Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-01-08 / 2. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szertesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KÓKÖ8 ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Dr. Antal Géza a T. Házban. Ismét nendkivül fontos szerep jutott városunk nagytekintélyű képviselőjének, dr. Antal Gézának, az ország házában. A Pénzintézeti Központ-ról szóló, nagy port vert törvényjavaslatnak ő volt az előadója a f. évi január 3-diki országgyűlésen. Jobb kezekbe a kormány nem tehette a javaslatot. Dr. Antal Géza igazi, nagyszabású szakszerű beszéddel védte az annyira megtámadott javaslatot, úgy hogy szükségességének jogosságára nézve minden homályt eloszlatott és minden aggodalmat megszüntetett. Az erős logikával felépített világos beszéd nagy hatást ért, éljeneket, tapsokat aratott. A nagy stílű beszéd mindenek előtt a törvényjavaslat — hogy úgy mondjuk — parlamenti történetét ismerteti. 1915 április 23-tól fogva egész máig, bár különböző formákban, mindig e parlament napirendjén van. Az ellenzéki aggodalmak figyelembevétele késleltette mostanáig a javaslat tárgyalását. Csak ezen aggságoskodások kellő méltánylása után nyitotta fel a kormány a sorompót a kétségkívül rendkívül fontos ügy szabad és döntő parlamenti vitájára. A kérdés világossá tételére és ezzel a javaslatnak feltétlen szükségességére frappánsul felhozza a beszéd a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálog Bankjának és a Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankjának az 'alapítását. Mindakét bank közszükségletből, a vidéki takarékpénztárak jogos és okos segedelmére létesült, autonom úton. Az első 1892-ben, a második 1904-ben. Amabban az 1912. év végén 388 vidéki bank és takarékpénztár volt érdekelve, emebben 1911. évig 686, tehát a kettőben körülbelül 1000, vagyis valamennyi intézetünknek több mint fele. A törvényjavaslat célja megegyezik az autonóm úton, közóhajtásként létesített pénzintézetek nagy gazdasági feladataival, segítségére sietni a pénzintézeteknek, nehogy azok romlásával óriási gazdasági katasztrófa zuduljon hazánk sok vidékére. S itt, ezen intézetek feladatának ismertetésével kapcsolatban cáfolhatatlanul bizonyítja a javaslat szükségességét. A beszéd e részét szószerint idézzük: „Már most ha normális viszonyok között szükség volt egy iiyen pénzintézeti központra, természetes, hogy ez a szükség fokozódik most, amikor a háború a gazdasági téren egészen abnormis viszonyokat teremt. A vidéki pénzintézetek igen jelentékeny része kénytelen bizonyos remegéssel gondolni arra az időre, amikor megszűnik a moratórium, amely most a betétek jelentékeny részét az illető pénzintézet részére visszatartja és amikor a megnövekedő hitelszükségleteket kénytelen lesz a betétek elvonása után nagyon megcsappanó tőkéiből kielégíteni. Mert ne ringassuk magunkat illúziókban azért, hogy a lefolyt esztendő második felében a betétek általában mindenütt és így a vidéki pénkintézeteknél is bizonyos emelkedést mutatnak. Ez csak akkor volna örvendetes, ha az ország gazdasági jóléte normális mederben folyna, ha mindaz, ami hitelt igényel, ki volna elégítve és ennek dacára is szaporodnának betéteink. A betéteknek a mai viszonyok között való szaporodása pusztán csak azt jelenti, hogy a gazdasági élet nem folyik normális mederben, hogy az bizonyos tekintetben meg van bénulva, hogy ezek a betétek ideiglenes elhelyezést keresnek a pénzintézeteknél, de várva várják azt a pillanatot, amikor a béke helyreálltával az ország gazdasági élete új fellendülésnek indul és amikor a betétek sokkal fruktifikálóbban, sokkal jobban helyezhetők el a legkülönbözőbb kereskedelmi és ipari vállalkozásokban. Ez természetessé teszi, hogy a háború befejezése után megnövekedett hitelszükséglettel fogunk szembenállani, amelynek nyomasztó voltát még fokozni fogja az a körülmény, hogy a külföldre vagy egyáltalán nem számíthatunk, vagy legalább nem számíthatunk olyan mértékben, mint eddig. Épen ezért, ha, amint mondom, a normális viszonyok között is szükség volt arra, hogy altruisztikus alapon működő ilyen pénzintézeti központ legyen, amely a vidéki pénzintézeteket támogassa, ez a szükséglet most, a háborús viszonyok következtében, fokozott mértékben érvényesül és épen ez teszi indokolttá, hogy a pénzügyminiszter úr már a tavasszal benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amelynek tárgyalásához most elértünk és hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásához, dacára a tiszteletreméltó felmerült aggodalmaknak, minden körülmények között ragaszkodik." A törvényjavaslatnak politikai tendenciája nincs. Törvényhozási oktrojálás nem szándéka. Csak segíteni akar közgazdasági helyzetünkön az autonom jogok tiszteletben tartásával, Ezt világítja meg a szép beszéd következő része : „Felmerül az a kérdés, és nagyon természetesen merül fel, hogyha ennek az intézetnek az első legközvetlenebb célja az, hogy a háborús viszonyok okozta gazdasági rázkódtatásokat lehetőleg elhárítsa, van-e ennek arra az időre is létjogosultsága, amikorára a hullámok elsimulnak és a gazdasági élet újra visszanyeri a maga rendes alakját, s amikor a gazdasági élet ilyen rendkívüli támogatásra, mint amilyennek a szükségét háborús időkben minden oldalról elismerik, többé nem szorul. T. Ház! Ennek a Pénzintézeti Központnak a célja, úgy, amint a pénzügyminiszter úr megkoncipiálta, tényleg nem merül ki abban, hogy a bajbakerült.vidéki pénzintézeteken a háború után segítsen. Továbbmenő céljai vannak: egész hiteléletünk szervezése, hiteléletünknek egészségesalapokra fektetése. Ezeket a továbbmenő célokat, amintapénzügyminiszter úr ismételten hangoztatta és amint az a törvényjavaslatban és az alapszabályokban is kifejezésre jut, a Pénzintézeti Központ autonóm úton akarja megvalósítani, tehát nem törvényhozási intézkedések ráoktrojálásával, ami a hitelélet tovább fejlődésének esetleg útját vághatná, hanem maguknak az intézeteknek mintegy egységes irányban kialakuló közvéleménye utján; amelyre az államhatalom csak bizonyos irányítást gyakorol, annélkül, hogy azt a maga egészében befolyásolná, vagy az intézmény autonóm törekvéseit abszorbeálná." / A beszéd nem hágy sötétségben arra nézve sem, hogy a Pénzintézeti Központ a pénzintézeteknek fentebb vázolt nagy célját a jövőben is hogyan segítené. Két mód áll rendelkezésre; az egyik anyagi, a másik erkölcsi. Az anyagi segítségről így szól a beszéd ide tartozó része: „Ennek a Pénzintézeti Központnak anyagi téren az volna a feladata, hogy a pénzbőség és a pénhiány ezen változásainál, amelyek, minél differenciáltabb a gazdasági élet, annál periódikusabban, annál gyakrabban térnek vissza, a vidéki pénzintézeteknek segítségére jöjjön, még pedig olyformán, hogy nem táplálja, nem alimentálja a vidéki pénzintézeteket a pénzbőség idején, hanem amikor pénzszűke áll elő, az egyéb helyeken elhelyezett pénzeinek visszavonásával ezeknek a vidéki pénzintézeteknek bocsátja a maga tőkéjét rendelkezésére, hogy igy azokat az ilyen válságos időkben rendkívül nehéz helyzetükből kisegítse." A második célt a revízió szolgálná, amelyet már 1864-től kezdve kívántak és sürgettek a szakkörök, dolgoztak is rajta, de eredménytelenül. Hogy miképpen oldaná meg e kérdést a javaslat, a beszéd alábbi része világítja meg: „A revízió tehát ismét olyan általánosan érzett szükség, amelynek kielégítését célozta a pénzügyminiszter úr ezzel a javaslatával. 0 a Pénzintézeti Központot akarja azzá az autonom szervvé megtenni, amely hivatva volna a revíziót a kötelékébe tartozó pénzintézetek felett gyakorolni. Csak azok felett, amelyek belépnek a kötelékébe, mert nem akarja a belépést kötelezővé tenni, de ha egyszer a Pénzintézeti Központ tagjainak sorába beléptek, akkor igenis, kötelező volna reájuk nézve a revízió. Tehát ismét azt mondhatnám, hogy majdnem félszázados fejlődésnek a következményeit vonja le a pénzügyminiszter úr ebben a javaslatában és ha egészen őszintén végignézem az előzményeket és ha szemügyre veszem ennek a javaslatnak az intencióit, abban pártpolitikát nem találhatok, legfeljebb egy egészséges hitelpolitikát, egészséges pénzügyi, gazdasági politikát." Nagyon találó a beszéd ama része is, amelyben hivatkozik a szónok arra, hogy eddig is, ha valamely pénzintézet bajban volt, mindig az akkori kormányhoz fordultak segítségért, oltalomért. Akkor nem láttak pártpolitikát. E javaslatban nincs politika, annál kevésbbé pártpolitika. Az ország gazdasági jólétének biztosítása a célja. A nagy hatású szónoklat záró akkordját Vargha Gyula, A magyar pénzintézetek története c. müvéből vett szép és aktuális értékű idézete képezi. e \ MVn A T1/M y A T Tisztelettel tudatom a cigarettázó urakkal, hogy a /YVodiano Clubspecialife IN I 1LA 1 ÍVVyZ^A 1 • hiivelvek ismét kanhatók — 1 doboz ára 50 fillér — az ország minden iobh hüvelyek ismét kaphatók — 1 doboz ára 50 fillér — az ország minden jobb tőzsdéjében. A trieszti törzsgyár leégése folytán, a gyártás a fiumei gyárban anyag hiánya miatt hónapokig szünetelt. A gyár, egészségügyi tanácsadójának felszólítására, a belső szopókáról is elhagyta a barna nyomást, dacára annak, hogy az a hüvely külső csinosságát nagyban emelte. H ALÁSZ FERENC Kapható minden jobb tőzsdében. a Modiano-gyár vezérképviselője. J