Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-02-19 / 8. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐKÖ8 ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Városunk népesedése 1915-ben, A világháború vasmarokkal nyúlt bele minden egyes család életébe, de felforgatta úgy az egész államnak, mint valamennyi községnek háztartását. Nincs a szociális életnek egyetlen ága sem, melyet át nem változtatott volna. A társadalomnak minden jelenségét befolyásolta s természetes, hogy a népesedési mozgalom sem kerülhette el hatalmas befolyását. Ha a népesedést akarjuk megbírálni, akkor elkerülhetlen szükséges ismerni az alapot, t. i. a lakosság számát. Ezt Pápán most pontosan nem ismerjük, mert a lakosság folytonos hullámzásban van. Az utolsó népszámlálás 1910-ben volt, de azóta az arány megváltozott. Hazánkban minden 10 évben van népszámlálás és mindig a december 31-i állapot feltüntetésével. Már néhány évtized óta a nyugati államokban nem minden 10, hanem minden 5 évben van népszámlálás és már nem a december 31-i állapotot veszik fel, ami nem is célszerű, hanem az április vagy május hónapnak egy napját választják, mi sokkal helyesebb. Ha háború nem volna, akkor meglehetős biztonsággal állapíthattuk volna meg Pápa lakosságának számát, mert az nem szokott lényegesen változni, de a háború óta ez máskép van. Az 1915. év nagyban különbözik elődjétől, mert 1914-ben az első 7 hónap alatt béke volt és csak az év utolsó 5 hónapjában dult a háború. De 1915-ben egész évben háború volt és még csak ezen évben érvényesült teljesen a háború befolyása. De mivel fix pont nélkül statisztikát csinálni nem lehet, úgy hisszük, hogy meglehetősen megközelítjük a valót, ha városunk lakosságát 21.000 lélekkel vesszük fel. Halálozások. Meghalt 1915-ben az anyakönyvelés szerint 443; a városi főorvos kimutatása szerint 420. Hogy honnét ered ez a 23 haláleset-különbözet, nem tudom, de valószínű, hogy az anyakönyvvezetőnek a száma helyesebb és e szerint minden 1000 ember után meghalt 21'09, míg a halottkém kimutatása szerint a halálozási arány minden 1000 ember után 20. E számbeli eltérés miatt ismeretlen az egyes felekezetek egymáshoz való aránya is; de nagyon valószínű, hogy az utolsó népszámlálás eredménye csak keveset változott. E szerint volt a lakosság 60%-a r. kath., 12%-a ref., 10%-a ev. és 18%-a zsidó. Meghalt r. kath. 260 (62%), ref. 63 (15%), ev. 44 (10-38%), zsidó 53 (12-62%). Betegségek szerint: a 420 haláleset közt ragályos és járványos betegségben meghalt 140; tehát az összes halálesetek egyharmada, ami rengeteg sok. Ezek közül meghalt gümőkórban 64; tehát az összes halálesetek több mint 15%-a, ami Pápán már évtizedek óta meglehetős állandó arányszám. Tüdőlobban halt meg 40, ami szintén rendkívül sok; más években nem szokott ily nagy lenni a halálozás tüdőlobban. Difteritisz-eset volt 4, tífusz 5, valószínűleg valamennyi becipelt; rákeset volt 15; meglehetős állandó arányszám ; kanyaró volt 3, mindannyian testvérek, kolera volt 1, vörheny 7, vérhas 1. Kor szerint a halálozási arányszámok így oszlanak meg: 6 hónapon aluli korban 67 (15 95%), 6—12 hónapos 21 (5%), 1—5 éves 49 (11-66%), 5—10 éves 16(3 80%), 10—20 éves 26 (619%), 20—30 éves 20 (471%), 30- 40 éves 16 (3 80%), 40—50 éves 12 (2 85%), 50—60 éves 30 (7*14%), 60—70 éves 58 (13'89°/o), 70—80 éves 68 (15 95%), 80—90 éves 31 (7*38%), 90—100 éves 6 (1*42%). A gyermekhalandóság városunkban még mindig igen nagy; 10 éven aluli korban meghalt 153, azaz az összes halálozás 35V2 százaléka. Ezelőtt 15 évvel a halálozási arány kedvezőbb volt, mert minden 1000 ember után csak 19 halt meg. Valószínű, hogy a drágaság folytán az általános táplálkozás rosszabb lett, valamint a lakásviszonyok is azáltal lettek kártékonyabbak, hogy sok szalmaözvegységben maradt nő és gyermekei egy másik nőhöz mentek lakni, miáltal a lakások sokkal zsúfoltabbak, mint a háború előtt. Születések. Ezeken látszik meg legjobban a háború befolyása. Mikor a városnak csak 14.000 lakosa volt a mult század 60-as és 70 es éveiben, a születések száma minden évben meghaladta a 600-at; mig most, mikor a városnak legalább 21.000 lakosa van, a mult évben csak 352 gyermek született; 1914-ben pedig 508, tehát 1914-ben a születési arány volt minden 1000 emberre 24 és 1915-ben nem egész 17 és így a lakosság 91-el fogyott. A mult század 60-as és 70-es éveiben 1000 ember után született 42 vagy 43; a különbség nagyon feltűnő. Igaz, hogy már néhány évtized óta a születések száma folyton apad; ezen tünemény Franciaországból indult ki s mindig jobbanjobban Kelet felé terjed; de hogy a mult esztendőben ily feltűnő arányban fogyott a születések száma, az bizonyosan nem annyira e divatnak, hanem inkább a háborúnak tulajdonítandó. A statisztikai adatokból azt látjuk, hogy a születések kevesbbedésével a halálozás is folyton apad, de minálunk ez, sajnos, nem így van. Házasságok. Természetes, hogy a IV2 évi háború alatt a házasságok száma igen megapadt. 1915-ben 65 házasság volt, tehát minden 1000 után valamivel több, mint 3, mig 1914-ben 119, tehát minden 1000 ember után több, mint 572. Ez szomorú és veszedelmes valóság. Dr. Lővy László. Pávák a parkban. A Petőfi-Társaság ez évi Bulyovszky-pályázatán pályadíjat nyert költemény. — Irta: Vértesy Gyula. A park taván táncol a napsugár, libegve száll, mint lánytekintetek — tiszták, üdék és mégis lángolók — szállnak, szerelmes ifjú, szép szemekből. A tó vizében halkan, nesztelen hófehér hattyúk siklanak tova fehéren, tisztán, halkan, szótlanul, mint amikor a szíven átsuhannak halkan, szelíden vágyban reszketőn az álmodások délibábjai. A nap ragyog a kékselymü égen; a levegő virágillattól terhes; dalos madarak a zöld lombokon; s mint ezer színes repülő virág : kering a légben a lepkék raja. Majd mintha festőt színezni tanítna: vörös virágra sárga lepke száll s lila virágon halványzöld remeg . . . Mesésen bájos, édes, minden itt! Verőfény, dalok, színek, illatok! A „Nyár" cimü pompás szimfónia ezer akkordja, halkan, finoman, mint valami bűbájos menüett belopja halkan a szivbe magát. Csodás gyönyör e park utait járni! E tisztaságban, fényben, illatárban. Ami salak a lelken rajta volt: a földi vágy, a sáros, emberi, s minden, mi lelkünk röghöz leköti, minden lehull! Repülünk szabadon s mint hüvelyéből tiszta penge szál!: porhüvelyéből száll a gondolat és szárnyal büszkén fel, az ég felé ! Szárnyal, repül s az Úrhoz lesz hasonló, teremtvén új, mesés világokat: a költészet álomvilágait ... De im egyszerre a rózsák mögül buja pompájú pávák hada jő! Kacéran, büszkén és hivalkodón szivárványos tolldiszük lengetik s közben visítnak, szörnyű hangokon a bájos kép varázshangulatát úgy összezúzva, mint mikor suhanc Chopin-zenére fütyörészni kezd. A költő lelke ez a csodapark! Harmóniába olvad minden itt: Szerelmek, szinek, könnyek, sóhajok, mosolyok, csókok és hangulatok lágyselymesen szitálnak rajta át mint lombokon arany napsugarak. Bimbóba pattan minden rimvirág, az illatok pihegve szállanak, mint apró kis kolibrimadarak. S a költő szárnya kibontakozik s repülni kezd álomvilág felé. Egyszerre csak a rimkertek felől kacagva jön sok pompás nőalak Kacérak, szépek, elvarázsolók, de lelkük hangja: bántó pávahang. S amíg a kertben járnak délcegen, a tündérfátyolt, mely reá borult — költői álmok tündérfátyolát — visítva tépik szerte, szerteszét. . . S repülni kezdő szárnyam béna lesz, lehullok gyáván fényteli egemből. A pávahad sikongva vár reám, hogy földön, porban játszhasson velem. Ez a had öl meg minden alkotást — a csodaparkot tönkre ők teszik, ha szállni kezdek: szárnyam ők szegik — és kikergetni őket nincs erőm. Gyűlöllek és szeretlek titeket!