Bank R. T., Steinberger Lipót, Klein Vilmos, Ungár Manó, Ungár Mihály és neje, N. N., dr. Hirsch Vilmos 1000—1000 K, Áll. Tanítóképző 750 K, Beck Zsigmond, N. N., Oszwald János, N. N., Marton Kálmán, N. N., Pápai Önsegélyző Egyesületi Szövetkezet, Hungária r. t. pápai alkalmazottai, dr. Rechnitz Ede, Hochschorner Jenő, Pápai r. k. nővédő egyesület, Pápai Felsővárosi Olvasókör, dr. Balla Róbert, Harmos Zoltán, Pápai Lajos, Belvárosi Katholikus Kör, Schlesinger Dezső,|Lázár Ádám, Sült József, Berger Antal 500—500 K, Kovács László huszárhadnagy a frontról 300 K, Saudek Miksa, N. N., Perutz testvérek pápai alkalmazottai, N. N., M. á. v. pápai állomás alkalmazottai gyűjtésének jelenlegi stádiuma 250—250 K, 111/20 n. f. gyalogzászlóalj a frontról 230 K, ifj. Eisler Mór, dr. Teli Anasztáz, Weisz Fülöp utódai, gr. Wallis Gyuláné, özv. Wittmann Mártonné, Sulyok József, Gyurátz Ferenc, Ötvös Sándor, Alsóvárosi Olvasókör, Breuer Lázár, Pollák Rudolf, Kristóffy Gyula, Klein Móric, Goldschmid Ödön, Csillag Imre és neje, Irgalmas nővérek, dr. Hoffner Sándor 200—200 K, 7. honvéd tábori ágyusezred a frontról 142 K, Koréin Vilmos új-évi megváltása, Braun Ármin és Dezső, Krausz és Koréin új-évi megváltása, Mészáros Károly polgármester, Hercz Dávid, Mayersberg Samu, Lőwy László, Wittmann Ignác téglagyáros, Bencés székház, Wallenstein Dánielné, Heller József, Krausz József sirkőgyáros, Kunte János, Mészáros Imre Tapolczafő, Németh Dezső, Stein Vilmos, Drach Áron és fia, Kis József esperes, özv. Adamovich Lázárné, Dringler Gyula, Puchinger József, Bodai István, Horváth Imre, Gedey József, Weltner Manó, Hermann Tivadar, özv. Obermayer Józsefné, Kohn Mór, 20. honvéd gyalogezred a frontról, Okolicsányi József 100—100 K, Csóthi fogolytáborban munkások gyűjtése 44 K, Kohn Adolf cég új-évi megváltása, özv. Perlaky Gézáné, Boros Károlyné, Perlaky Lajos, Eisler Béla, özv. Gottlieb Rudolfné, dr. Jerffy József, Hoffmann Adolf, Friebert Miksa 50—50 K, Katonák Teli igazgató úr kezeihez 32 K, dr. Sávolyi Brúnó a frontról, dr. Gottlieb Sándor a frontról 20—20 K, Pfeifer Gizi Nemsszalók Aebersold Leopoldina, Csillag Dezső, Hoffner Pál 10—10K, Németh Kristófné Kiskamond 5 K, Különféle adományok 1352 20 K, Leányegyesület hangverseny eredménye 688 60 K, saját hangverseny eredménye 87042 K, végösszegben 50,349 22 korona. Az utcai fák kivágásáról. A legutóbbi városi közgyűlésről szóló referádánknak Halász Mihály városi képviselő interpellációját illető pontjára a következő választ kaptuk: Tekintetes Szerkesztő Ur! A sajtótörvény értelmében kérem szíveskedjék becses lapjában alábbi soraimnak helyet adni: Alulírott, mint szerény városi képviselő, több helybeli lakos, háztulajdonos, adófizető polgártársam azon panaszára, hogy az általuk házaik elé ültetett és gondozott fákat a saját céljaikra kiszedték, ezért őket a rendőrség megbüntette és a kiszedett fák túlmagasra becsült árát is velük megfizettette, — a legutóbbi városi közgyűlésen, interpelláció alakjában felszólaltam és kértem, hogy ezen évszázados gyakorlaton alapuló helyi szokás gyakorlása miatt — szerintem — jogtalanul kirótt rendőri büntetéseknek megsemmisítése iránt megfelelő intézkedés történjék és ha a város az évszázados ezen helyi szokások ellenére, a háztulajdonosok által házaik elé eddig kiültetett és gondozott fákat a magáévá tenni akarja, abban az esetben erről az érdekelt lakosságot megfelelő módon értesítse és tiltó rendeletét léptesse hatályba. De mig ez meg nem történik, addig az ilyen fák kiszedéséért egyetlen háztulajdonos se legyen megbüntethető. És ezeket fenntartom. Mivel ilyen fa városunk területén még nagyon sok van és ezeket a háztulajdonosok még mindig a sajátjuknak tekintik — kérdem — mi lesz ezekkel? Az ügy még eldöntetlen és vitás a tekintetben, hogy városunkban a háztulajdonosok által házaik elé ültetett és gondozott fák a háztulajdonosok tulajdonát képezik-e, vagy a városét? és ennek a kérdésnek az eldöntése szerény véleményem szerint a közgyűlés fóruma elé tartozik, de kihágási úton nem intézhető el. Ezen okokból vagyok kénytelen az igazság, közérdek, de saját reputációm védelmére is ezeket elmondani, azon hozzáadással, hogy a büntetések a kihágási büntetető törvénykönyv 1879: XL. t.-c. 80. §-a alapján — mely jelen esetben a fákra vonatkozólag csupán a fák megrongálását rendeli büntetni — lettek kiróva. Ezen törvény pedig már 37 év óta van hatályban és eddig ilyen esetek miatt — noha azóta városunk területén évről-évre nagyon sok fordult elő — jelen panaszos eset kivételével még soha senki sem kérdőre vonva, sem megbüntetve nem lett, ez a tiszta tényállás. Miért kellett most egyszerre minden előzetes figyelmeztetés, vagy tiltó rendelet kibocsátása nélkül többeket, akik jóhiszeműen jártak el, megbüntetni ? Erre adjon választ' a város bölcs vezetősége. Talán csak most fedezte fel a városi hatóság és rendőrség a 37 év óta már hatályban levő és nem is ezen ügyre vonatkozó kihágási törvényt? Tudomásomra jutott az is, hogy Ungár Mihály Korona- és Salétrom-utcai háza előtt a háztulajdonos által már régen ültetett és gondozott fákat a város a tél folyamán önként kiszedette és mint sajátját elhasználta és az emiatt elégedetlenkedő háztulajdonosnak beleegyezését a városgazda által utólag kérte ki. Ezek után vagyok a Tek. Szerkesztő úrnak Pápán, 1916. évi április hó 13-án kiváló tisztelettel: Halász Mihály városi képviselő. * E nyilatkozat válasz és cáfolat akar lenni a mult heti közgyűlésünkről irt tudósításunkra. E tudósításunkban nem tartottuk helyénvalónak, hogy kihágási ügyekben hozott Ítéleteket illetékes helyen való fellebbezés helyett a képviselőtestület közgyűlésén tegyenek kritika tárgyává. Ha Halász Mihály városi képviselő úr ezen észrevételünkkel szemben megismétli és fenntartja azt a véleményét, hogy az egyes háztulajdonosok által az utcára ültetett fa az illető háztulajdonosnak jogos magántulajdona, akkor kénytelenek vagyunk múltkori észrevételünket azzal is kibővíteni, hogy Halász Mihály urnák ebben sincs igaza. Nem fog egyetlen hozzáértő jogászembert találni, aki elismerné, hogy a közterületre — bár magánosok által — ültetett fák azoknak tulajdonai lennének. Ámde a mi megjegyzésünk nem erre vonatkozott. Mi nem a Halász Mihály úr interpellációjának érdemét biráltuk, hanem csak azt helytelenítettük, hogy ő (és kivüle még mások is) a képviselőtestület hatáskörébe nem tartozó ügyeket visz a közgyűlés elé. „Hajlandó-e a képviselőtestület a rendőrkapitányi hivatal által hozott Ítéletek megsemmisítése és a megbüntetett egyének felmentése iránt intézkedni ?" Ez volt a kérdése a városi képviselő úrnak s mi megint csak a hozzáértő jogászok elé utaljuk őt, mikor kijelentjük, hogy ilyen kérdést intézni a polgármesterhez, vagy a közgyűléshez — képtelenség. Képtelenség akkor is, ha a képviselő úrnak az érdemben igaza van, s annál inkább kihívta bírálatunkat a mostani eset, amikor a város érdekei és vagyona felett első sorban őrködni hivatott városi képviselő az őt felkérő polgártársak ér/J^ dekeinek védőjéül szegődik. ^jl HETI ÚJDONSÁGOK. | Eötvös Károly halála. | A magyar közéletnek, a magyar irodalomnak, a liberalizmusnak egyaránt súlyos vesztesége Eötvös Károlynak halála, de mégis nekünk pápaiaknak nagyobb a gyászunk, nagyobb a fájdalmunk csendes elmultán a nagy vajdának. Itt városunk falai között diákoskodott, itt tanulta, itt szitta magába azokat a nagy eszméket, melyeknek később pályája delelőjén alig volt nála ragyogóbb bajnoka, hirdetője. Rokoni és baráti kötelékeken kivül Pápára vonzották őt azok az ifjúkori emlékei, melyeknek felelevenítését igaz gyönyörűséggel hallgattuk beszédes ajkairól. Most, hogy a legmagyarabban beszélő ajkak örökre elnémultak, mily csábító feladat volna elmondani Eötvös Károly életének városunkhoz, vármegyénkhez fűződő mozzanatait. Csak az ő tüneményes elbeszélő képessége kellene hozzá! Ámde ő is azt mondotta e feladatra: egész könyvet irni könnyű lenne, rövid cikkecskét igen nehéz. Váltig igérte is e könyvet, mely Pápáról fog szólni, városunknak hires, neves alakjairól. Megírom e könyvet — mondotta — mihelyt még-